Dreamtime

Az ausztrál őslakosok hit-, és mondavilágát a kutatók a Föld legrégebbi folyamatosan létező kultúrájának tartják, ami cca. 40-50 000 évvel ezelőtt alakulhatott ki, és azóta folyamatosan létezik, azaz nem lett halott vallás, mint pl. a görög istenekéi, vagy transzmutálódott, mint a kisázsiai vallások egy része a kereszténységbe. Ugyan ezt mondják a hinduizmusról is, de az max párezer évvel (2-5000) az időszámítás kezdete előtt alakulhatott ki, úgyhogy nálam a dreamtime nyert. Ami azt illeti, itt, Európában azért e legtöbb ember hallott már valamicskét erről, de azt is gyanítom, hogy a legtöbbünk tudása megáll a didgeridoo-nál és a festett testű benszülöttek táncánál.

De mi is az a dreamtime (Altjeringa), azaz szószerinti fordítással az álomidő?
Az ausztrál bennszülöttek hite szerint a ma élő minden életforma - ember, állat, növény - része egy hatalmas és állandó rokonsági hálónak, amit az álomidő, azaz a 'valahavolt' vagy 'időtlen idő' szellemőseiig vezetnek vissza. Az álomidő a benszülöttek szerint maga a világ, a keletkezése, és a történetei; a tudás eredete, amiből a létezés törvényei is származnak, és amely törvényeket ma is be kell tartani, hogy a világ létezzen. Az álomidő világa az a kor volt, amikor az ősök amikor megszülettek a saját végtelenségükből, és amikor ezzel elkezdődött a világban az idő múlása. Ezek a totemősök (szellemősök) alkották meg a világot, ami ma létezik, a rajta lévő élettel együtt, majd visszamentek a:
* földbe
* égbe
* felhőkbe
* minden élőlénybe
* mi álomidőnkbe

Na, ez az utolsó okozott nekem nemkevés fejtörést, mert idáig aztán bármilyen természetvallás is lehetne, max. a terminológia az érdekes. De itt jön egy csavar, az első. Az ausztrál bennszülötteknek két időfogalmuk létezik, két, egymással párhuzamos idősík vagy cselekvési sík. Az egyik a mindennapi tevékenység ideje, a másik a végtelen spiritulis idősík, a dreamtime, azaz az álomidő; ami hiába a világ megalakulását jelenti, még ma is tart, merthogy végtelen. A dreamtime adja a mindennapi élet értékeit, szimbólumait, törvényeit, de a mindennapi élet is visszahat a dreamtime-ra, az egyének, emberek még ma is érintkezésbe léphetnek vagy beléphetnek az álomidőbe. Tehát a dreamtime amellett, hogy a teremtés ideje, egy párhuzamos 'univerzum', mondhatni egy virtualitás is, amibe tánccal, énekkel, ceremóniákkal be lehet lépni. Egyszerre. :-) [a dolognak ez a része nekem határozottan hajaz eddig az Akasha Krónikára - hinduizmus, antropozófia, stb)]

A dreamtime örökkévalóságában léteznek a szellemgyermekek, akik amikor emberként megszületnek, felelőssé válnak azért a földért, amin megszülettek, mert annak a földnek a szellemei - akik annó azt megalkották - (itt is szép az idősíkok keveredése) okozták az ő megszületését, így vigyáznia kell rájuk. Ezek az őslakosok hite szerint mi vagyunk, mindannyian, tehát mind felelősek vagyunk a földért, amin megszülettünk, és a föld szellemeiért, akikkel rokonságban vagyunk (ez a rokonság-dolog sem kevésbé bonyolult, mint bármi más ebben a hitvilágban - nem csak vérségi rokonságot jelezhet, hanem elég sok mást is. Itt is utalok a már belinkelt oldalra a moiety-ről) - ez a része a hitvilágnak engem az asztrológiára emlékeztet.

A földdel amúgy is más a kapcsolatuk mint nekünk; egy mondás szerint 'We don't own the land, the land owns us', azaz nem birtokoljuk a földet, hanem a föld birtokol minket; a föld át van itatva tudatossággal, meg-, és felismeri az embereket, és válaszol az embereknek, és vica-versa, azaz függ is az emberektől. A föld szent és tudattal rendelkezik, és nem a menyország vagy az ég ellenpontja, hanem egyként létezik azzal, ugyanazon a síkon. Ugyanakkor a mai napig is, minden történés és cselekvés nyomot hagy a földön - és ezen nem csak a fizikai nyomokat értik, hanem a tudatos föld emlékszik a történéseke, mindarra, amit mi, emberek teszünk.

A világ megalkotásának, a dreamtime-nak az ősei, a szellemek vagy istenek az a terület, ahol a legnagyobb a változatosság az egyes törzsek, ill. nyelvi törzscsoportok között. Van néhány törzs, ahol a világot egy lény vagy entitás alkotta meg, ezt Altjira, Alcheringa, Mura-mura, vagy Tjukurpa néven említik; de a többség szerint a világot több ilyen szellemős alkotta meg. Ezek a lények különböző formákban éltek, alkottak és csináltak mindenfélét a földön, és itthagyták a nyomaikat a jelekben és a dalokban, amelyek leírják őket - a dalciklusokban (songlines - szó szerint dalvonalak, mivel egészen konkrétan tájékozódásra is használták ezeket, a dalokban megőrizve egy-egy út emlékét, leírását, hogy aztán mások is követni tudják azt (az idősíkok keverdése itt se zavarja őket). Vannak olyan szellemősök, amelyeket csak néhány törzs ismer, de vannak szélesebb körben ismertek is, ilyen pl. a szivárványkígyó, ami az állandó vízlelőhelyekben él, és az élet legfontosabb feltételének, a víznek az őrzője - de amikor feljött a föld alól, ő alkotta meg a hegyeket és völgyeket is. Egyszerre az élet és az emberek jóságos őrzője, és a törvények megszegőinek a büntetője is, de kapcsolódik a vízen és a földön keresztül az emberek rokonságaihoz (kapcsolataihoz) és a termékenységhez is. Ennyi kapcsolódással máshol már főisten is lehetne, de itt nem az; 'csak' egy szellemős, aki a vízlelőhelyekben él a mai napig.

Még egy érdekesség; Maga a dreamtime vagy dreaming, ahogy néha szinonímaként említik, egy történet, egy mondavilág, amit a különböző törzsek és azok tagjai birtokolnak, és ami leírja a világ teremtését, szabályait, rituáléit. A dreaming történeteket szájhagyomány útján adják tovább, de csak mint 'intellektuális tulajdont', azaz senki nem használhatja (énekelheti, festheti meg) az olyan dreaming történeteket, amelyek más törzsek vagy egyének tulajdonát képezik, anlkül, hogy erre a tulajdonos engedélyt ne adna, és változtatás nélkül (ezt se hittem volna, hogy a Creative Commons-nak itt vannak a gyökerei). Ez azért van, mert az egyének (vagy törzsek) saját történetei a rájuk érvényes, saját törvényeket és tudást tartalmazzák, míg a közösek a mindenkire érvényesekt. Ezt mutatja az is, hogy még egy törzsön belül is vannak nemileg elválasztódó történetek, amelyek más-más rituálékat, törvényeket adnak a nők és férfiak számára, és még a modern, mában élő benszülött festő sem festi meg a női történeteket, míg a festőtársa nem nyúl a férfi témákhoz. Szintén ebből származik az, hogy a mai napig sem sok ilyen történet lelhető fel írásos formában... pl. a sacredtext library-nak talán a legszegényebb része az ausztrál mitológia.

Na, ennyit sikerült összeszednem, összeírnom most, nem kevés forrásból, amiket nem is tudok mind felsorolni itt; a wikipédián sokat olvastam, a sacredtext-en is, az aboriginalart.com.au-n, a dreamtime.net.au-n, meg egy pár helyen, ahol jártam, de nem jegyeztem meg a címüket. És még valami; ez a kis írás csak egy nagyon egyszerű összefoglalása az ausztrál mitológiának, és csak remélni merem, hogy nem tévedtem túl sokat pl. a fordításoknál vagy értelmezéseknél. De nyilván, akit érdekel, ennél részletesebben is utána fog nézni a dolgoknak, és a nálam autentikusabb forrásokból rájöhet a hibákra is.

Ausztrália

A Dreamtime-ról akarok írni egy keveset, de rájöttem, hogy nem lehet anélkül, hogy előbb bele ne mennék egy kicsit Ausztráliába, háttérként. Úgyhogy először Ausztrália jön, hogy hol, hogyan, miként alakulhatott ki az a fantasztikus mondavilág, amit a Dreamtime jelent.

Az ausztrál őslakosok a közhiedelemmel ellentétben nem alkottak, és igazából ma sem alkotnak egy teljesen homogén csoportot, noha innen nézve mégiscsak nagyjából egy kultúra létezik ott. Ausztrália felfedezése előtt, illetve a történészek szerint cca. 60 000 évvel ezelőtttől kezdődően, amikor az első öslakosok megérkeztek valahonnan a földrészre, a földrészen rengeteg kisebb-nagyobb törzs élt, amelyeknek különbözött egymástól a nyelve, a kultúrája és a hiedelmei is. Innen Európából nézve nem tűnik nagynak Ausztrália, hiszen csak egy sziget az óceánban, nehezen tudjuk elképzelni a valós méreteit. Noha a földrészek közül valóban a legkisebb (cca. 7,5 millió km2), mégis, ez a méret alig kisebb Európánál, amit nagyjából 10 millió km2-re szoktak saccolni, és ahol a mi fogalmaink szerinti nyugati civilizáció megszületett, és létrehozott száznyi törzset, nyelvet és kultúrát... így összehasonlítva természetes, hogy Ausztráliában is egymástól távol eső vidékeken olyan törzsek éltek, amelyek ugyanúgy semmit sem tudtak egymásról, mint mondjuk a vikingek a mórokról, illetve körülbelül ennyi kapcsolatuk is lehetett.

Mi a különbség mégis a történelem nagy vonalaiban? Az, hogy Ausztráliában nem voltak hódító törzsek, nem voltak nagy hadjáratok, háborúk, birodalmak és katonai géniuszok (iilletve persze voltak harcok, sőt a kannibalizmust is mondják, hogy elterjedt volt, de arányaiban nem akkorák és annyi, mint Európában) - hanem a szükséges génkeveredést a kis törzsek között egy komplex házassági-rokonsági rendszer pótolta - a férfiak és nők csak meghatározott, szigorú feltételekkel választhattak maguknak párt (Moiety), és ehhez a törzsek rendszeresen nagy összejöveteleket rendeztek, amelyeken persze nem csak a párok alakulhattak ki, de a kultúra, a művészetek és a szokások is sokkal inkább keveredni, homogenizálódni tudtak, mint az európai törzsek folyamatos háborús-elfoglalós-kiirtós génkeverésénél. Szintén ezeknek a következménye volt, hogy az ausztrál őslakosok többsége tucatnyi nyelvet beszélt, hiszen a különböző rendezvényeken, összejöveteleken különböző törzsekkel, csoportokkal kellett megértetnie magát - így a nyelvek terjedése és hasonulásai is máshogyan zajlott le, mint a hódítóbb-harcosabb jellegű Európában, ahol a nyelvek is asszimilálóan viselkedtek... Így amíg Európában egymástól elég élesen elkülönülő kultúrák alakultak ki, addig Ausztráliában egy nagy kultúrkör helyi variációkkal - holott a génkeveredés itt is, ott is megvalósult. Mégis, micsoda különbség...

Manapság a kutatók figyelmeztetnek minket, hogy a 'törzs' fogalma Ausztráliában nem igazán használható, hiszen az előzőekben vázolt komplex házassági-rokonsági rendszer, valamint a nyelvek és a hiedelemvilág miatt nagyon kevés olyan csoport volt és van, amelyre ez a fogalom ráhúzható lenne; maguk az őslakosok is mind inkább több, egymást részben átfedő csoportok tagjainak is tartják magukat, nem pedig elkülönülő törzsekéinek. Nem kell mondani gondolom, hogy ez mennyire hatékony lehet pl. a rasszizmus ellen... de ezek főleg az okai annak, hogy az ausztrál kultúrát és mitológitá egy nagy kultúrkörként és hiedelemvilágként fogjuk fel, hiszen az az évezredek folyamán valóban eggyé vált, eggyé formálódott; a helyi sajátságok megőrzésével. Nem akarok belemenni részletesen az Ausztrália meghódítása utáni eseményekbe, ami az őslakosokat érinti, hiszen arról bővebben lehet anyagot találni máshol is, csak egy számadat; jelenleg a földrészen cca. félmillió őslakos él, míg az ez előtti időszakot különböző források cca. 1-1,5 millió körülire teszik.

És akkor innen jön majd a folytatás, a Dreamtime-mal...

Tervek

Azon morfondírozok, hogy minek külön álomblogot írni, itt is lehetnének. Ennek úgyis 'énblog' a besorolása, még ha ki-kinézegetek is a nagyvilágra, amik máshol történnek. Akkor meg ide is írhatnám őket, azt a pár embert, aki benéz néha, csak nem zavarná. Meg gondolkodtam rajta, hogy a régi kedvenc témámat - vagy ez műfaj inkább - a meséket is újra kellene kezdeni; mintha megint mocorogna bennem egy-kettő. A Nap meséi, vagy már keverem? A Hold meséi voltak a nettón, a csillagok meséltek a klubban - na, ennek mindjárt utánanézek... és nem találom, nem tudok keresni nick híján, a kereső egy darab trágya, ha tudnám, hol keressem, nem kellene kereső, egész fórumos keresésnél meg csak lefagy - és sok a topic, nem érek rá mindet végigolvasni. De úgy emlékszem, ott voltak a csillagok meséi. Úgy rémlik... néha olyan szar a memóriám, kihullanak dolgok, a múltkor napokig nem jutott eszembe Jeremy Irons, hogy ő játszott az Elizabeth I.-ben, pedig az egyik kedvenc férfiszínészem, de ha voltak a Hold és a csillagok meséi, akkor most a Napéi jönnek, és az már komolyabb feladat, nem lehet csak úgy nekiugrani. Az álmok meg... az éjjel szinte végig álmodtam, tucatnyi témában, fel-felriadva, és mostanában amúgy is sok az álom, most ilyen időszakom van. Volna mit írni, de a freeblog nem egy segítőkész darab, meg a tűzróka se lett soha a kedvencem. Na de majd itt.