Spring, Summer, Autumn, Winter... and Spring

Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz
Bom yeoreum gaeul gyeoul geurigo bom
Tegnap megnéztem a fenti című filmet (a filmről), és alaposan elgondolkodtatott. Nyilván persze ez egy koreai film, koreai rendezővel, koreai színészekkel - azaz egy teljesen más kultúrkör, ez tiszta ügy. Mégis... az emberi viselkedés alapsémái nem kultúrkör fügvényei _elsősorban_, legalábbis szerintem nem. Mondom, a lecsupaszított alapmintázatok. Mert nyilván a kultúra, a nyelv, a környezet hat ránk, ezt sosem tagadtam, sőt, alapvetően az a véleményem, hogy az emberi cselekvések reakciók, szinte mindig reakciók a környezet inputjára. Mégis, ez a film elgondolkoztatott ezen. Két dolog alapvetően.
Az egyik az agresszió, a kegyetlenség, amiről annó, amikor olvastam a Legyek urát, hevesen tagadtam, hogy ilyenek lennénk 'mi emberek'. Itt is a fő motívum, letagadhatatlanul az, még ha a konkrét megnyilvánulása idegen is nekem - és itt tényleg bejön a kultúrkör, hiszen értem, de nem érzem át, nem érzem magaménak - de a húrok, amiket megpendít, azok bizony ott vannak. Bennem is, mindenkiben. Vagy majdnem mindenkiben.
A másik dolog már összetettebb, a mester, ahogy figyeli a tanítványát, hagyja, hogy az elkövesse a hibáit, nem avatkozik közbe, látszólag teljesen kívülről szemléli ami a tanítványával történik, nem tanít, nem fegyelmez, egyáltalán látszólag semmit sem csinál. Tudom, illetve elméletileg tudom, hogy példát mutat, a saját cselekedeteivel közvetetten okítja a tanítványt - és mégsem értem, mert a film sem részletezi ezt túlzottan, és láthatóan, hiszen a sorskerék teljes kört fordul, láthatóan nem is működik a dolog, a tanítvány elköveti a hibáit, a bűneit, megbűnhődik értük, majd bölcs lesz tőle. Nem tudom... most akkor ez 'sikernek' tekinthető, azaz ez a cél, hogy elkövessük a hibákat, hogy muszáj elkövetni a hibákat, mert anélkül nem tanulnánk meg semmit? Csak a hibák, a bűnök tudnak tanítani, ha már a személyes példamutatás ennyire nem működik?

Ezeken gondolkodtam el nagyon, és nincsenek válaszaim sem. Kérdésem, az egyre több.

Featured album

Meglepődve olvastam a levelet, amiben a képtáram tárhelyének tulajdonosa (webshots) közli, hogy az egyik albumom 'featured album' lett, azaz kiválasztották aznapra (mára) mint kiemelt albumot, és ki lett téve a címlapra (http://www.webshots.com/). Nyilván ez nagy dicsőség, ilyenkor sokan jönnek megnézni, sokan gratulálnak, ezekre illik válaszolni, meg megköszönni, meg npersze örülök is neki, elvégre mi a fenének rakom ki a netre a képeimet, ha nem azért, hogy mások lássák és tetsszen nekik. Nem is morgok, max egy kicsit. Hogy vajh miért pont az az album - ami egy egyszerű csákvári kirándulás nem túl sok és nem túl különleges képeit tartalmazza - , miért pont most - hiszen az album fent van már hónapok óta - és miért nem egy olyan album lett kiválasztva, ami tényleg jó képeket és/vagy érdekes témákat tartalmaz. Mert egyszer már volt ilyen, akkor a barcelona mix album lett kiválasztva, és azt értem is, hogy miért, meg meg is érdemelte szerintem is. Ez most... hát, csak vakarom a fejem, hogy kinek-miért tetszhetett meg annyira, de igazából egyszerűen nem értem. De persze lehet nyugodtan ezt is nézegetni, noha szerintem a webshots-os albumjaim többsége érdekesebb ennél, és szinte mind jobb is. Nézzétek pl. a tőzeglápról készült képeket, ha valami, hát az igazán izgalmas album szerintem:
http://travel.webshots.com/album/564037411PwPHjG :-)

Nem értem

Ha én azt mondom, vagy írom, hogy nem értem – esetleg ennek a különböző verzióit, pl. mi van? vagy tessék? – akkor azt azért mondom/írom, mert nem értem. Nem úgy csinálok, mintha nem érteném, nem gúnyolódok, nem cikizek, nem akarok elérni semmit és nem is szórakozok senkivel. Ténylegesen nem értem. És azt sem, hogy ezt miért nem hiszik el. Azt meg végképp nem, hogy miért nem válaszolnak rá, még ha megismétlem is a kérdést. Vagy pont azért? De hát annak végkép semmi értelme nincs. Tudom, nem is szabadna értelmet keresni a világban, az emberek viselkedésében meg pláne, node ha ezt olyasvalaki csinálja, aki konkrétan büszke a logikus gondolkodására, az eszére, az emberismeretére, és mégsem válaszol… na akkor én se tudok mit csinálni. Maradok értetlen, és az értetlenségemben sértődött is, hiszen énbennem megvolt a jószándék, a megértés vágya, de nem jött rá válasz. Akkor a másik nem akarja, hogy megértsem. Gondolom ezt leplezendő hangzanak el az ’úgyis tudod’, a ’tudod te azt’ a ’ne csináld az értetlent’, és társaik. Mert hogy én valóban nem értem a dolgot, és ezt kommunikálom is. Akkor a hiba csakis a másik félnél lehet. Mégis… nekem esik rosszul. Nem szeretek nem érteni dolgokat. Nem szeretek nem érteni dolgokat, amiket szeretnék érteni, de megakadályoznak benne, ill. elzárkóznak előle.