A kereszt

Van, amikor visszatekintve egy utazásra, nyaralásra, valami olyant fedez fel az ember, amit akkor, ott nem érzékelt, illetve a tendencia, a vezérmotívum csak utólag válik nyilvánvalóvá. Ez most így volt Észtországgal kapcsolatban, amikor is csak tegnap este jöttem rá, hogy bizony az átlagnál (elvárhatónál, feltételezhetőnél, reálisnál) jóval többször és többféleképpen találkoztam a kereszttel, mint szimbólummal. Sokféle minőségében és változatában jött szembe velem, holott nem kerestem, és eddig különösebben sokat nem jelentett számomra, azon felül, hogy egy világvallás szimbóluma. Az ortodox templomok ferdén áthúzott szárú kettőskeresztjei, a szigetek megszámlálhatatlan, és számomra megmagyarázatlan (mi közük volt a keltáknak Észtországhoz?) körbe húzott kelta keresztje, a temetők (miért is kavarodtunk be annyi temetőbe...?) sima, egyszerű keresztjei, a litvániai Keresztek Hegyének iszonyatos kereszt-, és feszülettömege (földbedöngölő látvány, egészen hihetetlen), a megdöbbentő helyeken felbukkanó grafittikeresztek... túl sok volt belőlük, még akár egy zarándoklathoz is, nemhogy egy egyszerű, és profán nyaraláshoz. Vezérmotívumnak mindenesetre elég furcsa dolog, legalábbis nekem az.