Bukarest II.

További eszmefuttatások...

Az első görögkeleti templom még izgalmas, a maga élénken kifestegetett, naiv bibliai képeivel, freskóival, az ikonokkal. A második, harmadik érdekes, megaztán egy pici különbség van is köztük, az egyik újabb, a másik régebbi, ennek ősrégi fa harangtornya van, a másik mellett meg kolostor (?), szép kis árnyas kerengővel, ahol sétálgathatnak imamorzsolgatás közben... de a századik mellett már elmegy az ember, és istenigazából még fényképet se csinál, mert úgyse jegyzi meg a nevét sem...

Igen, van egy pici régi óváros, a Lipscani negyed. Többnyire a feltúrt járdái-utcái emlékezetesek, meg néhány tényleg szép, régi épület - a modern toronyházak árnyékában... van itt pár jó kis étterem, söröző, kávézó, lehet az utcán a napernyők árnyékában elücsörögni, akár hangulatosnak is mondhatom.

Van sok, nagy és szép park. Tőlem 2 percre a Cismigiu, ami láthatóan igen népszerű a gyerekes szülők és a kutyások körében - a tavon lehet csónakázni, másik tavacskákban és környékén száznyi vizimadár él, vannak ültetett virágágyások és bolondul futó kúszók árnyas sétányai, kőpark, és vízesések, kellemes árnyék, madárcsicsergés és hűs - ez rá is fér az emberre, mert bizony meleg van, sőt nagyon meleg. Mondják a tél után nem a tavasz jön, hanem a nyár, és hát ez igaznak is tűnik... aztán van még a nagyon nagy park, a Herasteiu, egy hatalmas tóval, rengeteg virágágyással, kisszigettel, skanzennel, hétvégén népitáncosokkal és majálisszerű szórakoztató programokkal. És van még sok, ezek csak a legnagyobb parkok...

Vannak igen figyelemreméltó épületek, mind a régi paloták, mind a többnyire múzeumokként funkcionáló klasszicista óriások, mind a követségek szépen felújított régi villái, és még a modern építészet is tudott hozzátenni a városképhez.

És vannak bizony vendégszerető emberek, akik hajlandóak az idejüket egy idegen kalauzolására szánni, megmutatni neki a várost, elvinni kajálni, majd egy rendkívül hangulatos esti találkozót is szerveznek, ahol találkozhat az eleddig csak netről megismert 'kedves ellenségekkel', ahol beszélgethettünk, vitatkozhattunk, és barátkozhattunk egymással...



.

Bukarest I.

Bukarest néhány szabad asszociációval:

- monumentális és bombasztikus... ez gondolom a Caucescu-éra öröksége, de gyanús, hogy a régebbi és újabb épületek is többnyire a monumentalitás felé tendálnak. A bombasztikus talán csak nekem furcsa; az Egység, Győzelem, Nép, Összefogás, stb utcanevek furcsák nekem - felénk az utcanevek többsége emberek nevéből jön.

- autók mindenütt, dugók mindenütt, parkolás minden szabad felületen... nem gondoltam volna azelőtt, hogy van nagyváros, ahol nagyobb a parkolási-közlekedése gond, mint Bp.-en... hát ez itt megdőlt. A gyalogosok nincsenek zebrákkal elkényeztetve, viszont ahol van és nincs lámpa, ott is szigorúan megállnak - átintegetve még a hülyeturistát (engem) is, aki csak onnan akarta lefényképezni a mittudoménmármit. Inkább átmentem a kedvééért az úton. :-P

- Az autók népsűrűségénél érdekes módon csak a virágárusoké nagyobb; sose láttam még ennyit, nomeg a piros lámpánál autósoknak csokrot árulókat sem... és veszik is, eleinte azt hittem ünnep van, annyian rohangálnak csokorral a kezükben az utcán, de nem találom nyomát ilyesminek...

- Nem lehet elhallgatni - a város elég koszos. Az utcák főleg, sok a kóbor kutya-macska, és persze a termékük is... de iszonyú sok a csik, eldobált szemét, kiöntött és otthagyott kuka is. Pedig van kuka, szemetes mindenhol - csak éppen csurig, ill. kicsordulásig...

- Bukarest nincs felkészülve turistákra - nincs is sok, de azért akad. De kiírásokkal, tákékoztatással, angol/német/francia feliratokkal, szórólapokkal, térképekkel nem kényeztetik el az utazót. Van, de hozzájutni nehéz. Nyilvános helyeken még a turistább környékeken sincs semmi kiírva csak románul. Kárpótlásul viszont szinte mindenki beszél valamilyen szinten angolul.