
Nem igazán tudtam régebben, hogy a turulmadár mikor és miként vált fasiszta-nyilas-jobboldali jelképpé. Nekem összesen a Régi magyar mesék-mondák című gyerekkönyvemből volt ismerős, mint egy ősi magyar jelkép, egy mondai madár, meg itt a szomszédban, Tatabányán a milleniumi ünnepségek óta áll egy, ami azt mondják Európa legnagyobb madárszobra, és még a szocializmusban is állt, ugyan akkoriban leszedték róla a koronát és a kardot, amik azóta visszakerültek rá. De senkit sem zavart, sosem lett nácik, nyilasok, még jobboldaliak gyülekezőhelye sem, és senki sem tartotta ilyen jelképnek. Ahogyan az országszerte még létező, a források szerint 150-200-as nagyságrendű, más turul és kerecsensólyom-szobrok sem. Jó, persze, tudom, a szocializmusban agyonhallgatták, mert használták a hungaristák is. Ezért is tartják ma megint nyilas jelképnek gondolom, holott, ha nem kezd el ellene tiltakozni pár szélsőbalos, akkor valószínűleg nem tért volna vissza ez a jelentésárnyalata, hiszen az a szocializmus alatt gyakorlatilag kiveszett belőle. Ezt bizonyítja gyors körkérdésem is korosztályomban, akik közül egy sem emlékezett rá, hogy a közelmúlt botrányai előtt a turulnak bármiféle nyilas jelentésárnyalata lett volna. Most már van, naná, mihelyst elkezdenek valamit 'üldözni', azonnal felkapja egy csoport, és az önazonosításához felhasználja. Pláne így, hogy nem ellentétes az eszméikkel, hiszen a mai magyar szélsőjobb mindenféle jelképet üdvözöl, aminek a magyarság eredetéhez, őstörténetéhez köze van. De ettől még a turul maradt volna egy egyszerű magyar nemzeti jelkép, ha nem kezdik el a szélsőbalról lenyilasozni - mivel ettől a szélsőjobb azonnal befogadta a jelképei sorába. Sajnos. Sajnos, mondom, mert a gyerekkori emlékeimben a kerecsensólyom, azaz a turul egy kedvelt motívum volt, holott nyilvánvalóan gyerekként nem voltam se fasiszta se nyilas. Szerintem azóta sem, bár a turul felnőttként már kevésbé kedvelt, inkább semleges szimbólum. De azért sajnálom, hogy egy ártatlan, habár ragadozó mitikus madarat lenyilasoznak, majd ettől a nyilasutódok felkapják, mintegy véres kardként. Kár érte.
Amúgy a szoborért is, szerintem álszentség a törvények betartatásáról értekezni egy szobor kapcsán, amikor tudom, hogy bármire lehet kapni fennmaradási engedélyt, azaz a döntés, hogy el kell bontani, az abszolút és egyértelműen poitikai döntés, a szakmához, a törvényekhez semmiféle köze nincs. És ezt úgy mondom, hogy a mai magyar politikai élet résztvevőinek a 99 %-át ostoba-hazudós-lopós barmoknak tartom, de Mitnyan még ebben a mezőnyben is az élen áll, turulszobor ide vagy oda. Baromság volt nem engedélyezni, méretes baromság volt bontási határozatot hozni rá, és címzetes ökörség lesz, ha valóban lebontják. Nem azért, mert hogy milyen jelkép, hanem azért, mert azzal végképp betaszítják a nyilas-szélsőjobb szimbólumai közé, holott nem kellene. Van elég jelképük, ne nyúlják már le az összeset, amit aztán jóérzésű ember akkor se tud jó szemmel, jó érzéssel nézni, ha köze nincs a baloldalhoz. Sem.
2008-07-25
Turul
Posted by
Quicksilver
at
8:53:00
0
comments
Labels: abszurdisztán, kerecsensólyom, morfondír, politikusok, szimbólum, turulszobor
2008-07-21
Fotóstábor
Fotóstábor Taliándörögdön. Fényképek és a többi. Sokat fényképeztem, illetve ha jobban belegondolok, annyira sokat nem is. Sokat töröltem, az biztos. Fogok még párral bindzsizni is, ahogy Zsolt mondja, de lehet, hogy azok is a kukában végzik. De a fényképeknél sokkal több morfondíroznivalóm van. Emberekről. Egy emberről. Magamról. A fotózásról. Mit jelent nekem ez, miért fotózok? Néhány régi válasz kihullott a rostán, néhány új felkerült a listára. Néhány új kérdés is felkerült mindenféle listákra. Nagy-nagy kérdőjelekkel.
Meg amin hazafelé elgondolkodtam... hogy időnként nem ártana, ha én/valaki/bárki egy használati utasítást, magyarázatot, illetve leírásokat adna mellém. Merthogy érthetetlen dolgokat művelek, meglepődök rajta, hogy nem értik, de két nappal később már hiába is akarnék magyarázkodni, amikor nekem is leesik, hogy ez vagy az vagy itt vagy ott bizony mondani kellett volna valamit vagy nem csinálni semmit. Vagy mi a franc.
De az is lehet, hogy másokhoz sem ártana ez a mellékelt magyarázat. Hátha abból megérteném, amit nem értek.
Képek majd lesznek, az Estiskolán főleg.
Posted by
Quicksilver
at
18:48:00
8
comments
Labels: fotó, kérdőjelek, magánélet, morfondír, őszinteség, szabályok
2008-07-15
A kereszt

Van, amikor visszatekintve egy utazásra, nyaralásra, valami olyant fedez fel az ember, amit akkor, ott nem érzékelt, illetve a tendencia, a vezérmotívum csak utólag válik nyilvánvalóvá. Ez most így volt Észtországgal kapcsolatban, amikor is csak tegnap este jöttem rá, hogy bizony az átlagnál (elvárhatónál, feltételezhetőnél, reálisnál) jóval többször és többféleképpen találkoztam a kereszttel, mint szimbólummal. Sokféle minőségében és változatában jött szembe velem, holott nem kerestem, és eddig különösebben sokat nem jelentett számomra, azon felül, hogy egy világvallás szimbóluma. Az ortodox templomok ferdén áthúzott szárú kettőskeresztjei, a szigetek megszámlálhatatlan, és számomra megmagyarázatlan (mi közük volt a keltáknak Észtországhoz?) körbe húzott kelta keresztje, a temetők (miért is kavarodtunk be annyi temetőbe...?) sima, egyszerű keresztjei, a litvániai Keresztek Hegyének iszonyatos kereszt-, és feszülettömege (földbedöngölő látvány, egészen hihetetlen), a megdöbbentő helyeken felbukkanó grafittikeresztek... túl sok volt belőlük, még akár egy zarándoklathoz is, nemhogy egy egyszerű, és profán nyaraláshoz. Vezérmotívumnak mindenesetre elég furcsa dolog, legalábbis nekem az.
Posted by
Quicksilver
at
9:42:00
7
comments
Labels: észtország, kereszt, morfondír
2008-07-13
Időutazás
Újratelepítés után tettem fel a programokat, és a levelezőben véletlenül nem a friss, hanem egy elég régi backupot tettem vissza. Aztán nézegettem a régi címjegyzéket. Mennyi ember, mennyi név a fórumról, nickekkel, nevekkel, és ahogy néztem őket, úgy jöttek elő a történetek is... nem a fórumról, hanem az emberekről. Találkozókról, talikról, bulikról, innen-onnan... elkoptak mind. Mégsem tartósak a netes kapcsolatok. Érdekkapcsolatok csak, amíg valamit vár valaki tőlem, addig van, amint ez elmúlik, alábbhagy az érdeklődés is, elmúlik a 'barátság', nem jön válasz, nem jön reakció, már nem érdekli őket a telefon, az sms sem, nem veszik a fáradságot a lejárt kapcsolatra vesztegetni az idejüket. Mondhatnám erősebben is, de minek; mit számítanak már ezek az emberek nekem? Minek minősítsem őket? Teljesen felesleges. Csak egy időutazás volt, egy korba, ami rég nem volt ugyan, de legalább őszinte sem; viszont én még sokkal naívabban elhittem az emberek érdeklődését. Most, cinikusan emlékezve ezekre az emberekre már egészen máshogyan látom őket. Bár mára ez már nem számít. Ez sem számít.
2008-07-11
Nevemnapja
Nóranap van, az előbb hallottam a nyitvafelejtett rádióban. Nevem napja. Szép név, mindig is szerettem. Kár, hogy az igazolványaimba nem ezt írták, mert mindig is ezt használtam. Inkább magyarázkodok, de az a név, az nem én vagyok. Ez meg igen. Külföldön néha elgondolkodom, hogy vajh miért kell ünnepelni a névnapot, hiszen ezzel a szokással máshol még nem találkoztam, ez ilyen magyaros dolognak tűnik nekem. Vagy csak egy további ürügy a bulizásra?
Posted by
Quicksilver
at
8:21:00
4
comments
Labels: névnap
2008-07-10
In memoriam quicksilver
quicksilver, mára már csak 'Törölt Nick' a modik jóvoltából:
http://forum.index.hu/User/UserDescription?u=194362
Hogy az internettón 2000 elején regisztráltam, az még biztos, emlékszem rá. A Val-Filibe írogattam, ahogy sokszor később is, meg egy idő után a tasztalra, ahol meg is ragadtam rendesen. Titkos Kert, összeomlások, harcok, Diliház, nettó-eladás... és valamikor év közepe felé jutottam el az indexre, egy nettó tutaj nevű helyre - ideiglenesen, gondoltam, amíg a nettó nem megy. Aztán egyáltalán nem ment, és eladtak minket az indexnek, ígérve fűt-fát, saját helyet, nettó klubot, saját moderációval, és én marha el is vállaltam, hogy hát legyen, tegyünk csupa szépet és jót ezen a helyen. De már akkor se hagyták, Wágner úr belenyúlt, mert ő akart a jani lenni, megmutatni, ki az erősebb. Ő volt. Lemondtam, lemondtunk, olyan modi ki akar lenni, akinek semmi joga nincs, de a csalánt azt az övével verik? Maradtunk userek, ki itt, ki ott. Már aki, mert volt, aki titkon mégis benyalt a helyi isteneknek, és azóta nagymenő modi lett belőle, szóba se áll a userekkel, hiszen ő az isten. Aztán lett Törzságy klub, szúrta is a szemét az első perctől a modiknak, meg is tettek mindent az ellehetetlenítésére, provokálására, lejáratására, romba döntésére. Jártak utánam, ahol tudtak töröltek, tiltottak, nemkívánatos személyiség lettem a fórumon. Nickjeimet mind törölték, érvet, okot rá sosem adtak, válaszolni büdös volt nekik, hisz nagyurak ők, modik, amit tesznek, az úgy van jól. Végül törölték quicksilvert is... megkoronázandó minden szemétségüket ráadásul úgy, hogy már nem is írt a fórumra, de úgy látszik, még így is szúrta valamelyikük szemét. A létezése... nagyon sanyarú-büdös lelke lehet annak, akit egy nick létezése zavar, és képes kitörölni egy többtízezer hozzászólásos, majd évtizedes nicket ok nélkül. És kitörölte a kérdést is, hogy miért, azt a nicket is, aki rákérdezett, hogy miért, és egyetlen egy modi, Aventinus volt hajlandó egyszer válaszolni emilben, hogy nem tudja miért történt. De többet még ő sem. Még egy átlátszó ürügyet sem voltak képesek összehozni. A képeimet kértem, hogy töröljék a fórumról, de még erre sem képesek. Illetve nem hajlandóak.
És így múlt el quicksilver az index fórumairól. Olvasgatok még néha, de nicket regisztrálni már nem akarok - úgyse élhetne sokáig - amíg ezek a modik ott, márpedig ezek lesznek ott a modik mindig, addig felesleges próbálkozni írással ott.
Sajnálom quicksilvert.
Legalább én.
És amiért eszembe jutott ez: Újratelepítettem a gépemet minap, és előtte mentegettem mindenfélét. Találtam többezer lementett topicot, vitákat a modikkal, bizonygításokat, érveket, hogy de én nem csináltam semmit, miért töröltétek, tiltottátok... és úgy döntöttem, hogy nem őrzöm meg őket. Én tudom, hogy a modik hazudtak és rosszindulatúak. Mást meggyőzni erről már nem is akarok, meg nem is tudnék. Akkor meg minek?
Legyenek mind átkozottak, és ezzel részemről a dolog lezárva.
quicksilver és a többiek miatt.
Posted by
Quicksilver
at
14:27:00
2
comments
Labels: internettó, morfondír, quicksilver, Törzságy klub
2008-07-08
Tőzegláp
Sosem láttam még ilyent, el se tudtam képzelni, hogy milyen lesz. A mocsárról az embernek sár, bűz rothadó dolgok jutnak az ember eszébe - na a tőzegláp ennél másabb már nem is lehetne. Ez ugyanis kristálytiszta, vörös színű vizet, ruganyos, puha moha-zuzmószőnyeget, csodálatos színeket, és törpefákat, érdekes virágokat jelent. Fantasztikus helyek és Észtország tele van velük, órákig lehet bolyongani a célszerűen megépített pallóösvényeken, csodálni a természet különlegességét, és nem utolsósorban enni a vadon termő áfonyát, szamócát a lápot környékező erdőkben. Élvezni a csendet, a nyugalmat, a láp békéjét... ahogy egy útitárs kifejezte, szívesen eljönne ide mocsári sellőnek. Én is megtenném szívesen, ott egyszer sem jutott eszembe a világ ezernyi nyűgje-baja.
Posted by
Quicksilver
at
13:04:00
2
comments
Labels: észtország, tőzegláp, utazás
2008-07-06
Hazatérés
Szolgálati közlemény: Én hazaértem Észtországból, de közben itthon a gépem elromlott, ezen, amin írok semmi sincs, amíg a másik meg nem javul, nem tudok pl. emilezni sem. A gmailt el tudom érni, de az enternetet nem.
Amúgy meg csodaklassz volt. :-)
update: A gépem valószínűleg kész van, totálisan halott. Fogalmam sincs, mitől, egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele. Újratelepítés lesz, elveszett dokumentumokkal, képekkel, programokkal. Majd, ha össze tudom gyűjteni a lelkierőmet ehhez. Egyszerűen nem hiszem el. Hogy ez most mégis miért van. Túl jól kezdtem magam érezni a nyaraláson...?
Posted by
Quicksilver
at
20:27:00
4
comments
2008-06-19
Észtország
Holnaptól három hétig csak az hívjon fel, aki vállalja az észtországi díjszabást. Bár azt mondják, hogy jó az ország internet-ellátottsága, de azért hőn remélem, hogy ennél jobb szórakozásom is lesz. A programot tekintve ez közel biztos. Úgyhogy lehet irigykedni is meg legyinteni is - eddig ez volt a két jellemző reakció az Észtország szóra, miszerint oda megyek – ez egyáltalán nem zavar. Egyszóval holnaptól nem leszek túlzottan elérhető.
[A kép (még) nem saját kép Saaremaa tengerpartjáról.]
Posted by
Quicksilver
at
13:57:00
1 comments
Labels: észtország, nyaralás
2008-06-15
APEH
Hiányzott ez az apeh-ellenőrzés, nagyon, mint a púp a hátunkra. Nem elég, hogy lépten-nyomon büntetnek, annyi pénzt szednek el az embertől, hogy az hihetetlen – mármint bárből-fizetésből élők el se tudják képzelni, hogy milyen az, amikor a megtermelt 100 Ft-ból cca. 80-at kell befizetni ide-oda-amoda, ilyen-olyan-amolyan jogcímeken – nem kölcsönrészlet, nem lízingrészlet, az ezen felül van – nem elég, hogy minden levelük érthetetlen és értelmetlen, még a könyvelő is csak találgatja, hogy mi a faszt akarhatnak éppen, nem elég, hogy évente tucatnyiszor változik minden adójogszabály, ami eleve nonszensz, de hát ez Abszurdisztán, itt még ezt is lehet, most még kijönnek ellenőrizni, a levelük szerint az ezévi befizetéseket, de hogy ezért minek kijönni és vegzálni minket, azt kurvára nem értem, elvégre oda fizetjük be nekik amit kell, miért nem nézik meg a saját rendszerükben, hogy rendben van-e, és ha igen, miért nem hagynak békén, ha meg nem, akkor küldenek ki egy levelet, emilt, füstjeleket vagy bármit, hogy helóheló, ezésez nem oké? Ráadásul a levél hangneme… ekkor és ekkor reggeltől estig valamikor kijönnek, legyünk ott mind, az összes (3) cég összes tulajdonosa, ügyvezetője, akármije - pattogós, utasítgató, követelőző, mint aki tudja, hogy ő A Hatóság, mi meg tutira Bűnösök vagyunk valamiben. Gondoltam visszaírok nekik, hogy én meg május 35-én, hajnali 3:23 és 3: 37 között tudom fogadni őket, mert akkor érünk rá, de az iróniát, a cinizmust úgyse értékelnék ezek a droidok, csak akkor tutira találnának valami hibát, amiért büntethetnek. Mert a legvalószínűbb az az, hogy büntetni akarnak, valamiért, bármiért, gondolom nincs meg a bevételi kvótájuk.
Annak van igaza, aki elköltözik egy normálisan működő országba, aki megteheti, aki meg tudja tenni. És ilyen lassan már a szomszédban is van, nem véletlenül gyarapszik a Szlovákiában bejegyzett cégek száma. Ők rákjöttek, hogy a pénz, a dolgozni akaró munkaerő és szellemi tőke állandó vegzálása, lehúzása, büntetése, kizsigerelése és ellehetetlenítése egy idő után már annak az elvándorlásával fog járni. Az APEH meg feldughatja magának a jogszabályait, és mellékjükdughatja a politikusokat és a bürokratáit is. Menni kéne. Nem jó hely lett ez az ország, rosszá tették. Élhetetlenné, elivselhetetlenné. Ez a politikusok bűne, a bürokraták bűne, és a mi bűnünk, hogy azt hittük ezekre, hogy ez a demokrácia és a kapitalizmus és ezért elnéztük nekik. Nem az. Amit ezek művelnek, az korrupció, impotencia, hozzánemértés, önzés és bűnözés.
Posted by
Quicksilver
at
13:17:00
4
comments
Labels: abszurdisztán, apeh, bürokrácia, korrupció, politikusok
2008-06-08
A térdem én vagyok
Az eper jó - az eperszedés már nem annyira. Nem elég, hogy tele van csalánnal, pókokkal, szúnyoggal, és mg hajlongani is kell hozzá - de ma még a térdem is roppant egyet közben, és azóta veszekedetten és élesen fáj, ha hajlítani merem. Márpedig a járás sajnos ezzel jár, a lépcsőzés meg plánesőt. Úgyhogy most bánatosan ülök a fotelben, mert ott fel tudom polcolni a lábamat, epret eszegetek (mert a roppanásig már leszedtem vagy egy kilót), és morfondírozok, hogy vajh mikor óhajt vajon meggyógyulni, mert addig úszni se nagyon tudok, max. áztatni magam a melegvízben, de attól meg sose fogyok le, meg az erőnlétemen se segít. Úgy általában ez most baromi jókor jött. Sosem jön jókor mondjuk, de remélem legalább mire mennék nyaralni rendbejön. Remélem. Nagyon remélem.
Update: Dokik szerint porckorong, szerintem is, de a nyaralásra tekintettel egyenlőre gyógyszeres kísérletezésbe fogunk. Csodaszerekre javaslatok jöhetnek, minden érdekel, ami a műtéten innen van, a tarajos kagylótól a kézrátevős csodadokikig. Igényeim jelenleg kicsik; ne fájjon. Jó hír: úszni szabad, a doki szerint nem árt, nem használ, ahogy gondolom.
Posted by
Quicksilver
at
18:53:00
1 comments
2008-06-05
Bürokrácia

Indítani kellene egy mozgalmat, hogy rúgjuk ki az összes bürokratát, és tegyük az államot, a törvényeket, a szabályokat a minimálisan szükségessé, és kellően általánossá ahhoz, hogy használhatóak maradjon, de ne kelljen hozzá ostoba, szűklátókörű, önmaga fontosságán túl látni nem is tudó és nem is akaró bürokratahadsereg. A 95 %-uk totálisan felesleges. Mi több, ugyanezen 95 % hiszi azt magáról, hogy a) ő szarta a spanyolviaszt, b) minden tud, amit meg nem, az nem is létezik, és c) nélküle összedőlne, de minimum megállna a világ. És bazmeg egyre-másra hozzák is a szabályokat, rendeleteket, előírásokat, belső utasításokat, fel-, és leiratokat, kommünikéket és mindet mndig mindenkivel be is akarják tartatni – hát persze, hiszen ez a létezésük egyetlen értelme, hogy rágják a szart, és rágassák azt másokkal is, hogy azoknak se legyen jó. Rég nem azért léteznek, mintosztály, hogy működésben tartsák az államot – pont ellenkezőleg, ők akadályozák, mozdítják hátra és gátoljáűk minden erejükkel a nélkülük és az ostoba szabályaik nélkül nagyon is jól működni tudó társadalmat. Hogy nekik jó legyen, nekik munkájuk legyen, de mégse kelljen sokat dolgozniuk, hogy nekik legyen hol melegedniük-trécselniük-neten passziánszozniuk, iwiwn köremilezniük, és általában elbaszni a munkaidőt, amíg az ügyfelek két négyzetméteren egymást ölük, hogy ki lesz az a kiválasztott naponta kettő darab személy, aki bejuthat a szentélybe, hogy elintézze az ügyét, vagy hogy azt hgyje, hogy elintézheti, hiszen úgyis visszadobnak szinte mindent valami formai baromsággal, valami értelmetlen és agyatlan blődséggel (körülbelül a nagymamám bugyimérete az építési engedélyhez szinten), miközben álságosan sajnálkoznak, hogy de hát a szabályokat azt be kell tartani, jajdesajnálják. És ezeket bizony mi tartjuk el, akik dolgoznánk, ha ők hagynának. Ez a legmocsokabb az egészben. És ezért kellene kirúgni a kilenctizedüket azonnal, menjen dolgozni a versenyszférába, ha tud, és éljen meg ott, ha olyan okos, ügyes, szép és rátermett. Na.
Posted by
Quicksilver
at
21:28:00
0
comments
Labels: abszurdisztán, bürokrácia, morfondír, szabályok, ügyintézés
2008-06-01
Család
Sok mondanivalóm most sincs, de legalább ne az legyen legfelül. A családi összejövetel jó volt, ha az alkalom szomorú is. Jókat beszélgettünk, ettünk, ittunk, fényképezgettem, jól éreztem magam. Kár, hogy az ilyen ritka, kár, hogy az alkalom ilyen szomorú. Dehát... ez van.
Posted by
Quicksilver
at
18:28:00
0
comments
Labels: család
2008-05-30
2008-05-27
Quicksilver

De ez egy másik. Ő nagybetűs és létezik. És gyors, holott régi, viszont a szovjet ipar remeke. Ő Quicksilver, a világ talán leggyorsabb személyszállító hajója. Egyszer elmegyek majd utazni rajta. Meg lefényképezni a druszámat. Mert valahol én Quicksilver voltam a fórum előtt is, így az maradok - legalább egy kicsit - utána is. Ezt nem tudja semmilyen modi törölni.
Quicksilver
(nem saját kép. az indexé. ők lopják az enyémeket, én nem érzem etikátlannak, hogy ellopjam az övékét. sőt, én leírom, hogy ez az ő képük volt, amit ők nem tesznek meg az enyéimmel)
Posted by
Quicksilver
at
18:52:00
0
comments
Labels: hajó, quicksilver
2008-05-26
Bürokrácia
Gondoltam megírom, hogy hogyan zajlott le – az elmúlt három hét alatt - a Nagy Okmányirodai Gépjárműátírási Csata, amikor jött a krach, hogy mostantól egy majdnem titokban életbelépett rendelet szerint már nem írhatjuk meg az engedélyezési tervekhez a tűzvédelmi műszaki leírást, mivel ezentúl a mindigelfoglalt, soharánemérő, foghegyrőllenéző tűzoltóknak kell kuncsorognunk, mert csak ők írhatják azt meg. Egy tűzoltótól átlagban cca. egyhónapra lehet időpontot kérni egyeztetésre, és átlag háromszor dobja vissza az egyeztetett terveket is. És ezentúl csak ők írhatják meg azt, ami nélkül be se lehet adni az eng tervet.
Előszedtem egy nem is olyan nagyon régi, talánha húszéves engedélyezési tervet. Másfél oldal műleírás, három tervlap, az elejére _rápecsételve_ az építési engedély, kapott egyet az építtető, egyet a tervtár, egyet meg valahová lefűztek. Ma egy átlag műleírás három szecska lappal kezdődik (címlap, aláírólap, tartalomjegyzék), 6-8 oldalas műleírás, tűzvédelmi műleírás, statika (szinte mindig kellenek), átlag öt tervlap, és mindez átlag nyolc példányban, hogy a szinte mindig bevont három-négy szakhatóságnak is jusson. A sokat reklámozott bejelentési terv _tökéletesen_ugyanilyen_. A határidők a szakhatóságoknál egy-két hónap, az építési osztálynál három. Akármelyik is visszadobja, az óra újra indul. Az építési engedély átlag három gépelt oldalon sorolja fel a feltételeket.
Mindezt az egyszerűsítés jegyében. Állítólag.
Az okányiroda ehhez képest a három hét alatt elintézett átírással sehol sincs. Még bőséges lehetőségek vannak benne a bürokrácia oltári méretűvé növelésében, és az élet ellehetetlenítésében.
Apu már egy-két éve mondja, hogy nem lehet így dolgozni, hogy nincs ideje tervezni, mert csak ügyeket intéz, bürokratákkal hadakozik. Ahogy ma elnéztem, nem fogjuk ezt sokáig csinálni, mert nincs értelme.
Posted by
Quicksilver
at
18:43:00
0
comments
Labels: bürokrácia, ügyintézés
2008-05-25
Picture of the Day
A webshots-on tartom az utazós-kirándulós képeimet – bár már elgondolkodtam, hogy mást kellene keresni, mert van bőven probléma vele, amióta egy képeslapos cég átvette az egészet – de most nem ez a lényeg. Nagyon elszaporodtak rajta az utóbbi időkben az ilyen-olyan összemérettetések, versenyek, tematikus pályázatok. Én a creative-challenge nevűre szoktam benevezni képeket, eddig sikertelenül. Cca. egy-két tucatnyi ember az, aki megnézi a képeimet, és ez úgy nagyjából meg is felel nekem, mert nem tudnék mit kezdeni azzal, ha százával ömlenének a dicsérő megjegyzések – bár biztosan jól esnének, ez kétségtelen – de nem tudnék ennyire válaszolni is. Na, most éppen az történt, hogy elkezdtek ömleni a gratuláló kommentek egy régebbi, szekszárdi képemre, én meg elkezdtem keresni, hogy ugyanmár miért is? Az még angolul sincs feliratozva, tekintve, hogy jószerivel csak a családnak tettem fel megnézni, aztán ott maradt. Nagy nehezen kiderítettem, hogy van egy ’Picture of the Day’ amiben témánként (utazás, home, garden, stb) kijelölnek egy-egy képet, ami felkerül a címlapra (meg van még ott pro shot POTD, meg Photo Walk, meg Creative Challenge winners). Tekintve, hogy én nem a címlapon szoktam bemenni, ez meg is lepett; amikor utoljára arra jártam, még csak egy darab POTD volt, ami többnyire a pro shots-ok közül lett kiválasztva. Mondjuk azt nem mondom, hogy nem örülök neki, de a kommentek többségének az üressége (’gratulálok a POTD-hez’) az már kevésbé örömteli. Hát… ez egy fotómegosztó, most mit csodálkozok.
Jó, persze, most visszaolvasva látom, hogy már megint fanyalgok, meg nem tudok semminek sem örülni... de, a potd-nek örülök. Tényleg. Mert szerintem is jó kép, nem érdemtelen az elismerése.
Posted by
Quicksilver
at
8:22:00
5
comments
Labels: fotó, fotómegosztás
2008-05-22
Full Moon

Full Moon, PMS and front.
Need I say more?
-----------------------
Életem két nagy dilemmája csapódott ma fullosan az arcomba.
az egyik...
hogy én őszintén elmondom mindig, ha valakivel bajom van, és ezért már tiltottak ki fórumról, utáltak ki társaságból, meg hasonlók - és azt kapom meg, hogy alattomosan, hátulról célozgatok emberekre, mert nem merek nyíltan színt vallani...
és a másik...
hogy én készséggel beismerem az én részemet, az én hibámat bármilyen közös problémában, ha úgy érzem, hogy tévedtem, ugyanakkor fenntartom, hogy a másik is tévedett, mert szerintem tévedett - és azt kapom az arcomba, hogy én mindig másban keresem a hibát, sosem magamban.
és eközben mint úszni tanuló a mélyvízben próbálok evickélni a nekem totálisan idegen közegben...
mert mire az egyik közeg ismerőssé válna, én hülye mindig beleugrok egy újba, hogy... fuldokoljak? ússzak? tanuljak? káromkodjak? stb?
és mindezek ellenére évek óta először érzem úgy, hogy pozitív irányba látszik fordulni az életem sorskereke...
és ha más nem is, de ez jó érzés.
A hidakon meg átmegyek - vagy nem - amikor odaérek.
Posted by
Quicksilver
at
10:05:00
2
comments
2008-05-17
Creative Commons

Tudomásul vettem, hogy ok nélkül törölték a nickemet a fórumról, úgy, hogy közben nem is írtam oda, ergo nem adtam okot erre. Kértem, többször a modikat, hogy az így előááló problémát a képeimmel rendezzék. Ugyanis én a képeimet az index fórumaira az őáltaluk elfogadott módon (azaz az MM-ben leírtak szerint), a CC Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! licenszével tettem fel, azaz eszerint ha bárki felhasználja a képemet, amit oda feltettem, akkor meg kell nevezzen, mint a kép alkotóját. Szerintem ez egy liberális és méltányos eljárás azon képeimmel kapcsolatban, amiket oda feltettem. Namármost a nicktörléssel ez bukott. És ha liberálisan is fogom fel a dolgot, azért nem public domain-né akartam tenni a képeimet, hogy bárki leszedhesse onnan, és azután a magáéként kezelhesse. Kértem a modikat, hogy akkor töröljék a fórumról a képeimet, mert szerintem ez így lenne korrekt. Azt a választ kaptam, hogy ez nagy munka lenne kikeresni, de felmerült, hogy töröljék az összes hozzászólásomat. Mint megoldás. Nem anyáztam le a modit, aki válaszolt, mert az első olyan volt, aki tényleg próbált valamit tenni az ügyben, de itt és most azért kiszalad belőlem, hogy a rohadt életbe, hát ők okozták a problémát, oldják meg ők! És ne azzal, hogy törlik a tízezernyi hozzászólásomat, ami a folyományaival együtt topicok százait tenné értelmetlenné, és topicok százait döntené romba, amiket nyitottam. Hanem bazmeg, dolgozzanak meg azzal a szarral, amit ők csináltak, és oldják meg a dolgot! Ez a dolguk, és nem az, hogy ok nélkül törölgessenek usereket a fórumról, akik erre nem adnak okot.
Posted by
Quicksilver
at
14:02:00
0
comments
Labels: creative commons, fotó, fotómegosztás
2008-05-15
Jégeső


Amikor elkezdett borulni és morogni távolról az ég, akkor kimentem a kertbe, és beszedtem az ülőpárnákat.
Amikor elkezdett csendesen esegetni, kiültem az erkélyre, és Alexxszel néztük az esőt, élveztük a friss esőszagot.
Amikor elcsendesedett, bejöttem, és leültem a gép elé dolgozni, gondolván, ennyi volt.
Amikor egy oltári, de tényleg ordenáré módon nagyot reccsent az ég, érzésem szerint a fülemtől kettő centire, akkorát ugrottam ültömből, hogy levertem a billentyűzetet.
Amikor lecsendesedett a szívverésem, és továbbra is ugyanígy recsegett az ég, akkor áramtalanítottam mindent a lakásban.
Amikor elkezdett leszakadni az eső, megint kiültem Alexszel az erkélyre, nézni-hallgatni-szagolni.
Amikor elkezdett esni a jég bejöttünk, mert beverte a szél az erkélyre is, és az ablakból néztem tovább.
Amikor elkezdett igazán esni a jég, immáron mogyorónyi, kisebb diónyi darabokban, akkor hoztam a fényképezőgépet, és elkezdtem fényképezni, ahogyan a zöld kerti asztalon pattogtak a jegek.
Amikor kisütött a nap, és a jég egyre jobban, egyre nagyobb darabokban esett, akkor nem bírtam tovább bent, előkaptam egy lila esernyőt, és kimentem fényképezni.
Ettől gyorsan abbahagyta.
Közel 20 percig esett a jég, változó intenzitással, és méretekben.

És megint kezdi. Ugyanúgy.
Posted by
Quicksilver
at
15:23:00
0
comments
2008-05-12
Menni kell
Becsuktam egy ajtót és kinyitottam egy másikat. Tovább kell menni, hát továbbmegyek. Nem azért, mert kell, hanem mert arra jó menni, erre meg nem jó maradni. Na jó, noszogatni kellett, nehezen akartam leválni a fórumról, ki kellett, hogy rúgjanak a modik, hogy menjek már végre. Megint a béka és a forró víz jut eszembe, már igencsak forró volt, és még jó, hogy csak virtuálisan főttem meg benne. IRL meg van hová menni, van merre fejlődni, van társaság, van út. Érdekes útnak tűnik, ha nehezebbnek is, mint az előző. Tulajdonképpen persze minden út befelé vezet, csakhát belül is vannak ösvények, el lehet tévedni könnyedén. Még kapálózok egy kicsit, nem könnyű elengedni tizenévet csak úgy. Sokszor megpróbáltam már eddig is. De valamikor tényleg abba kell hagyni. Egy köteléket nemrég teljesen eltéptem, azt sem volt könnyű, fájdalommentes sem. Okoztam is vele fájdalmat, ez már csak így megy. Ez most… ez egy másfajta kötelék, egy másfajta fájdalom. Mondjuk ezzel nem okozok fájdalmat senkinek, sőt. Amiből persze látszik, hogy rég itt volt az ideje, csak halogattam. Piszmogtam, elkentem, tétováztam, lusta voltam. Mentegetem magam a korommal, már nehezebben váltok, változok, mint húszévesen tettem. De ez mind csak mellébeszélés. Még mindig titokban reménykedek, hogy… miközben tudom, hogy dehogy.
Menni kell.
Posted by
Quicksilver
at
21:53:00
0
comments
2008-05-11
quicksilver

Amíg elvoltam máshol, nem is néztem netet, nem is foglalkoztam a fórummal, a hussszal, a moderátorokkal - addig azok törölték a nickemet. Nem letiltották, nem baszakodtak, nem szóltak, nem mondtak semmit - csak nyom nélkül kitörölték. Nincs többé quicksilver.
Fáj.
Még csak meg se kérdezhetem, hogy mi történt. Egyszerűen fogalmam sincs, hogy mi baja lett hirtelen valakinek a nickemmel, és még az erre vonatkozó kérdést is kitörlik, a nicket is letiltják.
quicksilver
Posted by
Quicksilver
at
17:31:00
4
comments
Labels: quicksilver, root tiltás
2008-05-08
OFF line
A hétvégén offline leszek, mondjuk rámfér. Valahogy mindig összejön, hogy elmenés, pihenő, szabi, nyaralás előtti nap még estig kelljen dolgozni. Máskor is van munka, de ilyenkor mindig sürgős is. Meg még ezt elintézni meg azt, meg amazt, és ne feledkezzek meg amarról sem… miért jön ez mindig össze, hogy aztán teljesen kifacsarva menjek oda, ahová megyek?
ps: a kommentek átmenetileg szintén offline vannak...
Posted by
Quicksilver
at
21:50:00
1 comments
Labels: kirándulás, utazás
2008-05-04
Ősfák

Nem fogadott minket a kegyeibe az időjárás; már útközben is többször esett, mint nem, odaérve pedig egészen vigasztalannak tűnt az idő. Kicsit ugyan megjavult, mire a tanösvény végére értünk, de jónak azért még nem neveztem volna. Mondjuk már nem esett, csak szemetelt az eső.
Fura ez a dolog az ősfákkal. Annyit hallani róluk még mostanában is, szenzációnak tartják, gyűjtést rendeztek az elhelyezésükre-konzerválásukra – aztán meg ott vannak Ipolytarnócon, mint az ’igazi’, a nagy ősfa megtűrt unokái, kék lepedőkkel letakarva, a bejárat mellett, kint, mintha nem tudnának, vagy nem akarnának velük mit kezdeni az ottaniak. Nem is tudom, örülnek-e nekik vagy nyűgnek tartják őket? Hiszen a megkövesedett nagy ősfának még a darabkái is épületet kaptak, plexiborítást, megvilágítást és magyarázó táblákat… addig ezek hatan kint áznak az esőben, ronda, kék lepedőnyi védelemmel, egy sornyi felirat nélkül, csak letéve oda, mert ott volt hely.
Az őslábnyomok viszont tényleg érdekesek voltak, elnézegettem volna őket órákig. Kik, mik jártak arra… a 3D-s film telitalálat; kicsit rövid volt nekem, de el tudom képzelni, hogy a térhatás, a kihalt állatok animációja, a minimális tudálékoskodás csábítóvá és fogyaszthatóvá teszi az őskor világának ezeket a darabkáit.
A túraösvények most kimaradtak; majd egyszer egyedül, és egész napra eljövök, bejárni a környéket. Érdemes, az látszik.
Ennyit máról. Voltunk Hollókőn is, de mára már nekem erősen mesterkéltnek, csináltnak, giccsesnek tűnik a falu. A vár meg… hát vár. Nem rossz. Ott is eltúrázgatnék egyszer a környéken.
Posted by
Quicksilver
at
22:31:00
2
comments
Labels: Ipolytarnóc, kirándulás, ősfák, tanösvény
2008-05-03
2008-04-27
Eltévedni
Van, aki szerint Magyarországon nem lehet igazán eltévedni, meg ha mégis megtörténik, hát nincs semmi baj belőle, nincs olyan következmény, mintha egy sivatagban, őserdőben vagy metropoliszban tévednénk el. Ehhez képest nekem már életemben másodszor sikerült úgy eltévednem, hogy egy omladékos-sziklás domb/hegyoldalban cidrizzek, hogy hogy jutok le vagy föl innen. Pedig nem vagyok eltévedős típus. Csak most ráadásul egyedül sikerült a dolog, és amíg az első esetnél kettőnknél együtt komplett hegymászószerelés volt, addig most csak kirándulni indultam, az összes eszközt egy bicska képviselte. Igaz, a hegymászószerelés ott se nagyon segített, mert a morzsalékos, töredező kőzetbe nem lehet biztosítani magunkat, ill. nehéz azt biztosításnak nevezni. Nem is éreztem magam biztonságban. Most ugyan ez nem hegyoldal volt, de dombból elég meredek, és sajnos lefelé menet vált egyre meredekebbé és sziklásabbá. Az út harmadánál már biztos volt, hogy ez nem a jelzett út, a felénél meg az is, hogy föl már biztosan nem fogok menni rajta. Muszáj volt hát lefelé. Szerencsére sok helyen volt fás, ott legalább volt mibe kapaszkodni, és nem láttam az előttem nyújtózkodó meredélyt sem. Ez se utolsó szempont. Utólag már tudom, hogy a párhuzamos domb lett volna a megoldás, ott kanyargott rajta szépen lefelé az ösvény. És onnan nézték a normálisabb turisták, hogy mit csinál ez az őrült a sziklákon lefelé.
Ja, és ez egy szelíd, lepusztult röghegységben, a Vértesben történt. :-)
Posted by
Quicksilver
at
19:13:00
4
comments
Labels: kirándulás
2008-04-24
Pályázat
Tegnap az oroszlányi honlapon keresgéltem, és megütötte a szememet egy fotópályázatra való felhívás. Megnéztem, gondoltam, hátha érdemes lenne kezdeni valamit. Helyi pályázat, nyilvánvalóan a városról, nyilvánvalóan egy-két helyi cég szponzorálásával. Igazából a végén egy mondat lepett meg, ami szerint „A pályázaton résztvevők nevezésükkel egyidejűleg lemondanak szerzői jogaikról, azaz hozzájárulnak képeik térítésmentes felhasználásához.” Hát, gondoltam, legfeljebb nem nevezek be. Mert még a díjazott képeknél ezt talán megérteném (a díj a kompenzálás a szerzői jogok elvesztéséért), de mindnél… kicsit nem tűnik fairnek a fotósokkal szemben. Aztán ma reggel, híreket olvasva hirtelen még két pályázatnál olvastam teljesen hasonló kitételt a kiírásban, csak azok már nagyobb dolgok (dizájntárgyak, tervrajzok) voltak. Ez vajon régebben is gyakorlat volt, vagy csak most lett az, hogy a pályázatot kiíró-szponzoráló cég teljesen ráteszi a kezét az összes pályázó összes alkotására, némi első-második-harmadik díj fejében? Mert akkor nagyon megéri pályázatokat kiírni, elvégre ha csak pályázatonként 1-2 ötlet, fotó, tárgy, akármi van, amiből tovább lehet lépni a cégnek, akkor az már behozhatja a pár nyeremény árát.
Vagy csak én vagyok nagyon naív és ez mindig is így volt…?
Posted by
Quicksilver
at
8:23:00
4
comments
2008-04-22
Két szám...
Lejárt a régi útlevelem, csináltattam újat. Hátha az EU-n kívülre is eljutok megint, ahová kell még. Az új útlevél piros, kemény(ebb) fedelű, az adatlapja hátulról előrekerült… és megspóroltak a nyomtatásnál 3 x 2 db számot. Az évszámok első két tagját. Az még nem is gond, hogy 67-ben születtem, mert kit érdekel, és különben is. De az már nagyobb gond, hogy emiatt 2012 után ha véletlenül nem angolul beszélő határőrbe botlok valahol a világ másik felén, akkor bizony magyarázkodhatok, hogy ez az útlevél most 2012 április 18-ig érvényes, vagy 2018 április 12-ig. Merthogy a lejárati dátum pontosan így néz ki:
12 ÁPR/APR 18
Szállóigévé vált szólással; ’ÉS EZ ÍGY HOGY?’ Ki találta ezt ki? Miért találta ki? Mire jó lehagyni azt a két számot? Mert én azt értem, hogy a kiállítás dátumából ki lehet totózni hogy melyik a nap és melyik az év – no de találkoztam már éppen elég ostoba-nemtörődöm-utálomaturistákat-utálomafehéreket-sietős-bürokrata-stb határőrrel ahhoz, hogy tudjam; ezt kitotózni nem biztos, hogy hajlandó lesz. Ráadásul a kérdéses betűk bolhafasznyi méretűek, és az össze-vissza vízjelezett, mintázott lapon halvány barnás színnel vannak nyomtatva. És ha a kérdéses határőr nem beszél világnyelveket – ez azért az araboknál, Afrikában előfordul – akkor hiába is tudja elolvasni, mert nem érti.
Egyszóval ha minden igaz, kedélyes magyarázkodások elé nézhetek 2012 után. Bár lehet, hogy addigra már utazgatni sem fogok…
Posted by
Quicksilver
at
8:34:00
4
comments
Labels: útlevél
2008-04-20
Hegyek-völgyek között…

…zakatol a vonat. Tényleg ott zakatol; Mo. egyik legvadregényesebb vasútvonala a Cuha-völgyi, amit átmenetileg megmentett az összefogás a bezárástól, de azt senki sem meri mondani, hogy végleg. Nem is hagyják parlagon a kérdést; a jóvő hétvégére szervezik a Cuha-völgyi Vasút ünnepnapját, ünnepségekkel, túrákkal, különvonatokkal. Nagyon helyes, tartsák is csak napirenden a kérdést, addig sem merik megszüntetni. Én meg, mivel utálom a tömegeket, ma mentem el ’túrázni a vonatért’, meg utazni is rajta. Mondjuk szerintem enyhén szólva lelombozó a ronda-koszos-lerobbant szerelvény, de gondolom ennyire telik a mávnak. Tudom, aláírom, megértem, nem járhat Flirt a Bakonyban, de mondjuk mégsem a leglepukkantabb vagonokra gondoltam előzetesen… A hajdani rosszemlékezetű balatoni személy jutott róla eszembe, csak ez nem cigányokkal, hanem túrázókkal volt tele. No de a Cuha-patak völgye… hát az megéri a ronda vonatot is, megér az mindent. Az egyik kedvenc helyem. Milyen csodálatos lenne – hadd álmodozzak egy kicsit – egy szép nosztalgiavonaton végigmenni benne… egy ál-gőzmozdony húzná, amiből nem vastag fekete füst, hanem csak bodor fehér gőz tódulna, csak a hangulat kedvéért; szép, régi vagonok sorjáznának utána, kovácsoltvas cirádákkal, tiszta ablakokkal, vagy akár üvegezés nélküli, nyitott kocsikkal; a kanyarokban, alagutak előtt lelassítana, hogy a T. közönség tudjon fotózni kedvére; és persze turistaszezonban közlekedne, csak ott, a völgyben, hogy ne ’személyszállítás’ legyen, hanem pusztán élmény, élvezet, gyönyörűség. Én megfizetném a jegy árát örömmel. Szerintem még sokan mások is, ha azt nézem, hogy a mai, lerobbant vonatért is mennyien küzdöttek.
http://www.fejer-tura.hu/2008/kulonvonat.html
Posted by
Quicksilver
at
20:59:00
0
comments
2008-04-18
A dugó érdeklődés hiányában elmaradt
Gyanítom a jó idő miatt az amúgy is félig ellógni szokásos pénteket most elég sokan teljesen ellógták és reggel kifelé mentek a telekre, bevásárlóközpontokba, Balatonra, vidéki rokonokhoz, akárhová; sokkal többen ültek biciklire vagy gyalogoltak mivel szép az idő, kellemesen süt a nap; amúgy is több fontos villamos járt mert találtak sztrájktörőket; jobban széthúzták az amúgy keskeny dugó-idősávot az emberek, azaz sokkal többen indultak el korábban; valamint most jártak a vonatok is, nem kevés ingázót elszállítva amerre lehetett – és ez mind együtt oda vezetett, hogy a várt mega-giga-teradugó, amivel a médiák (sic) fenyegettek, nemcsakhogy elmaradtak, de még az átlagos hétköznapinál is kisebb volt a forgalom sok helyen Bp.-n. Persze még az esti hátravan, de ez már érdekes. Hogy a BKV nem mindenható és pótolhatatlan, azazhogy az emberek így-úgy-amúgy meg tudják oldani a dolgukat tömegközlekedés nélkül is.
Csak azt nem tudom, ez innen vidékről miért érdekel engem...
Posted by
Quicksilver
at
10:08:00
3
comments
2008-04-16
Tibet - olimpia
„Tibet nem emberi jogi kérdés” írja az újság, nyilatkozza a kínai miniszterelnök. Nem emberi jogi kérdés. Nem emberi jog, hogy egy kis ország, amelyet bekebelezett Kína, úgy élhessen, ahogyan szeretne. Nem emberi jogi kérdés, hogy üldözik a szerzeteseket, hogy lerombolják az évszázados kolostorokat, hogy az ország vallási vezetője száműzetésben kénytelen élni, hogy a második vallási vezetőjét nyom nélkül eltüntették a kínaiak, hogy erőszakkal kínaiakat telepítenek be az országba, hogy legyen tömegbázisuk, és elnyomják a tibeti kultúra legapróbb jelét is. Kínának ez nem emberi jogi kérdés, mert Kína nem ismeri el, hogy léteznek emberi jogok. És ami nincs, az nem is lehet kérdés(es). Tibet kínai lesz, mert Kína ezt így akarja. A lámák kínaiak lesznek, mert Kína ezt így akarja. A tibetiek nem lesznek, mert Kína ezt így akarja. És az olimpia is kínai lesz, mert Kína ezt így akarja. Nagyon nagy hiba volt Kínának adni az olimpiát. Az olimpia évtizedek óta kommercializálódik, romlik, válik egyre inkább üzletté a sporteseményből. Most már politikává, erőszakká, protestálássá és érdekszférák harcává is fog válni. Persze ott volt a politika mindig is az olimpián, de eddig igyekezett mindenki távol tartani azt tőle, vagy legalább minimalizálni a befolyását. Most nem. Most a politika, a fellépés Tibet érdekében, a jelen lesz-e a megnyitón és ki, a hogyan és mit nyilatkozhatnak a sportolók, sportvezetők, a hová fognak húzni a bírók, játékvezetők, pontozók és miért, szabad lesz-e az internet, és kinek, mennyire - ezek válnak az olimpia elsődleges híreivé. Nem a sportoldalakon fog többet szerepelni ez az olimpia, hanem a glosszákban, vezércikkekben, hírtudósításokban, és persze a blogokban. És az alapvető hibát - hogy Kína rendezi az olimpiát – még ezer hiba, félreértés, félremagyarázás és vádaskodás fogja súlyosbítani. Lehet, hogy ez az olimpia megroppantja az olimpiai mozgalom gerincét. És lehet, hogy ez nem is baj.
Posted by
Quicksilver
at
9:09:00
0
comments
2008-04-08
Kritika

Most ért véget a webshots-on a legutóbbi tematikus verseny, humoros képek témában. Nézegetve a képeket megintcsak elcsodálkoztam azon a végtelen változatosságon – hogy finoman fejezzem ki magam – amivel az emberek ezt a tényleg széles, sok mindent magába foglaló témát megközelítik. De ez már nem lep meg. Nagy a világ, nagy az emberiség állatkertje, és sokféle fura madár van benne. Mondjuk így szép, hogy változatos. De ettől még megvan a véleményem néha. Még ritkábban le is írom. Mindig rájövök, hogy rosszul teszem; arrafelé a legcsekélyebb kritikát sem viselik el az emberek. Jó, most talán még erősebben is fogalmaztam mint a szokásos, tucatnyiféleképpen becsomagolt, finomított üzenet. Meg is sértődtek rajta. Méghogy megalázó a háziállatoknak, hogy felöltöztetik őket meg emberimitációként parádéztatják őket, mikor az micsoda humoros, mulatságos dolog! Hát hogy képzelem, hogy ilyent mondok?!? Miért sértegetem a macskaimádó fotóst, mikor én is fényképezek állatokat! Még jó, hogy az illetékes macska nem olyan vad, mint amit én fényképeztem. Hogy is lenne vad, egy fehérszőke Barbieparókában...
Posted by
Quicksilver
at
16:12:00
0
comments
2008-04-06
Puszi

Negyvenakárhány évesen kellett rájönnöm, hogy az emberek többsége ugyanúgy utál puszizkodni, mint én, csak többnyire eljátsszák; összehajol a két fej, oldalra elfordulva, hogy ne lássák egymást, ne is érjenek egymáshoz, a levegőbe cuppantanak egyet, vagy még annyit se tesznek, mert a levegőbe cuppantás se túl szimpatikus hang, ha nem igazi puszihoz jár, csak eljátszott. Én meg ha nagy nehezen rászánom magam, akkor tényleg puszit adok, úgy, ahogy gyerekkoromban tanultam. Mert családi körben elfogadott, már persze ha nincs vakolatvastagan sminkelve a nagynéni, mert akkor megintcsak nem fog örülni a ’valódi’ puszinak. Mondjuk nekem teljesen idegen az üdvözlésnek - köszönésnek ez a formája, ilyen mértékben beengedni valakit a személyes térbe azért eléggé zavaró, elég sok gátlást, ellenérzést kell legyűrnöm magamban hozzá. Az meg, hogy ráadásul egy üres, álságos gesztussá legyen ledegradálva, és ezért engedjek be valakit a személyes terembe… minek? Egy igazi puszi még jelzett valamit, ami lehetett akár szeretet, jóérzés, barátság, kedvesség, akármi, de legalább pozitív volt. Ez a fej elfordítós összehajolás ez már nem, vagy csak nekem nagyon idegen. Olyan összeérünk, de mégsem. Ki akar fejezni valamit, de mégsem teszi, mert megáll az utolsó percben. Mintha visszariadna tőle. Akkor már inkább maradok a kézfogásnál, az őszintén távolságot tart, nem játssza el ezt a beengedlek-de-mégsem attitűdöt.
[a kép nem az enyém, a neten találtam]
Posted by
Quicksilver
at
8:41:00
4
comments
2008-04-04
Jogdíjas internet
Tegnap olvasom valahol (itt), hogy a Warner Music minden internetezőn szeretné leverni azt, hogy van, aki letölti a zenéit ingyen. Hogy be akarja építeni a jogdíjakat az internet-előfizetés árába; egészen hasonlóan a jogdíjmatricákhoz, amit ki kell fizetni akkor is, ha azokra soha senki nem vesz fel illegális zenét/filmet/programot. A vicc ugyanakkor az, ami a jogdíjmatricákkal is, hogy ez nem teszi, nem tenné legálissá a letöltést, csak a zenekiadók akarnak ugyanolyan jól megélni, mint eddig, és ehhez kvázihatósági jogkört, hogy beszedhessék azt a pénzt, ami _szerintük_ jár nekik. Hogy szerintem nem jár, azt nem kérdezik.
A koncepció tehát az, hogy minden egyes internetező bűnös letöltésben, ergo fizessen érte, de hiába is fizet, mert a kiadók fenntartják maguknak a jogot arra, hogy ennek ellenére a letöltést akadályozzák, bűnnek, illegálisnak tartsák, és üldözzék. Akkor miért is kell fizetni? Hogy a nagy kiadók jól megéljenek, mert nemcsak az IRL eladásokból jönne be a haszon, de egy kényelmes, állandó jövedelmük is lenne, amiért semmit sem kell tenniük?
Posted by
Quicksilver
at
8:17:00
1 comments
Labels: abszurdisztán, jogdíj, letöltés
2008-04-02
Justice
Nem sokan olvassák a blogomat, de hadd terjedjen.
Minister for Justice, Equality & Law ReformA történet:
Ireland
Mr. Brian Lenihan
Dear Mr. Brian Lenihan,
as you are aware, 8 years ago an Irish citizen, Francis Ciarán Tobin caused the death of two small children while driving a motor car in Leanyfalu, Hungary. He was convicted and sentenced by the Hungarian Court to 3 years imprisonment in 2002.
Based on the European Arrest Warrant issued by the Hungarian authorities the Irish Supreme Court delivered a decision that Francis Ciarán Tobin will not be surrendered to Hungary as he did not flee.
This decision is beyond my comprehension. It has nothing to do with justice. Judges were simply trying to find an excuse to turn down the extradition request for whatsoever reason. The message of the decision is that one can get away with a warning if he has enough influence and money.
In other words, the Irish courts abused the community law and seriously abused the faith people have in righteousness. Your country made a decision which states that no one is going to be surrendered to another country, unless he "flees" from there after convicted in due process of law.
As far as I'm concerned, all criminals convicted in European Union courts should serve their sentences as a matter of justice, irrespective of which country's citizen he is and irrespective of whether he crosses an invisible border that has little other meaning within the territory of the European Union.
Although we don't have any effect on that, I do believe that the Irish people will not let this injustice happen. Tobin must serve his time in prison to think over what responsibility for his action means.
The reason why I turn to you now is to persuade you to make additional steps to prevent this injustice.
http://route66.blog.hu/tags/leányfalu
Posted by
Quicksilver
at
9:23:00
1 comments
2008-03-27
Nem értem
Ha én azt mondom, vagy írom, hogy nem értem – esetleg ennek a különböző verzióit, pl. mi van? vagy tessék? – akkor azt azért mondom/írom, mert nem értem. Nem úgy csinálok, mintha nem érteném, nem gúnyolódok, nem cikizek, nem akarok elérni semmit és nem is szórakozok senkivel. Ténylegesen nem értem. És azt sem, hogy ezt miért nem hiszik el. Azt meg végképp nem, hogy miért nem válaszolnak rá, még ha megismétlem is a kérdést. Vagy pont azért? De hát annak végkép semmi értelme nincs. Tudom, nem is szabadna értelmet keresni a világban, az emberek viselkedésében meg pláne, node ha ezt olyasvalaki csinálja, aki konkrétan büszke a logikus gondolkodására, az eszére, az emberismeretére, és mégsem válaszol… na akkor én se tudok mit csinálni. Maradok értetlen, és az értetlenségemben sértődött is, hiszen énbennem megvolt a jószándék, a megértés vágya, de nem jött rá válasz. Akkor a másik nem akarja, hogy megértsem. Gondolom ezt leplezendő hangzanak el az ’úgyis tudod’, a ’tudod te azt’ a ’ne csináld az értetlent’, és társaik. Mert hogy én valóban nem értem a dolgot, és ezt kommunikálom is. Akkor a hiba csakis a másik félnél lehet. Mégis… nekem esik rosszul. Nem szeretek nem érteni dolgokat. Nem szeretek nem érteni dolgokat, amiket szeretnék érteni, de megakadályoznak benne, ill. elzárkóznak előle.
Posted by
Quicksilver
at
16:50:00
2
comments
Labels: nem értem
2008-03-25
Zenenap
Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.
Posted by
Quicksilver
at
22:29:00
10
comments
2008-03-23
Előítélet
Előítélet innen és onnan.
Innen: észérvek, tapasztalat, általánosítás, teeztnemérted, hátnemvilágos, különbenistebezzeg.
Onnan: magyarázkodás, átlátszó, fajgyűlölet, rasszizmus, nácik, hátnemérted, pedigvilágos.
Innen: nem csoport, nem rassz, nem bőrszín, hanem jelképek.
Onnan: a csoport az csoport, és mindkettő egyénekből áll.
Innen: de ezek mind olyanok.
Onnan: nincs két egyforma ember, pláne nem a mozgatórugók terén.
Innen: de ezek egyformák, rosszak, fúj.
Onnan: igen, ez az előítélet.
Innen: de nem, hát nem érted? Különbenis tebezzeg.
Onnan: Oké, hajtogasd tovább magadnak, hogy ez nem előítélet.
-----------------------------------------------------------------------------
Amonnan: két hülye egy pár.
Eminnen: az igazság szubjektív.
Az üveghegyen túlról: mi a problémátok?
Valahonnan: Hány M kell egy villanykörte kicsavarásához?
Posted by
Quicksilver
at
11:17:00
0
comments
Labels: előítélet
2008-03-20
Ho-ho-ho-hó

Szakad a hó. Virágzik a barackfa. Még. A fű már fehér. Jó, persze, március van, ilyenkor ez még előfordulhat. Csak a húsvét jött nagyon hamar, vele a tavasz is, és ez megintcsak becsapta az időjárást. Az utóbbi években túl sokszor játszotta ezt el velünk a természet. Mondhatnak a klímakutatók, amit akarnak; az emberek többsége egészen egyszerűen érzi, hogy ez mind nem temészetes. Régen is voltak nagy telek, hideg nyarak, tornádó, májusi hó, igen. Ez igaz. Évszázadonként egy-kettő. Nem egymás után télen is, nyáron is, mindig, minden évben. Ez már nem időjárási anomália, hanem lassan már az az anomália, amikor az évszaknak megfelelő idő van.
Posted by
Quicksilver
at
13:06:00
0
comments
Labels: hó
2008-03-17
Teszkó gazdaságos post
Megnyílt a teszkó. Kis, unalmas városomban ez nagy esemény; a konkurens cégek megnyitása is az volt, de valahogy a teszkó, az más, az fogalom. Ne nevessen, aki nagyvárosi, de itt sokaknak ez A minőség és A választék. Még a választék-dologban egyet is értek, főleg ha pár évvel ezelőttre gondolok összehasonlításképpen, de hogy ez legyen a minőség szinonímája… hát hiszen értem én, a sarki közértben egy üveg olívaolaj porosodik vagy öt éve, a zöldséges akkor hozna nekem avokádót, ha megvenném az egész rekeszt, mert máskülönben nem fogyna el, és pékáruból is a spár sajtos stanglija a csúcs. Illetve… azért próbálkoznak néha, elvégre helyben sütik a dolgokat, én meg lelkesen próbálkozok az ilyen-olyan magos-rozsos-akármis kiflikkel, illetve próbálkoznék, mert mire a pénztárhoz érek velük, addigra már senki nem tudja, hogy mi az, a pénztárosnő kétségbeesve keresi, hogy van-e kódja és mi az, én meg süllyedek elfele a mögöttem sorbanállók szempillantásainak kereszttüzében, hogy mit tartom fel a sort ilyen nagyvilági hívságokkal, nem jó nekem is a vizes zsömle meg a száraz kifli (jó kérdés lehetne, hogy a kiflit hogyan lehet frissen szárazra sütni)? Itt meg most válogathatok a pékáruból – jó volt az olívabogyós bagett, vajon hányszor látok még itt ilyent? -, a teszkó gazdaságos olívaolaj mellett ott van a krétai szűzies is – gondolom amíg el nem fogy ez a szállítmány -, egész tűrhető a zöldséges részleg – bár a bezacskózott ’friss’ mentától meg rozmaringtól majdnem lefordultam a lábamról; azért csak vidéken vagyunk, aki friss fűszernövényeket használ, annak ott nő cserépben vagy a kertjében, ez nem egy aszfaltdzsungel - és hatféle milford gyümölcstea is van. No meg tömeg, persze, hát nem is számítottam másra. Az más kérdés, egy pár hét-hónap és kialakul, hogy ki hová jár, mi éri meg neki, és hogy túlélik-e a kis éjjel-nappali boltok a két nagy hajnaltól estig tartó, 7/7 nyitvatartását. Sajnos nem hiszem.
Tanulság? Az nincs. Illetve amíg a boltban dodzsemeztünk a bevásárlókocsival, néhányszor eszembe jutott, hogy reklámoknak ellenállás ide vagy oda, azért nagyságrendekkel többet vásárlunk, mint gyerekkoromban. Egy részét el is fogadom – csak jobb az olívaolaj a zsírnál, meg hasonlók – de van benne egy csomó olyan is, ami nem létszükséglet, ami kiváltható lenne mással, ami egyszerűen felesleges. Sok egyszerűen. És halmozódik fel, és időnként ki kell dobnom molylepkés műzlit, avas mákot, apróra tört almaszirmot, kiszakadt sütőport, afene se tudja még mit. Gyerekként eldöntöttük mit főzünk, megvettük a hozzávalókat, és csak néhány hosszútávra tárolt ételféle volt a spájzban. Nem emlékszem, hogy ennyi kaja lett volna otthon, és ha véletlenül ki kellett dobni valamit, mert megromlott, az a háziasszony szégyene volt. Pedig nem ettünk kevesebbet! De azt máshogyan, gazdaságosabban talán, és persze kisebb változatossággal. Most válogatok, hogy a salátámra melyik olajat öntsem, de ehhez mindháromnak ott kell álllnia a spájzban. Régen ez eszembe se jutott, nem is juthatott.
Posted by
Quicksilver
at
19:45:00
4
comments
2008-03-14
42

Álmok és valóság… olyan kijózanító szembesülni vele néha. Miért álmodik az ember jóról, boldogságról és logikáról a világban? Hogy szembesülhessen a rosszal, a kínnal, a csalódásokkal, és a gonoszsággal? Kell a kontraszt, mert ha nem ismerném a rosszat nem venném észre a jót sem. Oké. Értem. Felfogtam. Csak az arányokon kínlódik szinte minden ember – hogy egy-két jó pillanathoz miért kell egy életnyi kínlódás? Kontrasztnak ez már nagyon durva. Szájbarágós. Lehetne pl. fele-fele. Abba szerintem sokan belemennének. Én biztosan. Nem értem a váltási arányokat. Egy jó napért mennyit kell fizetni? Hogyér adnak egy jól működő kapcsolatot, hány élet kell a kontrasztjának a ’törlesztéséhez’? Az élet egy olyan játék, aminek nem ismerjük a játékszabályait, sőt azok menet közben is változhatnak, nehogy kiismerhetőek legyenek, és nem tudjuk még a célját sem. Azt se tudjuk, hogy kivel játsszuk, és miért. Nem mi választjuk még a játék tényét sem. Szabad akaratunkból játszhatunk. Nem tudja valaki a cheat code-okat?
2008-03-13
Naplemente

Giccs ide vagy oda, én imádom a naplementéket. A napfelkeltéket is, csak olyant ritkábban látok. De naplementét elég sokat, és a színek egy olyan parádéját tudják nyújtani, amit lehet ugyan giccsesnek nevezni, de igazából egyszerűen meseszép, csodálatos, lenyűgöző – mondhatnám úgy, ahogyan fotós képe még nem nyűgözött le, bár ez némi gonoszkodás is, de nagyrészt viszont igaz. Nem, nem mond semmit. Mivel nem mond semmit, ezért öncélú. Mivel öncélú, pazarlóan, bőkezűen, túlzóan szép, így giccsesnek hívják. Igen, egy festőtől, fotóstól giccs is lenne. De a természetre nem alkalmasak a mi kategóriáink. A természet nem tud giccset alkotni, mert ez emberi fogalom. Nyugodtan csodálhatom tovább a naplementéket. Nem kell lefitymálni, leszólni, lenézni a színek tobzódását. :-)
Posted by
Quicksilver
at
8:20:00
1 comments
Labels: fotó, giccs, naplemente
2008-03-09
Tavasz

Megvolt az év első igazi kirándulása – azért túrának még nem nevezném, annyi nem volt a táv. Csákvár, Haraszt-hegyi tanösvény. Kedvelem ezt a helyet tavasszal, mert minden hamarabb nyílik ott, mint felénk a Vértesben. Holott ez is a Vértes, igaz csak a legszéle, és déli fekvésű domboldalak, völgyek többnyire. De már ilyenkor ibolyaszőnyeg van helyenként, aranyvesszők hajladoznak, barkák bókolnak - mire bólogatnak vajon mindig? – bújnak elő a kankalinok, egy-egy hérics is megjelent már, és egy domboldalban leánykökörcsinek szőrös virága borítja a füvet. Az apróságok is előbújtak a még sárgás fűből, a sárga csillag, a fürtös gyöngyike, az általam csak kis sárgáknak nevezett tucatnyi hasonló pici virágocska, és a sziklák repedéseiben is életre kelnek a kövirózsák. A bokrok rügyeket feszegetnek, a madárcsicsergés mindenütt folyamatosan hallható, egy-egy korai dongó is elzümmög már az ember feje mellett, és sajnos a zörgő avar már tele van futkosó pókokkal, akiket hát, mit mondjak, nem szeretek. Ébred a természet erősen, holott első ránézésre még kopasz-kopár az erdő, és különösen ha felhő mögé bújik a nap, ha feltámad a szél, elkel még a dzseki. De ez már tavasz, nincs mese.
További képek:
http://outdoors.webshots.com/album/562731864VOhdWY?vhost=outdoors
Posted by
Quicksilver
at
19:46:00
0
comments
2008-03-08
Privacy vs security

Az itt leírtak részben az éjszakai keresgélésem, olvasgatásom eredményei (azaz idézetek), részben a saját gondolatkezdeményeim. Évek óta mocorog bennem ez a téma, és most kibukott, elért valamilyen pontot, ahol kezd összeállni a kép. Nem teljesen, azaz még fogok vele foglalkozni, remélem. Mindenesetre köszönet a John Twelve Hawks álnéven író írónak, akinek a The Traveller című könyve elindította bennem az erjedést. Nagyon melegen ajánlom mindenkinek, aki valaha is szájára vette az orwelli látomást, a nagytestvér-mentalitást, a mátrixot, a közismert Franklin-idézetet a szabadságról, vagy a számtalan nagyszerű sci-fi antiutópiát a témában.
---------------------------------------------
„Fear encourages intolerance, racism and xenophobia. Fear creates the need for a constant series of symbolic actions manufactured by the authorities to show that - yes, they are protecting us from all possible dangers.”
A félelem elősegíti a türelmetlenséget, a rasszizmust, az idegengyűlöletet. A félelem vezet oda, hogy a hatalomnak folyamatosan mesterséges, szimbolikus tettekre legyen szüksége, hogy megmutatssa - hogy igen, vigyáz ránk, és megvéd minden lehetséges veszélytől.
John Twelve Hawks – The Traveller
-----------------------------------------------
"We have a saying in this business: 'Privacy and security are a zero-sum game.'"
Van egy mondás a szakmánkban; a magánélet és a biztonság nulla összegű játszma.
----------------------------------------------
„If privacy and security really were a zero-sum game, we would have seen mass immigration into the former East Germany and modern-day China. While it's true that police states like those have less street crime, no one argues that their citizens are fundamentally more secure.”
Ha a magánélet és a biztonság valóban egy nulla összegű játszma lenne, akkor az emberek tömeges emigrációját láthattuk volna az NDK-ba és Kínába. Noha igaz az, hogy az ilyen és hasonló rendőrállamokban kevesebb az utcai bűnözés, senki nem állítja azt, hogy az állampolgárok alapvetően biztonságban éreznék magukat.
----------------------------------------------
„If you set up the false dichotomy, of course people will choose security over privacy -- especially if you scare them first. But it's still a false dichotomy. There is no security without privacy. And liberty requires both security and privacy.”
Ha felállítasz egy hamis választási lehetőséget, akkor természetesen az emberek a biztonságot fogják választani a magánélettel szemben – különösen ha előbb jól megijesztik őket. De ez ettől még mindig egy hamis kizárólagosság. Nincs biztonság magánélet nélkül és a szabadság mindkettőt igényli; a biztonságot és a magánéletet is.
-----------------------------------------------
„The false dichotomy of security vs. privacy assumes that security is someone else's responsibility.”
A biztonság vs. magánélet hamis kizárólagossága azt feltételezi, hogy a biztonság valaki más felelőssége.
-----------------------------------------------
„The reason people are demanding security is because they don't feel secure. They don't feel secure because they aren't secure. They aren't secure because they no longer have the will or the means to protect themselves.
Render the people helpless and they will demand a police state, for their own protection.”
Az emberek azért követelik meg a biztonságot, mert nem érzik magukat biztonságban. Azért nem érzik magukat biztonságban, mert nincs önbizalmuk. Azért nincs önbizalmuk, mert már nem képesek megvédeni magukat.
Foszd meg az embereket a maguk megvédésének a képességétől, és követelni fogják a rendőrállamot a saját érdekükben.
------------------------------------------------
Freedom implies responsibility for one's actions. You can't pick and choose between those two. When a government takes away the responsibility, by enforcing laws, regulations, proportioning blame within the law – it takes away your freedom to bear that responsibility.
A szabadság azt is jelenti, hogy felelősek vagyunk a tetteinkért. Nem válogathatsz, hogy mikor melyiket akarod. Amikor a hatalom elveszi a felelősséget azzal, hogy törvényeket és szabályokat hoz létre, és a felelősséget csak azokon belül engedélyezi – akkor elveszi tőlünk a szabadságot is, hogy mi magunk vállalhassuk a felelősséget a tetteinkért.
------------------------------------------------
"Those who would give up essential liberty to purchase a little temporary safety, deserve neither liberty nor safety." /B. Franklin/
Azok, akik feladják a szükséges szabadságukat, hogy egy kis biztonságot vásároljanak belőle, nem érdemlik meg sem a szabadságot, sem a biztonságot.
Hozzátenném, hosszútávon nem is lesz az övék egyik sem.
Amint fent, úgy lent.
A legkisebbtől a legnagyobbig érvényes ez.
A családtól, ahol a szülők garantálják a gyermek biztonságát, elvárva az engedelmességét; a munkahelyen keresztül, ahol a munkaszerződés adta kvázibiztonságért cserében feladjuk a jogainkat a személyes adataink védelmére; az utcákon, ahol a figyelőkameráktól kezdve a rfid chipekig mindennel megfigyelnek minket és az adataink a egyre nagyobb és sebezhetőbb adatbázisokba mennek; az inteneten, ahol ezernyi program figyel már bennünket, hogy mit teszünk, hogyan és miért, és a tűzfalaink látszatbiztonságát könnyűszerrel tudják legyőzni a kémprogramok; az országokig amelyek a maguk módján mind a rendőrállam felé mennek, csak jobban megideologizálva és kevésbé látványosan, mint a sztálini vagy hitleri minták… mindenhol.
The Grid is growing and strenghtening. But we won’t have more security out of it – quite the opposite. The grid doesn’t care about the individual. It cares for itself. We are just data in it, and data is not important, only statistics. The new elite will be (is?) not those with power or money, but with access to information.
"Question Authority, and surely the Authorities will Question you"
2008-03-06
Scrabble

Tegnap felavattam az új Scrabble-készletemet. Hosszú meccs volt megszerezni, már évek óta vágytam rá. De hát aki angol nyelvűt akar, az kösse fel a felkötnivalót, mert nem könnyű beszerezni. Eleve nem ismerek sok játékoltot, és ahol jártam eddig, ott egy helyen sem láttam angol nyelvűt – holott mondták mások, hogy lehet azt kapni, csak nézzem gyakran. Püff neki, hogy miért lakik az ember lánya vidéken, ahonnan nem tud hetente beugrani a nagyobb játékboltokba… tétován, mert nem szoktam ilyent csinálni, még a kapcsolati tőkét is megpróbáltam bevetni, megkértem egy ismerőst, aki gyakran fordul elő külföldön, hogy esetleg, hátha, ha belefér, és lát éppen egyet, és izé… de nem állt kötélnek. Nézzem meg a mittudoménmilyen játékboltban. Hozzáteszem akkor már elfelé váltak az útjaink, csak vak voltam vagy naív, vagy mittudomén. Azóta tudom, akkor már nem illett volna ilyent még csak felemlítenem sem.Amikor én jártam külföldön, egyszer sem angol nyelvű országban voltam, esélyem se volt angol scrabble-t találni, nem is történt meg ez a különleges csoda. Kezdtem lemondani arról, hogy lesz nekem ilyenem, amikor – fene tudja mit kerestem a neten éppen – rábukkantam egy játék nagykereskedésre, és a szó beírása a keresőbe nem csak a szokásos találatot adta ki, de a szívem régi vágyát is; Scrabble deluxe, angol nyelvű. Hurrá! Természetesen azonnal megrendeltem, az árát meg se néztem. Úgyis szülinapom lesz, apu megveszi mondta, ha találok valahol. Ez volt október közepén, azaz szülinapom előtt két héttel. A következő emilben rá is kérdeztem, hogy tudják-e kiszállítani időben. Nem reméltem, de örültem volna neki; így annyira nem is voltam csalódott, amikor nem jött meg november elejére. A válaszemil tájékoztatására már egy kicsit igen; hogy lehet, hogy megjön karácsonyra, de nem tudja megígérni. Ez már csalódás volt, és lehet, hogy rosszkedvemben kicsit erősebb hangnemet ütöttem meg az addig készséges eladóval szemben, mert azóta nem írt választ, nem jelentkezett – karácsony előtt sem sajnos. Az újévben gyakorlatilag lemondtam a játékról, elfelejtettem, egyáltalán nem is reménykedtem benne, hogy akármikor is meg fog jönni. Így valódi meglepetésként ért, amikor január végén értesítettek, hogy megjött a játék, és pár hete el is küldték – hosszú évek után végre a kezemben tarthattam a vágyott dobozt, amit talán a vágyakozás kissé felértékelt, hisz ’csak’ egy játék, de én mindenesetre örülök neki. Tegnap pedig végre játszhattam is vele, sőt mi több a három játékot meg is nyertem, ami különösen elégedetté tett. Most már valóban az enyém a játék. :-)
Posted by
Quicksilver
at
12:29:00
3
comments
Labels: játék
2008-03-04
Az év Bankja

A fenti büszke hirdetés akkor ütötte meg a szememet, amikor először próbáltam meg bejelentkezni az OTP Direkt-be az interneten keresztül. Természetesen sikertelenül, de azt már akkor is sejtettem, hogy ez nem lesz egy egyszerű történet. De kezdjem az elején.
Apunak elég régóta van vállalkozói bankszámlája az OTP-nél. Hogy miért ott, az más kérdés; akkoriban még nem volt választási lehetőség, azóta meg a megszokás, és az idősebbek konzervativizmusa tartotta ott. Mégis, utoljára, amikor egy órát várt a bankfiókban sorbaállva, az ügyintézőnek sikerült rábeszélnie arra, hogy gondolkozzon el a netbankon. Megbeszéltük, jónak találtuk, és február elsején megkötöttük a szerződést a bankkal, e-bankszámlára, bankkártyával, netbankkal, kiskutyafülével. Ígéretet is kaptunk, hogy a kártya egy héten belül meglesz. Ezen már akkor is csak gúnyosan mosolyogtunk. Jól is tettük, mert ma, március 3.-án, azaz több mint egy hónap után jött meg a bankkártya, ill. az értesítés, hogy bemehetünk érte a bankfiókba. Bementem vele én is, mert nem nagyon ért a géphez, nethez, gondoltam majd nekem elmagyarázzák (én nem ismerem az OTP dolgait – mondhatni hál istennek), én meg neki megtanítom. Ehhez képest megkaptuk a kártyát, a tokengenerátort, és egy cca. 5x6 centis, ötlapos füzetecskét, hogy aszerint kell használni, aktiváltuk a kártyát, és viszlát. Közben belenéztem a füzetecskébe, amiben kemény 10 sor foglalkozott a netes bejelentkezéssel, gondoltam ez azért elég egyszerű, sőt még érthető is volt.
Hazaértve szinte rögtön megpróbáltam bejelentkezni. Elsőre nem ment – ekkor láttam meg gúnyosan a képembe villogni a fentebb említett reklámot – de nem adtam fel. Az azonosítók, kódok, telekódok, bankkártyaszámok x-edik számjegyeinek rengetegében kóborolva, a bankszámlaszámok x db x-edik számjegyei, ezek valahogy összekombinálva, hogy pont tíz számjegyet adjanak ki; természetesen minden egyes próbálkozásnál új token-kódot generálva, mert az egyszerhasználatos, négy ablakban az otp helpjét váltogatva, lassan gyöngyöző homlokkal, makacsul próbálkoztam a belépéssel. A hibaüzenetek sem változatosságot nem mutattak, sem informatívak nem voltak: ’kommunikációs hiba’. Erre varrjon az ember gombot.
Másfél óra múlva feladtam, és felhívtam az OTP direktet, a neten megadott menüponttal, amit előzékenyen megadtak, hogy ehhez a problémához ezt kell beütni. Ezt mondjuk a menürendszer nem tudta, a megadott menüpont természetesen más szolgáltatáshoz tartozott, ahol is az ügyintéző érdeklődve hallgatta a problémámat, majd közölte, hogy nem hozzá tartozik. Új próbálkozás, immáron a többszintű menürendszer végighallgatásával, a megfelelő gombokkal, végül csak eljutva a megfelelő ügyintézőhöz. Az ügyintéző kedves, segítőkész, végighallgatja a hiba leírását, de a nevemet megtudva elkomorodik; nekem nem adhat ki adatot a bankszámláról, ami nem az enyém. Még csak picit tombolva mondom neki, hogy nem akarok én semmilyen adatot megtudni, sőt, én fogok neki adatokat adni, és apu, a cégtulajdonos nem ért a géphez, neki hiába is mondana bármit erről. Nem baj, neki vele kell beszélnie. Átadom a telefont. Innentől másodkézből a történtek. Apu bediktálja az adatait, a bankszámla adatait, a számlaszerződés adatait, majd homlokát egyre inkább ráncolva hallgat. Időnként egy-egy adatot még egyszer megad, én pedig már sejtem, hogy ez nem technikai probléma lesz. Egy végső ’értem’ és viszonthallásra után kiderül, hogy a szerződésnek nincs nyoma a rendszerükben. A szerződésnek, amit egy hónapja megkötöttünk, aláírtunk, megkaptuk rá a bankkártyát, a token generátort, és azt hittük, hogy létezik.
Irány a bankfiók. Picit várnunk kell, elvégre du. negyed kettőkor az OTP-ben, ahol nincs ebédidő a rugalmasabb kiszolgálás érdekében, összesen két ügyintéző van, akik dolgoznak. De végül sorrakerülünk. Az ügyintéző kedves, készséges, szerinte semmiféle probléma nincs ezzel a szerződéssel, ő ezt nem érti, nem lehetséges, biztos, hogy ezt mondták, ez történt? Elszámolok tízig, elvégre a saját netbankom sem volt egyszerű menet, bár itt ezt már kezdik túllépni. Igen, ezt mondták, ez történt, nézze meg még egyszer a rendszerben, ha a kollégája nem találta meg, akkor miért nem? Hát jó, megnézi. Felvillan a szemében az isteni szikra; lehet, hogy a direkt szerződéssel van baj? Az én agyamban az villan fel, hogy futni kéne pár kört, hogy levezessem a gőzt az agyamból. Igen, mondom erőltetett nyugalommal, legyen oly kedves megnézni, hátha a netes, direkt szerződéssel van valami, ha egyszer a netbanking nem megy, ha egyszer azért kötöttünk e-bankszámla csomag szerződést, hogy az legyen, hiszen bankszámla addig is volt, és az maga nem változott most sem. Megnézi, és tényleg; a netbankos szerződés nincs aktiválva. Nahát, hogy a kolléga miért nem aktiválta? Közjáték: apu félreérti, és mondja, hogy de aktiválva lett, ő emlékszik rá. Kis idő alatt kiderítjük, hogy a bankkártya lett aktiválva. Vissza a netes szerződéshez; akkor legyen szíves aktiválni. De ő azt nem tudja. Csak a kolléganő, aki nincs bent, mert ebédel. Vagy mi. Nem kérdezem meg, hogy miért csak ő, örülök, hogy nem próbálkozik az erejét meghaladó feladattal – eddig a pontig kétszer tűnt el tanácsot kérni valahol hátul – inkább visszajövünk később.
Visszajövünk később. Az ügyintéző kedves, segítőkész, sajnálkozik, hogy ő azt hitte, hogy megkötöttük már a direkt szerződést, és csak a bankkártyáért mentünk be délelőtt. Megemlítem neki, hogy a kolléganője szerint a direkt szerződést csak a bankkártya birtokában lehet létrehozni/aktiválni/beállítani (a terminológiában nem vagyok biztos – igaz ők sem). Nem észleli az ellentmondást, kedvesen mosolyogva kéri a kártyát, hogy megcsinálja a szerződést. Megcsinálja, kitaláljuk a jelszót, leírja a szeződésre – nem ugrok dupla lutzot ott a bankfiókban – aláírjuk, elnézést kér, végeztünk. Még egy kérdésem lenne, mondom, akkor ha van azonosítóm, ’titkos’ jelszavam, akkor mire való a tokengenerátor, ez az almazöld kütyü, amibe ha beledugom a bankkártyát, beütöm a PIN-kódot, ad egy tizenegyjegyű random számot, ami egy bejelentkezésre jó a direktneten. Elvileg. Ügyintéző hölgy zavartan mosolyog. Hát, ez egy extra biztonsági szolgáltatás, azt is be kell írni a megfelelő rubrikába… de mondom állj, a tokenes meg a nem tokenes belépés az két külön felület az otp honlapján. Még nagyobb zavarban, hősiesen mosolyog – mint kiderül lassan, fogalma sincs a dologról, a tokengenerátor az első, amit itt átadott, a leírásával együtt egy lezárt borítékban jött meg, amit előttünk bonthatott csak fel, a honlapról annyit tud, amennyi annak a címe a neten. Magyarán semmit nem tud a működéséről. De más sem a fiókban, gyanítom. Kellett nekünk egy ilyen hipermodern kütyü? Akartunk mi kísérleti nyulak lenni az optbank modernizációjában? Oké, mondom, hazamegyünk, kipróbáljuk, ha más nem, már ismerem a telefonos ügyfélszolgálat mellékeit is, ők csak többet tudnak róla.
Itthon természetesen azonnal próbálkozok. Azonosító, titkos jelszó, számlaszám, extra kód, és hipp-hopp bent is vagyok. Győzelem! Titkos jelszó természetesen megváltoztatva, mert nem szeretem leírva látni őket, nem egészséges. Kilépek, most jön a neheze, a tokengenerátoros belépés. Na, ez már nem megy. Hibakód: ’kommunikációs hiba’. Hmm, ez mintha ismerős lenne… hívom a telefonos ügyfélszolgálatot, ismerősként nyomom a mellékeket, gyakorlottan mondom a problémát. Ügyintéző srác kedves, segítőkész, de amikor meghallja, hogy csak a tokenes belépés nem megy, akkor elkomorodik. Azt bizony a helyi fiókban kell megnézni, hogy beállították-e a nemtudommit. De mondom tétován, ők nem tudtak segíteni abban, hogy hogyan… de azt nekik kell tudniuk, ő nem tud segíteni mondja. Kapcsolja a helyi fiókot. Ne kapcsolja mondom lemondóan, inkább bemegyünk. Már otthonosan fogunk oda visszajárni.
Hiába, jó dolog ez a netbankolás. Kényelmes, nem kell bemenni, sorbaállni, átutalásokat kitöltögetni… csak ülök otthon a székemben, és bankolok. Nagyszerűek a biztonsági intézkedések is, még engem se engednek be, akkor remélhetőleg mást sem. Igencsak kedves és készséges az összes ügyintéző, bizonyára minden előforduló hiba rajtuk kívülálló okokból jött létre. Nagyon ügyes dolog ez a kis, almazöld kütyü is, olyan helyeske számokat tudok vele generálni. Belépni meg be tudok a titkos jelszóval és a szerződésre kézzel ráírt azonosítóval. Holnap megyek csak vissza, ma már egy kicsit elhasználtam az agyi energiáimat. Meg a lelkesedésemet, a nyugalmamat, a fegyelmezett udvariasságomat. Még aput is vissza kellett tartani néha.
update: Ma (másnap) simán, csont nélkül működött a tokenes és a sima belépés is. A számítástechnika rejtelmei vagy az optbanké vajon...? De végülis olymindegy. :-)
Posted by
Quicksilver
at
15:33:00
0
comments
Labels: otp, ügyintézés
vissza-visszanézve...

Nézem a fórumot*, ahová oly sokáig írtam. Látom, helyesen tettem, hogy nem írok többé, a modik továbbra is tűzzel-vassal irtják azt, akinek véleménye mer lenni, aki nekik ellent mer mondani, aki el merészel térni a bólogató birkáktól, aki nem isteníti az ő minden egyes szavukat, és aki ehhez nem az ő haverjuk, szeretőjük, vagy a saját fikanickjük. Azaz semmi sem változott. Kíváncsi vagyok, az a néhány ember, aki még próbál valamit mondani, az meddig bírja; nickekkel és akaraterővel.
* Index, HUSZ, Vigalmi Negyed, Törzságy klub
p.s.
Persze, hogy sajnálom. Sok mindent. A helyet, ahová írhattam, a klubot, amit végleg szétvertek, az embereket, azt a keveset, akinek még volt önálló gondolata, fantáziája, akivel még érdemes volt beszélgetni, a nickjeimet, amiket a modik rosszindulata, aljassága letiltott vagy kitörölt ok nélkül, az elvesztegetett éveket és energiát, amit a velük vitázással basztam el, az érzelmeket, amiket rájuk vesztegettem el… feleslegesen, hiszen soha nem hallgattak senkire, soha nem láttak be se hibákat, se rosszindulatot, még amikor mindenki számára egyértelmű is volt az.
Posted by
Quicksilver
at
8:40:00
0
comments
2008-03-03
Utazás - helyett

Lám, valószínűleg idén sem jutok el Jordániába. Valahogy nem tudom. Az egyik legrégebbi vágyam. Petra és a Wadi Rum… lovagolni a sivatagban, a csillagos éjszakában, gondtalanul, szabadon és boldogan… már-már rögeszmévé vált bennem, hogy el kell jutnom oda. De amikor a megvalósításra kerül a sor, mindig előjön valami… az időpont, a módja, a pénzügyek… és nem akartam soha elrontani az álmot azzal, hogy kompromisszumokat kötök. Hogy végigrohanom egy hét alatt, hogy csoporttal menjek, hogy kiszámolva a filléreket, hogy kihagyni valamit… most se találtam megfelelő utat, önállóan félnék, és nem is mennék, csoporttal sem, sehogy sem jó. Jó az iszlám kultúra, az arab világ, csak nem egy egyedülálló nőnek, aki turista akarna ott lenni. Az egész utazás kiállításon alig találtam cégeket, akik ezzel a területtel foglalkoztak volna. Luxusutak vannak, hát persze… az mindenhová akad. Biztos akadnak, akiknek van félmilliója egy kéthetes útra. Plusz költőpénz, illetékek, vízum, apróságok, talán át se lépné a végösszeg az egymilliót. Ehh… Megint nem fogok eljutni. Lesz más célpont, élvezni is fogom, nem arról van szó… de egy álom megint nem jön össze.
Rovancsolni kéne már ezeket az álmokat. Túl sok van már a szekrényben, porral lepve, üresen, beteljesületlenül. Leírni őket, ne cipeljem már tovább. Legyinteni utánuk.
Posted by
Quicksilver
at
23:42:00
0
comments
blogok
Tudom, a blog nem egy örökéletű dolog. Megunhatja a gazdája, és sorsára hagyhatja, törölheti, átadhatja másnak, akármi is történhet vele. Vagy kényelmetlen (zavaró, érdeket sértő, lejárató) is lehet valakinek, aki elég sok mindent elkövethet, hogy az adott blog lehetetlenné váljon, eltűnjön, megszűnjön. Láttam én már karón blogot, azaz varjút… reggel kerestem volna az objektivscn-blogot, és nem találtam. Azaz… a blog megvan, csak teljesen üres. „Nincs megjeleníthető bejegyzés”. És bizony itt nem volt arra utaló jel, hogy a gazdája – egy kiugrott sci – unta volna meg a blogolást. Az ellenérdekelt fél meg, hát eléggé befolyásos, eléggé nagy az érdekérvényesítő ereje. És a bloghu-n is előfordult már, hogy ez-az eltűnt ezért vagy azért. Érdekes dolgok ezek. Elgondolkodtatóak.
update: a blog visszajött... fene se érti ezt.
Posted by
Quicksilver
at
10:16:00
0
comments
Labels: blog



