2008-11-25

URL

Amikor először belekóstoltam a netezésbe - hű de rég volt - a net egy nagy könyvtárra hasonlított, ahol volt már ugyan éppen elég információ, de emberek, közösségek, azok nem nagyon. Ez a kilencvenes évek eleje-közepetáján volt, és mára ugyan már tudom, hogy lettek volna kezdődő közösségek, csak nem találtam rájuk - preGoogle times you know - úgyhogy vállat vontam, és a könyveket jobban szeretve inkább IRL maradtam.

Második belekóstolásomkor (2000 tája) azonnali és hosszantartó szerelembe estem a fórumozással, kezdetben internettó, majd az index tájain, és ezek már közösségek voltak a javából, eleinte felfutóan, egyre több talival, majd ereszkedő ágba menve, ahogy több hatás eredőjeként egy csomó ember eltűnt a fórumokról, vagy az IRL-be, vagy az induló blogoszférába, még újabb helyekre (twitter, SL). Innen a modik alkobolítottak ki, mondván hogy quicksilver innentől fogva nemkívánatos az indexen, akármennyit is tett érte vagy ellene. Ez mondhatni eléggé megzavarta a közösségi életem maradékát is.

Harmadszorra jöttek a blogok, és ez még most is tart. Amikor először elkezdtek eltünedezni egyesek a fórumról, majd felbukkanni, belinkelni a blogjaikat, még nem tartottam komoly műfajnak, sose gondoltam volna, hogy egyszer magam is ide fogom pötyögni a gondolataimat, véleményemet, sőt novelláimat is. Azért nem, mert egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy ez bárkit is érdekelne, márpedig ha nem érdekel, akkor minek csinálnám? Eleinte jószerivel megmaradtam itt, a saját társaságomban, aztán hullámokban kezdtem el egy-egy téma kapcsán terjeszkedni, márminthogy újabb ás újabb blogokat adni hozzá az olvasottakhoz, sőt, egy idő után, feladva természettől való szűkszavúságomat is, még hozzászólni is elkezdtem. Most, az indexes címlapozási meg reklámozási mizéria miatt többen is elkezdtek a blogoláson, miérteken, besorolásokon gondolkodni, és ez engem is némi morfondírozásra sarkallt; hogy nem címlapsztori akarok lenni, az itt tuti, hiszen a blogspoton (Google-n) ilyen nincs, de igazából nem is hiányzik; nekem sokkal természetesebb, ahogyan terjednek a linkek, szájról-szájra, illetve billentyűzetről billentyűzetre, tematikusan és mégis emberien, nem ideözönlik egy nap hatszáz troll, akik másnapra-harmadnapra eltűnnek, hanem akit olvasok ÉS érdekel, annak nézek utána, az ő blogjáról ugrok tovább, és ez szerintem így, ettől blogoszféra, nem az index címlapjától.

A kerék meg, a szamszara kereke fordult egyet, annó szörföléssel indult a netezés, ma megint szörfölök, csak már nem weblapokon, nem információkon, hanem blogokon, véleményeken.

és még mi minden fog jönni vajon...?

3 megjegyzés:

egy ember írta...

Meglep, hogy íly módon kitettek az indexről. A Compuserve-ben nem voltál tag (úgy 1996 körül...)? Ott már volt közösség, többen az internettón folytatták.

Szomorú ez a történet. Nem tudom, mennyire voltál összhangban a nickeddel, engem nagyon megviselne, ha elveszteném "egy ember" megkülönböztetőmet. Nekem nagyon fontos az, hogy ne legyek se több, se kevesebb... Mindenesetre az indapassnál és googlenál sikerült fenntartanom ezt az azonosítót.

Érdekes, amit leírsz kinyílásod folyamatáról és nagy örömmel olvastam. Ezek szerint Számodra is jót hozott az internet lehetősége, segített önmagad megvalósításában.

Egy szempontból mintha mégsem értenék egyet Veled. Úgy tűnik, Számodra fontos lett az, hogy amit írsz-gondolsz eljusson másokhoz. Ez végülis igaz lehet. De az egyes ember léte független az őt körülvevő közösségektől. Nehéz téma ez, nehéz egy kommentben kibontani - jó is lenne, ha semota, rodiel és a többiek megcsócsálnák rendesen... :) -, de - rátérve a lényegre: az önmagában álló ember léte és működése önmagában is értékes és szépséges, nem függvénye ez annak, hogy más emberek érzékelik-e és mi a véleményük róla. Bevallom őszintén nekem ez már nem is hiányzik, hiszen az utóbbi harminc évem a folyamatos ütközés és harc "jegyében" telt. Nekem ebből már nagyon elegem van.

Saját magánstúdiómban leülök és előveszem az éppen kívánatosnak tartott gitárt a gyűjteményemből, behangolom, beállítok hozzá egy megfelelő erősítőt, konstruálok egy effektlánoot, amelynek végén előáll: A Hang, s eljátszadozom rajta egy darabig. Van, hogy 10 perc, van hogy 10 óra telik el, bár az idő múlását ekkor nem érzékelem. Sajnos, ehhez egy egész nap kell, így inkább hétvégén jön össze. A Hang nagyon érdekes dolog. Csak a levegő - és az abban részes anyagok - rezgése. Mondhatni mi ebben az érdekes? Hát az, hogy a világ körülöttünk észvesztő módon, mértékben és mennyiségben rezeg! Csak éppen nem érzékeljük, nem észleljük. A teljes világkommunikáció ezen a rezgésen alapul - ki gondolta volna ezt ötven évvel ezelőtt? Sőt, a világegyetem számunkra nem látható része is állandó mozgásban és rezgésben van. Az anyagnak két léte van: a tömeg VAGY a hullám. Ennek márcsak a végiggondolása is döbbenetes. Ebből ered, hogy én, especiel, a rezgések híve és szerelmese vagyok. Valszeg isten is egy rezgés (is).

Bocs a sok hülyeségért, remélem nem ártott Neked...

Én szeretem olvasni az írásaidat. Elkezdtem olvasni a smile-t is.

Nora írta...

Compuserve-ben nem voltam tag. De a neduddgi nicket azt ismertem, ha nem is beszélgettünk szerintem soha.

Az indexről már sokat írtam itt, nem is akarom újrakezdeni, de hogy én quicksilver voltam, vagyok és leszek is, az biztos, és ezért pont nagyon szarul esett a nickem törlése - de hisz ezért csinálták, rosszindulatból, ez eléggé egyértelmű számomra. Hogy nem 'egyszerű' letiltás, hanem nicktörlés.

Az szerintem is jó lenne, ha erről a témáról, a kinek fontos, amit írok-ról más is megnyilatkozna, mert szerintem is érdekes téma. Nem azért, mert egy ember ne lenne egész, önmagában is értékes és szép... hanem pont az ellenkezője miatt, hogy az ember csak másoknak tudja bevallani, hogy mi a rossz benne. Magamnak itthon, egyedül a fejemben nem elég ha kimondom, hogy teszemazt veszettül makacs vagyok és ez nem jó - ezt nyíltan kell kimondani, hogy ne mismásoljam el magam előtt. Erről is szólnak a posztjaim, a novelláim - meg persze reakciók is az életre, emberekre, történésekre... szóval ez tényleg egy bonyolult dolog, és jó lenne, ha más is elmondaná, hogy mit gondol róla.

A hangokhoz én nem értek annyira... de azt jó olvasni, amit írsz róla. :-)

Örülök, hogy tetszenek az írásaim... hát, én szeretem őket, még ha nem is egy nagy etvasz egyik se irodalmilag, viszont eléggé sok szálom kötődnek hozzám... :-)

Nora írta...

Annyiban most érzem az igazadat a rezgésekkel kapcsolatban, hogy amikor zenét hallgatok (mint most enigmát), akkor tényleg átjön ez a 'minden rezgés' dolog...