Blogger-e vagy?

Lejáratja-e Gyurcsány Ferenc a blogger szót azzal, hogy kiadatta az ún. blogkönyvét? Előre jelzem, nem olvastam, és nem is fogom az említett könyvet, olcsó és üres propagandaszart sosem állt szándékomban a kezembe venni, egyik oldalról sem.

De a kérdés az nem ez. Bloggernek nevezhető-e az, aki nyilvánvalóan nem maga írja a blogot, aki nyilvánvalóan PR-tevékenységre használja azt, aki nyilvánvalóan csak pártkatonákat enged bele kommentelni, akinek nyilvánvalóan nincs ideje sem blogolni, hiszen basszus ő a miniszterelnök, az én pénzemből ne is blogoljon, hanem vezesse az országot sokkal jobban, mint eddig, vagy tűnjön el a balfenéken, és magánemberként blogolhat szíve kedvére. Nem járatja-e le a teljes blogoszférát azzal a nyíltan propagandaizével, amit ő blognak nevez?

Szerintem nem lehet blog az, amit egy pártgépezet működtet egy miniszterelnök segge alá tolva, és általa legjobb esetben 'átnézve' és szignálva. Nem blogger az, aki nem maga írja a posztokat és nem azért, mert le akarja őket írni, hanem mert ez olyan kúl PR dolog és haladni kell a korral.

Én személy szerint rühellem, hogy bloggernek meri magát nevezni. Engem (is) tesz kevesebbé ezzel, mert egy olyan kategóriába akar belefurakodni erővel (a gépezettel a háta mögött), ahol nem lenne semmi keresnivalója. Mert őszintétlen, mert erőltetett, mert hazug.

URL

Amikor először belekóstoltam a netezésbe - hű de rég volt - a net egy nagy könyvtárra hasonlított, ahol volt már ugyan éppen elég információ, de emberek, közösségek, azok nem nagyon. Ez a kilencvenes évek eleje-közepetáján volt, és mára ugyan már tudom, hogy lettek volna kezdődő közösségek, csak nem találtam rájuk - preGoogle times you know - úgyhogy vállat vontam, és a könyveket jobban szeretve inkább IRL maradtam.

Második belekóstolásomkor (2000 tája) azonnali és hosszantartó szerelembe estem a fórumozással, kezdetben internettó, majd az index tájain, és ezek már közösségek voltak a javából, eleinte felfutóan, egyre több talival, majd ereszkedő ágba menve, ahogy több hatás eredőjeként egy csomó ember eltűnt a fórumokról, vagy az IRL-be, vagy az induló blogoszférába, még újabb helyekre (twitter, SL). Innen a modik alkobolítottak ki, mondván hogy quicksilver innentől fogva nemkívánatos az indexen, akármennyit is tett érte vagy ellene. Ez mondhatni eléggé megzavarta a közösségi életem maradékát is.

Harmadszorra jöttek a blogok, és ez még most is tart. Amikor először elkezdtek eltünedezni egyesek a fórumról, majd felbukkanni, belinkelni a blogjaikat, még nem tartottam komoly műfajnak, sose gondoltam volna, hogy egyszer magam is ide fogom pötyögni a gondolataimat, véleményemet, sőt novelláimat is. Azért nem, mert egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy ez bárkit is érdekelne, márpedig ha nem érdekel, akkor minek csinálnám? Eleinte jószerivel megmaradtam itt, a saját társaságomban, aztán hullámokban kezdtem el egy-egy téma kapcsán terjeszkedni, márminthogy újabb ás újabb blogokat adni hozzá az olvasottakhoz, sőt, egy idő után, feladva természettől való szűkszavúságomat is, még hozzászólni is elkezdtem. Most, az indexes címlapozási meg reklámozási mizéria miatt többen is elkezdtek a blogoláson, miérteken, besorolásokon gondolkodni, és ez engem is némi morfondírozásra sarkallt; hogy nem címlapsztori akarok lenni, az itt tuti, hiszen a blogspoton (Google-n) ilyen nincs, de igazából nem is hiányzik; nekem sokkal természetesebb, ahogyan terjednek a linkek, szájról-szájra, illetve billentyűzetről billentyűzetre, tematikusan és mégis emberien, nem ideözönlik egy nap hatszáz troll, akik másnapra-harmadnapra eltűnnek, hanem akit olvasok ÉS érdekel, annak nézek utána, az ő blogjáról ugrok tovább, és ez szerintem így, ettől blogoszféra, nem az index címlapjától.

A kerék meg, a szamszara kereke fordult egyet, annó szörföléssel indult a netezés, ma megint szörfölök, csak már nem weblapokon, nem információkon, hanem blogokon, véleményeken.

és még mi minden fog jönni vajon...?

Ehh...

Ehh... próbálkozhatok én napestig, akkor se lesz itt soha beszélgetés. Dobhatok fel bármilyen témát, reklámozhatom a blogot amennyire csak akarom, ez akkor sem arra való. Nem egy beszélgetős műfaj. Ez van. A francba.

blogok

Tudom, a blog nem egy örökéletű dolog. Megunhatja a gazdája, és sorsára hagyhatja, törölheti, átadhatja másnak, akármi is történhet vele. Vagy kényelmetlen (zavaró, érdeket sértő, lejárató) is lehet valakinek, aki elég sok mindent elkövethet, hogy az adott blog lehetetlenné váljon, eltűnjön, megszűnjön. Láttam én már karón blogot, azaz varjút… reggel kerestem volna az objektivscn-blogot, és nem találtam. Azaz… a blog megvan, csak teljesen üres. „Nincs megjeleníthető bejegyzés”. És bizony itt nem volt arra utaló jel, hogy a gazdája – egy kiugrott sci – unta volna meg a blogolást. Az ellenérdekelt fél meg, hát eléggé befolyásos, eléggé nagy az érdekérvényesítő ereje. És a bloghu-n is előfordult már, hogy ez-az eltűnt ezért vagy azért. Érdekes dolgok ezek. Elgondolkodtatóak.

update: a blog visszajött... fene se érti ezt.