Két szám...

Lejárt a régi útlevelem, csináltattam újat. Hátha az EU-n kívülre is eljutok megint, ahová kell még. Az új útlevél piros, kemény(ebb) fedelű, az adatlapja hátulról előrekerült… és megspóroltak a nyomtatásnál 3 x 2 db számot. Az évszámok első két tagját. Az még nem is gond, hogy 67-ben születtem, mert kit érdekel, és különben is. De az már nagyobb gond, hogy emiatt 2012 után ha véletlenül nem angolul beszélő határőrbe botlok valahol a világ másik felén, akkor bizony magyarázkodhatok, hogy ez az útlevél most 2012 április 18-ig érvényes, vagy 2018 április 12-ig. Merthogy a lejárati dátum pontosan így néz ki:

12 ÁPR/APR 18

Szállóigévé vált szólással; ’ÉS EZ ÍGY HOGY?’ Ki találta ezt ki? Miért találta ki? Mire jó lehagyni azt a két számot? Mert én azt értem, hogy a kiállítás dátumából ki lehet totózni hogy melyik a nap és melyik az év – no de találkoztam már éppen elég ostoba-nemtörődöm-utálomaturistákat-utálomafehéreket-sietős-bürokrata-stb határőrrel ahhoz, hogy tudjam; ezt kitotózni nem biztos, hogy hajlandó lesz. Ráadásul a kérdéses betűk bolhafasznyi méretűek, és az össze-vissza vízjelezett, mintázott lapon halvány barnás színnel vannak nyomtatva. És ha a kérdéses határőr nem beszél világnyelveket – ez azért az araboknál, Afrikában előfordul – akkor hiába is tudja elolvasni, mert nem érti.
Egyszóval ha minden igaz, kedélyes magyarázkodások elé nézhetek 2012 után. Bár lehet, hogy addigra már utazgatni sem fogok…