Újra

Nehéz elkezdeni megint dolgozni. Újra odafigyelni, felvenni a telefont, csinálni azt az ezeregy dolgot, amit kell. Az ünnepek alatt valódi szabadságot vettem ki, még ide is csak alig írtam, a nagyvilágot és a belpolitikát sem voltam hajlandó követni. Van is mit olvasgatni, valamennyire azért illenék bepótolni hogy mi történt bő két hét alatt. Persze olyan nagyon sok csak nem, az ünnepek alatt többnyire nem sok történik. 2009 van már, megint új naptár került a falra, át kell írni a nyomtatványokat, az űrlapokat, elfogadni, hogy megint öregebb lettem egy évvel.

Ma megint előszedtem a fényképezőt, és mintha újdonság lenne, úgy forgattam. Nem érdekelt az ünnepi fa, a család és a mindenféle hangulatok lefényképezése. Minek? A tél, a táj, na az más kérdés. Egy zúzmarás csipkecsoda-fa lélegzetelállító látvány, a csupasz, fekete ágak a fehér háttéren szintúgy, a nyüzsgő madársereg az etetőn, a kristálytükör-jég a tavon, a vasárnap délután nosztalgiaidéző hangulata ugyanott a kismillió emberrel, a lassan hulló hóesésben...