Buli

Buli volt Aprajafalván... Mikulás-buli, Estiskola-szülinap, András-nap, és mindezeket megünnepelendő retró-buli, sok-sok estiskolással, ismerősökkel és ismeretlenekkel, bográcsbanpörkölttel, tucatnyiféle házi pálinkával (de már heverem ki őket), borokkal és tortával, ami citromtorta leend és rajta citromdisznók futkároztak, amíg Mesevirág le nem mészárolta őket tortafelvágás címén. Innentől a torta egyre jobban hajazott egy disznóvágásra, de cukrászdai tortához képest meglepően finom volt még romjaiban is. Aztán volt még retró-diszkó is, ami egy üres táncparkettből, hangosításból, kismillió régi számból és egy agyament maszkabálból állt főleg. Hogy mikor hordtak diszkókban horgolt fejfedőket az számomra kérdéses, ahogyan a szőröskardigán is, és soma-mamagésa sem az a típus, akinek a parókáját pont egy retró-életérzéshez passzítanám. De azért egy keveset táncoltunk is, én főleg azért, mert mezítláb a betonpadló hideg volt egyhelyben állni... aztán malmoztunk pattogatott kukoricával kesudió ellen, fény derült az audiovizuális antropológia mibenlétére, a jelenlévők féltettebb titkai körül párra, és a buli romjain hajnalban aludni vonultunk, illetve én pl. a vörösbort nyögtem még sokszor, amit hiába szeretek, egy kénesebb/gyengébb darab elég ahhoz, hogy a másnapot MÁSNAPPÁ tegye. Amely másnapot aztán másnap egy sárbancaplatós falutörténettel, majd egy jegesszélbenállós klastromtörténettel próbáltunk meg elűzni, részemről sikeresen. Amúgy tényleg érdekes volt, és langy szellőben, napsütésben órákig el tudnám hallgatni Andrást, ahogy mesél, mert egyrészt tud, másrészt meg van neki miről. Utána még punnyadva, beszélgetve, ki tilosrádiózgatva, ki azelől menekülve, képeket elemezgetve kihúztuk az ebédig, majd kivártuk a kávét is, és elszéledtünk.

Jó volt, jól éreztem magam - kivéve, amikor nem - de még lehetne javítani rajta. A retróhangulat pl. nem egy nagy durranás, a diszkó meg mint olyan eléggé elhibázott ötlet volt; a táncoslábúak erős kisebbségben voltak. Képelemzés jöhetett volna még, és ha én vagyok, szvsz egy össznépi társasjáték-bajnokság is elfért volna, nem csak a két tábla malom.

Hétvége

Ismeri valaki azt a viccet, hogy öt gój dolgozik szombaton egy zsidó temetőben?
Nem csoda, hogy nem, mert ez nem vicc, hanem a hétvégi programom volt, persze nem egyedül, hanem ötödmagammal. Ugyanis a hétvégén két zsidó temetőt takarítottunk ki, vágtuk-gereblyéztük a füvet, a túlburjánzó növényzetet, tettük rendbe a sírokat, és festegettünk itt-ott, ahol kellett - és munka közben született meg ez a vicces félmondat a gójokról, mert hát tényleg szombat volt, és tényleg nem volt köztünk zsidó, úgyhogy a megállapítás eléggé ült. :-) Közben egy zsebrádióból az olimpia eseményeit hallgattam félfüllel, és amikor olyan volt, akkor közvetítettem is azokat a többieknek. Ezen is többször elkacarásztunk, néha irtó nagy hülyeségeket mondtak a rádióban is; hiába, három hete napi 10-12 órát közvetítenek, már becsúszik ez-az. :-)
Nem mondom, jó kis munka volt, még mindig izomlázam van, és alig érzem a kezeimet. De nem bántam meg, valahogy jó érzés volt a végén körbenézni, látni a kezünk munkáját.

Csak ne kellene ma gépelgetni... :-)

Pár kép is született, azokat majd a fotósblogba teszem fel:
http://fotoseta.blogspot.com/

Még mindig Taliándörögd...

Újabb helyzetjelentés a Völgyből, ill. Taliándörögdről, az Ősök Házából:



Előadók




A katolikus templom keresztje alatt a Dohány utcai zsinagóga főkántora tart előadást... vallási béke nagy szavak nélkül, kis, hétköznapi tettekben.




Volt érdeklődés az előadásokra is, nemcsak a koncertre és az ebédre...




A Vöröskeresztes Átmeneti Otthon lakói adnak egy zenés-táncos műsort a színpadon.




Csuhézás az udvarban.




A csuhé mestere. :-)




Főzés mindennap van, és mindennap jókat főznek a csapatok, azaz jókat eszik az, aki éppen arra jár. Nem is értem, miért van tömeg az Ősök Házában mindennap dél és 1 óra között... :-)

--------------------------------------------

Átmentem egy rövid körülnézésre Kapolcsra is, de nekem túl vásáros-hangulata volt; biztosan voltak műsorok is, de nekem az tűnt fel, hogy minden udvarban árulnak dolgokat, és minden színpadocska üres. Lehet, hogy máskor nem így van, de azért előzetesen nem teljesen ezt az arányt vártam...



Először úgy gondoltam, hogy ehhez nem kell kommentár, de aztán úgy döntöttem, hogy mégis; a 'szittya pita' a kemencés lángos, töki pompos, kenyérlángos újdonat elnevezése, ami ha komoly, akkor sírnivaló, ha meg vicc akart lenni, akkor szintén.




Sütöttek malacot is, nyárson, nem vártam meg, amíg elkezdik kimérni. Maradtam a kenyérlángosnál és a palacsintánál.

Völgy

Életemben először voltam a Völgyben, azon a hepeningen, ami régebben Művészeti Fesztivál néven futott. Most hallottam már Völgy fesztiválnak meg Kapolcsi fesztiválnak is, de azt hiszem, igazából tökmindegy a neve, mert az a lényeg, hogy másfél hátig a Balaton felvidék pár kis falujában zajlik az élet, koncertek, kézművesek, előadások, közönségtalálkozók, főzőverseny meg még ki tudja mi történik, és ezen jól lehet magamat érezni. Én Taliándörögdön voltam, ott is leginkább az Ősök Házában, ahol többnyire Szőke András házigazdaságával folynak a dolgok; meg kézműves dolgokat is láttam, és sétálgattam is kicsit. Nomeg találkoztam sok estiskolással, bevontak a főzőverseny zsürijébe, résztvettem egy előadás-workshop jellegű valamin a függőségekről, ahol jókat vitáztunk mindeféléről, és koncerteket is hallgattam. Méghozá jókat. Úgyhogy első völgyezésem nagyon tetszett, és máskor is fogok oda menni. Remélem, hiszen eddig is terveztem már, csak sosem jutottam el oda. Ezután azt hiszem nagyobb lelkesedéssel fogok rá készülni. :-)