Miért ír...?

Miért írunk blogot a netre?
Miért írjuk bele, hogy mi történt ma velünk?
Miért írunk novellát magunkról másoknak?
Miért szerzünk zenét, nem elég belül hallani?
Miért fényképezünk, hisz magunk már láttuk azt?
Miért vitatkozunk, győzködünk másokat a vélt igazunkról?
Miért fontos, hogy más hogyan látja a művünket?

Az egy szépen hangzó válasz, hogy nem számít senki véleménye, mert az ember önmagában egy kerek egész, nincs szüksége mások véleményére, érveire, elismerésére, kritikájára, egyáltalán semmilyére. Ráadásul igaz is, ezen nincs is mit vitatni. Csak szerintem nem teljes. Önmagában az EMBER valóban egy zártan teljes egész-ség, amire ezek az eddigiek igazak, és így vannak.

De az ember nemcsak ez a tisztán szellemi gondolat-érzelem-ösztön-lélekkupac, hanem egy fizikai test is, és egy szociális lélek is. És a fizikai testnek szüksége van táplálékra, társra, fizikai dolgokra, míg a szociális léleknek szüksége van a szociális simogatásokra, inputokra és outputokra is. Tehát a kerek egész ember mellett két síkon is a külvilágtól függünk, a fizikai és a szociális síkon. És ezeket sem szabad elhanyagolni, hiszen mindkettő, de leginkább az utóbbi is hozzátartozik az életfeladatunkhoz, a fejlődésünk eszköze, azaz messze nem szabad elhanyagolni.

Nem mindegy tehát, hogy miért ír, fotóz, szerez zenét és vitatkozik az ember; az egész embernek ez önnönmaga szórakoztatása, amihez nem kell neki visszajelzés (ez az, amikor az író belül tudja, bizton érzi, hogy a műve jó/tökéletes/szar), míg a szociális léleknek ez egy csatorna, amelyen a külvilággal, a környezetével kommunikál, és ahol nagyon is fontos neki a visszajelzés, az input, a megértettség vagy annak hiánya - mert ez a feladatának elvégzésének a sikere vagy kudarca.

Én így látom ezt, de tényleg kíváncsi lennék rá, hogy más hogyan. Hajrá, írjátok meg - itt/most nagyon is fontos a visszajelzés. :-)

A Jó, a Rossz és a Csúf

Mostanában sokat morfondírozok jón és rosszon. A csúf az én vagyok, megint fogyni kellene - de ezt csak zárójelben jegyzem meg, nem ide tartozik. Meg nem csak én morfondírozok, de máshol is jönnek az inputok, levlista, más blogok, emilek... egy motívum emelkedik ki eléggé határozottan: hogy ne adjam fel a reményt, hogy igenis vannak jó emberek - akár még én is lehetek az egyszer - hogy adjam fel a dühöt, a negatív érzelmeket, hogy ha ez sikerül, akkor jobb lesz. Jó lesz. De mi a jó? És mi a rossz? Akarok-e jó lenni vagy akarok-e rossz lenni? Amennyiben persze valamelyik vagyok vagy egyáltalán valahol vagyok...

Ahogy én elképzelem - és nem véletlen a kép sem fent - a jó és a rossz egy skála két végpontja, és ezen a skálán minden tettünk, gondolatunk, mondatunk, és mi magunk is elhelyezhetőek vagyunk. Csúszkák járnak az eszemben, ez itt van, ezt oda teszem, ezt amoda, én meg valahol középtájon vagyok, de mind mozog, mind egymással is összefügg, és nincs viszonyrendszer sem, amiben fixen el lehetene helyezni az egészet. Amit ma jónak tartok, holnap már a skála másik felén lehet. Amire ma X ember azt mondja, hogy jó, ugyanazért másnap, vagy ha a szél fordul, megköveznek. Miközben mondják, hogy csak az számít, amit ÉN gondolok, mégis igazából az számít csak, amit ŐK mondanak. Én érzem az ellentmondást, de nem tudom megfogalmazni. Adnak egy koordinátarendszert, amiben énnekem kell elhelyezni a dolgaimat, nade én a saját koordinátarendszeremben akarom azokat elhelyezni! Nem, ez így nem megy. A jó és rossz nem koordinátarendszer.

Jó az, amit a többség jónak tart (cf erkölcs és társai). Ezzel olyan nagy baj nincs. Kivéve ha nem értek vele egyet, netán változik a többségi vélemény. Vagy ha nem értem, miért jó valami és miért rossz. Nem is kell értenem, hallom a képzeletbeli választ - nem kell érteni, elég elfogadni és máris része vagy a közösségnek, hisz elfogadtad az értékítéletek alapjait. Nem tudom elfogadni, ha nem értem, szól az én válaszom, igazából nem is akarom. A vakhitet nem nekem találták ki, akár a vallás akarja legyömöszölni a torkomon, akár a társadalom. A jó és rossz nem közmegegyezés.

Jó az, ami nekem jó. Veszélyes kör, bár egyszerűnek tűnik. Teszek, mondok, gondolok valamit, és ha jó érzés nekem, akkor jó. A hibája eleve az, hogy önzőnek fognak tartani, aki csak a maga jójával törődik, ha tesz is másokért, azt önző célból teszi. Márpedig az nem jó, ha önzőnek tartják az embert, mert kirekesztődik, a társadalom kiveti. A másik hibája az, hogy igazából én sem vagyok biztos abban, hogy mi a jó nekem. Ez sem állandó, márpedig ha ma megbánok valamit, amit tegnap tettem, akkor az most rossz nekem, de tegnap még jó volt, és a franc se tudja, hogy holnap minek fogom tartani. A jó és a rossz tehát nem egoizmus.

A leginkább használható talán az lehetne, hogy a jó és a rossz nem is létezik, csak alkalmilag élő fogalmak, amelyek egy konkrét helyzeten belül adnak egyfajta viselkedési optimumot, vagy hatékonyságot, helyességet. Tehát nincs általános jó, amihez igazodni vagy ami felé törekedni kellene/lehetne, és nincs általános rossz, amit el kellene kerülni, hanem mindig itt és most kell eldöntenem, hogy ez jó vagy ez rossz. Csak hát ekkor meg sosem szabadna előre meg visszanéznem... mert akkor megingok és elvesztem az ittmostot. Márpedig időben élünk, nincs mese, van számunkra most, van múlt és van jövő. A jó és rossz tehát nem (csak) pillanatnyi létező.

Meg az is lehet, hogy egyszerűen van egy nagyon-nagyon tág nyílás az égben, ami valami jóféleség (menny), és egy nagyon-nagyon tág lyuk a földben, ami valami rosszféleség (pokol), mi meg a kettő között éljük az életünket, és próbálunk óvatosan lavírozva nem beleesni a lyukba, meg csapkodva a nemlétező szárnyainkkal felrepülni az égbeli lyukba, és ahogy csapkodunk, már megütünk másokat, ami már rossz, hiába a jó a célunk, mert nemcsak a pokolba vezető út van jószándékokkal kikövezve, de a menyországba vezető is tartalmaz rosszat...

Miközben csak egyszerűen élni kellene, és nem agyalni rajta, de persze az agy az, ami állítólag legyőzi az ösztöneink rosszat sugalló hangját, de hogy lehet egyszerre használni az agyat, de mégsem használni, és akkor most az agy, az elme az a jó, az ösztönök meg rosszak? vagy az elme számító sugallata a rossz és az ösztönök őszintesége a jó?

Ezt a szerencsétlen szimbólumot is használja boldog-boldogtalan, de érti is valaki, hogy mit jelent? Mire jó, hogyan, kinek?

Érdekes.

Tekintve, hogy a fórumra nem tudok írni, csak olvasni a topicokat, megpróbáltam írni egy-két embernek emilt, hátha érdekli. Mármint nem azoknak, akik eddig is írtak néha, meg én is nekik, hanem másoknak, és nem most, hanem még a múlt héten. Akiknek van nyilvános emilcímük és akikről úgy gondoltam, hogy esetleg... esetleg izé. Ezt nem tudom megfogalmazni, hogy mi. Namármost erre ki így, ki úgy reagált - volt aki sehogyan sem, legalábbis látszólag, de azért véletlenül csak rátaláltam a fórumon arra, ahol kigúnyolja ezen igyekezetemet. Pedig alapvetően régebben egy értelmes nicknek tűnt. Tudom, minek olvasok fórumot. Hát... lassan bevallom magamnak, hogy fogalmam sincs. Nem tudom, megéri-e az a néhány jó vita, az a néhány értelmes ember azt a másik felét, ami nagyon szarul esik; vagy csak egyszerűen undorító, mint amikor páran a modik magánnickjeinek alányalnak.

Ezúton is megígérem magamnak, hogy többet fórumos nicknek emilt nem küldök. Közeledjen hozzájuk az, aki modi, azt érdemlik meg.

Új párt?

Az Ökopolitikai Műhely blogja
Szavaznál-e új pártra?

Új párt-ügyben eléggé szkeptikus vagyok. Mondjuk régi pártok ügyében is, de azoknak megvan a támogatottságuk, viszonylag állandó is, kivéve az SZDSZ-ét, akik nagy nehezen elérték, hogy elpártoljanak tőlük a normálisabb valóbanliberálisok és nagy valószínűséggel kidolgozzák magukat a Parlamentből. Na de új párt Mo-on nem tudott eddig még semmit sem elérni, és a légkör olyan, hogy nem is valószínű, hogy fog. Pedig elég sokan vagyunk, akiket a mostani politika, ill. a mostani politikusok nem tudnak megszólítani, ha más nem azért, mert utáljuk, ha hazudnak nekünk és ezt észre is vesszük. Vallásról lenne szó, akkor agnosztikusnak mondanám ezt, a hasonlat talán érzékelteti, hogy mire gondolok; ígéretekkel, hazgságokkal, korrupcióval és töketlenkedéssel tele van a padlás. No de miért lenne egy új párt jobb? Aki kiábrándul egy-két sok pártból és politikusból, az hajlamos úgy tekinteni a politikusi mesterségre, mint olyanra, ami magában hordozza a hazugságot, a korrupciót, a töketlenséget - és ehhez mintegy kiválasztja azokat az embereket, akik hajlamosak ezen jellemvonásokra. Nem az én gondolatom, de bólogatok rá: A hatalom nem korrumpál, de mágnesként vonzza magához a korrumpálható, arra hajlamos embereket. Ritka, nagy emberek, nagy politikusok nem feltétlenül korruptak és hazugok - de a kisebbek már elég jó eséllyel kerülnek ki ebből a körből. Azaz egy új párt még ha zászlajára is tűzi az új szeleket - szeretem ezt a képzavart - az újfajta politizálást, honnan fog támogatókat gyűjteni? A mostani pártoktól vajmi keveset, max. ha deklaráltan csatlakozik egyhez, támogatja valamelyiket, vagy kiderül a kötődése - de ezesetben ki hiszi el az újfajta politizálást? A szkeptikusok, kiábrándultak közül kit tud meggyőzni és mivel? Szóban engem pl. nem, tettei meg még nincsenek, és ha nem lesznek támogatói, nem lesznek tettei sem, azaz itt se könnyű a dolga. Egyszóval... nem tudom. Pár éve még hittem volna egy új párt új szlogenjeinek, frissiben kiábrándulva a meglévők közül mindből, még talán kaptam volna rajta. De most már... most már nem. Jelenleg nemszavazó vagyok, mert a szavazócédulán nincs 'egyiket sem akarom' rubrika, amit beikszelhetnék. Az új pártot meg meglátjuk.

Számlára kérem...

Elöljáróban megjegyzem, hogy az utóbbi pár évben nem emlékszem rá, hogy bármit is számla nélkül vásároltam volna. Viszont magánszemélyként abszolúte semmi szükségem nincs a számlákra, nem akarok szemétgyűjtőt csinálni a szobámból, ezért azon kívül, ami a garanciához szükséges, nem teszek el számlát. Elkérem a kereskedőtől, ill. megvárom, amíg adja, de eldobom az első kukába. Ezért aztán amikor a rendelet első tervezetét meghallottam, valamikor tavalytájt, már akkor is tudtam, hogy ez lesz az a rendelet (törvény, szabályozás), amit nem fogok betartani. Hogy miről is van szó? Hát, most már tényként tálalták a napilapok, hogy a jövővre életbe lépő szabályozás szerint a magánszemélyek is kötelesek lesznek megőrizni a számlákat a vásárolt árukról, mert ha nem, akkor nekik kell befizetniük utána az ÁFÁ-t. Én megpróbáltam elképzelni ennek az életszerűségét. Teszemazt jön pl. egy apeh-ellenőr, és be akarna jönni a lakásomba, hogy megnézze, megvan-e a számlám a tegnap a piacon vett tojásokról - de honnan tudja, hogy én tojást vettem? Feljelent a szomszéd és kijön ellenőrizni? - vagy a kínai boltos esernyőről, netán a megjavított ajtózárról? És ha nem engedem be, mert nem vagyok köteles? Vagy kap hatósági jogkört, és bejöhet szimatolni a lakásba? És ha azt mondom, hogy nem vettem tojást, esernyőt és én javítottam meg a zárat, akkor mi van? Bizonyítani kell, de kinek és mit? És ha meglátja a két-három éve vett, de újnak kinéző TV-t, akkor produkálnom kell róla a már rég kidobott számlát? Vagy netán sétálok az utcán Bp-n, és lerohan egy apehes csapat, hogy pakoljam ki a hátizsákomat, és mutassam a számlát mindenről, ami benne van, és újszerűen néz ki? Mondjuk erről el tudom képzelni, hogy mekkora élvezettel tudnék nekik egy akkorát beinteni, hogy még az erkölcsrendészetet is kihívják rám... :-) És ha kivetik rám az ÁFÁ-t a tucat tojás vagy a hátizsákomban lakó Scrabble után, akkor sanszos, hogy nemcsak beintek az ellenőrnek, de rögtön rendőrt is hívhat, mert nagyon fel fogom képelni. Ami baromság, az baromság, még ha egy kormány dönt is róla.

Na, egyszóval a rendelet most, amennyit tudni lehet róla, az egy egetverő, orbitális ostobaság, ami ráadásul kivitelezhetetlen és életszerűtlen.

Álomvilág

Nem mondom, én is szívesebben élnék egy álomvilágban, ahol minden szép és jó, mindenki kedves, udvarias, még ha ezzel egyszerre őszinte nem is tud lenni, ahol az oroszlán a báránykával együtt legelésznek, ahol nincs politika, nincs korrupció, nincs félreértés, nincs hazguság, nincs ostobaság, nincs semmi, ami rossz - csak én tudom, hogy ez egy üres világ lenne, mert az emberek nem tökéletesek, nem illenek bele egy ilyen világba, és bizony azzal, hogy valaki nem akarja látni a valós világ tökéletlenségét, hogy kitörli, ami neki nem tetszik, mert szerinte elrontja az ő kis jól felépített világképét, nem is tudom, élőben mit csinálna, az embert akarná kitörölni, aki nem tetszik neki? Mert véleményt nem lehet törölni, az nem létezik a mondójától függetlenül, vélemények, témák, postok nem rohangálnak maguktól a világhálón, de az IRL világban sem, azokat mind mind emberek írják. Surprise.

Egy eléggé kézenfekvő netes etikett-dolog az, hogy ha már hagyja valaki, hogy reagáljanak az írására, és ezt valaki meg is teszi, akkor tisztelje már meg annyira ezt a reakciót, hogy nem törli ki a postot kommentestül egy kurva szó nélkül. Mert hátha ez a kommentelőknek nem esik olyan nagyon jól. Na.

No mindegy.

Turul

Nem igazán tudtam régebben, hogy a turulmadár mikor és miként vált fasiszta-nyilas-jobboldali jelképpé. Nekem összesen a Régi magyar mesék-mondák című gyerekkönyvemből volt ismerős, mint egy ősi magyar jelkép, egy mondai madár, meg itt a szomszédban, Tatabányán a milleniumi ünnepségek óta áll egy, ami azt mondják Európa legnagyobb madárszobra, és még a szocializmusban is állt, ugyan akkoriban leszedték róla a koronát és a kardot, amik azóta visszakerültek rá. De senkit sem zavart, sosem lett nácik, nyilasok, még jobboldaliak gyülekezőhelye sem, és senki sem tartotta ilyen jelképnek. Ahogyan az országszerte még létező, a források szerint 150-200-as nagyságrendű, más turul és kerecsensólyom-szobrok sem. Jó, persze, tudom, a szocializmusban agyonhallgatták, mert használták a hungaristák is. Ezért is tartják ma megint nyilas jelképnek gondolom, holott, ha nem kezd el ellene tiltakozni pár szélsőbalos, akkor valószínűleg nem tért volna vissza ez a jelentésárnyalata, hiszen az a szocializmus alatt gyakorlatilag kiveszett belőle. Ezt bizonyítja gyors körkérdésem is korosztályomban, akik közül egy sem emlékezett rá, hogy a közelmúlt botrányai előtt a turulnak bármiféle nyilas jelentésárnyalata lett volna. Most már van, naná, mihelyst elkezdenek valamit 'üldözni', azonnal felkapja egy csoport, és az önazonosításához felhasználja. Pláne így, hogy nem ellentétes az eszméikkel, hiszen a mai magyar szélsőjobb mindenféle jelképet üdvözöl, aminek a magyarság eredetéhez, őstörténetéhez köze van. De ettől még a turul maradt volna egy egyszerű magyar nemzeti jelkép, ha nem kezdik el a szélsőbalról lenyilasozni - mivel ettől a szélsőjobb azonnal befogadta a jelképei sorába. Sajnos. Sajnos, mondom, mert a gyerekkori emlékeimben a kerecsensólyom, azaz a turul egy kedvelt motívum volt, holott nyilvánvalóan gyerekként nem voltam se fasiszta se nyilas. Szerintem azóta sem, bár a turul felnőttként már kevésbé kedvelt, inkább semleges szimbólum. De azért sajnálom, hogy egy ártatlan, habár ragadozó mitikus madarat lenyilasoznak, majd ettől a nyilasutódok felkapják, mintegy véres kardként. Kár érte.
Amúgy a szoborért is, szerintem álszentség a törvények betartatásáról értekezni egy szobor kapcsán, amikor tudom, hogy bármire lehet kapni fennmaradási engedélyt, azaz a döntés, hogy el kell bontani, az abszolút és egyértelműen poitikai döntés, a szakmához, a törvényekhez semmiféle köze nincs. És ezt úgy mondom, hogy a mai magyar politikai élet résztvevőinek a 99 %-át ostoba-hazudós-lopós barmoknak tartom, de Mitnyan még ebben a mezőnyben is az élen áll, turulszobor ide vagy oda. Baromság volt nem engedélyezni, méretes baromság volt bontási határozatot hozni rá, és címzetes ökörség lesz, ha valóban lebontják. Nem azért, mert hogy milyen jelkép, hanem azért, mert azzal végképp betaszítják a nyilas-szélsőjobb szimbólumai közé, holott nem kellene. Van elég jelképük, ne nyúlják már le az összeset, amit aztán jóérzésű ember akkor se tud jó szemmel, jó érzéssel nézni, ha köze nincs a baloldalhoz. Sem.

Fotóstábor

Fotóstábor Taliándörögdön. Fényképek és a többi. Sokat fényképeztem, illetve ha jobban belegondolok, annyira sokat nem is. Sokat töröltem, az biztos. Fogok még párral bindzsizni is, ahogy Zsolt mondja, de lehet, hogy azok is a kukában végzik. De a fényképeknél sokkal több morfondíroznivalóm van. Emberekről. Egy emberről. Magamról. A fotózásról. Mit jelent nekem ez, miért fotózok? Néhány régi válasz kihullott a rostán, néhány új felkerült a listára. Néhány új kérdés is felkerült mindenféle listákra. Nagy-nagy kérdőjelekkel.

Meg amin hazafelé elgondolkodtam... hogy időnként nem ártana, ha én/valaki/bárki egy használati utasítást, magyarázatot, illetve leírásokat adna mellém. Merthogy érthetetlen dolgokat művelek, meglepődök rajta, hogy nem értik, de két nappal később már hiába is akarnék magyarázkodni, amikor nekem is leesik, hogy ez vagy az vagy itt vagy ott bizony mondani kellett volna valamit vagy nem csinálni semmit. Vagy mi a franc.
De az is lehet, hogy másokhoz sem ártana ez a mellékelt magyarázat. Hátha abból megérteném, amit nem értek.

Képek majd lesznek, az Estiskolán főleg.

A kereszt

Van, amikor visszatekintve egy utazásra, nyaralásra, valami olyant fedez fel az ember, amit akkor, ott nem érzékelt, illetve a tendencia, a vezérmotívum csak utólag válik nyilvánvalóvá. Ez most így volt Észtországgal kapcsolatban, amikor is csak tegnap este jöttem rá, hogy bizony az átlagnál (elvárhatónál, feltételezhetőnél, reálisnál) jóval többször és többféleképpen találkoztam a kereszttel, mint szimbólummal. Sokféle minőségében és változatában jött szembe velem, holott nem kerestem, és eddig különösebben sokat nem jelentett számomra, azon felül, hogy egy világvallás szimbóluma. Az ortodox templomok ferdén áthúzott szárú kettőskeresztjei, a szigetek megszámlálhatatlan, és számomra megmagyarázatlan (mi közük volt a keltáknak Észtországhoz?) körbe húzott kelta keresztje, a temetők (miért is kavarodtunk be annyi temetőbe...?) sima, egyszerű keresztjei, a litvániai Keresztek Hegyének iszonyatos kereszt-, és feszülettömege (földbedöngölő látvány, egészen hihetetlen), a megdöbbentő helyeken felbukkanó grafittikeresztek... túl sok volt belőlük, még akár egy zarándoklathoz is, nemhogy egy egyszerű, és profán nyaraláshoz. Vezérmotívumnak mindenesetre elég furcsa dolog, legalábbis nekem az.

Időutazás

Újratelepítés után tettem fel a programokat, és a levelezőben véletlenül nem a friss, hanem egy elég régi backupot tettem vissza. Aztán nézegettem a régi címjegyzéket. Mennyi ember, mennyi név a fórumról, nickekkel, nevekkel, és ahogy néztem őket, úgy jöttek elő a történetek is... nem a fórumról, hanem az emberekről. Találkozókról, talikról, bulikról, innen-onnan... elkoptak mind. Mégsem tartósak a netes kapcsolatok. Érdekkapcsolatok csak, amíg valamit vár valaki tőlem, addig van, amint ez elmúlik, alábbhagy az érdeklődés is, elmúlik a 'barátság', nem jön válasz, nem jön reakció, már nem érdekli őket a telefon, az sms sem, nem veszik a fáradságot a lejárt kapcsolatra vesztegetni az idejüket. Mondhatnám erősebben is, de minek; mit számítanak már ezek az emberek nekem? Minek minősítsem őket? Teljesen felesleges. Csak egy időutazás volt, egy korba, ami rég nem volt ugyan, de legalább őszinte sem; viszont én még sokkal naívabban elhittem az emberek érdeklődését. Most, cinikusan emlékezve ezekre az emberekre már egészen máshogyan látom őket. Bár mára ez már nem számít. Ez sem számít.

In memoriam quicksilver

quicksilver, mára már csak 'Törölt Nick' a modik jóvoltából:

http://forum.index.hu/User/UserDescription?u=194362

Hogy az internettón 2000 elején regisztráltam, az még biztos, emlékszem rá. A Val-Filibe írogattam, ahogy sokszor később is, meg egy idő után a tasztalra, ahol meg is ragadtam rendesen. Titkos Kert, összeomlások, harcok, Diliház, nettó-eladás... és valamikor év közepe felé jutottam el az indexre, egy nettó tutaj nevű helyre - ideiglenesen, gondoltam, amíg a nettó nem megy. Aztán egyáltalán nem ment, és eladtak minket az indexnek, ígérve fűt-fát, saját helyet, nettó klubot, saját moderációval, és én marha el is vállaltam, hogy hát legyen, tegyünk csupa szépet és jót ezen a helyen. De már akkor se hagyták, Wágner úr belenyúlt, mert ő akart a jani lenni, megmutatni, ki az erősebb. Ő volt. Lemondtam, lemondtunk, olyan modi ki akar lenni, akinek semmi joga nincs, de a csalánt azt az övével verik? Maradtunk userek, ki itt, ki ott. Már aki, mert volt, aki titkon mégis benyalt a helyi isteneknek, és azóta nagymenő modi lett belőle, szóba se áll a userekkel, hiszen ő az isten. Aztán lett Törzságy klub, szúrta is a szemét az első perctől a modiknak, meg is tettek mindent az ellehetetlenítésére, provokálására, lejáratására, romba döntésére. Jártak utánam, ahol tudtak töröltek, tiltottak, nemkívánatos személyiség lettem a fórumon. Nickjeimet mind törölték, érvet, okot rá sosem adtak, válaszolni büdös volt nekik, hisz nagyurak ők, modik, amit tesznek, az úgy van jól. Végül törölték quicksilvert is... megkoronázandó minden szemétségüket ráadásul úgy, hogy már nem is írt a fórumra, de úgy látszik, még így is szúrta valamelyikük szemét. A létezése... nagyon sanyarú-büdös lelke lehet annak, akit egy nick létezése zavar, és képes kitörölni egy többtízezer hozzászólásos, majd évtizedes nicket ok nélkül. És kitörölte a kérdést is, hogy miért, azt a nicket is, aki rákérdezett, hogy miért, és egyetlen egy modi, Aventinus volt hajlandó egyszer válaszolni emilben, hogy nem tudja miért történt.  De többet még ő sem. Még egy átlátszó ürügyet sem voltak képesek összehozni. A képeimet kértem, hogy töröljék a fórumról, de még erre sem képesek. Illetve nem hajlandóak. 

És így múlt el quicksilver az index fórumairól. Olvasgatok még néha, de nicket regisztrálni már nem akarok - úgyse élhetne sokáig - amíg ezek a modik ott, márpedig ezek lesznek ott a modik mindig, addig felesleges próbálkozni írással ott. 

Sajnálom quicksilvert.

Legalább én.

És amiért eszembe jutott ez: Újratelepítettem a gépemet minap, és előtte mentegettem mindenfélét. Találtam többezer lementett topicot, vitákat a modikkal, bizonygításokat, érveket, hogy de én nem csináltam semmit, miért töröltétek, tiltottátok... és úgy döntöttem, hogy nem őrzöm meg őket. Én tudom, hogy a modik hazudtak és rosszindulatúak. Mást meggyőzni erről már nem is akarok, meg nem is tudnék. Akkor meg minek?

Legyenek mind átkozottak, és ezzel részemről a dolog lezárva.

quicksilver és a többiek miatt. 

Bürokrácia

Indítani kellene egy mozgalmat, hogy rúgjuk ki az összes bürokratát, és tegyük az államot, a törvényeket, a szabályokat a minimálisan szükségessé, és kellően általánossá ahhoz, hogy használhatóak maradjon, de ne kelljen hozzá ostoba, szűklátókörű, önmaga fontosságán túl látni nem is tudó és nem is akaró bürokratahadsereg. A 95 %-uk totálisan felesleges. Mi több, ugyanezen 95 % hiszi azt magáról, hogy a) ő szarta a spanyolviaszt, b) minden tud, amit meg nem, az nem is létezik, és c) nélküle összedőlne, de minimum megállna a világ. És bazmeg egyre-másra hozzák is a szabályokat, rendeleteket, előírásokat, belső utasításokat, fel-, és leiratokat, kommünikéket és mindet mndig mindenkivel be is akarják tartatni – hát persze, hiszen ez a létezésük egyetlen értelme, hogy rágják a szart, és rágassák azt másokkal is, hogy azoknak se legyen jó. Rég nem azért léteznek, mintosztály, hogy működésben tartsák az államot – pont ellenkezőleg, ők akadályozák, mozdítják hátra és gátoljáűk minden erejükkel a nélkülük és az ostoba szabályaik nélkül nagyon is jól működni tudó társadalmat. Hogy nekik jó legyen, nekik munkájuk legyen, de mégse kelljen sokat dolgozniuk, hogy nekik legyen hol melegedniük-trécselniük-neten passziánszozniuk, iwiwn köremilezniük, és általában elbaszni a munkaidőt, amíg az ügyfelek két négyzetméteren egymást ölük, hogy ki lesz az a kiválasztott naponta kettő darab személy, aki bejuthat a szentélybe, hogy elintézze az ügyét, vagy hogy azt hgyje, hogy elintézheti, hiszen úgyis visszadobnak szinte mindent valami formai baromsággal, valami értelmetlen és agyatlan blődséggel (körülbelül a nagymamám bugyimérete az építési engedélyhez szinten), miközben álságosan sajnálkoznak, hogy de hát a szabályokat azt be kell tartani, jajdesajnálják. És ezeket bizony mi tartjuk el, akik dolgoznánk, ha ők hagynának. Ez a legmocsokabb az egészben. És ezért kellene kirúgni a kilenctizedüket azonnal, menjen dolgozni a versenyszférába, ha tud, és éljen meg ott, ha olyan okos, ügyes, szép és rátermett. Na.