A Moher sziklák az o'Brien toronytól bal felé nézve
Az O'Brien torony a szikla tetején
A felfelé közlekedő víz...
Eső jön a tengeren
Moher sziklái Írország harmadik számú turistalátványossága Dublin, és az Óriások ösvénye után. Természetesen lehet mondani, hogy ez utóbbi Észak-Írországban van, no de kérem, amióta a zöld sziget mindkét fele EU, nincs fizikai határ közöttük, azóta mennyi jelentősége maradt ennek a megkülönböztetésnek? Pláne a turistalátványosságok tekintetében. Egyszóval a Moher sziklái az, amit a Dublinból kimozduló turista jó eséllyel láthat, hiszen alig pár órányira van tőle.
Írország sziklás, ezt azt hiszem eléggé egyértelműen le lehet szögezni. A központi rész lankásabb dombjait, mezőit, gabonaföldjeit és tőzeglápjait szinte minden irányból hegyek fogják közre a tengerpartokon, és ez meg is látszik a sziget körvonalain. A központi rész szinte teljesen mészkő, amire az évmilliók során hol termékeny fekete talaj, több helyen pedig terméketlen tőzeg, és az ebből kialakuló tőzeglápok halmozódtak fel. A tengerparti hegyek változatosak; délen homokkő, mészkő, és agyagpala alkotja a jellegzetes, szigetekkel és félszigetekkel tarkított, drámaian változatos partvidéket. Északnyugaton a gránit dominál, északkeleten pedig az Óriások ösvényét is alkotó vulkáni bazalt jellemző. A Wicklow hegység szintén gránit. A Burren térsége is mészkő, bár elég speciális szerkezetű. El ne felejtsem a híres connemarai márványt, amit imádnak, mert zöldes színezetű... :-) A hegyek nem túl magasak, erodálódtak, a legmagasabb pont a Carrauntoohil csúcs, Kerry megyében, 1041 méterrel (Mellette a Gap of Dunloe, aki szeret túrázni feltétlenül nézze meg!).
A Moher sziklák egy közel tucatnyi kilométer hosszú partszakaszt jelentenek, Galwaytól DNy-ra, Clare megyében. A sziklás partszakasz szinte mindenhol függőlegesen szakad bele a tengerbe, a tetején smaragdzöld fűvel, nagyjából lapos, fennsíkszerű résszel. A sziklák átlag 120-150 m magasak, a legmagasabb ponton, ahol az O'Brien torony emelkedik, 214 méter magas. A torony körülbelül a partszakasz közepetáján emelkedik, és innen nemcsak a sziklafalak láthatóak be mindkét irányban, de szép időben az Aran-szigetekig is ellátni. Állítólag még Connemara hegyei is láthatóak innen, de ahhoz már tényleg kristálytiszta idő kellhet és nagyon éles szem. Vagy távcső. A sziklafalat itt homokkő és agyagpala rétegek alkotják, a teljesen szabályos, vízszintes rétegződés tökéletesen látható a többnyire csupsz-kopár, csak madarak által lakott sziklafalakon. A több kilométernyi sziklafal több helyen is látogatható, de a torony környéke, és a szomszédos kiugrás a legjobb kilátást adó pont. A környékbeli kikötőkből gyakran szerveznek kishajós kirándulásokat, ahol is a sziklák a tengerről is láthatóak. Persze csak jó időben; amikor én ott voltam, egy szál hajó nem sok, annyi sem volt kint; és a turisták közül is csak a legbátrabbak merészkedtek közel az egyébként biztonságos, agyagpalából hasított mellvéd köveihez - olyan szél fújt. Nem, ezt nem lehet leírni. Ha a Beaufort-féle szélskálán próbálom elhelyezni, akkor 8-9-es közé tenném, azaz 60-90 km/h-ás szélsebességre. Nem túlzok! A szél a tenger vizét felkapta, és a ~200 m magas sziklafalon felkergette egészen a tetejéig, ahol aztán kiszórta a meglepett turistákra - meglepett, hiszen egyébként sütött a nap, jó idő volt, csak a szél volt tombolóan erős. Az emberek kint a mellvéd közelében csak nagy erőfeszítéssel tudtak széllel szembe menni, és még háttal is attól féltem, hogy ellök, fellök a szél. Egyszer meg is tette, nekilökött a torony falának, ami szerencsére elkapott. :-)
Nehéz leírni az érzést, amit az ember érez ott, amikor végre kiküzdi magát a mellvédig, letörli a vizet a szemüvegéről, és megpillantja ezt a félelmetes sziklasort balra, ezeket gigászi sziklafelületeket, a habzó, tomboló tengerrel... egyszerűen túl nagyok, ezt nem tudja egykönnyen befogadni az agy, a szem. Keresne valami kapaszkodót, valamit, amihez mérhetné, de ott aztán nincs semmi. Néhány albatrosz siklik a szélben, de tudom, hogy még ők is sokkal köözelebb vannak hozzám, hozzájuk sem lehet mérni semmit... aztán átküzdöm magam a szomszéd kilátóra, és helyreáll a rend, megtalálom a kapaszkodót; a háromemeletes, cca, 15 m magas kilátótorony, ami mellett az előbb álltam, az innen hangyányi. Az emberek mellette színes pixelek, csak a jelenlétük érzékelhető. A szikla most már méretet kap, már nem csak a tudtalatti súgja, hogy bődületesen monumentálisak, hanem az agy is kénytelen felfogni, hogy azok - a bizonyíték megvan.
És bónuszként láttam, sőt fényképeztem is valamit, amit tudom, nem sokszor fogok látni; lefelé nézve látom, ahogyan az eső jön a tengeren. Egy felhődarab velem szemben, velem egy szintben majdnem, és alatta az esőfüggönye. Hihetetlen látvány, és azt hiszem, ezt a közhelyet Írországban alaposan elkoptattam. :-)
[További képek Írországról a képtáramban:
http://travel.webshots.com/album/567107959hUzXaW
vagy
http://www.flickr.com/photos/30801160@N06/sets/72157607461463100/detail/ ]
2008-09-21
Moher sziklák
Posted by
Quicksilver
at
12:41:00
4
comments
Labels: agyagpala, bazaltoszlopok, gránit, homokkő, írország, mészkő, Moher sziklái, Wicklow
Dublin

A Liffey folyó a Halfpenny híddal
A Brazen Head, Dublin legrégebbi pubja
Tipikus külvárosi utcakép a vöröstéglás házakkal
A Four Courts épülete tükröződve
Dublin, írül Baile Átha Cliath (egész Írország kétnyelvű, már ha a feliratokat nézzük, bár beszélni állítólag nem túl sokan tudnak így, hiába tanítják az iskolákban is), Írország fővárosa, a Liffey folyó torkolatában, annak két partján elterülve. Nem túl nagy város, azt mondják alig lépi túl a milliós nagyságrendet az elővárosokkal együtt - igaz azt is mondják, hogy az európai fővárosok között igen előkelő helyen áll a látogatottság, azaz a turisták számában.
Dublin híres az idevalósi írókról, megtaláltam pl. a Tartui (Észtország) Wilde kettősszobor itteni párját, amit Oscar Wilde-nek és az észt írópárjának, aki szintén a Wilde névre hallgat, készítettek; Dublin utcáin végig lehet követni azokat az utcakövekbe illesztett jelzéseket, amelyekkel az Ulysses (James Joyce) útját lehet végigkövetni, és van természetesen Joycenak szobra is. Az egyéb látnivalók között csak felsorolásszerűen a volt kastély, amiben állami épületek vannak, a Szt. Patrick székesegyház, és a Christ Church, a Four Courts, azaz a bíróságok épületegyüttese, A volt Parlament, ami ma banképület, a parkok, mint a St Stephens Green, ahol a kellemes séták mellett kortárs művészeti kiállításokat is rendeznek, és nem szabad kihagyni a Trinity College-t, a méltán híres, fantasztikus látványt nyújtó régi könyvtárral, és a Book of Kells-sel, ami egy világhírű, AD 800-ból származó, eredeti fóliáns, az Újtestamentum négy zsoltárával. A könyvet szigorúan őrzik, de üveg alatt mindennap másik két oldalt csodálhatnak meg a látogatók a könyvtár külön erre a célra kialakított termében. Érdemes megnézni, a falakra kivetítik az egyébként nem túl jól látható oldalakat, és akit érdekel a miniatúrafestészet kelta módra, az kedvére böngészheti őket.
Egy egészen eltérő dolog, amiről Dublin szintén híres, az az éjszakai élet, egészen konkrétan a Temple Bar nevű kis része a városnak, ahol akkora a pubok népsűrűsége, hogy gyakorlatilag csak az van ott, mást jószerivel arra nem is találni. És ezekben minden éjjel folyik a Jameson (ír whiskey, ami sokkal jobb, mint a nálunk kapható ír Tullamore Dew), a Guiness (aki csak dobozból próbálta, az tegye meg élőben is, csapolva; azt mondják, teljesen más, mintha nem is ugyanaz lenne), a cider (szénsvas, enyhe almabor, én ezt preferálom a sörrel szemben) és társaik; szól az ír zene, táncolnak az írek, és utánozni próbálják őket a nemírek, énekelnek, mulatnak, és általában igen jól érzik magukat az emberek. Van persze pub máshol is a városban, sőt, bőven van máshol is - és nem úgy néznek ki, mint amik tönkre akarnának menni a kis forgalom miatt. Jellegzetesek a maguk sötét, faberakásos portáljaival, szinte mind régi, régebbi vagy még régebbi - bár olyan öreg, mint a Brazen Head, egy sincs, tekintve, hogy 1198 óta folyik ott a sör minden éjjel - a pub azóta működik megszakítás nélkül. Azt hiszem, ez már valami. :-)
Posted by
Quicksilver
at
8:40:00
8
comments
Labels: Dublin, Four Courts, Halfpenny Bridge, írország, Liffey
2008-09-20
A kelta kereszt

Cashel, High Cross
Monasterboice hatalmas High Cross és a háttérben egy kerek kilátó-őrtorony.
Monasterboice, kereszt ír marhákkal és tájjal
A kelta kereszt meglehetősen népszerű lett az utóbbi időkben; mint ékszer, mint az újjászülető természetvallások szimbóluma, vagy csak mint a globalizálódás egyik érdekes hordaléka, szinte mindenhol találkozni lehet vele, még a hagyományosan kelta területeken kívül is, mint Skócia, Wales vagy Írország. De honnan ered vajon ez a határozott, karakteres forma, amit valóban csak kelta kereszteken láthatunk, és amelyek a kerszténységen túllépve magát a kelta kultúrát is jelképezik? Az biztos, hogy a kelta kereszt igencsak régi szimbólum; Írországban, ahol a kereszténység korai századaiaban modhatni divat volt kőkereszteket állítani, amelyek alatt aztán a térítők és papok beszéltek a pogány tömegekhez, már a legrégebbi kőkeresztek is viselik ezt a szabályos kört magukon, mondhatni szerves részük, hiszen nem csak a kereszten rajta vannak, hanem többnyire szerves részei a díszítésnek, a faragásoknak is. Többféle véleményt hallottam erről, és a három legvalószínűbbnek tűnt próbálom meg leírni; hiszen hivatalos, alátámasztott, bizonyított elmélet nincs; a kérdés nyitott az egyéni interpretációra, személyes szimpátiákra.
A legvalószínűtlenebb elmélet a három közül az egyiptomi ankh-hal való rokonság; ugyan az ankh tetején lévő hurok elvileg lecsúszhatott a kereszt 'nyakára' az átvétel során, hiszen ha onnan került a kelta kultúrába a forma, akkor valószínűleg csk pontatlan ábrázolások és nem létező ankhok közvetítésével juthatott el oda. De ebben pont ez a legvalószerűtlenebb nekem; hogy hogyan jutott el az ankh Egyiptomból Írországig, miért nem ragadt meg útközben, és mitől futott be ilyen karriert a kelták között?
A második elmélet a nappal, a napimádattal, és az ún napkereszttel magyarázza a kelta kereszt eredetét; és ez egészen hihető is. Ami nekem nem stimmel benne, az az, hogy a napkereszt köre körülveszi a kereszt ágait, és általában több kisebb sugarat is tartalmaz, valamint a kereszténység előtti időkben egy széles körben ismert, nagy erejűnek tartott szimbólum volt. Miért vette volna át a korai kereszténység az elődvallások bevallottan napimádó, azaz a kereszténységgel szöges ellentétben álló, legfőbb szimbólumát? Miért rendelte volna alá a saját hasonló forműjú szimbólumát ennek a pogány szimbólumnak, és miért történt volna meg ez az akkoriban világvégének számító keltáa területeken?
Végül a harmadik elmélet, ami Szent Patrickkal magyarázza a szimbólum eredetét az az, hogy a korához mérten liberálisnak tekinthető (korábbi druidákat is felszentelt papnak) pap egy térítéskor a pogány holdszimbólumra illesztette rá a kereszt jelét, hogy azt megszentelje, és ez a tette - mint a többi is - tette népszerűvé az általa alkotott jelet. Ha ez igaz, akkor valóban liberálisnak volt nevezhető, hiszen máshol egyházszakadáshoz is vezetett a kereszt formája.
Akármelyik elmélet is igaz, a hatalmas, álló ír kőkeresztek (az ún. high crosses), amelyekkel mindenfelé találkozhat az utazó, hiszen már-már sportból telepítették őket, egészen egyszerűen szépek. Amíg a középkor európai templomaiban a megfesztett Krisztus szenvedése, kereszthalála dominált, addig a kelta kereszténységben a keresztekre a zsoltárok képeit, természeti képeket, figurális és absztrakt díszeket véstek-faragtak-festettek, amelyek alatt felteszem kellemesebb volt megtérni a hitre, mint egy fenyegető-fájdalmas krucifix alatt...
Posted by
Quicksilver
at
0:10:00
0
comments
Labels: Cashel, írország, kelta kereszt, kereszténység, Monasterboice, Szent Patrick
2008-09-18
Valentia szigete

A Fogher-sziklák
Naplemente a szigeten
A Valentiai öböl a Geokaun hegyről nézve
A világítótorony
A névről elsőre azt lehetne hinni, hogy egy spanyol város, meg annak a focicsapata. Merthogy az is. De Írországban más, ott egy nem is kicsi szigetet jelent a nagy sziget DNy-i csücskében, a sziklás, félszigetek és szigetek tarkította Kerry megyében, ami két dologról is híres; először is az írek paradicsomi szigeteknek hívják, és imádnak oda nyaralni járni; másrészt meg ez Európa legnyugatibb lakott területe. Régebben még a közeli Blasket szigetek büszkélkedhettek ezzel a titulussal, amíg a szigetek el nem néptelenedtek, megélhetési lehetőség híján. Mostanra így már Valentia szigete a legnyugatibb emberlakta pont Európában. Mondjuk az elvándorlás az itt is jellemző, ahogy mondják; a sziget kisvárosa (Knightstown) és falucskája (Chapeltown) nem elég vonzó kilátás a fiataloknak... ahogyan nálunk is, csak ott még földművelés sincs, ami itt felénk az agronómusabb lelkű fiatalokat a falukban tartaná. Néhány birka, marha, kevéske halászat, amióta az ír állam a halászati jogok nagy részét eladta a spanyol és francia flottáknak... és a turizmus. Ami ugyebár egy paradicsomi szigetről lévén szó, jelentős, csak éppen eléggé időszakos. Írországban ugyanis nincs igazi nyár, a 20 C fokot már strandidőnek aposztrofálják a helyiek, és ugyan szigorú tél máshol nincs nagyon (a nulla fokot ritkán érik el, a hó szinte ismeretlen), de itt, a szigeten az Atlanti-óceán téli viharai igencsak zorddá teszik az életet. De nyáron, vagy ősszel, ha kisüt a nap... akkor bizony a sziget büszkélkedhet néhány látnivalóval. A Fogher sziklák, ha a Moheri társaikkal nem is vetekedhetnek, de a maguk vad fenségességében lenyűgöző látványt nyújtanak; a Geokaun hegyre érdemes felmenni jó időben, mert fantasztikus körpanorámával mutatja be a környező szigetekt, félszigeteket és magát a szigetet; Az őslábnyomok is érdekelhetik, aki erre téved, a palabányával együtt, ahonnan a Brit szigetekre is szállították a palakövet; őskori maradványok és kőerődök is akadnak itt; a Glanleam udvarház a maga szubtrópusi kertjeivel szinte hihetetlen, hogy itt képes megélni, sőt virágozni, és a maga kis védett öblében egy valódi paradicsomot teremteni; és a közeli Skellig sziklaszigetek madárparadicsomaihoz is innen mennek a hajókirándulások. És egy technikatörténeti érdekesség, ami a szigethez fűződik: 1866-ban innen fektették le az első transzatlanti telegráf-kábelt, ami aztán 100 évig működött, összekötve Európát Amerikával. A tényt ma egy emléktábla jelzi a Telegraph Field-en. A világítótorony egy Cromwelli erőd maradványain épült, ami sajnos nem látogatható. Így aztán felesleges is arra menni, márcsak azért is, mert az odavezető út volt az, amit valaha életemben a legmeredekebbnek és legkeskenyebbnek láttam. Konkrétan féltem rajta lemenni, és nem voltam benne biztos, hogy fölfelé is menni fog. Szerencsére ment, egyesben valahogy felvánszorogtunk, és még szembe se jött semmi. :-)
A sziget, és a környező félszigetek a túrázók paradicsoma is. A Skellig Way, a Kerry Way, a Dingle Way, és megannyi névtelen társaik álomszép és vadregényes tájakon viszik körbe a túrázókat - autóval se rossz, de akkor folyton meg kell állni. Gyalog, talán egy hét alatt, mindig máshol, útközben aludva - a környék tele van B&B-kkel - körbe lehetne járni annyit, amennyit érdemes. Egyszer talán majd megpróbálom. :-) Persze nem fogom, de azért jó leírni. :-)
Na, szóval noha Írországnak gyakorlatilag bármely pontján el lehetne tölteni egy hetet, a környék bejárásával - addig itt aztán tényleg érdemes is. Sűrített Írországnak hívnám, hiszen kisebben minden megvan itt, amiről a Nagy Zöld Sziget híres.
The Burren

The Pulnabrone Dolmen
The Burren
A Burren tipikus felszíne
A Burren neve nagy sziklát vagy sziklás helyet jelent írül (keltául, gaelül, ki hogy akarja hívni), és egy tájra utal, ami nagyjából Galway és a Moher sziklái között fekszik, azaz Írország nyugati részének közepetáján, Claire megyében. Igen furcsa hely, hangulatában, látványában meglehetősen sokkolónak is nevezhető; ugyanis igencsak köves, sziklás, sokak szerint majdnem holdbéli táj. Egy már-már költői, bár érdekes leírás szerint a Burrenben "Nincs annyi víz, amibe egy embert belefojthatnának, nincs annyi fa, amire felköthetnék, és nincs annyi föld, amibe eltemethetnék" /Edmund Ludlow/ Privát hozzátételem az annyi lenne, hogy ezzel szemben viszont a fél föld lakosságát vígan megkövezhetnék, annyi szikla van ott. Ha már a kivégzéseknél tartunk. Egyszóval a Bureen az főleg mészkősziklákból, a köztük növő fűből, és őskori emlékekből áll. A táj tele van domenekkel (a leghíresebb a Pulnabrone dolmen), kőerődökkel (Caherconnell stone fort), barlangokkal (Aillwee cave), amikből azt mondják, majd 300 mérföldnyit fedeztek már fel, kelta keresztekkel és egyéb változatos romokkal. A mészkő repedéseiben, a különleges klímának köszönhetően egymás mellett élnek a magashegyi, a mediterrán és az északi tundrák növényei. Ami azt illeti, a fentebb már idézett szerző szerint a Burren egy "termékeny mészkősíkság", mivel a klímának, a védett mészkőrepedéseknek, a langyos-nedves atlanti szeleknek köszönhetően egész éveben, így télen is bőséges legelő van az itt tenyésztett marhák és kecskék számára, aminek a helyi farmerek igen örülnek, és itt is össze-vissza építgették az Írországban mindenhol látható alacsony kőfalakat, amelyek az egyes legelőket választják el egymástól. Well, kő az itt volt hozzájuk elég. :-)
Szerencsére a szélén található Ailwee barlangoknál beljebb a turistabuszok nemigen merészkednek - a keskeny utak, itt is - így autóval meg-megállva a szerpentinek kis pihenő-kilátóiban, az ember a teljes csendben, egyedül valóban átérezheti a hely egyedi hangulatát. A dolmenek érdekesek, de igazából a táj az, ami dominál; itt az ember akármit is alkotott, nem tudja, nem tudta túlszárnyalni a természet alkotásait.
Posted by
Quicksilver
at
9:25:00
0
comments
Labels: Ailwee cave, Burren, Galway, írország, kőerőd, Pulnabrone dolmen
2008-09-17
Óriások ösvényén

Bazaltoszlopok az Óriások Ösvényén
A bazaltoszlopok szabályos hatszögű felszíne
A Chimney Stacks, azaz a kémény-oszlopok. Méretük érzékeltetésére a fölöttük lévő kiugrón két ember áll.
A Giant's Causeway, azaz az óriások ösvénye a természet egy fantasztikus játéka Észak-Írországban. A legendák szerint két, Írországban és Skóciában lakó óriás építette, hogy - naná - hogy meg tudjanak küzdeni egymással. Aztán az egyikük megijedt, és feltépte maga mögött az utat, hogy a másik ne tudja követni. Same old story... :-) De tény, hogy Skócia egy kies, de viszonylag közeli kis szigetén, a Staffa szigeten ugyanezek a bazaltoszlopok alkotják a Fingal barlangot, és a környéken máshol is előbukkannak. De az óriások ösvényén egyszerűen fantasztikus a szabályosságuk, ahogy az ember lépdel rajtuk, nehéz elhinni, hogy ezt a szabályos hatszögforma, sík felszínű oszlopokat a természet magától alkotta. Hiszen tudom a tényeket mögöttük, a tudomány leírja, hogyan hűlt a láva, hogyan jöttek létre ezek az alakzatok, a világon máshol is megtörtént ez, ha nem is ekkora léptékben - és mégis hihetetlenek, amikor élőben látja az ember őket. Mintha járólapokat tettek volna le, ahol összefüggőbb a felszín, és mintha hatalmas katedrális oldalán nézném a hatszögletűre faragott oszlopokat, ahol oldalról láthatóak. Az óriások ösvénye tulajdonképpen egy név, ami gyakorlatilag az egész környéket magába foglalja, hiszen az ősi láva nem válogatott, jókora területen hagyta ott a 'keze' nyomát. A Nagy és Kis ösvények a legnevezetesebbek, de a környéken, cca. 5-10 km-es körzetben fantasztikus túraútvonalak húzódnak; hol a sziklás part tetején, jó időben meseszép kilátást nyújtva arra, hol leereszkedve a tengerparthoz, ahol a különböző sziklaformációk nyújtanak izgalmas és néha ijesztő, lenyűgöző látványt. És mindmegannyi szikla mellett is ott van a smaragdzöld ír táj; a fűvel, a bokrokkal és a szárazon rakott, alacsony kőfalakkal.
Posted by
Quicksilver
at
13:48:00
2
comments
Labels: bazaltoszlopok, giant's causeway, írország
Lia Fail

A Lia Fail, azaz Stone of Destiny, vagyis a Végzet Köve Tara hegyén van, ahol a legendák szerint az ír királyokat megkoronázták. A követ szintén a legendák szerint a Tuathák, azaz egy mitikus faj hozta Írországba, az írek másik három legendás-mitikus kincsével együtt; közöttük a Lia Fail a földelemtált, az Ardagh Chalice (kupa v. kehely v. üst) a vízelementált, a Fragarach the Answerer (kard, ami a válasz) a levegő elementálját, és a Lugh dárda a tűzelementált jelképezte. Így ezek a 'tárgyak' jelképezik és védik is Írországot, mind a maga módján.
A Lia Fail nem egy nagy kő, sőt meglepően kicsi ahhoz a hatalmas 'feladathoz', amit a szerepe szerint betölt. Alig méter magas, és a turisták rátámaszkodva fényképezik egymást, miközben viccelődnek a fallikus szimbólumon. A táj körülötte Írország maga; a dombok smaragdzöldek, a legelőket rakott kőfalak és nyírott sövények osztják kockákra, bennük fekete fejű és lábú ír birkák, és néhol tehenek legelnek. A dombon hullámzó körvonalak valaha emelt erődítményeket jeleznek, a spirálok, koncentrikus körök igazából csak fentről lennének láthatóak, ott lent csak birkaszart kerülgetve futkosnak a turisták le-fel a hullámzó talajon. Néhol egy kopott kelta kereszt magasodik, a domb szélén persze Szent Patrick szobra áll, akinek a nevében máshol is, itt is megpróbálták 'lenyúlni' a keresztények a kelta mitológia szentségeit, lehgendáit, csodáit. Mára már a kereszténység és a kelta kultúra összemosódott; de hogy nem egy volt valaha, az látó szem tisztán láthatja. Rárakódott, ráfestődött a kereszténység mindenre a zöld szigeten - de alóla mindenhol kibújik a spirál és a kelta motívumok; a fallikus és a feminim szimbólumok, amiket még a prűd keresztény világkép sem tudott kiirtani, a legendák az óriásokról, a leprechaunokról (manó v. kobold), a Tuathákról... kritikus vagyok tán egy kicsit, de nekem ez az elbújó-előbújó kelta világ jobban tetszett, mint az egyenkereszténység ezernyi temploma, kolostora, romjai és mindent lefoglalni, átírni vágyása. Bár a kelták még a keresztbe is beletették a maguk ízét, és a kelta keresztet ismerik is mindenfelé, úgy, mint kelta kereszt.
2008-09-16
Kandalló-kályha

Az írországi visszaemlékezések közben azért itthon sem állt meg az élet; közel egy évtized gázfűtése után, végleg belátva, hogy mára már a gáz lett a legdrágább fűtési mód - visszaálltunk a fatüzelésre. Legalábbis első helyen, megtartva a gáz lehetőségét is a kemény telekre. De mostantól elsősorban egy, az előtérbe beállított, tehát az egész lakást fűteni képes, ún. kandallókályha fogja a meleget szolgáltatni. Ez a kandallókályha egy új hibrid, ahogy elnézem, valahol félúton a kályha és a kandalló között; zárt tűztérrel, cca. 70-75 %-os hatásfokkal, 8 kW teljesítménnyel, fa-, vagy széntüzeléssel, de mégis egy üvegajtóval, amin keresztül látszanak a lángok, és nem kályhás, hanem szerintem elég jól kinéző kivitelben, elegáns, fekete lemezburkolattal az öntvényház körül - egyszóval jól néz ki, és fűteni is tud. Én cserépkályha mellett lettem volna, de az egyrészt drága, másrészt ott, ahol ez van, az nem lett volna olyan jó. Nagy is, bumfordi a cserépkályha, nem fért volna el ott. Ez egy jó kompromisszumnak tűnik. Hogy hogyan képes befűteni a lakást, azt meg majd meglátjuk. A fát én szívesen hasogatom, majd egyszer, ha nem látják, eltüzelem az ócska fejszéket, és veszek egy újat, használhatót. :-)
2008-09-15
Helyzetjelentés
Írországból. Moher sziklái. Semmi sem adja vissza a méreteit. A szélvihart sem, ami ott fújt. A döbbenetes látványt. Ezt (is) látni kell élőben.
Ígérem, hazaérve mindenkinek válaszolok, most sem akarok netezni, csak ideültem kicsit.
Posted by
Quicksilver
at
22:33:00
0
comments
2008-09-06
Én kicsit el...
Én egy kicsit most elmegyek, utónyaralás címszóval, a blog addig becsukja a boltot.
Ennyi.
Posted by
Quicksilver
at
8:25:00
0
comments
Labels: nyaralás
2008-09-03
Számlára kérem...
Elöljáróban megjegyzem, hogy az utóbbi pár évben nem emlékszem rá, hogy bármit is számla nélkül vásároltam volna. Viszont magánszemélyként abszolúte semmi szükségem nincs a számlákra, nem akarok szemétgyűjtőt csinálni a szobámból, ezért azon kívül, ami a garanciához szükséges, nem teszek el számlát. Elkérem a kereskedőtől, ill. megvárom, amíg adja, de eldobom az első kukába. Ezért aztán amikor a rendelet első tervezetét meghallottam, valamikor tavalytájt, már akkor is tudtam, hogy ez lesz az a rendelet (törvény, szabályozás), amit nem fogok betartani. Hogy miről is van szó? Hát, most már tényként tálalták a napilapok, hogy a jövővre életbe lépő szabályozás szerint a magánszemélyek is kötelesek lesznek megőrizni a számlákat a vásárolt árukról, mert ha nem, akkor nekik kell befizetniük utána az ÁFÁ-t. Én megpróbáltam elképzelni ennek az életszerűségét. Teszemazt jön pl. egy apeh-ellenőr, és be akarna jönni a lakásomba, hogy megnézze, megvan-e a számlám a tegnap a piacon vett tojásokról - de honnan tudja, hogy én tojást vettem? Feljelent a szomszéd és kijön ellenőrizni? - vagy a kínai boltos esernyőről, netán a megjavított ajtózárról? És ha nem engedem be, mert nem vagyok köteles? Vagy kap hatósági jogkört, és bejöhet szimatolni a lakásba? És ha azt mondom, hogy nem vettem tojást, esernyőt és én javítottam meg a zárat, akkor mi van? Bizonyítani kell, de kinek és mit? És ha meglátja a két-három éve vett, de újnak kinéző TV-t, akkor produkálnom kell róla a már rég kidobott számlát? Vagy netán sétálok az utcán Bp-n, és lerohan egy apehes csapat, hogy pakoljam ki a hátizsákomat, és mutassam a számlát mindenről, ami benne van, és újszerűen néz ki? Mondjuk erről el tudom képzelni, hogy mekkora élvezettel tudnék nekik egy akkorát beinteni, hogy még az erkölcsrendészetet is kihívják rám... :-) És ha kivetik rám az ÁFÁ-t a tucat tojás vagy a hátizsákomban lakó Scrabble után, akkor sanszos, hogy nemcsak beintek az ellenőrnek, de rögtön rendőrt is hívhat, mert nagyon fel fogom képelni. Ami baromság, az baromság, még ha egy kormány dönt is róla.
Na, egyszóval a rendelet most, amennyit tudni lehet róla, az egy egetverő, orbitális ostobaság, ami ráadásul kivitelezhetetlen és életszerűtlen.
Posted by
Quicksilver
at
9:15:00
2
comments
Labels: abszurdisztán, apeh, bürokrácia, morfondír, rendelet, szabályok
2008-09-02
Fotópályázat
Tegnap vettem egy mély lélegzetet és belevágtam életem első fotópályázatába; illetve az első olyanba, ahol tökismeretlenek között kell megmérettetnem a képeimet. Eddig már sokszor játszadoztam a gondolattal, néha még egy regisztrálásig is eljutottam, de még mindig gyáva voltam elküldeni/feltölteni képet/képeket. Az a bajom, hogy a kritika azonnal és nagyon letör. Hiába, változatlanul maximalista vagyok magammal szemben, és szembesülni azzal, hogy valami nem jó vagy nem elég jó, vagy lehetne javítani rajta, az eléggé bele tudja enni magát a lelkembe. Még akkor is ha persze belátom, hogy úgy van, és ki is javítom és tudom, hogy kell a kritika... akkor is így hat rám, ez van. No de a pályázaton nem kritizálja meg senki a nem jó fotókat, csak kiemelik a jókat. Hát... akkorra meg egyértelmű, hogy amit nem emelnek ki, az nem jó, vagy nem olyan jó, azaz lehetne jobb is. No mindegy, majd meglátom. Vissza már nem tudom vonni a nevezést, azaz ezt már ki kell várnom. Ráadásul akkor fognak zsürizni, amikor Írországban leszek. :-)
Ja, a fotópályázat, ha mást is érdekel:
http://fotopalyazat.panasonic.hu/
Posted by
Quicksilver
at
8:01:00
2
comments
2008-08-30
Nők, férfiak, egyebek
Itt is, ott is felmerül, barátság, párkapcsolat, nők, férfiak, mindennőolyan, mindenpasiamolyan, együttélés, kinek mire van igénye, mit tud adni, nyitottság, zárkózottság, mi a szerelem, mi a barátság, van-e egyáltalán különbség köztük... tisztára mintha tavasz lenne. Olyankor szokott az emberek elég nagy százaléka megbolondulni, és vadul dürrögni vágyni, illetve minimum beszélni róla. Nem mondom, nekem is gond (?), probléma (?), kérdés (?), de legalábbis létezik a dolog mostanában, ráadásul nem is csak egy vetületében. Érdekes, hogy a máskor mindig minden kákán csomót kereső M-ek állnak neki vadul általánosítani (MNK bazmeg, sose hittem volna, hogy egy M-től ezt látom leírva), és az 'érzelmileg alulfejlett' aspik hámozzák át magukat a problémakör hagymahéj-rétegein, azokat fejtegetve, kibeszélve, lehámozva. Hát, éri az embert meglepetés mindig. Az egyetlen problémám meg az, hogy a téma mint téma alapvetően hülyeség, azaz nem arra való, hogy ezen beszélgetés, vita vagy bármi szavakban kifejeződő dolog legyen. Nők vagyunk meg férfiak vagyunk - ki mi - és barátkozunk, szeretünk, csalódunk és gyűlölünk. Mikor mit. A vita tényénél viszont az általánosítás az, ami nagyobb marhaság - attól, hogy akár X ezer példám is van akármilyen viselkedésmintára is, akrmelyik nemnél is, még mindig nem fog az következni, hogy egy soron következő esetben bármiféle előfeltételezéssel élhetnék. Mert ha ezt teszem, azzal csak magammal baszok ki, azaz perpetuálhatom éppen az aktuális csalódottságomat, de minek? Mert ha csalódni akarok, akkor mi a fenének lépek bele valamibe, ha meg nem, akkor minek viszek bele előképeket, más cslódásokat? Minek játszmázzak, a játszma kedvéért? Csalódni nyugodtan lehet előfeltételezés nélkül is, de nem csalódni csak anélkül lehet.
Srí és az ő blogja meg én
Van ez a blogger, ez a Srí nevű, bár volt Titi is máshol. Van neki több blogja is, de én egyet olvastam viszonylag rendszeresen, a Pillanatok a mindennapjainkból címűt, ahol alkalomadtán még kommentelgettem is néha. Egészen addig, amíg egy konkrét témában más véleményen nem voltam mint ő, amin ő kurvára megsértődött, törölte a blogom linkjét a listájából, és az adott témát kompletten, kommentestül persze. Én ezt itt is, ott is megírtam, hogy szerintem amit csinált az nagyon nem volt szép tőle, mire válaszul kitörölt a blogjából. Oké, mondom, ha te így, hát én nem, írtam neki emilt, hogy hátha megérti az álláspontomat, de két viszonylag normális hangú válasz után egyszercsak kifakadt, megjegyzem fogalmam sincs miért, és azóta nem válaszol. Én ma írtam még egy kommentet hozzá, merthogy pont megint öntömjénezte magát, hogy ő micsoda nyitott egy ember, én meg megjegyeztem, hogy úgy könnyű nyitottnak lenni, ha mindenkit, aki nem tetszik neki, azt kizár. Na, ezen megint begőzölt, törölt a blogjából, ki is tiltott, és a következő posztjában már azt hazudta, hogy én oda sorozatban írtam a mocskolódásokat, és ő nem tudja már törölni, meg leboszorkányozott, amin mondjuk vigyorogtam egy jót, de isten neki, és ezért ő most jajaj. Mondjuk talán nem kellene ordenáré módon hazudni magának, meg másnak sem, elvégre ma írtam 1 azaz egy darab kommentet oda, ami kigúnyolta az ő álságos 'nyitottságát', és ez sehol se számítható sorozatos mocskolódásnak, de ha már ő hazudik, engem meg kitilt onnan, akkor én ha máshol nem, hát itt helyreigazítom. Ezzel magamnak tartozom.
Tehát akkor még egyszer: Srí, ha hazudsz rólam, attól te nem leszel jobb ember, én meg nem leszek rosszabb; inkább fordítva.
Update: Srí szerint képzelődöm, mert ő valami láthatatlan spammert törölgetett onnan, akivel én még nem találkoztam. Én biztosan véletlenül estem bele a szórásba. Ja. Pigs can fly, you know?
Posted by
Quicksilver
at
13:44:00
10
comments
Labels: pillanatok a mindennapokból, Srí
2008-08-26
Hitelkártya
Sosem volt hitelkártyám. Minek, hiszen nem akarok hitelből költeni, annyit akarok költeni, amennyi pénzem van, mert tartozni utálatos dolog szerintem, ráadásul ellustítja az embert, hogy költhet akármennyit, majd visszafizeti. A bankkárta szükséges rossz, a neten muszáj, ha vásárolni, foglalni akarok, és néha több országon átutazva is jól jön, hogy nem kell pénzt váltani, hanem a kártyáról tudok fizetni az útmenti kávéért, benzinért, akármiért. De a neten mindenre jó, legalábbis eddig azt hittem. Megvettem a repülőjegyeket, lefoglaltam és kifizettem a szállásokat, és autót is béreltem, illetve lefoglaltam, hogy majd ott kell fizetni helyben. Majd elolvastam az apróbetűket, ez volt cca. másfél nap. Bevallom nem vagyok egy gazdasági zseni, meg kellett néznem, hogy az én kártyám az vajon milyen kártya, debit vagy credit? Mivel minden autókölcsönzőnél hangsúlyosan hitelkártyát kérnek a kaució kifizetéséhez... Hát, számomra mostanra, nemkevés olvasgatás után már elég egyértelmű, hogy egy debitkártyám (bankkártyám) van, bár sokak szerint mivel ez dombornyomott meg van CVV-je, így mégsem az, de nem is credit card (hitelkártya). Hanem valami izé, amit vagy el fognak fogadni, vagy nem. Ha nem, akkor ott fogunk állni éjfélkor a dublini reptéren hárman, és kútba esik az egész tervezett körút a szigeten. Nem tudom, nekem ez egy kicsit rizikósnak tűnik. De hitelkártyát most, másfél hét alatt nem fogok tudni szerezni, ezt az én bankomban egyértelműen leszögezték, az mkb ajánl ugyan hat nap alatt sürgősséggel hitelkártyát, de ez az egyetlen esély, és nekik helyben nincs is fiókjuk.
Posted by
Quicksilver
at
21:43:00
9
comments
Labels: autóbérlés, bankkártya, hitelkártya
2008-08-25
Hétvége
Ismeri valaki azt a viccet, hogy öt gój dolgozik szombaton egy zsidó temetőben?
Nem csoda, hogy nem, mert ez nem vicc, hanem a hétvégi programom volt, persze nem egyedül, hanem ötödmagammal. Ugyanis a hétvégén két zsidó temetőt takarítottunk ki, vágtuk-gereblyéztük a füvet, a túlburjánzó növényzetet, tettük rendbe a sírokat, és festegettünk itt-ott, ahol kellett - és munka közben született meg ez a vicces félmondat a gójokról, mert hát tényleg szombat volt, és tényleg nem volt köztünk zsidó, úgyhogy a megállapítás eléggé ült. :-) Közben egy zsebrádióból az olimpia eseményeit hallgattam félfüllel, és amikor olyan volt, akkor közvetítettem is azokat a többieknek. Ezen is többször elkacarásztunk, néha irtó nagy hülyeségeket mondtak a rádióban is; hiába, három hete napi 10-12 órát közvetítenek, már becsúszik ez-az. :-)
Nem mondom, jó kis munka volt, még mindig izomlázam van, és alig érzem a kezeimet. De nem bántam meg, valahogy jó érzés volt a végén körbenézni, látni a kezünk munkáját.
Csak ne kellene ma gépelgetni... :-)
Pár kép is született, azokat majd a fotósblogba teszem fel:
http://fotoseta.blogspot.com/
Posted by
Quicksilver
at
7:40:00
4
comments
Labels: Kapolcs, sírok, takarítás, Taliándörögd, temető, zsidó
2008-08-21
A Város és a Csillagok
Még egy hasonlat jutott eszembe az asperger kapcsán, talán sokan olvasták már Arthur C. Clarke-tól a Város és a csillagok-at (valamelyik nap láttam, kiadták megint), ami egy évmilliókig létező, teljesen zárt városról szól, aminek egészen különleges a népessége is; nem szaporodnak, ugyanaz a pár(száz?)millió lélek él benne, akik időnként 'meghalnak', azaz a város vezérlő számítógépe a lelküket, a személyiségmintázatukat eltárolja, de a testük megsemmisül, aztán periodikusan újraszületnek, gyerekként fejlődnek, nőnek, és felnőve lassan visszaemlékeznek az előző életeikre, folytatják a munkáikat, a művészeteket, a kapcsolataikat akár; tehát megvan a folytonosságuk az előző élettapasztalataikkal, és megvannak mégis mellette egy minimális, temperált szinten ugyan, de születés-fejlődés-felfedezés és a halál tapasztalatai is. A rendszer egészen logikusan és ötletesen ki van dolgozva, de a város tervezői beletesznek még néhány csavart, váratlan, előre ki nem számítható mozzanatot is; ilyen a főszereplő Alvin, aki egész gyerekkorában más, mint a társai, idegen köztük, nem illik bele semmibe, elrontja a játékokat, zavarba hozza a többieket, stbstb; és a gyermekkora végén rájön, hogy miért kölönleges; mert ő először született meg, nincsenek emlékei előző életekről, nincs folytonossága, idegen az örökéletű, kiszámítható, megszokottan működő és egymást évmilliók óta ismerő embergépektől. Nem illik bele a társadalomba, a kapcsolatokba, nem érti azokat a dolgokat, amit mások nem értenek, hogy miért nem érti, nincsenek meg a szociális reflexei, hiszen ismeretlenekké válnak az addig ismert társai, miheyst felnőnek és visszaemlékeznek az életeikre, a megélt évmillióikra, miközben ő friss, új, naív és felfedezni akar, hisz nincs, ahová visszanyúljon emlékekért. Ez hajtja a város elhagyására is, de az most nem érdekes - önmagában persze igen - csak a hasonlat érdekelt.
Posted by
Quicksilver
at
11:25:00
0
comments
Labels: Alvin, Asperger, örökélet, újjászületés, város, városgép
2008-08-20
Álomvilág
Nem mondom, én is szívesebben élnék egy álomvilágban, ahol minden szép és jó, mindenki kedves, udvarias, még ha ezzel egyszerre őszinte nem is tud lenni, ahol az oroszlán a báránykával együtt legelésznek, ahol nincs politika, nincs korrupció, nincs félreértés, nincs hazguság, nincs ostobaság, nincs semmi, ami rossz - csak én tudom, hogy ez egy üres világ lenne, mert az emberek nem tökéletesek, nem illenek bele egy ilyen világba, és bizony azzal, hogy valaki nem akarja látni a valós világ tökéletlenségét, hogy kitörli, ami neki nem tetszik, mert szerinte elrontja az ő kis jól felépített világképét, nem is tudom, élőben mit csinálna, az embert akarná kitörölni, aki nem tetszik neki? Mert véleményt nem lehet törölni, az nem létezik a mondójától függetlenül, vélemények, témák, postok nem rohangálnak maguktól a világhálón, de az IRL világban sem, azokat mind mind emberek írják. Surprise.
Egy eléggé kézenfekvő netes etikett-dolog az, hogy ha már hagyja valaki, hogy reagáljanak az írására, és ezt valaki meg is teszi, akkor tisztelje már meg annyira ezt a reakciót, hogy nem törli ki a postot kommentestül egy kurva szó nélkül. Mert hátha ez a kommentelőknek nem esik olyan nagyon jól. Na.
No mindegy.
Posted by
Quicksilver
at
13:29:00
4
comments
2008-08-19
Út
Azt hittem, ma még nem lesz tömeg meg dugó a városban (Bp.), fel tudok menni autóval, megnézni, körbejárni a Mesterségek Ünnepén. Hát nem sikerült. Egy órányi dugóban ücsörgés után már csak arra vártam, hogy hol tudok megfordulni, és hazajönni, azonnal, s nem érdekel se a fesztivál, se a boltok, ahová terveztem bemenni, se semmi más, ami jó lett volna... csak haza akarok menni, és lehetőleg egy jóideig nem látni-hallani-szagolni megint zsúfolt utcákat és utakat, hömpölygő embermasszát (lemmingek a metrólefolyóban, emlékszem vissza erre a novellára, illetve csak erre az egy kifejezésre belőle), hangzavart és bűzt. Kibuktam rendesen, időbe telt, míg egy pályapihenőben összekaptam magam, overload volt a javából. Rég volt ilyen utoljára, mostanra már azt hittem, 'kinőttem', ill. kezelem eléggé a világot ahhoz, hogy ne jöjjön elő. Ez van.
2008-08-18
A tallinni turul
A közelmúltban jártam Észtországban, így érdeklődve olvastam a fenti című cikket az indexen (http://index.hu/velemeny/eheti/eesti3503/), a közelmúltban a neten csak az első netes háborúként emlegetett észtországi eseményeket kiváltó szoborról, amiről - milyen jellemző - akkoriban szinte semmi nem hagzott el a híradásokban. Most két aktualitása van a történetnek, hiszen Észtország, amelyik még nálunk is kisebb ország, az oroszok közvetlen szomszédágában, és mégis volt bátorsága - gerince? - konkrétan és egyenesen elítélni Oroszországot Grúzia megtámadása miatt, és a tőle telhető, vagyis intenetes segítséget felajánlani Grúziának az ottani netes támadások ellen, hiszen ebben mondhatni gyakorlatuk van már. Nem mérlegelték, hogy ezért most meg fogják-e őket támadni az oroszok. Vagy lehet, hogy mérlegelték, csak még így is elég fontosnak tartották az elveiket ahhoz, hogy inkább kimondják őket, mintsemhogy békésen csaholva lefeküdjenek az orosz medve elé, pitizni neki a gázért, akármi másért, és lelkesen helyeselni neki mindenre, amit az csinál. Már amikor ott jártam, irigyeltem őket azért a gazdasági növekedésért, amit velünk ellentétben, nálunk hátrányosabb helyzetből, de ők valamiért produkálni tudtak. Most azért is irigylem őket, mert náluk nemhogy lehurrogják azt, aki mer szólni az oroszok otrombasága ellen, de ez a hivatalos kormányálláspont, és nemzetközileg sem hajlandóak befogni a pofájukat.
És nem lehagytam a másik vonatkozását a cikknek? Hogy ők meg tudták oldani a szoborproblémájukat bontás nélkül is, pedig az ottani helyzet, ahogyan a cikkből is kiderül, még cifrább, mint nálunk a különböző csoportok, szimpátiák, miegyéb között. Kirakták jó messzire a belvárostól, aki annyira tüntetni akar, az utazzon érte, rögtön nem is lett annyi lelkes tüntető-ellentüntető, és ezzel megritkult a média érdeklődése is, ami sajnos a legtöbbször a legtöbbet teszi meg azért, hogy a kedélyek nemhogy elcsituljanak, de méginkáb felhorgadjanak. Hiszen neki a hír kell, és az, hogy nincs balhé, az nem hír.
Posted by
Quicksilver
at
13:09:00
2
comments
Labels: Aljosa, észtország, Grúzia, internet, média, Oroszország, turulszobor, vélemény
2008-08-15
Spring, Summer, Autumn, Winter... and Spring
Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz
Bom yeoreum gaeul gyeoul geurigo bom
Tegnap megnéztem a fenti című filmet (a filmről), és alaposan elgondolkodtatott. Nyilván persze ez egy koreai film, koreai rendezővel, koreai színészekkel - azaz egy teljesen más kultúrkör, ez tiszta ügy. Mégis... az emberi viselkedés alapsémái nem kultúrkör fügvényei _elsősorban_, legalábbis szerintem nem. Mondom, a lecsupaszított alapmintázatok. Mert nyilván a kultúra, a nyelv, a környezet hat ránk, ezt sosem tagadtam, sőt, alapvetően az a véleményem, hogy az emberi cselekvések reakciók, szinte mindig reakciók a környezet inputjára. Mégis, ez a film elgondolkoztatott ezen. Két dolog alapvetően.
Az egyik az agresszió, a kegyetlenség, amiről annó, amikor olvastam a Legyek urát, hevesen tagadtam, hogy ilyenek lennénk 'mi emberek'. Itt is a fő motívum, letagadhatatlanul az, még ha a konkrét megnyilvánulása idegen is nekem - és itt tényleg bejön a kultúrkör, hiszen értem, de nem érzem át, nem érzem magaménak - de a húrok, amiket megpendít, azok bizony ott vannak. Bennem is, mindenkiben. Vagy majdnem mindenkiben.
A másik dolog már összetettebb, a mester, ahogy figyeli a tanítványát, hagyja, hogy az elkövesse a hibáit, nem avatkozik közbe, látszólag teljesen kívülről szemléli ami a tanítványával történik, nem tanít, nem fegyelmez, egyáltalán látszólag semmit sem csinál. Tudom, illetve elméletileg tudom, hogy példát mutat, a saját cselekedeteivel közvetetten okítja a tanítványt - és mégsem értem, mert a film sem részletezi ezt túlzottan, és láthatóan, hiszen a sorskerék teljes kört fordul, láthatóan nem is működik a dolog, a tanítvány elköveti a hibáit, a bűneit, megbűnhődik értük, majd bölcs lesz tőle. Nem tudom... most akkor ez 'sikernek' tekinthető, azaz ez a cél, hogy elkövessük a hibákat, hogy muszáj elkövetni a hibákat, mert anélkül nem tanulnánk meg semmit? Csak a hibák, a bűnök tudnak tanítani, ha már a személyes példamutatás ennyire nem működik?
Ezeken gondolkodtam el nagyon, és nincsenek válaszaim sem. Kérdésem, az egyre több.
Posted by
Quicksilver
at
14:48:00
7
comments
Labels: film, gondolatok, nem értem, nyár, ősz, tavasz, tél sorskerék
2008-08-13
Dopping
Minden kommentár nélkül, aki akarja, olvassa el ezeket:
http://zona.hu/article/1174/kitalal-az-olimpikonokat-pumpalo-doppingbaro.html
http://www.timesonline.co.uk/tol/sport/more_sport/athletics/article3908470.ece
http://www.nytimes.com/2008/04/13/sports/13doping.html?_r=1&n=Top/Reference/Times%20Topics/Subjects/D/Drug%20Abuse%20and%20Traffic&oref=slogin
Ennyit az Olimpiáról.
Posted by
Quicksilver
at
6:43:00
0
comments
Labels: olimpia dopping
2008-08-11
Fény
Olyan, mint a víz, beömlik a függöny alatt, olyan, mint a tűz, fehér tűzlobbanás, bekúszik, és közben kiégeti, elnyeli az anyagot, felfalja, mintha atomvillanás nőne mögötte, amitől a nehéz anyag nem tud megvédeni, semmi sem tud megvédeni, elnyel, kiéget... fehér, fény, láng, fényesség, égő hó, lángoló jég, fehér fényfolyam, lávaolvadék, izzó tűz, izzó vas, fémfolyó...
Ever wondered of what was Gollum's last thougt? Bet it was not about the ring.
Posted by
Quicksilver
at
21:49:00
0
comments
2008-08-10
Függöny

Egy hete határoztuk el, hogy márpedig az olimpia idejére kelleni fog egy sötétítőfüggöny a nappalira, mert délelőtt besüt a nap, rosszul látni tőle a TV-t. Eddig ez nem volt gond, elvégre ki néz TV-t reggel-délelőtt, becsületes vállalkotó dolgozik ilyenkor, ha egyáltalán otthon van. Na, én se vettem még függönyt életemben, de gondoltam olyan nagyon nehéz nem lehet. Lemértük széltében, hosszában az ablakot, megnéztem alaposan a karnist, és mentünk. Kinéztük az anyagot, kerestünk eladót, hozzáértőt. Kérdezett sok hülyeséget, amire csak vállunkat vonogattuk, valami misztikus szegőszalagokról meg ráncolásról meg mittudomén - legyen amilyennek lennie kell, amilyen szokott lenni. Aztán mi kérdeztünk, hogy mikorra lesz kész. Hát, úgy két-három hét, de lehet, hogy négy. Egymásra néztünk, köszönjük, akkor nem kell. De legalább tanultunk néhány műszót, a következő boltban már magabiztosabban vonogattuk a vállunkat, amikor jöttek a kérdések. Óvatosabb duhajként itt már előrehoztuk a kérdést, hogy mikorra lesz kész, és a kéthetes határidőre kissé elszontyolodva, de még reménykedve mentünk tovább. A harmadik helyen sem ígértek rövidebb határidőt, viszont legalább volt egy anyag, ami mindkettőnknek azonnal tetszett, és mivel a varrónő szabira készült menni, javasolta, hogy keressünk egy ismerős varrónőt, aki meg tudná nekünk varrni hamarabb (a többi helyen ugyanis csak úgy akarták, hogy ők varrják meg X határidőre, esszük, nem esszük, nem kapunk mást). Nosza, telefonra kaptunk, rokonság, ismerősök, varrónőt keresünk. Lett is egy, aki esetleg elvállalta volna, talán még egy héten belül is, csak haza kell jönni, személyesen beszélni vele. De ha már hazajövünk, akkor benézünk az itteni függönyházba is, jut eszünkbe, talán kezdhettük volna itt is. Benézünk. Csodálatos anyag, azonnal beleszeretünk, egy hétre vállalják a varratást, hülye kérdéseket nem tesznek fel, szerintem ekkorra már látszik rajtunk, hogy úgyse tudnánk értelmesen válaszolni rá. Mutat gurikat, csúszkákat, vigyük haza, próbáljuk bele a karnisba, ha jó, majd ráérünk venni, amikor kész a függöny. Aprócska hátulütője a dolognak, hogy ez a legdrágább az eddig nézettek közül. Nem znob módra drága, de azért ezt már meggondolja az ember. Eladó bátorít, nem fogjuk évente lecserélni, lehet, húsz évig fogjuk nézni, nézzünk olyant, ami tetszik is. Rábeszél. Haza. Gurik egyik se jó, modern műanyagkarnisokhoz készültek, a miénk húszéves, fa, bele se tudjuk erőltetni a gurikat. Főfájásunk fokozódik, karnist cserélni két okból nem akarunk, egyrészt drága lenne, másrészt a vabeton áthidalóba beleimádkozni egy új karnist... hát az nem lenne egy egyszerű szórakozás. Rávetem magam az internetre, nem igaz, hogy már csak nekünk van régifajta karnisunk, kell, hogy gyártsanak gurikat, illetve csúszkákat hozzá, egy egyszerű műanyag vacak az egész. Van is, olcsón, webshopban, megrendelem, 2-3 nap alatt meg is jön, diadalmasan mutatom, és szerelem fel őket, a frissen vett csipeszekkel együtt - miután a másik függönyt átköltöztettem a másik sínre, ahová való. Amígy csak egy volt, mindegy volt, most nem lesz az. Már csak a függöny hiányzik. Szombat reggel telefon, megjött, elvihető. Elhozom, felteszem az egyik felét - kihúzom, káromkodok. Cca 10 cm hosszan söpri a szőnyeget, holott ezért méregettünk, hogy pont jó legyen. Boltba vissza, mondom, ez van. Hűha, leméri, azta, tényleg. Nem jól lett felhajtva, 2,80 volt az anyag, 2,60 ami nekünk jó lenne. Visszaviszi a varrónőhöz, estére megcsinálja, ígéri. Kétkedek, de mit tudok tenni, vigye vissza, ez így nem maradhat. Este vendégek jönnek, na jó, akkor majd reggel felteszem. Délután már hozza, elnézést is kér, vendégek sincsenek még itt, kezdek vidámodni. Felteszem, és végre jó... van sötétítőfüggöny, jól működik is, lehet látni a TV-t is, még Alexemnek kell vele megbarátkoznia, hiszen kedvenc helyén, az erkélyablak előtt - is - van, ahol ő feküdni szokott, hogy kilásson. Most is, ahogy ezt írom, még mindig hallom ahogy magában morog rá. :-)
Posted by
Quicksilver
at
10:13:00
1 comments
2008-08-08
Olimpia

Hát, megnyitották a pekingi olimpiát. Megnyitóból végülis nem volt rossz, a szokásos sablonokba tudtak vinni némi pluszt, a sablonokon kívül nem próbálkoztak újdonságokkal, volt sok tüzijáték meg tömegjelenet, voltak cuki gyerekek és nagy öregek, a beszédeket rövidre fogták, a kínai operát is hálistennek, és láthatóan nagyon-nagyon próbáltak megfelelni a nyugat ízlésének úgy, hogy közben maradjon valami kínai is a dologban. Még az is lehet, hogy a megnyitó alatt nem cenzúrázták az internetet, és aki az olimpiai falubanban maradt, és meg akarta nézni, hogy Grúzia tényleg lövi-e Dél-Oszétiát, és ezért Oroszország bevonult-e Grúziába (mindkettőre igen a válasz), az még talán ezt is megláthatta. Még a szmog se volt túl nagy, gondolom mostanában a szélgépek a legmenőbb eszközök Pekingben, még a zászlólobogást se bízták a véletlenre, azt is egy ilyen fújta, ne csüngjön már a nyirkos hőségben, mint egy kókadt fasz. Vagy kettő. Mázlijuk is volt, a beígért tornádó is elkerülte Pekinget, bár lehet, hogy a tüzijáték egynémely ütege a felhőkre volt célozva, elvégre volt elég, gondolom a nagy lövöldözésben fel se tűnt volna egy-két nagyobb pukkanás. Iszonyúan görcsösek, ez minden közelképen látszott. Minden szervezőnek kétszáz közeli lehetett a pulzusa, mondjuk el tudom képzelni, mit ígértek nekik, ha valami gikszer van... nem hiszem, hogy sima pártfegyelmit, arrafelé még vannak munkatáborok, meg eltűnő emberek... emberi jogok is vannak persze, minden kínainak joga van kussolni, és ha éppen kitelepítik Pekingből, akkor joga van elmenni onnan. Ha meg nem használhatja az autóját, akkor joga van másikat venni, páros rendszámmal. No de ez legyen az ő bajuk, állítólag már olyan tiszta a levegő, hogy a mért érték (115) alig haladja meg az ő egészségügyi határértéküket (80), ami a miénknek (40) csak a kétszerese. Pöpec lehet ebben atlétikai versenyeket tartani, tán nem véletlen a sok közép-hosszútávfutó nagy 'öreg' visszavonulása, akikbe még azért belefért volna még egy olimpia... horribile dictu még olyasmit is hallani, hogy maguk a kínai sportolók panaszkodtak - névtelenül of course - hogy túlzott az elvárás rajtuk, mindent meg kell nyerniük, akármi áron is. Jut eszembe, a WADA embereinek az akkreditációja körül mennyi gond volt az elmúlt hetekben... persze ez biztosan csak a hírhedt kínai bürokrácia nagy-nagy ünnepe volt, ennyi turistát, beutazót még ők is ritkán láthattak, ráadásul mind rögtön 'problémás', 'gyanús', elvégre a kínai elvtársaknak mindnki gyanús, akinek véleménye mer lenni. Náluk ez nem szokás. De abban biztos vagyok, hogy a versenyek jól meg lesznek szervezve; keleten valahogy a szervezés egy szakrális dolog - ebben Konfuciusz keze is benne lehetett - abban nem ismernek tréfát. A sport a sportolókon fog múlni, egészen addig, amíg a bírós sportágakhoz nem érünk... hmmm, az minden rendező országban gond szokott lenni, itt pláne az lesz; a nyomás rajtuk is ott van, hogy nyerjenek, győzzenek, bizonyítsanak a nemzetközi porondon.
Még egy gondolat. Hogy a Magyar Televízióban már szilárd hagyomány, hogy a világesemények megnyitójáról olyan emberek közvetítsenek, akik képesek a) elrontani a hangulatot, mert ők kurvára unják az egészet b) falrengető baromságokat mondani, mert agyilag nullák és c) általában hülyét csinálni magukból és a TV-ből. Baló Györgyre gondolok most éppen.
Ja, és még egy; a képen ha jól emlékszem chileiek vonulnak fel a megnyitón.
Update: Mára már biztos, hogy cenzúrázták a kínaiak a megnyitóünnepséget; 15 mp csúsztatással adták, hogy kivághassák azt, amiről úgy gondolták, hogy nem mehet adásba. Szép új világ.
Posted by
Quicksilver
at
19:49:00
9
comments
Labels: bürokrácia, gondolatok, kína, megnyitó, olimpia, szmog
2008-08-07
2008-08-05
Közösségi oldalak
Ezúton is köszönöm a 'hi5' meghívókat, bár eleinte lövésem se volt, hogy mi ez, de változatlanul nem akarok tagja lenni semmiféle közösségi oldalnak, aminek nincs más célja, mint az, hogy ez hűdeszuper közösségi oldal, és de jó, hogy számon tudja mindenki tartani, hogy hány barátja van, és azoknak tud körleveleket küldeni meg reklámozni is bárki, sőt még az orrodat is tisztíccsa. A WIW-ről szoktam le annó, abban a pillanatban, amikor megjelent rajta a kiirthatatlan 'Fanta a te barátod', illetve ez volt a végső csepp a pohárban, a bugyutábbnál bugyutább köremilek után, és amíg ez rajtam múlik nem is akarok semmilyen nem tematikus oldalnak a tagja lenni, sőt még a tematikusakat is meg szeretem válogatni. De azért persze köszönöm a meghívókat, csak nem akarok élni velük.
Posted by
Quicksilver
at
19:48:00
3
comments
Labels: hi5, iwiw, közösségi oldalak, meghívó, wiw
Tégla

Nem is tudom, kb mióta használ az emberiség téglát építőanyagnak. Mezopotámia, a két folyó köze biztos, ott elég sok nyoma maradt a téglaépítményeknek, az meg már megvan egy párezer éve. Róma építészete ugyan a betonról volt híres, de azért téglát is bőven használtak; ahogyan megtalálható a tégla a kínai Nagy Faltól a Hagia Sophiáig elég sok híres építményben, a közönségesebb lakóépületekről már nem is beszélve. A kéményeknek is amióta az ember ellátta ilyennel a lakhelyét, a legalkalmasabb építőanyaga az égetett tégla volt, hiszen hőálló, tömör, szilárd, azaz kiválóan bírja mindazokat az igénybevételeket, amelyek ebből a funkcióból erednek. A legmodernebb kor külön hőszigetelt koracél vagy alumínium szerkezeteiig a tégla volt a kéményépítés abszolút domináns anyaga. Ráadásul azoknál jóval egyszerűbb felépíteni, és nem utolsósorban olcsóbb is. Valószínűleg ez lett a végzete is, hiszen mi más indokolhatná azt, hogy a legújabb, azaz idei építésügyi szabványok szerint már _tilos_ égetett agyagtéglából kéményt építeni? Mint tervezők, külön felhívták a figyelmünket az idén életbelépett ÖTM rendeletre, ami szerint az égetett, ún km. agyagtégla nem alkalmas kéményépítésre, mivel nem rendelkezik sem ÉMI, sem CE minősítéssel erre. Nyilván, hiszen pár évezrede, amikor elkezdett az emberiség téglakéményeket építeni, még nem volt sem ÉMI, sem CE, sőt még az ÖTM sem volt érvényben. Boldog korok! Egyszerűen tudták, hogy a km. tégla jó kéménynek, és így építkeztek is belőle. Ma már ezt nem lehet, sőt, kíváncsi leszek, mikor bontatják le a Magyarországon létező cca. 20-30 millió téglakéményt, nem megfelelőként... és valahogy mélyen teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt nem más, mint a 'modern' kéményrendszerek gyártói lobbizták ki valamilyen korrupt minisztériumi tisztségviselőnél, piaci érdekeik számára. Ahogyan a jelenleg hatályos ÖTM (OTÉK, stb) többi HÜLYE előírásának a 99 %-át is. Csak ennek nagyon-nagyon kilóg a lólába, míg azoknak a többségét max a szakmabeliek értik-fogják és háborodnak fel esélytelenül.
Ez egy ilyen ország.
Posted by
Quicksilver
at
12:32:00
2
comments
Labels: abszurdisztán, kémény, korrupció, OTÉK, ÖTM, politikusok, szabályok, tégla, ügyintézés
2008-08-04
Valimar

Ó! hullik a szélben az aranylevél, s a hosszú évek száma végtelen, mint a fákon az ágaké... úgy húznak el a hosszú évek, mint a fürge réti szél nyugatnál is nyugatabbra a büszke termen át, ahol a kék boltozaton a csillagok is megremegnek Varda szent és ünnepélyes énekétől. Most ki tölti újra a kupámat? Mert Varda, a Tűz szítója, s Csillagkirálynő az örökfehér hegyekből, fölemelte felhőkezét és minden ösvény homályba fulladt; a szürke földről sötétség kúszik közénk a tajtékos habokon, s Calacyra drágaköveit köd fedi örökkétig. A keletről jöttek most elveszítik, elveszítik Valimart! Ég veletek! Ti talán meglelitek Valimart! Ég veletek!
Posted by
Quicksilver
at
21:56:00
0
comments
Labels: kérdőjelek
2008-08-03
Featured album

Meglepődve olvastam a levelet, amiben a képtáram tárhelyének tulajdonosa (webshots) közli, hogy az egyik albumom 'featured album' lett, azaz kiválasztották aznapra (mára) mint kiemelt albumot, és ki lett téve a címlapra (http://www.webshots.com/). Nyilván ez nagy dicsőség, ilyenkor sokan jönnek megnézni, sokan gratulálnak, ezekre illik válaszolni, meg megköszönni, meg npersze örülök is neki, elvégre mi a fenének rakom ki a netre a képeimet, ha nem azért, hogy mások lássák és tetsszen nekik. Nem is morgok, max egy kicsit. Hogy vajh miért pont az az album - ami egy egyszerű csákvári kirándulás nem túl sok és nem túl különleges képeit tartalmazza - , miért pont most - hiszen az album fent van már hónapok óta - és miért nem egy olyan album lett kiválasztva, ami tényleg jó képeket és/vagy érdekes témákat tartalmaz. Mert egyszer már volt ilyen, akkor a barcelona mix album lett kiválasztva, és azt értem is, hogy miért, meg meg is érdemelte szerintem is. Ez most... hát, csak vakarom a fejem, hogy kinek-miért tetszhetett meg annyira, de igazából egyszerűen nem értem. De persze lehet nyugodtan ezt is nézegetni, noha szerintem a webshots-os albumjaim többsége érdekesebb ennél, és szinte mind jobb is. Nézzétek pl. a tőzeglápról készült képeket, ha valami, hát az igazán izgalmas album szerintem:
http://travel.webshots.com/album/564037411PwPHjG :-)
Posted by
Quicksilver
at
21:34:00
0
comments
Labels: featured album, fénykép kinek, fotó, fotómegosztás, kirándulás, nem értem, tőzegláp, virág
2008-08-02
Még mindig Taliándörögd...
Újabb helyzetjelentés a Völgyből, ill. Taliándörögdről, az Ősök Házából:
Előadók
A katolikus templom keresztje alatt a Dohány utcai zsinagóga főkántora tart előadást... vallási béke nagy szavak nélkül, kis, hétköznapi tettekben.
Volt érdeklődés az előadásokra is, nemcsak a koncertre és az ebédre...
A Vöröskeresztes Átmeneti Otthon lakói adnak egy zenés-táncos műsort a színpadon.
Csuhézás az udvarban.
A csuhé mestere. :-)
Főzés mindennap van, és mindennap jókat főznek a csapatok, azaz jókat eszik az, aki éppen arra jár. Nem is értem, miért van tömeg az Ősök Házában mindennap dél és 1 óra között... :-)
--------------------------------------------
Átmentem egy rövid körülnézésre Kapolcsra is, de nekem túl vásáros-hangulata volt; biztosan voltak műsorok is, de nekem az tűnt fel, hogy minden udvarban árulnak dolgokat, és minden színpadocska üres. Lehet, hogy máskor nem így van, de azért előzetesen nem teljesen ezt az arányt vártam...
Először úgy gondoltam, hogy ehhez nem kell kommentár, de aztán úgy döntöttem, hogy mégis; a 'szittya pita' a kemencés lángos, töki pompos, kenyérlángos újdonat elnevezése, ami ha komoly, akkor sírnivaló, ha meg vicc akart lenni, akkor szintén. 
Sütöttek malacot is, nyárson, nem vártam meg, amíg elkezdik kimérni. Maradtam a kenyérlángosnál és a palacsintánál.
Posted by
Quicksilver
at
9:36:00
0
comments
Labels: Ősök Háza, Taliándörögd, völgy
2008-07-28
Képek Taliándörögdről
Szőke András improvizál. Aki látta már, az tudja, hogy tud. Itt is bemutatta. :-) 
A Bőgőmasina együttes (ha jól hallottam a nevet), akik nekem igen tetsző zenét játszottak, és nagyon jó hangulatot is csináltak.
Neki is tetszett a zene. :-)
Csúcstechnika a pajtában, vesszőkosarak alatt - azaz előadás a függőségekről.
Az estiskolás csapatból volt, aki még a főzés idejére sem vált meg fényképezőgépétől... :-)
Bede Róbert főszakács és zsürielnök. :-)
Amíg a bográcsok dolgoztak, az alkotók az árnyékban pihentek. :-)
És a végén még egy zuhét is kaptunk, mivel fent meghallhatták, hogy a nagy hőségre panaszkodunk lent. Voltak kitartó nézők, akik megpróbálták egy esernyővel kihúzni. Nem sikerült nekik, végül ők is bemenekültek a tető alá. :-)
Posted by
Quicksilver
at
18:26:00
1 comments
2008-07-27
Völgy
Életemben először voltam a Völgyben, azon a hepeningen, ami régebben Művészeti Fesztivál néven futott. Most hallottam már Völgy fesztiválnak meg Kapolcsi fesztiválnak is, de azt hiszem, igazából tökmindegy a neve, mert az a lényeg, hogy másfél hátig a Balaton felvidék pár kis falujában zajlik az élet, koncertek, kézművesek, előadások, közönségtalálkozók, főzőverseny meg még ki tudja mi történik, és ezen jól lehet magamat érezni. Én Taliándörögdön voltam, ott is leginkább az Ősök Házában, ahol többnyire Szőke András házigazdaságával folynak a dolgok; meg kézműves dolgokat is láttam, és sétálgattam is kicsit. Nomeg találkoztam sok estiskolással, bevontak a főzőverseny zsürijébe, résztvettem egy előadás-workshop jellegű valamin a függőségekről, ahol jókat vitáztunk mindeféléről, és koncerteket is hallgattam. Méghozá jókat. Úgyhogy első völgyezésem nagyon tetszett, és máskor is fogok oda menni. Remélem, hiszen eddig is terveztem már, csak sosem jutottam el oda. Ezután azt hiszem nagyobb lelkesedéssel fogok rá készülni. :-)
Posted by
Quicksilver
at
20:55:00
8
comments
Labels: Művészeti fesztivál, Ősök Háza, Taliándörögd, völgy

