Az első hó

Reggelre kelve leesett az első hó idén. Már vártam, ígérgették is egész héten de eddig esély se volt rá, ma reggel viszont megtette ezt a szívességet, és ha csak egy lepelnyire is, de kifehérítette a világot... A cinkék persze azonnal megjelentek, mindig együtt jönnek az első hóval, sosem láttam még őket előtte, de már be volt készítve a mag a madáretetőbe, nem kellett csalódniuk, idén is jöhetnek a terített asztalra. Sajnos nem esett sok hó, nem fedi el még a füvet sem teljesen, és bizony ahogy elment, elkezdett sütni a nap hétágra, olvad is, délutánra, mire kimennék az erdőbe, nem sok fog maradni belőle, már egy óra múlva se lesz sok, még fényképezni sem elég talán.

De tél van, ez már visszavonhatatlan, előszedtem a méztől kezdve a méregdrága keleti fűszerekig mindent, ami kell ilyenkor, az autón téli gumi, benne fagyálló, homok, kislapát, akadtam már el a szekérúton a félfagyott, lucskos hóban, azóta van mobilom is, na nem a világ végén lakom, csak télen is kimegyek naponta az erdőszélre kocsival, viszem a kutyát futni, meg magamat sétálni.