Képek Taliándörögdről

Szőke András improvizál. Aki látta már, az tudja, hogy tud. Itt is bemutatta. :-)




A Bőgőmasina együttes (ha jól hallottam a nevet), akik nekem igen tetsző zenét játszottak, és nagyon jó hangulatot is csináltak.



Neki is tetszett a zene. :-)




Csúcstechnika a pajtában, vesszőkosarak alatt - azaz előadás a függőségekről.




Az estiskolás csapatból volt, aki még a főzés idejére sem vált meg fényképezőgépétől... :-)




Bede Róbert főszakács és zsürielnök. :-)




Amíg a bográcsok dolgoztak, az alkotók az árnyékban pihentek. :-)



És a végén még egy zuhét is kaptunk, mivel fent meghallhatták, hogy a nagy hőségre panaszkodunk lent. Voltak kitartó nézők, akik megpróbálták egy esernyővel kihúzni. Nem sikerült nekik, végül ők is bemenekültek a tető alá. :-)

Völgy

Életemben először voltam a Völgyben, azon a hepeningen, ami régebben Művészeti Fesztivál néven futott. Most hallottam már Völgy fesztiválnak meg Kapolcsi fesztiválnak is, de azt hiszem, igazából tökmindegy a neve, mert az a lényeg, hogy másfél hátig a Balaton felvidék pár kis falujában zajlik az élet, koncertek, kézművesek, előadások, közönségtalálkozók, főzőverseny meg még ki tudja mi történik, és ezen jól lehet magamat érezni. Én Taliándörögdön voltam, ott is leginkább az Ősök Házában, ahol többnyire Szőke András házigazdaságával folynak a dolgok; meg kézműves dolgokat is láttam, és sétálgattam is kicsit. Nomeg találkoztam sok estiskolással, bevontak a főzőverseny zsürijébe, résztvettem egy előadás-workshop jellegű valamin a függőségekről, ahol jókat vitáztunk mindeféléről, és koncerteket is hallgattam. Méghozá jókat. Úgyhogy első völgyezésem nagyon tetszett, és máskor is fogok oda menni. Remélem, hiszen eddig is terveztem már, csak sosem jutottam el oda. Ezután azt hiszem nagyobb lelkesedéssel fogok rá készülni. :-)

Turul

Nem igazán tudtam régebben, hogy a turulmadár mikor és miként vált fasiszta-nyilas-jobboldali jelképpé. Nekem összesen a Régi magyar mesék-mondák című gyerekkönyvemből volt ismerős, mint egy ősi magyar jelkép, egy mondai madár, meg itt a szomszédban, Tatabányán a milleniumi ünnepségek óta áll egy, ami azt mondják Európa legnagyobb madárszobra, és még a szocializmusban is állt, ugyan akkoriban leszedték róla a koronát és a kardot, amik azóta visszakerültek rá. De senkit sem zavart, sosem lett nácik, nyilasok, még jobboldaliak gyülekezőhelye sem, és senki sem tartotta ilyen jelképnek. Ahogyan az országszerte még létező, a források szerint 150-200-as nagyságrendű, más turul és kerecsensólyom-szobrok sem. Jó, persze, tudom, a szocializmusban agyonhallgatták, mert használták a hungaristák is. Ezért is tartják ma megint nyilas jelképnek gondolom, holott, ha nem kezd el ellene tiltakozni pár szélsőbalos, akkor valószínűleg nem tért volna vissza ez a jelentésárnyalata, hiszen az a szocializmus alatt gyakorlatilag kiveszett belőle. Ezt bizonyítja gyors körkérdésem is korosztályomban, akik közül egy sem emlékezett rá, hogy a közelmúlt botrányai előtt a turulnak bármiféle nyilas jelentésárnyalata lett volna. Most már van, naná, mihelyst elkezdenek valamit 'üldözni', azonnal felkapja egy csoport, és az önazonosításához felhasználja. Pláne így, hogy nem ellentétes az eszméikkel, hiszen a mai magyar szélsőjobb mindenféle jelképet üdvözöl, aminek a magyarság eredetéhez, őstörténetéhez köze van. De ettől még a turul maradt volna egy egyszerű magyar nemzeti jelkép, ha nem kezdik el a szélsőbalról lenyilasozni - mivel ettől a szélsőjobb azonnal befogadta a jelképei sorába. Sajnos. Sajnos, mondom, mert a gyerekkori emlékeimben a kerecsensólyom, azaz a turul egy kedvelt motívum volt, holott nyilvánvalóan gyerekként nem voltam se fasiszta se nyilas. Szerintem azóta sem, bár a turul felnőttként már kevésbé kedvelt, inkább semleges szimbólum. De azért sajnálom, hogy egy ártatlan, habár ragadozó mitikus madarat lenyilasoznak, majd ettől a nyilasutódok felkapják, mintegy véres kardként. Kár érte.
Amúgy a szoborért is, szerintem álszentség a törvények betartatásáról értekezni egy szobor kapcsán, amikor tudom, hogy bármire lehet kapni fennmaradási engedélyt, azaz a döntés, hogy el kell bontani, az abszolút és egyértelműen poitikai döntés, a szakmához, a törvényekhez semmiféle köze nincs. És ezt úgy mondom, hogy a mai magyar politikai élet résztvevőinek a 99 %-át ostoba-hazudós-lopós barmoknak tartom, de Mitnyan még ebben a mezőnyben is az élen áll, turulszobor ide vagy oda. Baromság volt nem engedélyezni, méretes baromság volt bontási határozatot hozni rá, és címzetes ökörség lesz, ha valóban lebontják. Nem azért, mert hogy milyen jelkép, hanem azért, mert azzal végképp betaszítják a nyilas-szélsőjobb szimbólumai közé, holott nem kellene. Van elég jelképük, ne nyúlják már le az összeset, amit aztán jóérzésű ember akkor se tud jó szemmel, jó érzéssel nézni, ha köze nincs a baloldalhoz. Sem.

Fotóstábor

Fotóstábor Taliándörögdön. Fényképek és a többi. Sokat fényképeztem, illetve ha jobban belegondolok, annyira sokat nem is. Sokat töröltem, az biztos. Fogok még párral bindzsizni is, ahogy Zsolt mondja, de lehet, hogy azok is a kukában végzik. De a fényképeknél sokkal több morfondíroznivalóm van. Emberekről. Egy emberről. Magamról. A fotózásról. Mit jelent nekem ez, miért fotózok? Néhány régi válasz kihullott a rostán, néhány új felkerült a listára. Néhány új kérdés is felkerült mindenféle listákra. Nagy-nagy kérdőjelekkel.

Meg amin hazafelé elgondolkodtam... hogy időnként nem ártana, ha én/valaki/bárki egy használati utasítást, magyarázatot, illetve leírásokat adna mellém. Merthogy érthetetlen dolgokat művelek, meglepődök rajta, hogy nem értik, de két nappal később már hiába is akarnék magyarázkodni, amikor nekem is leesik, hogy ez vagy az vagy itt vagy ott bizony mondani kellett volna valamit vagy nem csinálni semmit. Vagy mi a franc.
De az is lehet, hogy másokhoz sem ártana ez a mellékelt magyarázat. Hátha abból megérteném, amit nem értek.

Képek majd lesznek, az Estiskolán főleg.

A kereszt

Van, amikor visszatekintve egy utazásra, nyaralásra, valami olyant fedez fel az ember, amit akkor, ott nem érzékelt, illetve a tendencia, a vezérmotívum csak utólag válik nyilvánvalóvá. Ez most így volt Észtországgal kapcsolatban, amikor is csak tegnap este jöttem rá, hogy bizony az átlagnál (elvárhatónál, feltételezhetőnél, reálisnál) jóval többször és többféleképpen találkoztam a kereszttel, mint szimbólummal. Sokféle minőségében és változatában jött szembe velem, holott nem kerestem, és eddig különösebben sokat nem jelentett számomra, azon felül, hogy egy világvallás szimbóluma. Az ortodox templomok ferdén áthúzott szárú kettőskeresztjei, a szigetek megszámlálhatatlan, és számomra megmagyarázatlan (mi közük volt a keltáknak Észtországhoz?) körbe húzott kelta keresztje, a temetők (miért is kavarodtunk be annyi temetőbe...?) sima, egyszerű keresztjei, a litvániai Keresztek Hegyének iszonyatos kereszt-, és feszülettömege (földbedöngölő látvány, egészen hihetetlen), a megdöbbentő helyeken felbukkanó grafittikeresztek... túl sok volt belőlük, még akár egy zarándoklathoz is, nemhogy egy egyszerű, és profán nyaraláshoz. Vezérmotívumnak mindenesetre elég furcsa dolog, legalábbis nekem az.

Időutazás

Újratelepítés után tettem fel a programokat, és a levelezőben véletlenül nem a friss, hanem egy elég régi backupot tettem vissza. Aztán nézegettem a régi címjegyzéket. Mennyi ember, mennyi név a fórumról, nickekkel, nevekkel, és ahogy néztem őket, úgy jöttek elő a történetek is... nem a fórumról, hanem az emberekről. Találkozókról, talikról, bulikról, innen-onnan... elkoptak mind. Mégsem tartósak a netes kapcsolatok. Érdekkapcsolatok csak, amíg valamit vár valaki tőlem, addig van, amint ez elmúlik, alábbhagy az érdeklődés is, elmúlik a 'barátság', nem jön válasz, nem jön reakció, már nem érdekli őket a telefon, az sms sem, nem veszik a fáradságot a lejárt kapcsolatra vesztegetni az idejüket. Mondhatnám erősebben is, de minek; mit számítanak már ezek az emberek nekem? Minek minősítsem őket? Teljesen felesleges. Csak egy időutazás volt, egy korba, ami rég nem volt ugyan, de legalább őszinte sem; viszont én még sokkal naívabban elhittem az emberek érdeklődését. Most, cinikusan emlékezve ezekre az emberekre már egészen máshogyan látom őket. Bár mára ez már nem számít. Ez sem számít.

Nevemnapja

Nóranap van, az előbb hallottam a nyitvafelejtett rádióban. Nevem napja. Szép név, mindig is szerettem. Kár, hogy az igazolványaimba nem ezt írták, mert mindig is ezt használtam. Inkább magyarázkodok, de az a név, az nem én vagyok. Ez meg igen. Külföldön néha elgondolkodom, hogy vajh miért kell ünnepelni a névnapot, hiszen ezzel a szokással máshol még nem találkoztam, ez ilyen magyaros dolognak tűnik nekem. Vagy csak egy további ürügy a bulizásra?

In memoriam quicksilver

quicksilver, mára már csak 'Törölt Nick' a modik jóvoltából:

http://forum.index.hu/User/UserDescription?u=194362

Hogy az internettón 2000 elején regisztráltam, az még biztos, emlékszem rá. A Val-Filibe írogattam, ahogy sokszor később is, meg egy idő után a tasztalra, ahol meg is ragadtam rendesen. Titkos Kert, összeomlások, harcok, Diliház, nettó-eladás... és valamikor év közepe felé jutottam el az indexre, egy nettó tutaj nevű helyre - ideiglenesen, gondoltam, amíg a nettó nem megy. Aztán egyáltalán nem ment, és eladtak minket az indexnek, ígérve fűt-fát, saját helyet, nettó klubot, saját moderációval, és én marha el is vállaltam, hogy hát legyen, tegyünk csupa szépet és jót ezen a helyen. De már akkor se hagyták, Wágner úr belenyúlt, mert ő akart a jani lenni, megmutatni, ki az erősebb. Ő volt. Lemondtam, lemondtunk, olyan modi ki akar lenni, akinek semmi joga nincs, de a csalánt azt az övével verik? Maradtunk userek, ki itt, ki ott. Már aki, mert volt, aki titkon mégis benyalt a helyi isteneknek, és azóta nagymenő modi lett belőle, szóba se áll a userekkel, hiszen ő az isten. Aztán lett Törzságy klub, szúrta is a szemét az első perctől a modiknak, meg is tettek mindent az ellehetetlenítésére, provokálására, lejáratására, romba döntésére. Jártak utánam, ahol tudtak töröltek, tiltottak, nemkívánatos személyiség lettem a fórumon. Nickjeimet mind törölték, érvet, okot rá sosem adtak, válaszolni büdös volt nekik, hisz nagyurak ők, modik, amit tesznek, az úgy van jól. Végül törölték quicksilvert is... megkoronázandó minden szemétségüket ráadásul úgy, hogy már nem is írt a fórumra, de úgy látszik, még így is szúrta valamelyikük szemét. A létezése... nagyon sanyarú-büdös lelke lehet annak, akit egy nick létezése zavar, és képes kitörölni egy többtízezer hozzászólásos, majd évtizedes nicket ok nélkül. És kitörölte a kérdést is, hogy miért, azt a nicket is, aki rákérdezett, hogy miért, és egyetlen egy modi, Aventinus volt hajlandó egyszer válaszolni emilben, hogy nem tudja miért történt.  De többet még ő sem. Még egy átlátszó ürügyet sem voltak képesek összehozni. A képeimet kértem, hogy töröljék a fórumról, de még erre sem képesek. Illetve nem hajlandóak. 

És így múlt el quicksilver az index fórumairól. Olvasgatok még néha, de nicket regisztrálni már nem akarok - úgyse élhetne sokáig - amíg ezek a modik ott, márpedig ezek lesznek ott a modik mindig, addig felesleges próbálkozni írással ott. 

Sajnálom quicksilvert.

Legalább én.

És amiért eszembe jutott ez: Újratelepítettem a gépemet minap, és előtte mentegettem mindenfélét. Találtam többezer lementett topicot, vitákat a modikkal, bizonygításokat, érveket, hogy de én nem csináltam semmit, miért töröltétek, tiltottátok... és úgy döntöttem, hogy nem őrzöm meg őket. Én tudom, hogy a modik hazudtak és rosszindulatúak. Mást meggyőzni erről már nem is akarok, meg nem is tudnék. Akkor meg minek?

Legyenek mind átkozottak, és ezzel részemről a dolog lezárva.

quicksilver és a többiek miatt. 

Tőzegláp

Sosem láttam még ilyent, el se tudtam képzelni, hogy milyen lesz. A mocsárról az embernek sár, bűz rothadó dolgok jutnak az ember eszébe - na a tőzegláp ennél másabb már nem is lehetne. Ez ugyanis kristálytiszta, vörös színű vizet, ruganyos, puha moha-zuzmószőnyeget, csodálatos színeket, és törpefákat, érdekes virágokat jelent. Fantasztikus helyek és Észtország tele van velük, órákig lehet bolyongani a célszerűen megépített pallóösvényeken, csodálni a természet különlegességét, és nem utolsósorban enni a vadon termő áfonyát, szamócát a lápot környékező erdőkben. Élvezni a csendet, a nyugalmat, a láp békéjét... ahogy egy útitárs kifejezte, szívesen eljönne ide mocsári sellőnek. Én is megtenném szívesen, ott egyszer sem jutott eszembe a világ ezernyi nyűgje-baja.

Hazatérés

Szolgálati közlemény: Én hazaértem Észtországból, de közben itthon a gépem elromlott, ezen, amin írok semmi sincs, amíg a másik meg nem javul, nem tudok pl. emilezni sem. A gmailt el tudom érni, de az enternetet nem.

Amúgy meg csodaklassz volt. :-)

update: A gépem valószínűleg kész van, totálisan halott. Fogalmam sincs, mitől, egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele. Újratelepítés lesz, elveszett dokumentumokkal, képekkel, programokkal. Majd, ha össze tudom gyűjteni a lelkierőmet ehhez. Egyszerűen nem hiszem el. Hogy ez most mégis miért van. Túl jól kezdtem magam érezni a nyaraláson...?

Észtország

Holnaptól három hétig csak az hívjon fel, aki vállalja az észtországi díjszabást. Bár azt mondják, hogy jó az ország internet-ellátottsága, de azért hőn remélem, hogy ennél jobb szórakozásom is lesz. A programot tekintve ez közel biztos. Úgyhogy lehet irigykedni is meg legyinteni is - eddig ez volt a két jellemző reakció az Észtország szóra, miszerint oda megyek – ez egyáltalán nem zavar. Egyszóval holnaptól nem leszek túlzottan elérhető.

[A kép (még) nem saját kép Saaremaa tengerpartjáról.]

APEH

Hiányzott ez az apeh-ellenőrzés, nagyon, mint a púp a hátunkra. Nem elég, hogy lépten-nyomon büntetnek, annyi pénzt szednek el az embertől, hogy az hihetetlen – mármint bárből-fizetésből élők el se tudják képzelni, hogy milyen az, amikor a megtermelt 100 Ft-ból cca. 80-at kell befizetni ide-oda-amoda, ilyen-olyan-amolyan jogcímeken – nem kölcsönrészlet, nem lízingrészlet, az ezen felül van – nem elég, hogy minden levelük érthetetlen és értelmetlen, még a könyvelő is csak találgatja, hogy mi a faszt akarhatnak éppen, nem elég, hogy évente tucatnyiszor változik minden adójogszabály, ami eleve nonszensz, de hát ez Abszurdisztán, itt még ezt is lehet, most még kijönnek ellenőrizni, a levelük szerint az ezévi befizetéseket, de hogy ezért minek kijönni és vegzálni minket, azt kurvára nem értem, elvégre oda fizetjük be nekik amit kell, miért nem nézik meg a saját rendszerükben, hogy rendben van-e, és ha igen, miért nem hagynak békén, ha meg nem, akkor küldenek ki egy levelet, emilt, füstjeleket vagy bármit, hogy helóheló, ezésez nem oké? Ráadásul a levél hangneme… ekkor és ekkor reggeltől estig valamikor kijönnek, legyünk ott mind, az összes (3) cég összes tulajdonosa, ügyvezetője, akármije - pattogós, utasítgató, követelőző, mint aki tudja, hogy ő A Hatóság, mi meg tutira Bűnösök vagyunk valamiben. Gondoltam visszaírok nekik, hogy én meg május 35-én, hajnali 3:23 és 3: 37 között tudom fogadni őket, mert akkor érünk rá, de az iróniát, a cinizmust úgyse értékelnék ezek a droidok, csak akkor tutira találnának valami hibát, amiért büntethetnek. Mert a legvalószínűbb az az, hogy büntetni akarnak, valamiért, bármiért, gondolom nincs meg a bevételi kvótájuk. 

Annak van igaza, aki elköltözik egy normálisan működő országba, aki megteheti, aki meg tudja tenni. És ilyen lassan már a szomszédban is van, nem véletlenül gyarapszik a Szlovákiában bejegyzett cégek száma. Ők rákjöttek, hogy a pénz, a dolgozni akaró munkaerő és szellemi tőke állandó vegzálása, lehúzása, büntetése, kizsigerelése és ellehetetlenítése egy idő után már annak az elvándorlásával fog járni. Az APEH meg feldughatja magának a jogszabályait, és mellékjükdughatja a politikusokat és a bürokratáit is. Menni kéne. Nem jó hely lett ez az ország, rosszá tették. Élhetetlenné, elivselhetetlenné. Ez a politikusok bűne, a bürokraták bűne, és a mi bűnünk, hogy azt hittük ezekre, hogy ez a demokrácia és a kapitalizmus és ezért elnéztük nekik. Nem az. Amit ezek művelnek, az korrupció, impotencia, hozzánemértés, önzés és bűnözés. 

A térdem én vagyok

Az eper jó - az eperszedés már nem annyira. Nem elég, hogy tele van csalánnal, pókokkal, szúnyoggal, és mg hajlongani is kell hozzá - de ma még a térdem is roppant egyet közben, és azóta veszekedetten és élesen fáj, ha hajlítani merem. Márpedig a járás sajnos ezzel jár, a lépcsőzés meg plánesőt. Úgyhogy most bánatosan ülök a fotelben, mert ott fel tudom polcolni a lábamat, epret eszegetek (mert a roppanásig már leszedtem vagy egy kilót), és morfondírozok, hogy vajh mikor óhajt vajon meggyógyulni, mert addig úszni se nagyon tudok, max. áztatni magam a melegvízben, de attól meg sose fogyok le, meg az erőnlétemen se segít. Úgy általában ez most baromi jókor jött. Sosem jön jókor mondjuk, de remélem legalább mire mennék nyaralni rendbejön. Remélem. Nagyon remélem.

Update: Dokik szerint porckorong, szerintem is, de a nyaralásra tekintettel egyenlőre gyógyszeres kísérletezésbe fogunk. Csodaszerekre javaslatok jöhetnek, minden érdekel, ami a műtéten innen van, a tarajos kagylótól a kézrátevős csodadokikig. Igényeim jelenleg kicsik; ne fájjon. Jó hír: úszni szabad, a doki szerint nem árt, nem használ, ahogy gondolom.

Bürokrácia

Indítani kellene egy mozgalmat, hogy rúgjuk ki az összes bürokratát, és tegyük az államot, a törvényeket, a szabályokat a minimálisan szükségessé, és kellően általánossá ahhoz, hogy használhatóak maradjon, de ne kelljen hozzá ostoba, szűklátókörű, önmaga fontosságán túl látni nem is tudó és nem is akaró bürokratahadsereg. A 95 %-uk totálisan felesleges. Mi több, ugyanezen 95 % hiszi azt magáról, hogy a) ő szarta a spanyolviaszt, b) minden tud, amit meg nem, az nem is létezik, és c) nélküle összedőlne, de minimum megállna a világ. És bazmeg egyre-másra hozzák is a szabályokat, rendeleteket, előírásokat, belső utasításokat, fel-, és leiratokat, kommünikéket és mindet mndig mindenkivel be is akarják tartatni – hát persze, hiszen ez a létezésük egyetlen értelme, hogy rágják a szart, és rágassák azt másokkal is, hogy azoknak se legyen jó. Rég nem azért léteznek, mintosztály, hogy működésben tartsák az államot – pont ellenkezőleg, ők akadályozák, mozdítják hátra és gátoljáűk minden erejükkel a nélkülük és az ostoba szabályaik nélkül nagyon is jól működni tudó társadalmat. Hogy nekik jó legyen, nekik munkájuk legyen, de mégse kelljen sokat dolgozniuk, hogy nekik legyen hol melegedniük-trécselniük-neten passziánszozniuk, iwiwn köremilezniük, és általában elbaszni a munkaidőt, amíg az ügyfelek két négyzetméteren egymást ölük, hogy ki lesz az a kiválasztott naponta kettő darab személy, aki bejuthat a szentélybe, hogy elintézze az ügyét, vagy hogy azt hgyje, hogy elintézheti, hiszen úgyis visszadobnak szinte mindent valami formai baromsággal, valami értelmetlen és agyatlan blődséggel (körülbelül a nagymamám bugyimérete az építési engedélyhez szinten), miközben álságosan sajnálkoznak, hogy de hát a szabályokat azt be kell tartani, jajdesajnálják. És ezeket bizony mi tartjuk el, akik dolgoznánk, ha ők hagynának. Ez a legmocsokabb az egészben. És ezért kellene kirúgni a kilenctizedüket azonnal, menjen dolgozni a versenyszférába, ha tud, és éljen meg ott, ha olyan okos, ügyes, szép és rátermett. Na.

Család

Sok mondanivalóm most sincs, de legalább ne az legyen legfelül. A családi összejövetel jó volt, ha az alkalom szomorú is. Jókat beszélgettünk, ettünk, ittunk, fényképezgettem, jól éreztem magam. Kár, hogy az ilyen ritka, kár, hogy az alkalom ilyen szomorú. Dehát... ez van.

RIP

no comments please

Quicksilver

De ez egy másik. Ő nagybetűs és létezik. És gyors, holott régi, viszont a szovjet ipar remeke. Ő Quicksilver, a világ talán leggyorsabb személyszállító hajója. Egyszer elmegyek majd utazni rajta. Meg lefényképezni a druszámat. Mert valahol én Quicksilver voltam a fórum előtt is, így az maradok - legalább egy kicsit - utána is. Ezt nem tudja semmilyen modi törölni.

Quicksilver

(nem saját kép. az indexé. ők lopják az enyémeket, én nem érzem etikátlannak, hogy ellopjam az övékét. sőt, én leírom, hogy ez az ő képük volt, amit ők nem tesznek meg az enyéimmel)

Bürokrácia

Gondoltam megírom, hogy hogyan zajlott le – az elmúlt három hét alatt - a Nagy Okmányirodai Gépjárműátírási Csata, amikor jött a krach, hogy mostantól egy majdnem titokban életbelépett rendelet szerint már nem írhatjuk meg az engedélyezési tervekhez a tűzvédelmi műszaki leírást, mivel ezentúl a mindigelfoglalt, soharánemérő, foghegyrőllenéző tűzoltóknak kell kuncsorognunk, mert csak ők írhatják azt meg. Egy tűzoltótól átlagban cca. egyhónapra lehet időpontot kérni egyeztetésre, és átlag háromszor dobja vissza az egyeztetett terveket is. És ezentúl csak ők írhatják meg azt, ami nélkül be se lehet adni az eng tervet.

Előszedtem egy nem is olyan nagyon régi, talánha húszéves engedélyezési tervet. Másfél oldal műleírás, három tervlap, az elejére _rápecsételve_ az építési engedély, kapott egyet az építtető, egyet a tervtár, egyet meg valahová lefűztek. Ma egy átlag műleírás három szecska lappal kezdődik (címlap, aláírólap, tartalomjegyzék), 6-8 oldalas műleírás, tűzvédelmi műleírás, statika (szinte mindig kellenek), átlag öt tervlap, és mindez átlag nyolc példányban, hogy a szinte mindig bevont három-négy szakhatóságnak is jusson. A sokat reklámozott bejelentési terv _tökéletesen_ugyanilyen_. A határidők a szakhatóságoknál egy-két hónap, az építési osztálynál három. Akármelyik is visszadobja, az óra újra indul. Az építési engedély átlag három gépelt oldalon sorolja fel a feltételeket.

Mindezt az egyszerűsítés jegyében. Állítólag.

Az okányiroda ehhez képest a három hét alatt elintézett átírással sehol sincs. Még bőséges lehetőségek vannak benne a bürokrácia oltári méretűvé növelésében, és az élet ellehetetlenítésében.

Apu már egy-két éve mondja, hogy nem lehet így dolgozni, hogy nincs ideje tervezni, mert csak ügyeket intéz, bürokratákkal hadakozik. Ahogy ma elnéztem, nem fogjuk ezt sokáig csinálni, mert nincs értelme.

Picture of the Day

A webshots-on tartom az utazós-kirándulós képeimet – bár már elgondolkodtam, hogy mást kellene keresni, mert van bőven probléma vele, amióta egy képeslapos cég átvette az egészet – de most nem ez a lényeg. Nagyon elszaporodtak rajta az utóbbi időkben az ilyen-olyan összemérettetések, versenyek, tematikus pályázatok. Én a creative-challenge nevűre szoktam benevezni képeket, eddig sikertelenül. Cca. egy-két tucatnyi ember az, aki megnézi a képeimet, és ez úgy nagyjából meg is felel nekem, mert nem tudnék mit kezdeni azzal, ha százával ömlenének a dicsérő megjegyzések – bár biztosan jól esnének, ez kétségtelen – de nem tudnék ennyire válaszolni is. Na, most éppen az történt, hogy elkezdtek ömleni a gratuláló kommentek egy régebbi, szekszárdi képemre, én meg elkezdtem keresni, hogy ugyanmár miért is? Az még angolul sincs feliratozva, tekintve, hogy jószerivel csak a családnak tettem fel megnézni, aztán ott maradt. Nagy nehezen kiderítettem, hogy van egy ’Picture of the Day’ amiben témánként (utazás, home, garden, stb) kijelölnek egy-egy képet, ami felkerül a címlapra (meg van még ott pro shot POTD, meg Photo Walk, meg Creative Challenge winners). Tekintve, hogy én nem a címlapon szoktam bemenni, ez meg is lepett; amikor utoljára arra jártam, még csak egy darab POTD volt, ami többnyire a pro shots-ok közül lett kiválasztva. Mondjuk azt nem mondom, hogy nem örülök neki, de a kommentek többségének az üressége (’gratulálok a POTD-hez’) az már kevésbé örömteli. Hát… ez egy fotómegosztó, most mit csodálkozok.

Jó, persze, most visszaolvasva látom, hogy már megint fanyalgok, meg nem tudok semminek sem örülni... de, a potd-nek örülök. Tényleg. Mert szerintem is jó kép, nem érdemtelen az elismerése.

Full Moon

Full Moon, PMS and front.

Need I say more?

-----------------------

Életem két nagy dilemmája csapódott ma fullosan az arcomba.
az egyik...
hogy én őszintén elmondom mindig, ha valakivel bajom van, és ezért már tiltottak ki fórumról, utáltak ki társaságból, meg hasonlók - és azt kapom meg, hogy alattomosan, hátulról célozgatok emberekre, mert nem merek nyíltan színt vallani...
és a másik...
hogy én készséggel beismerem az én részemet, az én hibámat bármilyen közös problémában, ha úgy érzem, hogy tévedtem, ugyanakkor fenntartom, hogy a másik is tévedett, mert szerintem tévedett - és azt kapom az arcomba, hogy én mindig másban keresem a hibát, sosem magamban. 
és eközben mint úszni tanuló a mélyvízben próbálok evickélni a nekem totálisan idegen közegben...
mert mire az egyik közeg ismerőssé válna, én hülye mindig beleugrok egy újba, hogy... fuldokoljak? ússzak? tanuljak? káromkodjak? stb?
és mindezek ellenére évek óta először érzem úgy, hogy pozitív irányba látszik fordulni az életem sorskereke...

és ha más nem is, de ez jó érzés.

A hidakon meg átmegyek - vagy nem - amikor odaérek.