2008-11-11

Régiek

Azon morfondíroztam, hogy kivel mi lett URL. Előszedtem a klubos taglistát, és nézegettem. Aztán a talikon, akik ott voltak valahol. Meg itt, nálam. Nem is olyan rövid a lista.

Albatrosz - ?; Megvan csak nem emlékeztema csillagra a név előtt. Ha nem is gyakran, de írogat ide-oda.
Albi - van itt-ott, rendszeresen ír.
air - van, ír, huszra is még.
Baba Oridzs - a nick nem található
Belohin-Ronyóspali - a Polidilibe írt még a közelmúltban (hááát.. egy éven belül?), de nem tudom követni a nickjeit.
Bogart - ezen a nicken rég nem ír.
Catkiller - viszonylag rendszeresen ír, emilben is válaszolt, ide is írt.
Celtic Moon - van, gyerekes topicba írogat.
cidri - van, a gondolkodósba néha ír.
Cool_Halidge - ezen a nicken a husz-ba már nem nagyon ír. Van másik vajon?
DeadFox - 36 ezer hozzászólással ő is kereshetetlen.
Dearg Morrigan - van, ír, Tasztalon, kávéházban, huszon is.
erga - a sok nickjéből egy se látszik élőnek.
ersekdora - van, a Kultúrában látom legtöbbet.
FehérTigris - ha én arra emlékeznék, kinek a klubos nickje volt...?
freyya - rendszeresen ír, ide is, emilben is válaszol.
God is in the TV - Tudjuk mi. emilre nem válaszol, fórumra bőségesen ír.
Gűzű - Árpi bácsiként reinkarnálódott
Hibiscus - rég nem láttam.
Jedi - néha ír, sokat sír, látom a fórumon. emilt blokkolja.
Kero - megvan b+, most ment el a kedvem a visszamenéstől a fórumra. Ez az alak írhat, én meg le vagyok tiltva? B+!
Kigyo - az autósfórumba ír néha.
krisszta - IRL (!) találkoztunk egy pár hónapja.
kismarta - rég nem van.
Kiran - van, főleg a Pagonyban, feltehetően még kápó is. Ő nem titkolta annó.
Lénike - a 36 ezer feletti hozzászólásával kereshetetlen, így nem tudom. Én nem láttam már egy ideje.
Lány a párból - átlényegült, mint genyanya, van, ír, husz, vigalmi negyed, emilben is válaszolt egyszer.
Mad árka - alkalmilag ír, látom. Emilben nem válaszol.
Moll Flanders - van, kultúrában főleg. Van egy hülye érzésem, hogy ő lenne Gary Moore nick, de ez csak egy érzés.
Nana__ - nincs főleg - de néha váratlanul felbukkan valahol.
nettomazsola - Nettó klubba még ír, az off-ba. emilben is beszélgetünk néha, sőt IRL is.
Nojon - a Mennyire számít-ban még néha előfordul.
Nyomkereső - ezen a nicken rég nincs már. Peak Oil topicban bor sörmesterkedik.
Oona - néha írogat ide-oda egy keveset.
Oriza Rizsnyák - nem ír már.
oximoron - rég nincs ezen a nicken.
Parser - ahonnan még nem tiltották ki ír, látom. ezt is olvassa, azt is látom.
Purusa - Feltehetően még az, ami. Ezen a nicken nem ír, máson se érdekelne.
Qedrák - töritopicban ír.
quicksilver - Törölt nick -> nem adják vissza a modik, hiába kérem, pedig nem követett el semmit.
rice - megvan, létezik, néha ír pár mhelyre.
RedSnake - néha még ír, látom. Emilben nem válaszol. Tán GiiTV után a legnagyobb csalódás a pálfordulása.
Schwestertröster - Tudjuk mi. A nickjeit is sajnos. Ő aztán bosszút állt, sőt állja is folyamatosan.
sligibuff - nem ír már ezen a nicken.
sloarai - nick nem található
Spillo - van, gyerekes, kutyás, házias topicokban
stiglinc - kézimunkás topicban még nemrég is írt.
SumQuiSum - van, itt-ott néha írogat
Sutan - ezen a nicken már rég nem ír, de biztos van neki másik, amit nem tudok.
Szoeke - szintén babás topicokba költözött.
Sz. Balázs - kövesse a nickjeit, akinek nagyon sok ideje van. Gyanítok párat, de... de tökmindegy.
theow - van itt-ott, ír rendszeresen.
Tie - szintén ír, meg blogban is látni néha
tira - ő már egy másik, örök fórumon van.... RIP
Tybald - látom, van, de ez már új nick, és a Tasztalon főleg
úrnő - nettó klubban szoktam látni.
velorex0 - klubból kiszállt, fórumon szórványosan látom néha, -> blogjában
zebrina - rendszeresen ír, emilben is válaszol.
Zs4zet - látom, van néha, túrázós topicokban.
zsoltu - Törölt nick, ezt tudom, velem egyidőben törölték -> Estiskola
ZöPö - kereshetetlen, de láttam nem túl rég; a blogjába ír.

Ennyien jutottak eszembe. Persze biztosan felejtettem is el pár embert... ez van. Ha tudtok valakiről, íde lehet írni.

2008-11-10

Kommunikáció

Teljesen nyilvánvaló, hogy a kommunikációhoz nem értek. Nekem legalábbis az, bár vannak helyzetek, amikben már megtanultam álcázni ezt. Meg vannak olyan helyzetek is, amiben talán-remélem, hogy javulok valamennyire. De vannak, amikben lehet, hogy soha nem fogom megtanulni.

Pl. hétköznapi, sablonos helyzeteket már elég jól veszek, végülis a szia, hogy vagy nem túl nehéz, és már azt is tudom rég, hogy a hogy vagy-ra válaszolni sem kell őszintén, csak a megfelelő sablonokkal, és ezeken kívül is ismerek és használok elég sok sablonszerű szociális tetvészkedést. Viszonylag tűrhetően, azaz nem túl sok hibával tudok _ismerős_ társaságban megszokott dolgokról beszélni, vagy konkrét témában vitázni. Már nem okoz nagy gondot egy boltban az eladó segítségét kérni, ha nem találom, amit keresek, sőt, néha már telefonon is tudok értelmesen kommunikálni. Főleg akkor, ha eladót, nyereményest vagy közvéleménykutatót kell lerázni. Tehát a legalapabb alap, a legsablonabb sablonok már mennek.

Aztán vannak helyzetek, amikben szerintem tudok javulni; ez a kétszemélyes kommunikáció, persze feltéve, hogy nem vagyok érzelmileg érintve benne; amikor nem néznek mások, amikor nem kell megosztani a figyelmet, amikor viszonylag kevés az elvárások terhe rajtam; azaz pl. még az is lehet, hogy idővel egy fotómodellnek is el tudnám gagyogni, hogy mit szeretnék tőle, hogyan tartsa a kezét, merre nézzen, mit fejezzen ki, stbstb. Ezt nem is ártana, mert az se jó, ha a modell mondja meg, hogy mit csináljak, meg az sem, ha egyikünk se mond semmit, és szar képek születnek. De mondom, a hétvége halovány reményeket ébresztett bennem, hogy ebben esetleg fejlődőképes vagyok.

De akkor még mindig ott van az a szituáció, amikor vagy teljesen lefagyok, vagy megpróbálok improvizálni, és kibaszottul kurvára nem megy, és hülyét csinálok magamból... amikor több ember előtt kell beszélnem, és nincs idő rá felkészülni, és nincs konkrét téma sem, sőt, súlyosbításul mindezt még egy kamera is látja, és felkerül a netre, és bárki láthatja a bénázásomat, a zavaromat, a hülyeségemet. Na, ebben nem is fogok sosem fejlődni, ezt elég határozottan érzem. Nem tudok improvizálni, nem tudok humorizálni, nem tudok frappáns lenni, sőt ahogy mélyül a zavarom, úgy kezd ez fizikai tünetekben is megnyilvánulni - a remegő hang, az izzadó tenyér, a hőhullám, a nyelv teljes összeakadása, az erősödő, nyilaló fejfájás, végül ha nem fogom meg, akkor teljes összeomlás... nem kellemesek. Fel tudok készülni, ha van idő és van téma; a főiskolán tartottam pár előadást, tanárként is helyt kellett állni, de ott volt rá idő és volt miről beszélni. Ez viszont... ez sosem fog menni, max. a zavarom lesz még mélyebb, mint most, és tudok még kevésbé kinyögni bármi értelmeset is. Ez nem gyakorlás és menni fog kategória nálam.

És mindez egyáltalán nem vonatkozik az írásos kommunikációra, csak a szóbelire. Írásban is vannak kategóriák, de mások, és egy se olyan súlyos, mint a szóbeli. Szóban, tegnap kész voltam. Látszik is.

Ajándék

41 éves lettem tegnap (én úgy öregszem, ahogyan az idő valójában múlik, tehát tényleg annyi vagyok), és noha már jópár éve nem várok el különösebben semmiféle felhajtást a szülinapomon, azért jól esik, ha gratulálnak, megemlítik, meghúzzák a fülemet, megiszunk egy üveg jófajta vörösbort, netán kapok egy cserép virágot, könyvet, apróságot. Csak hétköznapian, merthogy nem kell hozzá felhajtás, de jólesik, ha érzem, hogy figyelnek rám, számontartják. Tegnap este amikor hazaértem a táborból valami ilyesmi fogadott; egy üveg bor, és apu büszkén adta át az ajándékot. Nem csomagolta be, ahhoz ő nem ért, karácsonykor is én szoktam mindenkiét becsomagolni. Amikor elolvastam a könyvek címét, akkor viszont pár másodpercre lefagytam... hirtelen nem tudtam, hogy most nevessek vagy sírjak. Végül a nevetést választottam, hisz jót akart, nem akartam az ő hangulatát is elrontani, remélem elég őszintére sikeredett a mosoly... ugyanis tavaly karácsony előtt együtt mentünk el ajándékokat venni, és a könyvesboltban én választottam ki magamnak, amit szerettem volna megkapni. Ez a három könyv feküdt ott az asztalon tegnap este is. És nem a pénz zavart benne, hogy kidobta mégegyszer az ablakon... hanem, hogy nem emlékezett rá, hogy ezt adta nekem tavaly...

Érdekes.

Tekintve, hogy a fórumra nem tudok írni, csak olvasni a topicokat, megpróbáltam írni egy-két embernek emilt, hátha érdekli. Mármint nem azoknak, akik eddig is írtak néha, meg én is nekik, hanem másoknak, és nem most, hanem még a múlt héten. Akiknek van nyilvános emilcímük és akikről úgy gondoltam, hogy esetleg... esetleg izé. Ezt nem tudom megfogalmazni, hogy mi. Namármost erre ki így, ki úgy reagált - volt aki sehogyan sem, legalábbis látszólag, de azért véletlenül csak rátaláltam a fórumon arra, ahol kigúnyolja ezen igyekezetemet. Pedig alapvetően régebben egy értelmes nicknek tűnt. Tudom, minek olvasok fórumot. Hát... lassan bevallom magamnak, hogy fogalmam sincs. Nem tudom, megéri-e az a néhány jó vita, az a néhány értelmes ember azt a másik felét, ami nagyon szarul esik; vagy csak egyszerűen undorító, mint amikor páran a modik magánnickjeinek alányalnak.

Ezúton is megígérem magamnak, hogy többet fórumos nicknek emilt nem küldök. Közeledjen hozzájuk az, aki modi, azt érdemlik meg.

2008-11-05

Becsukom a boltot. Ameddig, addig.

Jaj, nemár... a számláló a szülinapomat számolja, a boltot meg azért csukom be, hogy pihenjek egy kicsit, hétvégén nem leszek netközelben, és most még nickemet se tudnak tőlem elvenni, tekintve, hogy már mindet elvették. Úghogy most gyomorgörcs nélkül mehetek fotóstáborba.

Megjöttem, és most úgyszintén gyomorgörcs nélkül kívánhatom a legrosszabbakat a modiknak, akik csakazértse adták vissza a nickemet, úgyhogy azt kívánom nekik, hogy a pokol legmélyebb bugyra nyelje el őket amiért ilyen mocskok és hajthatatlanok.

Ima


Ha van isten...
Ha figyel rám...
Ha érdekli...
Ha úgy gondolja...
Ha megérdemlem...

akkor vissza akarom kapni a quicksilver nickemet. Mert a modik nem adják vissza, de azt mondják az okosok, aki kér, annak adatik... hát én kérek most. Valakitől vagy valamitől kérem. Mondhatni bármitől vagy bárkitől. Legyen Isten vagy sors vagy karma vagy mindenható energia, nem számít... kérem, hogy segítsen. Most segítsen rajtam. Nem olyan nagy kérés ez. Nem milliomos akarok lenni, nem filmsztár, nem mindentudó, vagy örökéletű - csak az, aki vagyok, aki voltam, és akit elvettek tőlem.
Quicksilver.


Nincs isten.
Nem figyel rám.
Nem érdekli.
Nem gondolja úgy.
Nem érdemlem meg.

Story of my life.

Abszurdisztán a fórumon

Na ettől aztán tényleg eldobom az agyamat; hogy ekkorát és ilyen nyíltan HAZUDJANAK az indexes modik, hát ilyent még én sem láttam - eddig beérték az aprócska hazugságokkal, a csúsztatásokkal és a nem válaszolok a kényes kérdésekre-vel, de ez most vaskosra sikeredett. Ugyebár Altjeringát letiltották három napja, fel is tettem ide screenshot-ot róla, egyértelmű volt a dolog - amíg ma reggel gondoltam csinálok egy nicket arra az indapass-ra, hogy reklamáljak, és mitadisten a fórumra már Altjeringa lépett be. Azaz visszaengedték. Hogy mi ezzel a gond? Ezzel semmi, csak amikor gondoltam megkérdezem, hogy miért is lett letiltva, akkor a szokásos süketelést vártam válaszul, miszerint 'tudod te jól' vagy netán a nemválaszolást, amit emilben is művelnek bármiféle kérdéssel kapcsolatban. De nem, - és itt következik az évszázad vicce - hanem megpróbálták beadni nekem, hogy nem is voltam letiltva, csak biztos az inda volt hibás (nem, mert oda be tudtam még lépni), hogy biztosan csak félreértettem (kurvára félre lehet érteni, hogy az ember nem tud belépni), az érveimre meg szarnak érdemi választ adni, hogy mégis mi a fene történhetett. Most ott tartanak, hogy biztosan valami misztikus dolog történt, amitől hol elszáll a nick, hol visszajön. Ja, végülis van benne valami, csak ezt a misztikumot az indexen modiknak hívják.

Le is tiltották megint Altjeringát, nem bírták ki a meghazudtolást.

Már majdnem sikerült megingatniuk... már kicsi híja volt, hogy kételkedjek, és mégis elhigyjem, hogy nem tiltottak le... de ez a második letiltás, és az azóta sem válaszolás egyértelművé tette, hogy bizony már az első is letiltás volt, csak valamiért most le akarták tagadni.

A Bradley-hatás mítosza

Hát, az elég nyilvánvalóan bebizonyosodott, hogy ha létezett is a Bradley-effektus (azaz hogy a választók a közvéleménykutatóknak nem merik elárulni azt, hogy nem a fekete jelöltre akarnak szavazni, mert félnek attól, hogy rasszistának bélyegzik őket, de a választófülkében, névtelenül már mernek ellene szavazni) a múltban, amin szintén vitatkoznak az elemzők, de azért a példák szerint elő-előfordult; de mostanra már vagy eltűnt teljesen vagy valami még misztikusabb hatás annyira ellensúlyozni tudta, hogy Obama még annál is fölényesebben nyert, mint ahogy előre jósolták. Szerintem gyanús, hogy eltűnt ez a hatás - azt nem állítva ezzel, hogy a rasszizmus teljesen eltűnt volna az USA-ban, de az vagy nyílt rasszizmus (azt mondja, és úgy is tesz) vagy passzív (ellene van, de nem érdekli a szavazás). Azt se állítom, hogy aki Obama ellen szavazott az mind rasszista, mert ez abszolút hülyeség lenne; szerintem mára már egyértelművé vált, hogy a bőrszín az egy sokadik szempont az USA-ban, amit figyelembe vesznek, de csak mint egy dolgot a sok közül. És ez így szerintem rendben is van, bár mi el tudnánk jutni idáig a cigánykérdésben... de mi még ettől elég messze vagyunk sajnos.

Bradley effect

2008-11-04

Ehh...

Ehh... próbálkozhatok én napestig, akkor se lesz itt soha beszélgetés. Dobhatok fel bármilyen témát, reklámozhatom a blogot amennyire csak akarom, ez akkor sem arra való. Nem egy beszélgetős műfaj. Ez van. A francba.

Józan ész

Nem, nem tudom definiálni, hogy mi a józan ész. Használni tudom, és igen, biztos vagyok abban, hogy használni kell is, és ez nem egy gumifogalom, hanem egy valós, létező és jó eszköz arra, hogy amikor valamire nem lehet szabályt alkotni, amikor nincs egyértelmű definíció rá, amikor az embernek valami másra kell hagyatkoznia, mert nincs zsinórmérce sem - akkor az ember igenis támaszkodjon a józan eszére, amit persze gyerekkorától kell edzenie-használnia, és amiben az intelligenciától az érzelmeken keresztül a zsigeri ösztönökig minden benne van - és persze pont ezért szeretik gyűlölni és megvetni azok, akik definíciómániások, és az elme felsőbbrendűségébe vetett hitük alapján elutasítják azt, hogy a tiszta észbe bármi is bele merjen szólni.
A józan ész eközben talán a legkomplexebb tulajdonságunk, ill. eszközünk, és a legfontosabb is - még akkor is, ha a szabályok és definíciók bűvöletében többnyire Occamot emeljük piedesztálra, és fennen hangoztatjuk, hogy csak az a biztos, ami 100 %. Holott nem. A 99 % is biztos, meg a 90 % is, sőt akár a 63,5 % is az lehet. Mert valódi bizonyosság soha nem létezik, sziklaszilárd definíció soha nem fog létrejönni, atombiztos szabályt úgysem tudunk alkotni. Mégis megtesszük, és a szemellenzőnk védelmében vakon állítjuk, hogy de igen, az én 99 %-om jobb, biztosabb, használhatóbb, mint a tiéd, mert én definiáltam, te meg csak a józan eszedre hallgattál, és az én módszerem előrébbvaló.

Ilyen nincs máshol...

'Ilyen nincs máshol', olvasom egy blogban, ott éppen a bazaltorgonákra értve, de hogy én ezt hányszor hallottam már kismillió dologra, hogy ez egy speciálisan MAGYAR dolog, ilyen nincs máshol, ez különleges, ez speciális, ebben különbek vagyunk, ez ez, ez, ez... ennyire kevés ember ismeri a világot, a Föld nevű bolygó kincseit, csodáit? Ennyire kevesen tudják, hogy de igen, minden, amit itt egyedinek tartunk, az van máshol is, itt, meg ott, meg amott, és lehet, hogy ez a nagyobb/szebb/jobb/különlegesebb, de akkor sem egyedi, és egyáltalán nem is biztos, hogy ez itt nagyobb/szebb/jobb/különlegesebb. Igen, tudom, a legtöbb turistahelyen, ahol jártam volt minimum egy 'leg'. A legrégebbi kocsma, a legmagasabb hegy, a legnehezebb szobor, a mittudomén mik még. Ez egy elég természetes dolog, próbálják felhozni a turizmust, és azt építeni valamire, ami eladható. Na de azt elég kevés helyen állítják, hogy 'ilyen máshol nincs', mert az egy - ha belegondolunk - elég merész állítás. Nem többet és nem kevesebbet állít, mint hogy a világon sehol máshol nincs több ilyen. Ami már első látásra is gyanús, de ha az ember ismeri a világot, olvas, érdeklődik, utánanéz, akkor egyértelmű lesz, hogy ilyen dolgot, ami a világon egyedi - hát azt nem is olyan könnyű mondani. Mondhatni lehetetlen.

Szolgálati közlemény

Hát, ez van, mostanában akad közölnivaló... na, szóval törölnöm kell az altjeringás indapass-t, mert a modik marha kedvesen letiltották, de az adatlapon fenthagyták az emilcímet publikusan, meg a mensás emilcímemet is - kívánom nekik, hogy fulladjanak bele ők a spamba, amit kapnak. Ugyanezért muszáj lesz lecserélni a mensás emilcímemet is. Az altjeringás indapass-nak különben sincs sok értelme, csak a fórumos nick volt rajta, azt meg letiltották, indapassom meg van másik, amit a bloghun tudok használni - Quicksilver azonosítóval, csakazértis, mert ha elvették is a modik a nicket, én Quicksilver voltam, vagyok és leszek is, ők meg dögöljenek bele a delgombjukba.

Azt hittem, az indapass törlése lesz az egyszerűbb... közben meg a mensás emilcím már megváltozott, ezt a vackot meg egyszerűen képtelen vagyok törölni. A franc se érti, mostanában néha misztikus, amit a gépem művel. Pedig a vírusirtó sem talált semmit, azaz az nem lehet az oka.

Politikai címkék

Reggel, félfüllel elkaptam egy pillanatra egy nyitva felejtett rádiót, amiben pont azt találták mondani, hogy a magyarok többsége (48 % ha jól emlékszem a számra - hülyén hangzik, hogy ez többség, de ebbe csak utólag gondoltam bele) Obamát támogatná, ill. rá szavazna. Gyorsan el is morfondíroztam ezen, lévén, hogy kishazánk sem a tömeges liberalizmusról, sem a bőrszínbeli toleranciáról nem híres, hogy akkor ez mégis hogy lehet. No persze az biztos, hogy szeretjük máséval verni a csalánt, azaz legyen csak az usának néger elnöke, mondhatni 'megérdemlik'. Megjegyezném, szerintem jobb választás lenne Obama egy csomó okból, amiket nem sorolok fel, mert én azért viszonylag követtem a kampányukat, tehát tájékozottságban mondhatni diszkvalifikáltnak érzem magam az átlag magyar állampolgárokhoz képest, akik közül 43 % tudja, hogy mely párt kormányozza Magyarországot (Szellemi nagyhatalom), és feltehetően az amerikai elnökjelöltetkről sem tud túl sok mindent (mondom, általában). Tehát a kérdés az, hogy miért választana Mo. többsége egy néger jelöltet, mikor itthon a rasszizmus gyakorlatilag csúcsokat döntöget, a vetélytársa meg egy keményvonalas konzervatív.
Gyanítom ugyanis - és ezen morfondíroztam el jó sokat - hogy az átlagmagyarnak fityfenét sem mond az a politikai címke, hogy 'republikánus', mivel ez nálunk nem létező... illetve nagyon nem használt címke. Az átlag magyar szerintem nem tudja besorolni a két elnökjelöltet a megszokott magyar kategóriákba, úgymint bal-jobb, liberális-konzervatív, meg középutas-szélsőséges. Innen nézve, és felületesen nézve ugyanis a két jelölt eléggé hasonló dolgokat mond. Tudom, ez főleg azért van, mert a) egyik sem szélsőséges, és b) az ameriakai politika tök más törésvonalakon mozog, mint a mi problémáink. Azaz ami nekünk pl. lényeges lenne, abban eléggé hasonlóak, ami nekik fontos, és eltérnek benne, az meg nekünk nem létfontosságú kérdés. Mi az, teszi fel a kérdést magában az átlagmagyar (aki persze nem létezik, csak mint statisztika) hogy demokrata? Hááát... izé, szóval az olyasmi, amiért mi itt 'küzdöttünk', ami valami homályos szabadságeszményt jelképez, ami nem a szocializmus, nem az oroszok, hanem a 'fejlett nyugat'. Szinte bztosra veszem, hogy ha megszorítanánk a mi átlagmagyarunkat egy definícióért, ennél sokkal töbet nem nagyon bírna kipréselni magából. Tehát demokratának lenni jó dolog, mert az egy jó dolog.
No de mi a fityfene akkor a republikánus? Ezt a címkét mi nem használjuk, a mi politikai kultúránknak (hah! Le mertem írni) nem szerves része. Ha egy magyar elkezdi végigondolni, hogy mit is jelenthet a szó, akkor csupa negatív konnotációja juthat eszébe, úgymint People's Republik of China, meg a környéken a hasonlóak, akik szeretik republiknak mondani magukat. Hol is jutna eszébe, hogy a szó köztársaságot jelent, vajon hányan tudnák a politikai palettán jól elhelyezni? Azaz a szavak, a politikai címkék összecsapásában nálunk bizony a demokrata a nyerő.
Nyilván persze más is szól a magyar gondolkodásban Obama mellet; fiatalabb, életrevalóbbnak tűnik (nálunk azért a 100 éves párttitkárok eléggé megutáltatták velünk az öreg politikusokat), sokkal többet szerepel a médiákban, és ez lényeges, hogy a bulvármabb médiákban is, az ilyen-olyan ügyeivel; nyilván ezt is akarta McCain ellensúlyozni Palinnal, de ez mondhatni nem annyira jól sikerült, mert ugyan ő is szerepel a bulvárhírekben, de sokkal kevésbé pozitív képpel... és bizony tetszik-nem tetszik, a bulvármédia töb embert ér el, mint a komoly, megfontolt, átgondolt írások... már amennyire ilyenek vannak nálunk... na jó, legyenek, külföld tekintetében talán kevésbé elfogult-elvakult a magyar sajtó, igaz elég keveset is foglalkozik a külfölddel. A programjukat direkt nem hozom fel, az átlag magyar embernek még az itthoni pártok programja se számít sokat - semmit se leginkább - nehogy egy külföldi választásnál...

Kis ismeretterjesztés:
Republikánus Párt
Demokrata Párt
Elnökválasztás a fn-en

2008-11-03

Állítsátok meg az elefántot!

_
Állítsátok meg az elefántot!

Nesztek, reformhelyesírás


Régi fixa ideám, hogy a nyelvtan, ill. helyesebben a helyesírás legyen inkább követő jellegű és ne előíró. Tudom, kell tanítani az iskolában, tudom, kell egy alapműveltség helyesírásban is, tudom, nyelvében él a nemzet - én mindent tudok, csak azt nem értem, hogy miért kell karóba húzni azt, aki kreatívan akarja használni a nyelvet, aki némely szavaknál, kifejezéseknél bőszen megengedné a változatokat, akit nem zavar alapvetően az, hogy idegen szavakat átveszünk, sőt horribile dictu még anglicizmusokat, germanizmusokat is befogadunk, használunk, és hasonló apró 'liberálisságok'. A fenti petícióban szereplő pontok nagyrészével egyetértek - különösen a többszintűséggel -, és azokat támogatnám is - ha lenne még a petíció. Nincs, sajnos, meg ha támogatnám se történne változás semmiben - ez itt Abszurdisztán, tudjuk jól.

Szolgálati közlemény

Valamikor délután (amikor ráérek a mentésre), törlöm a blogból az összes indexes, modis, fórumos posztot, ha netán valaki szomjasan issza a szavaimat, netán a magáét akarja megőrizni, az addig elmentheti, sőt, ha kéri emilben elküldhetem neki.

Nem azért teszem ezt, mintha a véleményem akárcsak egy jottányit is változott volna a modikról. Most is egy szemét, aljas, rosszindulatú bandának tartom őket - egy-két kivétellel - akik ok nélkül, a saját gyűlöletük, bosszúvágyuk kedvéért kitöröltek és letiltottak az évek során elég sok (tucatnyinál is több) nickemet, lehetetlenné tették a fórumozást számomra, és minden mocsokságukat megkoronázandó, ok nélkül törölték a közel évtizede használt, többtízezer hozzászólásos főnickemet, quicksilver-t is. Nem sorolom fel őket, mindenki tudja kik ezek a fórumos nickükön oly kellemkedő, vicces, jópofa emberek, akik a modinickjükön kíméletlen vadállatokká válnak. Ezt teszi a hatalom velük, és a kontroll teljes hiánya.

Azért teszem ezt, mert igazatok van néhányotoknak, és túl sokat foglalkozok velük, a fórummal. Természetesen ezentúl is hiányozni fog a fórumos beszélgetés, főleg a jobbak, mint utoljára a virtualitásos. Ezek ritkák voltak, de élvezetesek. Aztán hiányozni fog a csevegés is valamennyire, mert néha az is jólesik az embernek, még ha nem is váltja meg a világot vele. Itt sajnos sosem alakult ez ki, a blog az nem a beszélgetés terepe alapvetően. És persze továbbra is hiányozni fog néhány nick-ember, akiket megismertem a fórumon, de akikkel az emiles, blogos kapcsolattartás sosem ment.

A modik pedig legyenek átkozottak.

Megtörtént. Innen folytatom tovább.

2008-11-01

Emlékezzünk



Mindazokra, akik elmentek.

RIP

Dreamtime



Az ausztrál őslakosok hit-, és mondavilágát a kutatók a Föld legrégebbi folyamatosan létező kultúrájának tartják, ami cca. 40-50 000 évvel ezelőtt alakulhatott ki, és azóta folyamatosan létezik, azaz nem lett halott vallás, mint pl. a görög istenekéi, vagy transzmutálódott, mint a kisázsiai vallások egy része a kereszténységbe. Ugyan ezt mondják a hinduizmusról is, de az max párezer évvel (2-5000) az időszámítás kezdete előtt alakulhatott ki, úgyhogy nálam a dreamtime nyert. Ami azt illeti, itt, Európában azért e legtöbb ember hallott már valamicskét erről, de azt is gyanítom, hogy a legtöbbünk tudása megáll a didgeridoo-nál és a festett testű benszülöttek táncánál.

De mi is az a dreamtime (Altjeringa), azaz szószerinti fordítással az álomidő?
Az ausztrál bennszülöttek hite szerint a ma élő minden életforma - ember, állat, növény - része egy hatalmas és állandó rokonsági hálónak, amit az álomidő, azaz a 'valahavolt' vagy 'időtlen idő' szellemőseiig vezetnek vissza. Az álomidő a benszülöttek szerint maga a világ, a keletkezése, és a történetei; a tudás eredete, amiből a létezés törvényei is származnak, és amely törvényeket ma is be kell tartani, hogy a világ létezzen. Az álomidő világa az a kor volt, amikor az ősök amikor megszülettek a saját végtelenségükből, és amikor ezzel elkezdődött a világban az idő múlása. Ezek a totemősök (szellemősök) alkották meg a világot, ami ma létezik, a rajta lévő élettel együtt, majd visszamentek a:
* földbe
* égbe
* felhőkbe
* minden élőlénybe
* mi álomidőnkbe

Na, ez az utolsó okozott nekem nemkevés fejtörést, mert idáig aztán bármilyen természetvallás is lehetne, max. a terminológia az érdekes. De itt jön egy csavar, az első. Az ausztrál bennszülötteknek két időfogalmuk létezik, két, egymással párhuzamos idősík vagy cselekvési sík. Az egyik a mindennapi tevékenység ideje, a másik a végtelen spiritulis idősík, a dreamtime, azaz az álomidő; ami hiába a világ megalakulását jelenti, még ma is tart, merthogy végtelen. A dreamtime adja a mindennapi élet értékeit, szimbólumait, törvényeit, de a mindennapi élet is visszahat a dreamtime-ra, az egyének, emberek még ma is érintkezésbe léphetnek vagy beléphetnek az álomidőbe. Tehát a dreamtime amellett, hogy a teremtés ideje, egy párhuzamos 'univerzum', mondhatni egy virtualitás is, amibe tánccal, énekkel, ceremóniákkal be lehet lépni. Egyszerre. :-) [a dolognak ez a része nekem határozottan hajaz eddig az Akasha Krónikára - hinduizmus, antropozófia, stb)]

A dreamtime örökkévalóságában léteznek a szellemgyermekek, akik amikor emberként megszületnek, felelőssé válnak azért a földért, amin megszülettek, mert annak a földnek a szellemei - akik annó azt megalkották - (itt is szép az idősíkok keveredése) okozták az ő megszületését, így vigyáznia kell rájuk. Ezek az őslakosok hite szerint mi vagyunk, mindannyian, tehát mind felelősek vagyunk a földért, amin megszülettünk, és a föld szellemeiért, akikkel rokonságban vagyunk (ez a rokonság-dolog sem kevésbé bonyolult, mint bármi más ebben a hitvilágban - nem csak vérségi rokonságot jelezhet, hanem elég sok mást is. Itt is utalok a már belinkelt oldalra a moiety-ről) - ez a része a hitvilágnak engem az asztrológiára emlékeztet.

A földdel amúgy is más a kapcsolatuk mint nekünk; egy mondás szerint 'We don't own the land, the land owns us', azaz nem birtokoljuk a földet, hanem a föld birtokol minket; a föld át van itatva tudatossággal, meg-, és felismeri az embereket, és válaszol az embereknek, és vica-versa, azaz függ is az emberektől. A föld szent és tudattal rendelkezik, és nem a menyország vagy az ég ellenpontja, hanem egyként létezik azzal, ugyanazon a síkon. Ugyanakkor a mai napig is, minden történés és cselekvés nyomot hagy a földön - és ezen nem csak a fizikai nyomokat értik, hanem a tudatos föld emlékszik a történéseke, mindarra, amit mi, emberek teszünk.

A világ megalkotásának, a dreamtime-nak az ősei, a szellemek vagy istenek az a terület, ahol a legnagyobb a változatosság az egyes törzsek, ill. nyelvi törzscsoportok között. Van néhány törzs, ahol a világot egy lény vagy entitás alkotta meg, ezt Altjira, Alcheringa, Mura-mura, vagy Tjukurpa néven említik; de a többség szerint a világot több ilyen szellemős alkotta meg. Ezek a lények különböző formákban éltek, alkottak és csináltak mindenfélét a földön, és itthagyták a nyomaikat a jelekben és a dalokban, amelyek leírják őket - a dalciklusokban (songlines - szó szerint dalvonalak, mivel egészen konkrétan tájékozódásra is használták ezeket, a dalokban megőrizve egy-egy út emlékét, leírását, hogy aztán mások is követni tudják azt (az idősíkok keverdése itt se zavarja őket). Vannak olyan szellemősök, amelyeket csak néhány törzs ismer, de vannak szélesebb körben ismertek is, ilyen pl. a szivárványkígyó, ami az állandó vízlelőhelyekben él, és az élet legfontosabb feltételének, a víznek az őrzője - de amikor feljött a föld alól, ő alkotta meg a hegyeket és völgyeket is. Egyszerre az élet és az emberek jóságos őrzője, és a törvények megszegőinek a büntetője is, de kapcsolódik a vízen és a földön keresztül az emberek rokonságaihoz (kapcsolataihoz) és a termékenységhez is. Ennyi kapcsolódással máshol már főisten is lehetne, de itt nem az; 'csak' egy szellemős, aki a vízlelőhelyekben él a mai napig.

Még egy érdekesség; Maga a dreamtime vagy dreaming, ahogy néha szinonímaként említik, egy történet, egy mondavilág, amit a különböző törzsek és azok tagjai birtokolnak, és ami leírja a világ teremtését, szabályait, rituáléit. A dreaming történeteket szájhagyomány útján adják tovább, de csak mint 'intellektuális tulajdont', azaz senki nem használhatja (énekelheti, festheti meg) az olyan dreaming történeteket, amelyek más törzsek vagy egyének tulajdonát képezik, anlkül, hogy erre a tulajdonos engedélyt ne adna, és változtatás nélkül (ezt se hittem volna, hogy a Creative Commons-nak itt vannak a gyökerei). Ez azért van, mert az egyének (vagy törzsek) saját történetei a rájuk érvényes, saját törvényeket és tudást tartalmazzák, míg a közösek a mindenkire érvényesekt. Ezt mutatja az is, hogy még egy törzsön belül is vannak nemileg elválasztódó történetek, amelyek más-más rituálékat, törvényeket adnak a nők és férfiak számára, és még a modern, mában élő benszülött festő sem festi meg a női történeteket, míg a festőtársa nem nyúl a férfi témákhoz. Szintén ebből származik az, hogy a mai napig sem sok ilyen történet lelhető fel írásos formában... pl. a sacredtext library-nak talán a legszegényebb része az ausztrál mitológia.

Na, ennyit sikerült összeszednem, összeírnom most, nem kevés forrásból, amiket nem is tudok mind felsorolni itt; a wikipédián sokat olvastam, a sacredtext-en is, az aboriginalart.com.au-n, a dreamtime.net.au-n, meg egy pár helyen, ahol jártam, de nem jegyeztem meg a címüket. És még valami; ez a kis írás csak egy nagyon egyszerű összefoglalása az ausztrál mitológiának, és csak remélni merem, hogy nem tévedtem túl sokat pl. a fordításoknál vagy értelmezéseknél. De nyilván, akit érdekel, ennél részletesebben is utána fog nézni a dolgoknak, és a nálam autentikusabb forrásokból rájöhet a hibákra is.

Ausztrália




A Dreamtime-ról akarok írni egy keveset, de rájöttem, hogy nem lehet anélkül, hogy előbb bele ne mennék egy kicsit Ausztráliába, háttérként. Úgyhogy először Ausztrália jön, hogy hol, hogyan, miként alakulhatott ki az a fantasztikus mondavilág, amit a Dreamtime jelent.

Az ausztrál őslakosok a közhiedelemmel ellentétben nem alkottak, és igazából ma sem alkotnak egy teljesen homogén csoportot, noha innen nézve mégiscsak nagyjából egy kultúra létezik ott. Ausztrália felfedezése előtt, illetve a történészek szerint cca. 60 000 évvel ezelőtttől kezdődően, amikor az első öslakosok megérkeztek valahonnan a földrészre, a földrészen rengeteg kisebb-nagyobb törzs élt, amelyeknek különbözött egymástól a nyelve, a kultúrája és a hiedelmei is. Innen Európából nézve nem tűnik nagynak Ausztrália, hiszen csak egy sziget az óceánban, nehezen tudjuk elképzelni a valós méreteit. Noha a földrészek közül valóban a legkisebb (cca. 7,5 millió km2), mégis, ez a méret alig kisebb Európánál, amit nagyjából 10 millió km2-re szoktak saccolni, és ahol a mi fogalmaink szerinti nyugati civilizáció megszületett, és létrehozott száznyi törzset, nyelvet és kultúrát... így összehasonlítva természetes, hogy Ausztráliában is egymástól távol eső vidékeken olyan törzsek éltek, amelyek ugyanúgy semmit sem tudtak egymásról, mint mondjuk a vikingek a mórokról, illetve körülbelül ennyi kapcsolatuk is lehetett.

Mi a különbség mégis a történelem nagy vonalaiban? Az, hogy Ausztráliában nem voltak hódító törzsek, nem voltak nagy hadjáratok, háborúk, birodalmak és katonai géniuszok (iilletve persze voltak harcok, sőt a kannibalizmust is mondják, hogy elterjedt volt, de arányaiban nem akkorák és annyi, mint Európában) - hanem a szükséges génkeveredést a kis törzsek között egy komplex házassági-rokonsági rendszer pótolta - a férfiak és nők csak meghatározott, szigorú feltételekkel választhattak maguknak párt (Moiety), és ehhez a törzsek rendszeresen nagy összejöveteleket rendeztek, amelyeken persze nem csak a párok alakulhattak ki, de a kultúra, a művészetek és a szokások is sokkal inkább keveredni, homogenizálódni tudtak, mint az európai törzsek folyamatos háborús-elfoglalós-kiirtós génkeverésénél. Szintén ezeknek a következménye volt, hogy az ausztrál őslakosok többsége tucatnyi nyelvet beszélt, hiszen a különböző rendezvényeken, összejöveteleken különböző törzsekkel, csoportokkal kellett megértetnie magát - így a nyelvek terjedése és hasonulásai is máshogyan zajlott le, mint a hódítóbb-harcosabb jellegű Európában, ahol a nyelvek is asszimilálóan viselkedtek... Így amíg Európában egymástól elég élesen elkülönülő kultúrák alakultak ki, addig Ausztráliában egy nagy kultúrkör helyi variációkkal - holott a génkeveredés itt is, ott is megvalósult. Mégis, micsoda különbség...

Manapság a kutatók figyelmeztetnek minket, hogy a 'törzs' fogalma Ausztráliában nem igazán használható, hiszen az előzőekben vázolt komplex házassági-rokonsági rendszer, valamint a nyelvek és a hiedelemvilág miatt nagyon kevés olyan csoport volt és van, amelyre ez a fogalom ráhúzható lenne; maguk az őslakosok is mind inkább több, egymást részben átfedő csoportok tagjainak is tartják magukat, nem pedig elkülönülő törzsekéinek. Nem kell mondani gondolom, hogy ez mennyire hatékony lehet pl. a rasszizmus ellen... de ezek főleg az okai annak, hogy az ausztrál kultúrát és mitológitá egy nagy kultúrkörként és hiedelemvilágként fogjuk fel, hiszen az az évezredek folyamán valóban eggyé vált, eggyé formálódott; a helyi sajátságok megőrzésével. Nem akarok belemenni részletesen az Ausztrália meghódítása utáni eseményekbe, ami az őslakosokat érinti, hiszen arról bővebben lehet anyagot találni máshol is, csak egy számadat; jelenleg a földrészen cca. félmillió őslakos él, míg az ez előtti időszakot különböző források cca. 1-1,5 millió körülire teszik.

És akkor innen jön majd a folytatás, a Dreamtime-mal...

2008-10-30

A fény



Virrad. A sötét égbolt színe lassan hígul, a fekete szürkévé oldódik, sötétkékké, a látóhatáron aranyos-narancsos derengéssé. A csillagok eltűnnek, felhőpászmák kúsznak elő s el, enyhe szellő borzolja karom kis szőrszálait. A fény lassan világosodik, a látóhatár színei erősödnek, a felhőpászmák tükrözik, törik, játszanak vele, színpompájuk lassan giccset idéz fel bennem. Mögöttem méltóságteljes hegyek állnak, sziklataréjuk, s egynémely fák csúcsa már látja a Napot, kiváltságosok ők, hisz mindennap hamarabb köszönthetik. A szellő eláll, a napfelkelte előtti pár másodperc alatt csend, mozdulatlanság költözik a világba; velem együtt a természet is lélegzetvisszafojtva várja, hogy felbukkanjon a Nap. Megjelenik az ív felső széle, és a várva várt arany ragyogás elönti a világomat... percről percre erősödik, fénye mellett melege is megjelenik, a hajnali borzongást jóleső langymeleg váltja fel. Már kiemelkedett a látóhatár mögül, fénye diadalmas, elöntött már mindent, árnyékokat hozott létre, ellentétpárjait, akik hiába szegülnek ellenébe, ha egyszer nélküle nem létezhetnek... arcomat fürdetem a fényben, szemem lecsukva, de így is látom, ha nem tudnám, hogy nem lehet, azt hinném, tovább erősödik... és valóban, már szorosan zárt szemhéjam sem véd meg a fénytől, látom, miként nyitott szemmel láthatnám, nem is merem kinyitni, mi történik? A meleg is fokozódik, már éget szinte a fény, nem lehet ilyen meleg hajnalban, még a legforróbb nyáron sem, még délben sem... árnyék felé húzódok, vakon, hisz nézni nem merek, agyam napkitörésről suttog, már rettegek, és nem találok árnyékot, pedig volt, emlékszem, itt mellettem hatalmas fa állt, arrébb a ház, a folyó partoldala, de nincs meg egyik sem, a hőség már nem is hőség, hanem forróság, a szemem talán már becsukva is kiégett, fáj, sajog, izzik, megfőlök, és ez most nem buta nyári hasonlat, hanem a valóság, nem lehet más, mint napkitörés, akkor viszont meghalok úgyis itt, a szabadban, a fény felét se látom, amit a Nap könyörtelenül, sugárzás formájában ont, mondjuk a ház se védene meg, csak lassabb lenne, kínosabb, hosszabb... már ég a hajam, a ruhám, a bőröm is, fáj, fáj, fáj, éget, izik, fehér, fehér... aztán már nem is fáj, csak a kín emléke érződik még néhány másodpercig, amíg még élek.

Elárult a fény.

2008-10-29

Tervek


Azon morfondírozok, hogy minek külön álomblogot írni, itt is lehetnének. Ennek úgyis 'énblog' a besorolása, még ha ki-kinézegetek is a nagyvilágra, amik máshol történnek. Akkor meg ide is írhatnám őket, azt a pár embert, aki benéz néha, csak nem zavarná. Meg gondolkodtam rajta, hogy a régi kedvenc témámat - vagy ez műfaj inkább - a meséket is újra kellene kezdeni; mintha megint mocorogna bennem egy-kettő. A Nap meséi, vagy már keverem? A Hold meséi voltak a nettón, a csillagok meséltek a klubban - na, ennek mindjárt utánanézek... és nem találom, nem tudok keresni nick híján, a kereső egy darab trágya, ha tudnám, hol keressem, nem kellene kereső, egész fórumos keresésnél meg csak lefagy - és sok a topic, nem érek rá mindet végigolvasni. De úgy emlékszem, ott voltak a csillagok meséi. Úgy rémlik... néha olyan szar a memóriám, kihullanak dolgok, a múltkor napokig nem jutott eszembe Jeremy Irons, hogy ő játszott az Elizabeth I.-ben, pedig az egyik kedvenc férfiszínészem, de ha voltak a Hold és a csillagok meséi, akkor most a Napéi jönnek, és az már komolyabb feladat, nem lehet csak úgy nekiugrani. Az álmok meg... az éjjel szinte végig álmodtam, tucatnyi témában, fel-felriadva, és mostanában amúgy is sok az álom, most ilyen időszakom van. Volna mit írni, de a freeblog nem egy segítőkész darab, meg a tűzróka se lett soha a kedvencem. Na de majd itt.

Természetfotók

Ez egy ilyen napnak tűnik, van miről írni - a modik mellett is - hát írok.

Mondjuk nem hosszút, csak ha valaki szereti a szép természetfotókat, az nézze meg vagy élőben a Magyar Természettudományi Múzeumban, vagy a neten az Az év legjobb magyar természetfotóit.

Újbeszél

Olvasom az indexen - haha, pont ott, ez vicces, lásd lejjebb a modis posztokban - hogy megalakulhat a médiarendőrség (Nemzeti Médiahatóság) az új, készülő médiatörvény alapján, és ennek az eddigieknél a jóval szélesebb, hatósági jellegű jogkör mellett a feladatköre is kiszélesül, a tévék és rádiók mellett a nyomtatott és elektronikus médiákra (sic), azaz az internetre is kiterjed majd. A tartalomszabályzás eddig is létezett a TV-nél, rádióknál, az ORTT írogatta elő az ostobaság korhatárkarikáit, és ítélte egy-egy perces 'adásszünetre' a renitens tévéket, ha azok megszegték valamelyik szabályukat. De a készülő médiatörvény - amire a hírek szerint rábólogatnak a pártok, hiszen mindkét nagy kilobbizta a saját párttévéjét a digitális csomagban, és a tervezett médiahatóságot is ők felügyelnék szintén a tervezet szerint - ennél jóval többet tehet meg, a lentebbi idézet szerint is a tervezett jogkör már nem médiahatósági, hanem egészen konkrétan cenzori erősségű, és kiterjed gyakorlatilag minden médiára. Mondjuk azt megnézném, hogy az internetet hogyan akarják tartalomszabályozni, mi számít médiának (a neten hírhedten összevegyül a magán és közvélemény fogalma), amit szabályozhat a testület, mit és hogyan akarhat betartatni, hiszen a neten pl. az országhatároknak elég kevés jelentősége van.

Idézet a cikkből:

"A paragrafus hatásköröket biztosító bekezdései egyébként szinte szóról szóra megegyeznek a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996-os törvény 2005-ös módosításával, amely ilyen hatósági jogköröket ad a Gazdasági Versenyhivatalnak. Csakhogy amíg a GVH a piaci versenyt szabályozza, és például a nehezen kezelhető kartellezést igyekszik nyomozati eszközökkel felderíteni, a felállítandó NMH akár tartalomszabályozási kérdésekben is alkalmazhat ilyen módszereket. Vagyis cenzorként léphet fel"

A cikk

2008-10-28

Cigi


A poszt apropója egy blog az index címlapján, amiben felmerült a hogyan szoktál le a cigiról kérdés, én meg gondoltam leírom, hogy én hogyan szoktam rá és le róla.

Középiskolás koromban, ha jól emlészem másodikosként elvittek minket őszi munkákra, szüretelni egy akkoriban TSZ-nek hívták, szóval annak a szőlőjébe. A fiatalabbaknak mondom, hogy ez nem kényszermunka volt, arra az oroszok vitték az embereket régebben, ez csak egy szokásos őszi szüreti diáksegítség volt, a kommunista szombatok meg az őrségi mocsárlecsapolások kései utódja az iskolákban; egyszóval voltunk almát szedni Szabolcsban, szőlőt szüretelni a Balaton-felvidéken, iskolaidőben, fizetés nélkül, általában egy hétig - ma ehelyett őszi szünet van az iskolákban, ahogy hallom. Ezek amennyire én visszaemlékszem, elég jó bulik voltak diákfejjel, napközben nem vittük túlzásba a munkát, hogy maradjon erőnk esténként kiszökdösni a táborból, és belógni a falusi kocsmába vagy diszkóba, ha ott éppen volt ilyesmi. Többnyire volt az ifjúsági táborok közelében ilyesmi, tán nem véletlenül. Vagy legalább a helyi kocsmában tartottak vadászt meg kevertet is a fiataloknak. :-) Na szóval, ott, a szőlőtőkék között gyújtottam rá életem első cigijére, egy mentolos Szofira. És mivel mentolos volt, nem volt baromi erős, inkább rágógumira hajazott a füstje is, így senki nem lett rosszul, és a jelenlévők közül többen is rászoktunk. Akkor még csak egy-egy szálat szívtunk el, amelyik szünetben ki tudtunk lógni a suliból, az előtte álló beton, azaz beláthatatlan buszmegállóba - itt szokás volt a cigi csikkjét felragasztani a plafonra, mintegy mementóként. Utólag viszagondolva persze elég undorítóan nézhetett ki a hely... a cigi aztán az életem részévé vált, eszembe se jutott leszokni róla, egy idő után legalizálódott, azaz szülői engedélylel a kollégiumban is rágyújthattunk az erkélyen. Ez negyedikben volt, gyakorlatilag az elit lehettünk, a nagyok, akik kimehetnek a tiltott erkélyre cigizni tanulási idő alatt is, meg amúgy is különjogokat élveznek az érettségire készülés címszóval... no mindegy. Az egyetemen is cigiztem, ott ha jól emlékszem, szinte mindenki dohányzott, az volt a különc, aki nem tette. Egy vizsgaidőszakban volt az első leszokásom, fogadásból fél évig nem gyújtottam rá. Majd, amint letelt, azonnal, és utána is. Angliában éltem két évet, au-pair-ként, ott nem cigiztem többnyire, csak valóban alkalmanként, amikor az iskolai társakkal elmentünk szórakozni valahová egy pubba. Akkor még a pubokban is lehetett dohányozni. Hazajőve kezdtem el a leszokási kísérleteimet - egyrészt kezdtem érezni a hatását, úgy cca. 5-6 év után, másrészt szép lassan elkezdett drágulni a cigi, és ezt amennyire tudom, azóta se hagyta abba. Itthon anyu is cigizett, sokat, mellette leszokni nem volt könnyű - nem is sikerült sosem. Próbáltam csökkenteni az adagokat, beosztani magamnak, hogy mennyit szabad, ez sosem jött be, sosem sikerült betartani az adagokat, nemhogy csökkentve őket, de még szinten tartani sem. Azt minden dohányos tudja, hogy a cigaretta-igény az folyamatosan nő, ha csak észrevehetetlenül is, de az ember egyre többet cigizik, aztán amikor hirtelen rádöbben az aktuális adagjára, akkor visszavágja arra, amit még normálisnak vél - ezért szív a dohányosok legtöbbje mindig 'napi egy dobozzal' - majd kezdődik a folyamat megint a lassú emelkedéssel. Állítólag vannak kocadohányosok, akik 'csak bulikban' cigiznek, de valahogy én sosem láttam, hogy máskor ne gyújtottak volna rá - ez is egyfajta önáltatás, tudatalatti védekezés lehet, hogy ne kelljen elítélnie saját magát, hogy egy ilyen káros szokása van. Emlékszem, elég sok közismert praktikát kipróbáltam a leszokásra; volt, hogy folyamatosan vizet ittam meg napi tízszer fogat mostam, hogy a szájban jelentkező nikotinhiányt lemossam-elűzzem az erősebb, mentolos ízzel; aztán próbáltam az akkoriban bejövő nikotinos tapasszal, majd rágógumival is; a tapasz volt a leghatásosabb, akkor sikerült hónapokig nem cigiznem, és a tapaszt is elhagyni - jó is volt, mert már irritálta a bőrömet mindenhol - majd a 'győzelemre' egyszer, egy bulin, alkoholos állapotban rágyújtottam, 'csak egy szál' felkiáltással, és azzal kész volt, megint visszaszoktam. Próbáltam bejelentve mindenkinek a leszokást, hogy hátha az segít, hátha már csak az önértékelésem, a makacsságom, hogy ne égjek le ennyi ember előtt, az segít - nem segített. Próbáltam rákészülve, visszaszámolva, nagy üggyé téve magam előtt, amiben nem bukhatok el... aztán a nagy ügy kezdetét mindig kitoltam; ahogyan a fogyókúrázó is 'holnaptól majd' nem eszik sokat, úgy én is 'holnaptól' szoktam le minden nap. Próbáltam kiszámolva az árát annak, amennyit addig elszívtam, és hogy ha félretenném mi szépet-jót tudnék belőle venni, utazni, stb - elborzadtam ugyan az összegtől, de a leszokásban fityfenét sem ért. Elmentem valami sarlatánhoz is, amit a TV-ben mutattak egy Deltában (vagy az utódjában, elvégre ez nem volt olyan rég), ahol egy lemezre rá kellett tennem a kezemet, és az mittudomén kivonta belőlem a nikotint vagy mi a lótúró - dehát ezek a dolgok max. annak működnek, aki képes hinni bennük, én meg sosem voltam hívő fajta, logikus alapja meg nem volt az egésznek. Sose mentem vissza. Aztán úgy voltam vele - ez egy barátom hatása volt - hogy ha le kell tennem a cigit, akkor le fogom tenni a cigit, machinációk nélkül, vagy magamtól, vagy teszem azt a rák veszi majd ki az ujjaim közül az utolsó szálat... és így is lett. Mármint nem a rák - egy napon, cca. három éve egyszerűen nem gyújtottam rá többet. Nem csináltam semmi különlegeset, nem volt elhatározás, nem volt tapasz sem meg más sem - egyszerűen nem gyújtottam rá többet, anyut megkértem, hogy mellettem ne gyújtson rá, és azóta én sem gyújtottam rá - azt nagyon is jól tudom, hogy akárha csak egyetlen szálat is elszívnék, az visszaszokás lenne. Ez az egy lényeges van a leszokásban - soha többet egy szál sem. Szerencsére megnyitott a városban az uszoda, így a leszokás utáni hízásomat is kezelni tudtam ill. kordában tartani; azért a nassolás az felerősödött ebben az időszakban, úszni meg mindig is szerettem. A legnagyobb kísértés a tavaszi fotóstáborban jött; ha nem is mindenki, de többen cigiztek, és a beszélgetések is többnyire a kijelölt dohányzóhelyek körül folytak... ott legalább kétszer nagyon közel jártam ahhoz, hogy kérek valakitől egy szálat. De megálltam... akkor és azóta is. Mindig ezt mondom magamnak, mert sok-sok próbálkozás után tökéletesen tudom: nincs olyan, hogy 'csak egy szál'. Csak visszaszokás van. Tudom, azt mondják, hogy aki egyszer dohányos volt, az nem szokik le, csak időlegesen abbahagyja; ennek a mélyfilozófiai vonzataiba nem mennék bele, de én részemről szeretnék most már életem végéig időlegesen nem cigizni.

2008-10-26

Éljen Darwin



Szúrós, tüskés, szerethetetlen vagyok, igen. Idővel mindenkit elüldözök, elmarok magam mellől. Ilyenné tett a világ, a kedves emberek, a becsapások, az igazságtalanságok, a csalódások. Ilyenné tett, mert valahogy védekezni kell. Ha már támadni nem tudok. Mert azt nem tudok, az sosem ment, pedig próbálkoztam, de még megtanulni sem tudtam. Nem vagyok sikeres ebben a világban, ahol a legkisebb, legjelentéktelenebb helyektől a legnagyobbakig mindenütt meg kellene küzdeni a helyért, kiütni a másikat, győztesnek lenni, és ahhoz kíméletlennek, gátlástalannak, veszélyesnek és mindenféle életrevaló tulajdonságokkal ellátottnak. The winner takes it all.... hát persze, az ember áltatja magát a civilizációval meg a szociális játszmákkal, reméli, hogy valami kis helyet majd csak talál magának, hogy egy niche csak akad neki is ebben az őrült versenyfutásban - de a békés-csendes kis zugokat meg annak tartják, aki képes és hajlandó kussolni, elismerni a győzteseket, és megalkudni velük. Aki nem tudja kiharcolni magának a helyet, az érje be azzal, amit kap a győztesektől, aki meg még nyalni sem tud nekik, az érje be a saját társaságával, meg ami cafatok az osztozkodás után megmaradnak, azzal. Darwin a maga teljes szépségében. Méghogy altruizmus, hah... naivitás. Mizantróp minden ember. Én biztosan. Na hallod, mostanra már...

Éljen Darwin!
Pusztuljon az emberiség!

[remélem elsőnek a modik mennek]

p.s. Ilyenkor persze jól megsértem-bántom azokat, akik nem ilyenek, na ja, erről szólt a poszt.

quicksilver - törölt nick

Konzervatív vs liberális értékrend

Végigfutottam ma jónéhány blogon - hozzáteszem mindkét vagy mindsok oldalon szoktam olvasgatni - és nyilvánvalóan a valamennyire is politikai vagy közéleti érdeklődésű blogok mind az október 23-i ünnepségekről, történésekről szólnak. Megjegyzem ez azért nem semmi egy nagyjából-egészéből eseménytelen ünnepnél, mintha uborkaszezon lenne, annyira ez volt mindenütt a téma, holott olyan apróságok is történnek világszerte, mint a gazdasági válság vagy az amerikai elnökválasztási kampány. No de nem erről akartam írni, hanem az ragadta meg a figyelmemet, mint vissza-visszatérő motívum, hogy mennyi blogban használják a konzervatív értékrend ellentéteként a liberálisok úgymond győzike és mónikasó-kultúráját. És a vitatkozók ezt át is veszik, mintha egyértelmű lenne, hogy magára valamit is adó konzervatív soha nem néz olyan tévés mocskot, mint harmadosztályú celebek ilyen-olyan showműsorai, míg a liberálisok ezen nevelik a csemetéiket, és kötelezően előírnak nekik napi öt óra Győzikét, Mónikát és akármikét meg a BB és VV sztárocskákból egy tucatot. A kommentelők jórészénél hallottam pl. azt, hogy inkább kapjon a csemete gárda-nevelést - érthető az aktualitása a kérdésnek - mintsemhogy Győzikén nőjön fel. Nademárazért álljon meg az a bicikli, ha lehet. Mert ugyan én nem végeztem semmiféle közvéleménykutatást ezügyben, de hogy a liberálisság ostobaságot jelentene, azt kötve hiszem, márpedig a fentebb említett celebizémicsodákat nem azok nézik, akiknek az agyában neuronok is mozognak, hanem azok, akik mondjuk így mentally chellenged állaptban leledzenek, és tévéileg bármifogyasztók. Én inkább tartom magam liberálisnak, mint konzervatívnak* - csak a ma Mo-n létező, liberálisnak nevezett párt létezése és milyensége miatt nem teszem - és soha még eszembe nem jutott, hogy a liberális elvekből bármi módon is levezethető lenne az, hogy a TV-ben idióta műsorokat kellene néznem. Nem. Győzikét nem a liberálisok néznek. Nem is a konzervatívok. hanem a buta emberek, akiket aztán valamelyik nagy párt megtalál és valamelyik oldalra vonz. De még ez sem a liberális, tekintve, hogy nem nagy párt, nem nagy bázissal, és mégkevésbé nagy népszerűséggel - pláne a botrányai óta. Hanem az MSZP és/vagy a Fidesz. Márpedig egyik sem liberális, még közelítőleg sem.

The Political Compass
Your political compass:
Economic Left/Right: -5.00
Social Libertarian/Authoritarian: -5.59

Right between Nelson Mandela and the Dalai Lama

2008-10-23

Yes



The Rider

'When?' said the moon to the stars in the sky
'Soon' said the wind that followed them all

'Who?' said the cloud that started to cry
'Me' said the rider as dry as a bone

'How?' said the sun that melted the ground
'Why?' said the river that refused to run

'Where?' said the thunder without a sound
'Here' said the rider and took up his gun

'No' said the stars to the moon in the sky
'No' said the trees that started to moan

'No' said the dust that blunted its eyes
'Yes' said the rider as white as a bone

'No' said the moon that rose from his sleep
'No' said the cry of the dying sun

'No' said the planet as it started to weep
'Yes' said the rider and laid down his gun

/Nick Cave & Warren Ellis: The Proposition Soundtrack/

------------------------------------------------------

[saját fordítás]

A Lovas

'Mikor?' Kérdezte a Hold a csillagoktól az égen
'Hamarosan' Felelte a szél, követve őket

'Ki?' Kérdezte a felhő, aki sírt
'Én' Felelte a lovas szárazon

'Hogyan?' Kérdezte a nap, megolvasztva a földet
'Miért?' Kérdezte a folyó, ami nem akart futni

'Hol?' Kérdezte a mennydörgés hangtalanul
'Itt' Felelte a lovas felvéve a fegyvert

'Nem' mondták a csillagok a Holdnak az égen
'Nem' mondták a fák és zúgtak

'Nem' mondta a por ami elvakította
'De igen' mondta a lovas, falfehéren

'Nem' mondta a hold, amint felébredt
'Nem' mondta a lemenő nap kiáltása

'Nem' mondta a föld és sírt
'De igen' mondta a lovas letéve fegyvert

2008-10-22

Mém - ősz



Mit jelent nekem az ősz?

Mit jelent nekem az ősz? Mindig bajban vagyok ezekkel a nekemszegezett, konkrét, mit jelentős kérdésekkel. Mert mit is jelent nekem? Mindig mást. Idén ősszel erdei levélpompát, írországi utazást, velemi gesztenyeünnepet, móri bornapokat, és megintcsak, mert mindig, erdei levélszínpompát. Igen, azt hiszem, ezt jelenti leginkább. Most, hogy ennyit fotózok méginkább, hiszen ki ne érezné kihívásnak visszaadni ezeket a mesebeli színeket, ezt az elvarázsolt hangulatot, amit a mélyvörös levélszőnyegen nyújtózkodó árnyékok, és az aranysárga lombokon átsütő meleg napfény ad? Meg a domboldal szőnyegszín-tarkaságát, a sárga levélszőnyeg közepette futó kispatakot, a levelek finom zizegését a még langyos szellőben, a mező napszítta füveit a lemenő nap ellenfényében, a hajnali köd gomolygását a földeken, a gyermekláncfű játékosan elszálló ejtőernyőit, a vadszőlő bor-, és vérvöröseit a kerítésen, az igazi szőlők aranyló és lilában pompázó fürtjeit, a mosolygó almák és körték érett nyárszíneit, és a..., és a... a természet nagy diadalünnepe az ősz, a színek karneváli felvonulása, az érett szépség, a felnőttség, a még nem deresedő halántékú, de már nem fiatal tapasztalatoké, és persze paradox módon az iskolába menő ifjúság életkezdéséé is. Nagyon szeretem az őszt, igaz, minden évszakot szeretek. Az őszben a színeit, a hangulatát; bár ez igaz a tavaszra is, meg ahogy belegondolok, a nyárra is, nomeg a télre is. Hát... ez van. Minden évszaknak megvan a maga hangulata, a maga színei, a maga szépségei. Az őszben nem szeretem, amikor sokáig esik az eső, amikor hetekig szürke-nyomott-fáradt lustaság terjeng az ólomszürke égbolttól az ázott leveleken keresztül a lelkekig - olyankor elmegy mindenkinek az életkedve, a munkakedve, a jóindulata is. De a vénasszonyok vagy az indiánok nyara az más, mintha nem is ugyanaz az évszak lenne. Nehéz is összeegyeztetni a színpompás ragyogást az ólmos szürkeséggel... Tehát nekem az ősz a kettősség is, a csoda és a földhözragadt, az érett vidámság és a kóros lustaság, a színek és a szürkeség évszaka egyszerre.

Az őszről további képek a fotóblogomban:

Fotóséta

és a webshots-on, a velemi könyvtárban:

Velem - chestnut festival

2008-10-20

Spore

Alkalmam nyílt kipróbálni a hétvégén ezt a Spore nevű játékot. Már olvastam róla régebben, hogy mekkora nagy durranás lesz, hogy evolúciós játék, meg teljesen újfajta, nem hasonlít semmihez, meg egyéb dicshimnuszokat. Hát, mit mondjak, engem azért annyira nem ragadott magával. Először is az egésznek a kivitele, ill. a kinézete inkább az... hát, hogy is mondjam, eléggé gyerekes. Nagy, színes, egyszerű poligonok, részletes, de megintcsak egyszerű felszerelések, értve ezalatt a lények testrészeit meg az egyebeket is - a lények maguk tényleg eléggé változatosak tudnak lenni, és ez talán az egyetlen erőssége a játéknak, bár hozzátenném, hogy a földi logika működik, tehát nincsenek telepata vagy jauntolni képes lények, igazából fizikailag lehet őket változatosra építeni, a belső az már eléggé sematikus. Tudnak baráságosak lenni és énekelve-táncolva lenyűgözni a más fajokat, hogy szövetségre lépjenek velük; meg tudnak vicsorogva harcolni, hogy legyőzzék és kiirtsák a más fajokt - és ennyi. Nem bonyolították agyon a társas kapcsolatokat, de a további fázisokban sem; ami egy egysejtűnél még érthető (eszik, harcol, menekül, slussz), az a lényfázisban még elmegy, de a további részeknél már eléggé unalmassá teszi a játékot. Nem jutottam el az űrfázisig, de annyira nem is hiányzik; a real-time strategy nem a kedvenc műfajom, jobban szeretem a körökre osztott verziót, ahol van idő gondolkodni, kombinálni, stbstb. Egészében nem rossz játék, különösen a lénytervezés tetszett - a kinézet gyerekessége ellenére - mivel ez egészen új elem a játékok között, de azért nem olyan jó, mint a Sims volt a maga korában. Sőt, talán még a Civ-sorozatot is elétenném. Nem hiszem, hogy megveszem.
Tegnap elfelejtettem leírni, de egy nagyon szép 'tisztelgő' jelenet az, amikor a lény úgymond intelligenssé válik, és elkezd eszközöket használni, a 2001 Űrodisszea nekem nagyon emlékezetes jelenetére, azzal a feledhetetlen zenével (Imígyen szóla Zarahustra)... és a jelenet befejezése se rossz, ahogy a feldobott ág visszaesve fejbekólintja a lényt. :-) Nekem ez úgy... sokat megbocsátott a játék amúgy nagyon gyerekes kinézetéből.

2008-10-18

A világ nyerésre áll

Jelenleg úgy áll a dolog, hogy jön a visszavonulás/húzódás. A fórumon a helyzet változatlan, a modik ha már kibasztak velem, maradnak ehhez hűek, és következetesek; a levlistán bunkónak lenni a kiválasztottaknak szabad, mondjuk azt sem értem, hogy a Mentsük meg MA-t egységfront miért pont MA-t menti meg a gonoszaktól, akik le merik írni, hogy lehet, hogy valami baja van a fejének, mikor biztosan baj van a fejével, ez elég jól látszik mostanára; beindult ott is a szokásos neveszekedjetekmertnemszépdolog kampány, meg mire használjuk a levlistát, mikor az nem is tudom milyen édibédi levelekre való; a világ is sokkal szarabb a szokásosnál, igaz ez legalább most mindenkinek, nem csak nekem, de ettől még én is érzem - úgyhogy most egy kicsit visszahúzódok a csigaházamba. Fényképezni - hála a jó égnek - egyedül is lehet, a Scrabble-t meg most pótolni tudja valami más játék.

Az indexes modik meg, akik erre járnak szarják össze magukat, hogy egy kibaszott választ nem képesek adni, hogy miért törölték a nickemet. Ebből is egyértelmű, hogy valóban nem volt oka a törlésnek, csak a személyes kibaszás mozgatta őket. És még képes ott műfelháborodni a levlistán a nagyeszű, miközben mint modi... na mindegy. Nem ez a lényeg, csak bánt, hogy ő el tudja adni a mézesmázos viselkedésével még azt is, hogy akivel akar, azzal nagyon ki tud baszni. A másik meg az alpári humorával... fura dolgokra vevők az emberek néha.

A fórumon meg nem kérdezhetem meg, hogy miért törölték a nickemet, pedig talán lenne modi, aki válaszolna, elvégre nem lehet mind olyan mocsok szemét, mind ez a néhány, hiszen ezek azonnal legyilkolják a nicket, amin megteszem, ha észreveszik, még azt is, amit titokban regisztrálok, hogy összeszedjem a kedvenceket olvasgatni. Emilcímet nem ismerek, csak az övékét, ők meg nem válaszolnak rá már régóta.

2008-10-15

Indapass

Egyre szaporodnak a bloghu-s linkek a kedvencek között, és egyre több sajnos, ami csak regisztrációval kommentelhető. A bloghu regisztrációja az indapasson történik, ami ugyan szerintem eleve egy lóság volt, dehát üzleti szempontból biztosan jó az indexnek, úgyhogy erőltették, és úgy nézem, még most is erőltetik. Idáig lemondtam a regisztrációról, és ezzel a kommentelésről, mert annó, amíg még fórumoztam az indexen, a quicksilver nick kitörlésével a 'kedves' modik megszüntették az indás fiókomat/azonosítómat/nickemet is, és ami újat regisztráltam, az is azonnal elhalálozott. Na, akkor úgy voltam vele, hogy le vannak szarva, akkor nem bloghu-zok, azért is jöttem a blogspotra. De az ember olvasgatni csak szeret, és a magyar blogok inkább a bloghun vannak; ez a tendencia nem is akar megfordulni sajnos. Ráadásul ahogy szaporodnak a droidok, pláne az index főoldalára felkerülő blogokban, úgy egyre több blog kér regisztrációt a captcha helyett. Ma megint megpróbáltam, hátha már eltelt majd egy év lassan, csak nem veszik észre a modik, hogy megpróbálok bemerészkedni megint. De nem, egy órába se telt, és már nem tudtam belépni - tényleg éberek. Úgyhogy szakadjon össze az indapass index fórumostul, továbbra se tudok kommentelni a bloghu-n. Illetve ott igen, ahol nem kell regisztráció. Még szerencsére van egy-két ilyen hely.

update... néha érdemes leírni amit az ember gondol, mert ugyan tojt válaszolni bárki is rá, de visszajött az indapass a tetszhalálból. Gondoltam benézek a fórumra, hátha quicksilver is legalább megjelent... de az nem, ő még mindig le van gyilkolva. Béke poraira. Meg a modikéra is.

A véletlent meg ne akarja nekem senki megmagyarázni... nincsenek véletlenek. Tudom melyik modi csinálja, tudom melyikek nézik el nekik, max az okát nem tudom, miért gyűlölnek ilyen hevesen.

2008-10-13

Velem


A Velemi gesztenyeünnepről már írtam, most egy kicsit bővebben a faluról és környékéről.

Velem falu Nyugat-Magyarországon, a Kőszegi hegység lábánál, a Szerdahelyi patak völgyében helyezkedik el. Kőszegtől cca. 8 km-re, Szombathelytől cca. 20 km-re fekszik, a két települést összekötő útról közelíthető meg (meg egy erdei úton Kőszeg , ill. gyalog Ausztria felől). A falu az Írottkő Naturpark része, amely egy közel 100 km-nyi túraútvonallal (és kerékpáros útvonallal), a hegyvonulaton elhelyezkedő kilátókkal, emlékházakkal, régészeti lelőhelyekkel és csodálatos tájakkal tarkított védett környezet.
A település már a kőkorban is lakott volt, ezt a falu fölötti Szent Vid hegyen található régészeti ásatás, földvár nyomai, valamint a helyben bányászott rézércből készült eszközök, valamint tárgyak, kohók és lakóházak nyomai is bizonyítják. Ezt követően avar és római emlékeket is találtak itt a kutatók. A hegyen ma kis templom áll, ami messziről látható, hófehér falaival és piros toronysipkájával. Az Árpád-korban is erődített helyként szolgált, várként első említése a XIII. században található meg, Szent Vid (más források szerint Castrum Viti) néven, a Németújváryak birtokaként. A várról későbbi források nem szólnak, valamikor lerombolhatták. A helyén található Szent Vid templomot (alapjaiban a vár maradványait megtalálták) a XVII. században építették, jelentős búcsújáró helyként tartva számon. A település neve ekkor Welyen alakban merül fel, a szomszédos Cákéval együtt.
A két világháború között felfedezik természeti értékeit, a völgy gyógyhatású klímáját, így idegenforgalma fellendül. 1944-45-ben, a világháború utolsó hónapjaiban, a menekülő Szálasi-kormány rendezkedett be a községben - a Stirling-villában helyezték el a miniszterelnökséget, és itt őrizték a Szent Koronát 1944. december 29. és 1945. március 19. között, 1944. december 24-én pedig itt tartották az utolsó országgyűlést. A Stirling-villa és környéke ma népművészeti alkotótelep ahol számos - már-már feledésbe merülő - népi mesterség fortélyait lehet elsajátítani avatott mesteremberektől.
Az Országos Kéktúra útvonala a hetvenes években Velemből indulva szelte át az országot, majd később, így ma is a falu fölötti Írottkőtől indul, ahol emlékoszlopot is elhelyeztek. Velem leghíresebb és leglátogatottabb rendezvénye az országos hírű októberi Gesztenyeünnep, amelyen a gesztenyés ételek és sütemények mellett népi-, és iparművészeket láthatunk alkotás közben, népművészeti és a természet kincsit felvonultató vásárban költhetjük el a pénzünket, és több színpadon néptáncosok, mesemondók, bábosok, színészek, főzőverseny, kórusok és énekesek előadásait láthatjuk-hallhatjuk.

további képek:
Velemi fotóim

[források: wikipédia.hu, vendégváró.hu, iranymagyarorszag.hu, alon.hu, naturpark.hu]

2008-10-07

Pénz, pénz, pénz...

Még normális gazdasági helyzetben is látványosan arcpirító összegeket vittek haza a bankok, biztosítók, pénzügyekkel foglalkozó ilyen-olyan cégek vezetői, főemberei. Milliárdos fizetések, milliós jutalmak, százezres aprópénzek szálltak a levegőben, megerősítés nélkül persze, hiszen 'nem illik' senkit a fizetéséről kérdezni. De az életmódjukból nyilvánvaló volt, aki csak egy bankárt is ismert személyesen, a pénztároson, ügyintézőn felül, az jól látta ezt.

Még normális gazdasági helyzetben is látványos volt, hogy a belvárosok legdrágább műemlékpalotáit vették meg és újították fel 'költségek nem számítanak' jelszóval a bankok, biztosítók és egyéb pénzintézetek. Ész nélkül vettek, újítottak fel, építkeztek és nyitották halomra az újabb és újabb bankfiókokat, székházakat, építészeti csodákat és újdonságokat. Tehették, hiszen befektetés volt, és ha halomra költötték is a pénzt egy-egy épületre, az is nekik fialt, méghozzá busásan.

Még normális gazdasági helyzetben is látványos volt, hogy mennyi sporteseményt, koncertet, kiállítást, focicsapatot, stbstbt szponzoráltak ész nélkül a bankok, biztosítók, pénzügyekkel foglalkozó ilyen-olyan cégek. A normál reklámokon kívül, amelyekkel szintén elárasztották a médiákat, egyre látványosabbá vált, ahogyan a cigarettások szálltak ki a reklám-szponzorációs bizniszből, úgy szálltak be teljes mellszélességgel a pénzügyek cápái. Ingyenes koncertek, talpraállított focicsapatok, megtámogatott rendezvények, és persze pártfinanszírozás a feneketlen zsebekből - hisz visszajön majd mind, tudták nagyon jól. A reklám is, meg a lobbi is.

Még normális gazdasági helyzetben is látványos volt, hogy bárminek az ára ingadozik bármerre a világ különböző piacain, azon a bankok, biztosítók, pénzügyes cégek mindig kivétel nélkül nyernek, profitálnak, hasznot termelnek. Eshetnek-kelhetnek a világ tőzsdéi, azon csak kishalak buknak el; csinálhatnak akármit, akár a fejükre is állhatnak az olajkitermelők, mert abból is, így is, úgy is jól jönnek ki; és az ördög is a dombra rittyent alapon a vagyonok, a hatalmak, a nagyhalak csak híznak, híznak, és egyre csak híznak - övék már vajon a világ? A Rotschildoké és hasonlóaké? Kettőt találgathatunk, hogy ebből a válságból ki fog még kövérebben kijönni, és kik fognak elbukni; hogy ki fogja nagyon megszívni, az egyértelmű - a kisemberek, én, te, mi, akik nem vagyunk semmilyen tűz közelében sem, és nem is leszünk soha.

És ha belegondolok, hogy a posztot attól kezdtem el írni, hogy olvasom a lent található cikkben, hogy a Lehman Brothers vezetői már az állami megsegítésért rimánkodtak, amikor az utolsó intézkedéseikkel még milliókat tettek a saját és jóbarátaik zsebébe. Legálisan, szigorúan legálisan! Hiszen ki tilthatja meg egy csőd felé tántorgó banknak, hogy milliós jutalmat adjon ügyeskezű vezéreinek és alkalmazottainak? Legalább ők járjanak már jól, ha már a bankbetétjeiket, hiteleiket, befektetéseiket, állásukat emberek százezrei (?) veszítik el... És mi lett a bukott bankvezér sorsa? Nem, ez már nem a modern kor barbár hajnala, nincs adósok börtöne, a csődbe ment cégek vezetői nem kerülnek ilyen méltatlan helyzetbe, hiszen _nem_felelősek_ azért, ami történt a céggel... a bank vezetőjét minap egy edzőteremben inzultálták, miközben békésen erősített. Gyanítom nem kell aggódni az anyagi helyzete miatt, neki aztán nem.

cikk angolul

2008-10-06

Új párt?

Az Ökopolitikai Műhely blogja
Szavaznál-e új pártra?

Új párt-ügyben eléggé szkeptikus vagyok. Mondjuk régi pártok ügyében is, de azoknak megvan a támogatottságuk, viszonylag állandó is, kivéve az SZDSZ-ét, akik nagy nehezen elérték, hogy elpártoljanak tőlük a normálisabb valóbanliberálisok és nagy valószínűséggel kidolgozzák magukat a Parlamentből. Na de új párt Mo-on nem tudott eddig még semmit sem elérni, és a légkör olyan, hogy nem is valószínű, hogy fog. Pedig elég sokan vagyunk, akiket a mostani politika, ill. a mostani politikusok nem tudnak megszólítani, ha más nem azért, mert utáljuk, ha hazudnak nekünk és ezt észre is vesszük. Vallásról lenne szó, akkor agnosztikusnak mondanám ezt, a hasonlat talán érzékelteti, hogy mire gondolok; ígéretekkel, hazgságokkal, korrupcióval és töketlenkedéssel tele van a padlás. No de miért lenne egy új párt jobb? Aki kiábrándul egy-két sok pártból és politikusból, az hajlamos úgy tekinteni a politikusi mesterségre, mint olyanra, ami magában hordozza a hazugságot, a korrupciót, a töketlenséget - és ehhez mintegy kiválasztja azokat az embereket, akik hajlamosak ezen jellemvonásokra. Nem az én gondolatom, de bólogatok rá: A hatalom nem korrumpál, de mágnesként vonzza magához a korrumpálható, arra hajlamos embereket. Ritka, nagy emberek, nagy politikusok nem feltétlenül korruptak és hazugok - de a kisebbek már elég jó eséllyel kerülnek ki ebből a körből. Azaz egy új párt még ha zászlajára is tűzi az új szeleket - szeretem ezt a képzavart - az újfajta politizálást, honnan fog támogatókat gyűjteni? A mostani pártoktól vajmi keveset, max. ha deklaráltan csatlakozik egyhez, támogatja valamelyiket, vagy kiderül a kötődése - de ezesetben ki hiszi el az újfajta politizálást? A szkeptikusok, kiábrándultak közül kit tud meggyőzni és mivel? Szóban engem pl. nem, tettei meg még nincsenek, és ha nem lesznek támogatói, nem lesznek tettei sem, azaz itt se könnyű a dolga. Egyszóval... nem tudom. Pár éve még hittem volna egy új párt új szlogenjeinek, frissiben kiábrándulva a meglévők közül mindből, még talán kaptam volna rajta. De most már... most már nem. Jelenleg nemszavazó vagyok, mert a szavazócédulán nincs 'egyiket sem akarom' rubrika, amit beikszelhetnék. Az új pártot meg meglátjuk.

Tiltakozok a tiltakozás ellen!

Nem vagyok egy tüntetős-tiltakozós-aláírogatós fajta, mondhatni egyiket sem műveltem még soha. Nem mintha nem lett volna olyan kezdeményezés vagy ötlet, amit támogattam volna, ha éppen úgy alakul - de alapvetően nem hiszek abban, hogy a tiltakozgatások bármilyen civil kezdeményezése, bármilyen felvonulás, ellenfelvonulás, tüntetés up to a blokádokig és bármilyen nyilatkozat, aláírásgyűjtés, charta vagy akár internetes petíció is valaha sikerrel járhatna. A mi kis demokráciánk úgy van megtervezve, hogy négyévenként egyszer választhatunk, de közben kuss. Még az újságok nyilvánossága sem jelent semmit, nálunk kiderülhet bármekkora svindli, szégyen, akár törvénytelenség is - nincs következménye. Illetve akkor, ha az illetőt éppen a pártjabeli klikkek valamelyike is éppen el akarja távolítani, és elég erősek is ehhez, akkor ürügyként felhasználják az ilyesmiket a saját politikai puccsukhoz. De ekkor sem a nyilvánosság, a tiltakozás a lényeg, hanem amit ott, ők elhatároztak.

Az embereket mégúgysem változtatja meg semmiféle felvonulás vagy tiltakozás; attól nem lesz egyetlen homfób sem toleráns, hogy felvonulnak évente egyszer, vagy kétszer, vagy akárha tucatnyi formában is akarják a homofóbok torkán legyömöszölni a toleranciát, ami egy szép képzavar, és még igaz is. És ez igaz minden más kisebbségre, szélsőséges vagy csak deviáns csoportra is - akárha ők tüntetnek, akárha ellenük tüntetnek, akárha a tüntetések ellen tüntetnek - ezt mindenki minden esetben a saját maga megerősítésére teszi, hiszen a másik oldalról ezzel soha nem fog meggyőzni senkit sem. Amúgy sem egykönnyen történne meg ez, de nálunk, ahol a politika, és a politikával mondjam így párhuzamos újságírás, egyéb médiák (sic.) is csak a szakadékot mélyítik az egyes csoportok között, és hol saját érdekükből (bulvármédia), hol áttételes, homályos pártérdekekből hergelik az embereket, itt mégúgysem tud megtörténni semmiféle közeledés egymással ellentétes érdekű, vagy annak tűnő csoportok között.

Holott az ellentétek, az ellentétes érdekek többsége az bárhonnan nézve is vagy súlytalan, vagy kis erőfeszítéssel áthidalható, de semmiféleképpen sem az a véresen komoly szakadék, aminek elég sokan be akarják állítani. A legtöbb esetben az egymással szemben álló csoportok között az összes létező kapcsolatot a tiltakozás jelenti a másik irányában, illetve valamiféle misztikus erkölcs nevében próbálják a másik életformáját elítélendőnek tartani. Mintha nem férnénk el akárhányan, akárhányféleképpen az országban... ahol ha jól tudom, még mindig nem államvallás a kereszténység, és az alkotmány is szerencsére viszonylag kevés passzust tartalmaz, ami az egyes emberek életformájának, szokásainak az előírásaira vonatkozna.

Mindent összevéve én úgy gondolom, hogy nem kellene semmiféle tiltakozás, elentiltakozás, felvonulás és hasonlóak; ellenben kellene több párbeszéd; olyan, amit nem megrendez valaki, nem moderál, irányít vagy prejudikál senki, hanem egyszerűen különböző véleményű emberek öszejönnek egy blogon, chaten vagy fórumon, beszélgetnek, vitáznak, és ha szikráznak is kicsit, az csak jó, mert máshogyan az éleket nem lehet lesorjázni - ahol moderátor tesz hangfogót a véleményekre, ott azok megmaradnak és erősödnek, míg ahol kidühönghetik magukat, ott idővel bereked a leghangosabban üvöltő is, és kénytelen lesz meghallani mást is a saját véleményén kívül. Nyilván ez nem ilyen egyszerű, de alapvetően mégiscsak igaz.

Itt említeném meg, hogy nagyon más dolognak tartom a vonulósdi tiltakozósdit, és a helyi civil kezdeményezéseket, egyesületeket, amelyek konkrétan tenni akarnak helyi vagy szakterületi ügyekben (pl. VEKE, helyi alapítványok, hasonlók) . Hivatkoznék itt a a Reakció-blog cikkére , amelyben a szerző Tarka Magyar-t civil kezdeményezésként aposztrofálja. Merthogy az szerintem nem az, hiszen létező - hogy milyen az is érdekes, csak itt lényegtelen - civil szervezetek fogtak össze egy konkrét vonulás-tiltakozás erejéig. Ezek a szervezetek önmagukban vagy tesznek valamit, vagy nem, és ez alapján megítélhetőek. De ez a happening ez már önmagában mint tiltakozás lényeges, nem az, hogy civil szervezetek kezdeményezték.

2008-10-01

Blogajánló

Mintha csak kérésre jött volna ez a blog... olvasok a gazdasági válságról, de elég nehéz eligazodni benne olyasvalakinek, mint nekem, aki nem nagyon ért a gazdasági dolgokhoz. Ez a blog elég jónak tűnik, ha nehezen is tudom értelmezni, de azért 'makes sense' hogy így fejezzem ki magam.

http://bailout.blog.hu/

"Most olyan időszakban élünk amikor a pénzügyi válság valódi okaiból tanulhatunk. Természetesen ezeket ne várjátok, hogy nálunk a médiában közvetítsék. Egyetlen megoldás marad ha odafigyelünk az apró részletekre, erre különösen jó az internet. Aki úgy érzi, hogy ez az oldal fontos tudnivalót próbál a nyilvánosságra hozni, azt arra kérem segítsen terjeszteni az információt. Helyezzetek el linkeket, másoljátok a tartalmat. Sajnos nincs időm lefordítani az anyagokat, ezért kénytelen vagyok angolul is közzétenni az írásokat."

Szőlő



Beindult teljes erővel a szőlőszezon, már nem csak a zöldségesekben van megfizethető, hazai szőlő, de nagymamámnál is megérett a kedvencem; a csodafekete, mézédes, ízletes Izabella szőlő. Az Izabella direkttermő szőlőfajta, azaz oltás nélkül, közvetlenül terem, általában rezisztensebb a nemesített szőlőknél a betegségekkel szemben, viszont bornak gyenge, bár az erőteljes színe miatt néha keverik borszőlőkkel. Csemegeszőlőnek sem mindenki szereti, mert a bogyó kicsi, a fürt tömött, és emiatt gyakran van lakója is, a héja erős, a húsa pedig enyhén kocsonyás jellegű. Aki viszont szereti, az nagyon, és én ezek közé tartozok. Megeszem én a bolti meg a piaci csemegeszőlőket is, de amit igazán szeretek, az nagymamám egy szem szőlőtőkéje, amivel sosem csinál semmit, nincs permetezve sem, azaz akár még bioszőlőnek is nevezhetném, és öregebb mindenkinél, aki jelenleg még él a családunkból. Ezen a tőkén évente cca. 5-10 kilónyi szőlő terem meg, amit igyekszünk mind elfogyasztani, tekintve, hogy bornak se nem jó, se nem elég, eltenni nem lehet, bár nagymamám már próbálkozott szőlőlekvárral, de nem az igazi, így határozottan lebeszéltük róla. Így aztán ilyenkor cca. egy hónapig van mindig otthon mesefinom szőlő nassolni. :-)

2008-09-30

Mi lesz most?

Élem a kis életemet, dolgozok egy terven, fürödtem, hajat mostam, olvasom a Going Postal-t, tervezem a jövő hét végét, hogy hova megyek, mit csinálok, nézegetem a fényképezőgépeket, hasonlítgatom őket, még konkrét terv nélkül, de már halovány vágyak ébredezésével, hogy mi lenne majd jó, ha lesz rá pénzem... és ettől elkomorodok. Olvasom a híreket, és nem is tudom... mit csinál az ember, ha nincs semmi köze a pénzvilághoz, de tudja, érzi, látja, hogy igen, ezt utólag majd úgy fogják hívni, hogy nagy gazdasági világválság, nem is tudom, talán a második? Hogyan lehet felkészülni arra, hogy összeomlik a világgazdaság? Hogyan omlik össze? Mit kell csinálni ilyenkor? Vegyek fel hitelt, utánam az özönvíz alapon, vagy vegyem ki a pénzem a bankból? Ha tönkremegy a lízingcég, a hitelező bank, örüljek neki, hogy nem kell visszafizetni, vagy elveszítem mindenemet? Mire lehet, kell tervezni ilyenkor? Kik lesznek a vesztesek, és lesz-e nyertes? Na, nyertes az mindig van, az most is lesz. Probably az, akinek olyan sok pénze van, hogy még elveszíteni se tudja mindet.

Mi lesz itt...?

Ennyit az energiahordozókról, by the way. Elintézi magát az emberiség anélkül is, hogy ők kifogynának.

2008-09-29

Gesztenyeünnep


Már jópár éve ha csak tehetem, elmegyek ilyenkor október elején-közepén Velembe (http://velem.hu/), hogy résztvegyek a gesztenyeünnepen (Most október 11-12-én lesz). Az Alpokalján van hagyománya a gesztenyének, és mivel az éghajlat is jó neki, így arrafelé sokat termelnek, és a környező erdőkben még vadon is vannak gesztenyefák. Szelídgesztenye persze, a vadgesztenye az más.

A környékbeli falvaknak ahogy elnézem szinte mindnek van gesztenyefesztiválja, én ezek közül a Velemit szoktam meglátogatni. Általában hajnalban megyek, a faluban, ill. a parkolóban hagyom az autót, megiszok egy-két forraltbort, veszek sültgesztenyét reggelire, és felmászok a faluból az írottkői kilátóhoz. Ha elég gyors vagyok, akkor a Szent Vid templomtól csodás kilátás van a ködös tájra, a falura, a környező dombokra, erdőkre. Ha nem, akkor már süt a nap, és úgy van csodás kilátás. :-) Ilyenkor jó nagy a forgalom a környező erdőkben, sokan szoktak kirándulni, bár a többség félútig kocsival megy.

Ha minden jól megy, akkor dél-kora délutánra visszaérek a faluba, és belevetem magam a vásári forgatagba; még megiszok egy forralt bort (később már nem lehet, vezetni sosem szoktam ha iszom), eszek sültgesztenyét (hagyományos módon sütik*, és a sütés folyamán leesik róla a héja, csak a csupasz-forró-illatos gesztenyéket kapod kézbe, ill. a kis papírtölcsérbe), kürtőskalácsot, mindenféle vásári finomságot, nézem az előadásokat, hallgatom a zenét, és általában jól érzem magam. Délután még egyszer végigjárom a vásárt, és beszerzem a gesztenyemézet (a gesztenyeméz a mézek királya, bár csak holtversenyben a kakukkfűmézzel, csak ez utóbbit itthon nem lehet beszerezni), a birskörtéket (sehol máshol nem láttm még ekkora hatalmas, illatos birskörtéket - egész télen illatoztak a polcon), a hazaútra még a sültgesztenyéket, kiaraszolok a dugóban a parkolóból, és jólesően elfáradva hazamegyek. Megjegyezném, hogy már egy ideje nem engedik be a faluba az autókat, hanem a falu határában jelölnek ki két nagy mezőt parkolónak, ami szerintem határozottan jó ötlet; a falu főutcáját nem ekkora forgalomra tervezték, pláne nem a sok árussal, gesztenyesütővel együtt.

Idén a programom annyiban változik, hogy kétnaposra tervezem, és keresek egy éjszakai szállást ott, a környéken, és nem Velemből, hanem Kőszeg felől megyek fel a kilátóhoz. Kicsit hosszabb út, de ha nem kell hajnalban autózni, akkor időben el tudok indulni. No majd ezt még azért meglátom...

És végül az én gesztenyesütési módszerem: keresztbe bevágom a gesztenyéket, beleteszem a tepsibe őket, egy fél pohár vizet öntök alájuk, letakarom a tepsit fóliával, és elkezdem sütni. Amikor már érzem az illatát, leszedem róla a fóliát, és még egy picit sül. Ilyen egyszerű. De annál finomabb. :-)


* Egy vashordóban, ami maga a fatüzelésű kályha, sütik a gesztenyét, a tetejére illesztik a rácsos sütőt, és nyílt lángon gyorsan, sűrűn rázogatva a rostélyt, dobálva benne a gesztenyéket, leégetik a gesztenye héját. A barnára égett héj a rázogatástól leesik, és már lehet is fogyasztani a gesztenyét. A fentebb becopyzott honlapon van egy kép, amin lehet látni ezt a módszert.

2008-09-27

Cider



Aki hozzám hasonlóan nem sörös, az általában gondban van a tradicionálisan sörivó országokban, hogy amíg a társaság többi része sörözik, addig ő mit is igyon, hiszen az ilyen országok általában nem híresek a borkultúrájukról; a töményeket nem lehet egész este eliszogatni, a sörös kocsmák, pubok ritkán tartanak hosszú koktélokat, de még alkoholmentes üdítőket sem nagyon, a kólákat meg vihetik felőlem a sör mellé, egyaránt nem szeretem őket. Utoljára Észtországban futottam össze ezzel a jelenséggel, de Csehországban is ez van, és most Írországban is felmerült. Illetve felmerült volna, ha nincs a cider.

A cidert [ejtsd: szájder] hívják magyarul almabornak is, de nem az, meg almasörnek is, de az sem az. Talán leginkább almapezsgő lehetne a karaktere alapján, de messze nem olyan 'előkelő' ital, szerény véleményem szerint a mi fröccsünk megfelelője, csak 'gyárilag' szénsavasítva. Azaz egy (többnyire) almából készült, erjesztett, többnyire a sörökkel egyező, illetve abban a kategóriában mozgó alkoholtartalmú (3-8 %), száraz, félédes vagy édes, enyhén szénsavas ital. Készítik néhol körtéből is (ekkor az angolszász nyelvterületen perry a neve), illetve vegyesen almából, körtéből és mindenféle bogyós gyümölcsökből (Helsinkiben taláálkoztam igen egzotikus összetételű Koppaberg ciderekkel), de azért a ciderek többsége almából van, és száraz vagy félszáraz. Az angolszász ciderek tradicionálisan erősebbek, a franciák gyengébbek, míg az USA-ban a sima cider alkoholmentes almalét jelent, és csak a hard cider alkoholos. Angolszász országokban a pubokban mindenütt van csapolt cider és üveges vagy dobozos is, ugyanúgy, ahogyan a boltok söröspultjain is; és ugyanolyan természetesen isszák ezt is, mint a sört. Mármint aki a cidert preferálja, mint én is. Ugyanúgy, mint a sörből, itt is vannak márkák, itt is van, aki ezt szereti, van aki azt; nekem pl. a leghíresebb ír cider, a Bulmers nem ízlett annyira; egy picit sörösebb karakterűnek, kesernyésebbnek találtam, mint a kedvencemet, a Druids cidert. Ez egy picit édeskésebb, nekem almásabb, és ravaszan-észrevétlenül 6 %-os, azaz kissé erősebb cider. De vettem még vagy hatfélét, volt savanykásabb, édesebb, élesebb ízű, és egészen jellegtelen is.

Egyszóval jó dolog ez a cider, megvan benne az az alkoholmennyiség, ami nekem, a gátlásosabb-zárkózottabb fajtának a feloldódáshoz kell egy társaságban, el lehet sokáig iszogatni, nem csak felhörpinteni, mint egy töményet, és finom. Sajnálom kicsit, hogy nálunk nem lehet kapni, illetve érdekesnek tartom, hogy amennyi almát itthon megtermelünk, nem találtuk ki a magunk ciderét - hiszen olyan egyszerű dolog, a borászatra hajaz, de még egyszerűbb. Összetörni az almát, kipréselni a levét, erjeszteni, átfejteni, lefojtani és palackozni; ennyi az egész. Amennyi alma nálunk terem, és amennyi pocsékba megy - ma voltunk almát szedni, onnan jutott eszembe a cider is - abból cider-nagyhatalom lehetnénk.

2008-09-26

Kinek szól a harang?

Előrebocsátom, a környékünkön nincs templom, így szerencsére nem gond az, hogy mikor és milyen hangosan harangoznak. Szerencsére, mondom, mert engem bizony reggel nagyon zavarna, pláne hétvégéken. Ha a vallás magánügy, akkor miért is kell másnak az arcába-lakásába harangozni, hogy tessék misére jönni? Miért nem tud a hívő keresztény magától és magának beállítani egy vekkert, hogy szóljon neki, amikor mise van? Ez vonatkozik persze az iszlámra is, csak az nálunk jelenleg nem létező probléma. Olvasom ugyanis, hogy a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a harangozás alkotmányos alapjog, hogy arra nem vonatkozik a zajvédelemről szóló törvény, ill. szabályozás, hogy a harangozás szakrális használatát nem szablyozhatják világi törvények, hogy a harangozás nemzeti és történelmi örökségünk része, hogy a mindennapok részévé vált az évezredek során, és általában a harangozás a szabad vallásgyakorlás része - ergo akárkit és akármennyire zavarna is a harangozás, az abszolúte semmit nem tehet, maximum elköltözhet oda, ahol messzebb van a templom. A dolog a mostani döntés után egyértelmű: az egyház(ak) alkotmányos alapjogai az állampolgárokéi előtt vannak. Fontosabb a szabad harangszó, mint az emberek hétvégi henyélése hajnali hat órakor. Meg nyolckor. Ne aludjanak, menjenek - szabadon - templomba, misére. Gyakorolják szabadon a vallásukat, még ha az nem is a vallásuk, vagy maguktól éppen nem ott, nem akkkor és nem így akarnák gyakorolni. Ja, és fizessék be az adójukat, amiből nem szabadon, hanem tudtuk és hozzájárulásuk nélkül az állam igencsak bőségesen támogatja a történelmi egyházakat. Ez a szabad vallásgyakorlás lényege: szabad gyakorolni, ha akarod, ha nem. Szabad hallgatnod a harangszót, mert (nem szó szerint idézve a nyilatkozó érintett plébánost) 'nem tudják lehalkítani a harangokat' és 'nem kötnek kompromisszumot, mert Roma locuta, causa finita', azaz amit Róma mond, neki csak az számít. És ezzel így már végképp nem lehet mit kezdeni: ha az egyház és a magyar legfelsőbb bíróság szerint is kötelessége minden magyar embernek elviselnie a harangszót, ha akarja, ha nem, mert ez kulturális örökségünk része, és szabad vallásgyakorlás - akkor kötelessége elviselnie azt. Pedig nem neki, nem érte szól. Azért szól, mert az egyház így akarja hirdetni magát. Ingyen hangosreklám.

2008-09-23

A fotó, a fénykép meg a digitális

Van ugyebár a film, amire magára valamit is adó fotós filmez. Lehetőleg minél primitívebb géppel, nehogy egyszerűbb legyen, mert az bűn valamiért, ha valami egyszerűbb, a technika fejlődése biztos mind bűn, ha már a fotózásban az, de ez más kérdés. Ha nagyon kúl, akkor visszamegy a lemezig, meg a jódig, brómig, afranctudja meddig, de minél primitívebb az eljárás, minél nehezebb vele dolgozni, természetesen annál elitebb dolog lesz, és az jó. Nyilvánvalóan a digitális ki van zárva, az szar, az nem fotó, azt bárki el tudja kattintani, nem elég elit, már a valamicskét érő DSLR-eket is el tudja érni egy jóval szélesebb csoport, és ezzel leromlik a fotográfia elitizmusa, ráadásul a digitálist már nem csak a laborban napokig pepecselve lehet javítani, retusálni, szűrni, öregíteni, keményre hívni, stbstb, hanem pár kattintással ez elérhető PSP-ben, PS-ben vagy akár ingyenesen GIMP-ben is, és ez szar, mert a jó fotós az csak tökéleteset fotóz, évi három képnál ha többet csinál, akkor eltitkolja, mert leromlik az átlaga, és hűha, nem 100 képből egy lesz KÉP, hanem 1000-ből, naésakkormiafrancvan kérdezhetném, de nem teszem, mert tudom, hogy ez már igenis elitzmus, purizmus, hogy nehogymár bárki fotósnak érezhesse magát, csak mert digitális van a kezében, és nem szégyelli, hogy belenyúl PSP-vel, mert nem fotóművész AKI SOSEM TÉVED, hanem csak szeret fotózni, és bizony igen, téved, ront, kijavítja, ahogy tudja, de sosem fog analógot venni magának, mert nem elit, csak egyszerűen szeret fotózni, de LÁTNI sem fog megtanulni ezzel a szar digitálissal, mert a franctudjamiért, itt egy homályos magyarázat jönne arról, hogy teher alatt nő a pálma, de a francot se érdekli a pálma, majd megtanulok fotózni annyire, amennyire a digitális géppel és a PSP-vel tudok, és az elitizmus meg le van szarva. Legfeljebb nem hívják majd fotónak amit csinálok, ez nem az én bajom, nekem fotó és kép, fényképezőgéppel készült, más nem tud lenni. Ennyi.