URL

Amikor először belekóstoltam a netezésbe - hű de rég volt - a net egy nagy könyvtárra hasonlított, ahol volt már ugyan éppen elég információ, de emberek, közösségek, azok nem nagyon. Ez a kilencvenes évek eleje-közepetáján volt, és mára ugyan már tudom, hogy lettek volna kezdődő közösségek, csak nem találtam rájuk - preGoogle times you know - úgyhogy vállat vontam, és a könyveket jobban szeretve inkább IRL maradtam.

Második belekóstolásomkor (2000 tája) azonnali és hosszantartó szerelembe estem a fórumozással, kezdetben internettó, majd az index tájain, és ezek már közösségek voltak a javából, eleinte felfutóan, egyre több talival, majd ereszkedő ágba menve, ahogy több hatás eredőjeként egy csomó ember eltűnt a fórumokról, vagy az IRL-be, vagy az induló blogoszférába, még újabb helyekre (twitter, SL). Innen a modik alkobolítottak ki, mondván hogy quicksilver innentől fogva nemkívánatos az indexen, akármennyit is tett érte vagy ellene. Ez mondhatni eléggé megzavarta a közösségi életem maradékát is.

Harmadszorra jöttek a blogok, és ez még most is tart. Amikor először elkezdtek eltünedezni egyesek a fórumról, majd felbukkanni, belinkelni a blogjaikat, még nem tartottam komoly műfajnak, sose gondoltam volna, hogy egyszer magam is ide fogom pötyögni a gondolataimat, véleményemet, sőt novelláimat is. Azért nem, mert egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy ez bárkit is érdekelne, márpedig ha nem érdekel, akkor minek csinálnám? Eleinte jószerivel megmaradtam itt, a saját társaságomban, aztán hullámokban kezdtem el egy-egy téma kapcsán terjeszkedni, márminthogy újabb ás újabb blogokat adni hozzá az olvasottakhoz, sőt, egy idő után, feladva természettől való szűkszavúságomat is, még hozzászólni is elkezdtem. Most, az indexes címlapozási meg reklámozási mizéria miatt többen is elkezdtek a blogoláson, miérteken, besorolásokon gondolkodni, és ez engem is némi morfondírozásra sarkallt; hogy nem címlapsztori akarok lenni, az itt tuti, hiszen a blogspoton (Google-n) ilyen nincs, de igazából nem is hiányzik; nekem sokkal természetesebb, ahogyan terjednek a linkek, szájról-szájra, illetve billentyűzetről billentyűzetre, tematikusan és mégis emberien, nem ideözönlik egy nap hatszáz troll, akik másnapra-harmadnapra eltűnnek, hanem akit olvasok ÉS érdekel, annak nézek utána, az ő blogjáról ugrok tovább, és ez szerintem így, ettől blogoszféra, nem az index címlapjától.

A kerék meg, a szamszara kereke fordult egyet, annó szörföléssel indult a netezés, ma megint szörfölök, csak már nem weblapokon, nem információkon, hanem blogokon, véleményeken.

és még mi minden fog jönni vajon...?