Fordítás

Nem kevés fordítást csináltam már életemben, és ha nem is szakmám, de elég nagy gyakorlatom van benne. Nem is szokott gondot okozni semmilyen átlagos szöveg lefordítása, ha az nem valami spéci szakterület - illetve hát az építőiparral azért már elboldogulok, különösen egy műszaki szakszótár társaságában. Ez mégis új tapasztalat most; csapatban, célszoftverrel alkalmazást fordítani, azaz nem csak maga a fordítás a feladat, de a munka kiosztása, kommunikáció, egyeztetés - hiszen ugyanaz a feladat, nem fordíthatók máshogy egyes szavak, nem lehet a szöveg se túl hosszú, se túl rövid az eredetihez képest; kódok vannak benne, amikhez igazodni kell szerkezetileg és ami még nehezebb a magyarból következő ragozással is, és még magyarosnak, érthetőnek is kell lennie... igaza volt annak az ismerősnek aki a gúzsba kötött lábbal táncolni kifejezést használta, bár ő a műfordításra értette; de ez ha lehet méginkább az, annyi a kötöttség. Mégis, jó csinálni, és kíváncsian várom azt, amikor a munkám, a munkánk eredménye megjelenik majd a képernyőn... még ha ez nem is holnap lesz. :-)

eRep tali megint

Már rendszeressé vált az eRepublikos találkozó, és tervezzük a vidékieket is - öröm, hogy ennyien vagyunk, akik képesek és hajandóak is élőben is találkozni, megismerni egymást, beszélgetni, mulatni és együtt kikapcsolódni. Mit képzel el az ember egy sosem látott, de az írásaiból jól ismert figuráról és milyen lesz a valóság... közben magamban a fórummal hasonlítom össze, hiszen ott is hasonló volt a helyzet, és ott megölte lassan az IRL a virtualitást... itt másnak látom a helyzetet, hiszen itt folyamatosan kell cselekedni is, van téma, van input, stimulus, azaz az ingame-ben nem tud elmenni a téma, a társaság az IRL felé, mert nincs rá ideje - itt, eRepen törtnnek a dolgok, nem fér bele az IRL. Ráadásul itt jóval nagyobb annak az aránya, akik virtuálisak maradnak - a világ nagyrésze, pártízezer ember sosem lesz élő számomra, egyszerűen a távolságnál fogva. Így aztán remélem, sőt valószínűnek tartom, hogy eRepen nem fog gondot okozni az IRL talik megsokasodása - sőt, itt valóban azt a plusz layert tudja adni, ami a fórumon túl erőssé vált, és megfojtotta azt - és itt meg is tud maradni csak egy plusznak és nem válik uralkodóvá.

Így, ezzel az érzéssel kellmesebb bulizni. :-)

Quicksilver

.

eRepublik, a szerepek játéka

eRepublik, a szerepek játéka

Átlagember vagyok, sosem leszek ismert, híres, tévésztár vagy akár gazdag ember. Mégis, itt, ebben a játékban mindet kipróbáltam, kipróbálhatom, hiszen a lehetőség adott. Lehetek híres újságíró, Media mogul, akinek többezren olvassák az újságját erepublik-szerte, akinek adnak a véleményére, aki ha leír valamit, az országokat befolyásol, akár csatákat dönt el, hiszen az információ és a dezinformáció itt ezen a csatornán zajlik elsősorban.

Lehetek politikus, beléphetek bármelyik pártba, hogy a ranglétrán fellépkedve induljak a pártelnökségért, a kongresszusi helyekért, a miniszteri bársonyszékekért, sőt akár a karrier megkoronázásaként az ország elnöki posztjáért is - mindenközben öldöklő politikai csatározásokat vívva az ellenzékkel, a többi párttal az országgyűlésben, a chaten és a fórumon.

Alapíts gyárat első összegyűjtött goldjaidból, termelj kaját, fegyvert vagy repjegyet, add el tisztes haszonnal vagy exportáld, s a nyereségből fejlessz, vásárolj újabb és újabb cégeket, menedzseld a munkásaidat, okítsd őket, küldd harcolni ha kell, és gifteld őket ha arra van szükség - és lépj be a háttérben csendben meghúzódó milliomosok közé, akik a nyilvánosság előtt ritkán szólnak, de a háttérben hatalmas a befolyásuk - politikai, gazdasági erőt képviselnek, akiket egy elnök sem kerülhet meg.

Állj be nagykövetnek, először egy kis országban, tanulásként, olvasd a helyi sajtót, ismerkedj az emberekkel, a döntéshozókkal, keresd meg a helyi fórumot és épülj be oda - aztán lépj tovább, válassz nagyobb, fontosabb országot, vállalj szerepet a politikai hatalomátvételekben, szerezz információkat, akár kémkedéssel, ha az tetszik, akár őszinte beszélgetések során, amit ha hivatalos akarok lenni, akár diplomáciának is hívhatok... épülj be a diplomácia szövevényeibe, ismerkedj meg egzotikus országok hasonló érdeklődésű embereivel, köss nemzetközi szerződéseket... a határ a csillagos ég itt is.

Fejleszd a katonai erődet, égesd az aranyat öldöklő csatákban, érd utól a múlt nagy harcosait, szerezz rangot, hírnevet és hősi medálokat, indíts felkeléseket, és döntsd el a csatákat - a harcos, a hős katona szerepe titkon sokunk nagy vágya. Itt megteheted, bár ez a legnehezebb, legdrágább karrier is egyben. De talán a legértékesebb is, amire bizony sokan vágynak, de kevesen érik el. A tábornokok kicsiny de válogatott csapatát (Magyarországon jelenleg hárman vannak csak) mindenki ismeri és bizony irigyli is - ütéseik csatákat döntenek el, az országok támogatják őket arannyal, fegyverekkel, nőkkel... mmm, ez utóbbival talán nem, de anélkül is tudnak szerezni azt hiszem. :-)

Átlagember vagyok hát, de nem itt, nem az erepublikon. Itt az vagyok, az lehetek, ami csak akarok, és tudok. Csak rajtam múlik. Elhatároztam, regisztráltam, átmentem a kezdeti időszakon, és elkezdtem építeni a karriereimet. És elértem mindent amit akartam. Te is megteheted. Gyere, és játssz velünk. Kérj meghívót itt: erepublik.meghivo@gmail.com, vagy regisztrálj itt: erepublik.com és játssz!




Quicksilver
eMagyarország exelnöke, külügyminisztere, nemhivatalos örökös diplomatája és tábornoka
4x kongresszusi képviselő
3x média mogul
5x jómunkásember
3x csata hőse
1x felkelés hőse
4x közösségépítő

Gyere és élj!

Gyere és élj!

Reggel hét. Lassan mozgásba lendül a világ. Elindulnak a teherautók a friss áruval, az emberek álmosan munkába indulnak, egyetemek tábláit törlik le szorgos kezek, ideges anyukák pakolják gyermekeik iskolatáskáját, a buszsofőr morcosan néz ki a tömött megállóra – egy hétköznap reggele csak ez is, minden a megszokott, minden ugyanolyan szürke és unalmas, mint bármikor máskor… kivéve néhány különleges helyet.

Mert a szürke hétköznap bágyadt unalmától nem messze izgatott tekintetek feszülnek a képernyőre, várakozó ujjak pihennek az egér gombján, vagy járják izgatott táncukat a billentyűzeten – itt nyoma sincs fásult unalomnak, a képernyőn színek és formák villóznak, a tekintetek élesek, várakozóak, rejtett öröm bujkál bennük, a reményteli várakozás jólesően borzongó izgalma… nemsokára indul a csata súgja egymásnak millió betű a chaten, épp csak annyival a napváltás előtt, hogy ők már ne vegyék észre, és nekünk ennyivel több esélyünk legyen, a régóta várt, holott sokszor lejátszott csata jön megint, Szegedet most visszafoglalhatjuk, oly sok idő után megint a miénk lehet…

Oly idegenül hangzik ez a szó ’csata’, ebben a modern, gazdasági válsággal és politikai csatározásokkal sújtott, esőszürkén unalmas és soha boldogsággal nem teli világunkban egy ilyen atavisztikus szót hallani, ki harcol ma már, ki az, ki ezzel az egyszerű, őszinte és hihetetlenül felvillanyozó módszerrel dönt el bármit is? Hol van olyan hely, ahol a csatázó felek a harc után összejönnek és megbeszélik, néha megvitatják, néha cukkolják egymást, ki, miért győzött vagy veszített? Hol van még egy olyan hely, ahol az ádáz ellenfelek vicceket mesélnek egymásnak és ahol a spam egyszerre örök harag és jópofa mulatság? Hol van még egy hely, ahol ha három szabályt betartasz, akkor meg se tudod akadályozni, hogy sikeres és gazdag vállalkozó lehess?

A szürke hétköznapból hazatérve leveted magadat a számítógép elé, és a pártok propagandagépezetei, a gazdasági fenyegetések vagy a forintárfolyam ugrándozása helyett máris egy másik világra kattinthatsz. Színes, egyszerű vonalú logó, elegánsan szimbolizálja ezt a világot, ahol mára már közel hétezer honfitársad él, lakik, dolgozik, politizál és persze harcol. Harcol, mert ez egy ilyen világ, itt ezzel az ősi módszerrel döntheted el a területi vitákat. Itt még vannak hősök – habár tanknak hívják őket -, itt még vannak becsületszóra betartott nemzetközi szerződések – igaz leírtak és megszegettek is; és itt még az emberek beszélnek egymással, közösséget alkotnak, még ha ez a méretekkel fragmentálódik is, de mégis; itt ha ráprivizel az elnökre, ő válaszolni fog és elmondja hol érdemes nyersanyagcéget alapítani és a hadügyminiszter is elmagyarázza a stratégiát, ha az nyilvános.

Hol is juthatna eszedbe máshol, hogy repülőgépre pattanj, és azonnal Pakisztánban teremve indulj a választáson, az odahívott haverokkal és fegyvertársakkal beszavaztasd magad az elnöki székbe, majd büntetlenül játszogathass az elnöki gombokkal; hadat üzenj Iránnak, csatát indíts Indonézia ellen, vagy felszabadítsd Nyugat-Ausztráliát – és nem, nem tévedtem el a térképen, ebben a folyton változó, mindig megújul világban máshol vannak a határok mint a szürke hétköznapok papírra nyomott térképein… a tavasz nagyhatalma, Pakisztán ma egy folyton zsugorodó, kihalt bábállam, amit egy diktátorhajlamú román hadvezér irányít, Han Solo néven, egyenesen az ország megszűnése felé.

Mert itt a hatalom, a nagyság elkényelmesíti az országokat, a játékosok abbahagyják, megunják, más játékokat keresnek – országuk pedig csendben hanyatlik, amíg a szomszédok észre nem veszik és fel nem osztják maguk között, majd maguk is eltelve a hatalomtól szintén a lassú lejtőre kerülnek, ahonnan ritkán van visszaút. Mindeközben pedig mások, a feltörekvő, fiatal országok ugrásra készen állnak. Kisebb csaták tucatjaiban edzik fiatal seregeiket, a gazdasági élet útvesztőjében nevelik ki a jövő nagy cégbirodalmait, fegyvereket halmoznak fel, embereket toboroznak és edzenek harcosokká, politikusokká, diplomatákká… és várják a lehetőséget, a kitörési pontot, amikor és ahol kiléphetnek a szürkeségből, a kicsiségből, a másokra szorulásból, a jelentéktelenségből…

eMagyarország itt áll éppen. Az igazival, a naggyal szemben itt az alagút végén látszik már a fény, az ország fejlődik, területe, az a picike maradék, amit a nagy szomszéd féléve nagy kegyesen meghagyott nekünk, az a minap megduplázódott amikor visszafoglaltuk Pécset és Szegedet, a lakosság megsokszorozódott, a gazdaság fejlődik, a szövetségben már szavunk van, nem csak szerepünk, a chaten és a médiában együtt ünnepeltek az emberek, a pártok – és igen, másnapra lehiggadtunk, hiszen még nagy munka áll előttünk. Hiszen amíg Budapesten román zászló leng, addig még a legliberálisabb magyar sem pihenhet nyugodtan az elért sikereken, és hiába jóbarát oly sok ember itt ebben a színes, kavargó forgatagban, ha egyszer ellenfelek, akkor mindent megteszek, hogy megverjem őket. Csatában, politikában, spammelésben, mikor miben kell.

Mert ebben a világban mindig zajlik az élet. Itt nincsenek szürke hétköznapok és nincs unalmas-álmos reggel, nincs monoton napi rutin, és nincs fásult megszokás - mert itt az játszik, aki élni szeret, aki a közösséget élvezi, aki kommunikálni vágyik másokkal. Ez egy nyüzsgő, eleven világ, egyszerű szabályokkal és sok-sok élvezettel. Azért szeretjük annyian mert adni tud nekünk. Elismerést, eredményeket, kemény de hatékony munkát, társaságot, kapcsolatokat, barátságokat és beteljesült álmokat, vágyakat.

Minden olyasmit, ami oly sok ember igazi életéből hiányzik.

Mégsem pótszer, mégsem drog vagy menekülés.

Igazi. Az emberektől lesz igazi, hiszen itt nem egy gép ellen játszik valaki, nem beprogramozott opciókat tud csak eljátszani, hanem tízezernyi másik élő emberrel, vagy éppen ellenük él, taktikázik, tervez, együttműködik vagy éppen háborúzik – a valóság összes lehetőségével, variációjával, komplexitásával.

Ettől lesz igazi.

Ettől éri meg kipróbálni és élni benne egy kicsit.

Gyere, próbáld ki Te is!

Mérd össze a tehetségedet velem, velünk!

Melyikünk él sikeresebben?

Quicksilver
eMagyarország exelnöknője

http://www.oritel.hu/index.php?menu=1&mgroup=1&app=oritel&page=cikk&cikkID=702

-------------------------------------------------------------------------------

Come and live!

Seven o’clock in the morning. The world slowly swings into motion. Trucks start around with fresh goods, people go to work sleepily, universities blackboards are cleaned by careful hands, nervous mums check children’s’ backpacks, the driver of the morning bus scowls at the crowded stop - this is only an average weekday morning, all the same gray and boring as usual, at any time, anywhere... except for some special places.

Because not far from the gray weekdays’ tired boredness, excited eyes stare at the monitors, waiting fingers resting on the mouse button, or play their dance on the keyboard - there is no trace of boredness here, colors and shapes are flickering on the screen, the eyes are sharp and clear, and in their depth a hidden expectation is there… the battle starts soon, whisper myriad letters to each other on the chat, just before the day-change, so we will have some advantage for the long awaited, although many times fought battle, we actually can win Szeged back, we can again have it after such a long time…

It sounds so strange the word ’battle’, in this modern world, so much full of economical crisis and political bickering, that is so gray-boring everyday, with so rarely offering real peace and happiness… who still uses a word like that, who decides territorial disputes by this simple, honest but much exciting method? Where is such a place, where battling enemies come together after the fight is over and talk it over, sometimes argue it over, or even banter each other… why one lost and why the other won, and enemies tell jokes to each other or demand bans because of them? Wherever else is spam at the same time a hated thing and a much coveted game; wherever else can you by keeping a few simple rules be a successful company owner and entrepreneur, or a diplomat overnight?

Coming home from your gray weekdays, you sit down by the computer, and from the world of propaganda, slogans and exchange rates you get into a new world just by a simple click…Colorful but simple design on the logo, symbolizing this world where over seven thousand of your fellow citizens live, work, making politics and of course fight. Fight because this world is built like this, here, you can decide regional disputes and world domination in this simple but terrific way. Here, we still have heroes, although they are called tanks; here, we still have unwritten but kept international agreements; here we still have arch-enemies, agreeing a training fight; and here, we still have people talking to each other and forming communities, which by the size do fragment a bit but still, if you PM the country president, he/she will tell you where to found a raw company or the Minister of Defense will personally explain the war’s strategy – if it is public.

Where could you do a thing like jumping on the plane and instantly appearing in Pakistan, run for the elections, and with your brothers in arms voting for you become a president and play with the presidential buttons without responsibility; declaring war to Iran and starting battles against Indonesia, or instigate a revolution in West Australia – and no I did not get lost on the map, in this everchanging world that always renews a number of borders and countries are in a different place than elsewhere… the once great superpower Pakistan now is an empty hulk of its past glory, and are presided over a dictator, a Romanian General, by the name of Han Solo – leading it towards total annihilation.

For here, in this world power and greatness makes countries lazy, losing people, leaving the game, becoming bored and seeking other games, other challenges to them – their country in the meanwhile slowly weakens and decays until its neighbors start to notice the process and decide to put an end to it and parcel it out amongst themselves. And the smaller but growing young countries are ready to jump, to make their presence felt. They train their young armies in smaller battles, they seek out the future’s great economists and politicians, they recruit people and build up weapons reserves and grow, organize, strengthen all the time… and await the point, the time which offers them a chance. A chance to step out of grey averageness, to grow out of smallness and poverty and insignificance…

And eHungary stands at this point. Unlike its real counterpart, we have started from deeper, but we already see the light at the end of the tunnel. The country grows, the two small regions that the big neighbor pitifully left us half a year ago are now twice as much, for we have reconquered Pécs and Szeged, the population multiplied, the economy grows, in the alliance we not only have a place to sit in the corner but a place to actually say our needs and wants, and on the chat people celebrated the victory together, regardless of their parties or allegiances – but sobered the next day, because we still have a lot to do and reach. Until Budapest has a Romanian flag on it, not even the most liberal Hungarian can sit back and enjoy what we have achieved; and no matter how many friends we have in the opposing side, if they are enemies, then we must do everything possible to win over them – in battle, in the voting booths, in the media, wherever we can.

Because in this world life is always happening. Here, we have no gray weekdays, no sleepy-boring mornings, no daily routines or apathetic habits – because those who play here, who live here enjoy life and community, and above all communication. This world is a small, but lively place with simple rules and lots of enjoyments. We like it because it can give us something. Achievements, acknowledgements, hard but satisfying work, community, connections, friendships and dreams coming true. Many things that most people miss in their lives.

But it is still not a retreat, not a drug or escape.

It is real because of the people, for you do not play it against a computer, or by pre-set options, but you play it with or against tens of thousands of other people, all wanting to reach the same goals, all wanting to compete with you, making tactics and strategies, or even wars – and thereby making it real with all the possibilities and complexity of reality.

That is why it is real.

That is why it is worth trying it and live in it for a while.

Why don’t you come and try it?

Why don’t you match your talent with mine, with ours?

Who will be more successful?

Quicksilver
president emeritus of eHungary