Velem

A Velemi gesztenyeünnepről már írtam, most egy kicsit bővebben a faluról és környékéről.

Velem falu Nyugat-Magyarországon, a Kőszegi hegység lábánál, a Szerdahelyi patak völgyében helyezkedik el. Kőszegtől cca. 8 km-re, Szombathelytől cca. 20 km-re fekszik, a két települést összekötő útról közelíthető meg (meg egy erdei úton Kőszeg , ill. gyalog Ausztria felől). A falu az Írottkő Naturpark része, amely egy közel 100 km-nyi túraútvonallal (és kerékpáros útvonallal), a hegyvonulaton elhelyezkedő kilátókkal, emlékházakkal, régészeti lelőhelyekkel és csodálatos tájakkal tarkított védett környezet.
A település már a kőkorban is lakott volt, ezt a falu fölötti Szent Vid hegyen található régészeti ásatás, földvár nyomai, valamint a helyben bányászott rézércből készült eszközök, valamint tárgyak, kohók és lakóházak nyomai is bizonyítják. Ezt követően avar és római emlékeket is találtak itt a kutatók. A hegyen ma kis templom áll, ami messziről látható, hófehér falaival és piros toronysipkájával. Az Árpád-korban is erődített helyként szolgált, várként első említése a XIII. században található meg, Szent Vid (más források szerint Castrum Viti) néven, a Németújváryak birtokaként. A várról későbbi források nem szólnak, valamikor lerombolhatták. A helyén található Szent Vid templomot (alapjaiban a vár maradványait megtalálták) a XVII. században építették, jelentős búcsújáró helyként tartva számon. A település neve ekkor Welyen alakban merül fel, a szomszédos Cákéval együtt.
A két világháború között felfedezik természeti értékeit, a völgy gyógyhatású klímáját, így idegenforgalma fellendül. 1944-45-ben, a világháború utolsó hónapjaiban, a menekülő Szálasi-kormány rendezkedett be a községben - a Stirling-villában helyezték el a miniszterelnökséget, és itt őrizték a Szent Koronát 1944. december 29. és 1945. március 19. között, 1944. december 24-én pedig itt tartották az utolsó országgyűlést. A Stirling-villa és környéke ma népművészeti alkotótelep ahol számos - már-már feledésbe merülő - népi mesterség fortélyait lehet elsajátítani avatott mesteremberektől.
Az Országos Kéktúra útvonala a hetvenes években Velemből indulva szelte át az országot, majd később, így ma is a falu fölötti Írottkőtől indul, ahol emlékoszlopot is elhelyeztek. Velem leghíresebb és leglátogatottabb rendezvénye az országos hírű októberi Gesztenyeünnep, amelyen a gesztenyés ételek és sütemények mellett népi-, és iparművészeket láthatunk alkotás közben, népművészeti és a természet kincsit felvonultató vásárban költhetjük el a pénzünket, és több színpadon néptáncosok, mesemondók, bábosok, színészek, főzőverseny, kórusok és énekesek előadásait láthatjuk-hallhatjuk.

további képek:
Velemi fotóim

[források: wikipédia.hu, vendégváró.hu, iranymagyarorszag.hu, alon.hu, naturpark.hu]

Gesztenyeünnep

Már jópár éve ha csak tehetem, elmegyek ilyenkor október elején-közepén Velembe (http://velem.hu/), hogy résztvegyek a gesztenyeünnepen (Most október 11-12-én lesz). Az Alpokalján van hagyománya a gesztenyének, és mivel az éghajlat is jó neki, így arrafelé sokat termelnek, és a környező erdőkben még vadon is vannak gesztenyefák. Szelídgesztenye persze, a vadgesztenye az más.

A környékbeli falvaknak ahogy elnézem szinte mindnek van gesztenyefesztiválja, én ezek közül a Velemit szoktam meglátogatni. Általában hajnalban megyek, a faluban, ill. a parkolóban hagyom az autót, megiszok egy-két forraltbort, veszek sültgesztenyét reggelire, és felmászok a faluból az írottkői kilátóhoz. Ha elég gyors vagyok, akkor a Szent Vid templomtól csodás kilátás van a ködös tájra, a falura, a környező dombokra, erdőkre. Ha nem, akkor már süt a nap, és úgy van csodás kilátás. :-) Ilyenkor jó nagy a forgalom a környező erdőkben, sokan szoktak kirándulni, bár a többség félútig kocsival megy.

Ha minden jól megy, akkor dél-kora délutánra visszaérek a faluba, és belevetem magam a vásári forgatagba; még megiszok egy forralt bort (később már nem lehet, vezetni sosem szoktam ha iszom), eszek sültgesztenyét (hagyományos módon sütik*, és a sütés folyamán leesik róla a héja, csak a csupasz-forró-illatos gesztenyéket kapod kézbe, ill. a kis papírtölcsérbe), kürtőskalácsot, mindenféle vásári finomságot, nézem az előadásokat, hallgatom a zenét, és általában jól érzem magam. Délután még egyszer végigjárom a vásárt, és beszerzem a gesztenyemézet (a gesztenyeméz a mézek királya, bár csak holtversenyben a kakukkfűmézzel, csak ez utóbbit itthon nem lehet beszerezni), a birskörtéket (sehol máshol nem láttm még ekkora hatalmas, illatos birskörtéket - egész télen illatoztak a polcon), a hazaútra még a sültgesztenyéket, kiaraszolok a dugóban a parkolóból, és jólesően elfáradva hazamegyek. Megjegyezném, hogy már egy ideje nem engedik be a faluba az autókat, hanem a falu határában jelölnek ki két nagy mezőt parkolónak, ami szerintem határozottan jó ötlet; a falu főutcáját nem ekkora forgalomra tervezték, pláne nem a sok árussal, gesztenyesütővel együtt.

Idén a programom annyiban változik, hogy kétnaposra tervezem, és keresek egy éjszakai szállást ott, a környéken, és nem Velemből, hanem Kőszeg felől megyek fel a kilátóhoz. Kicsit hosszabb út, de ha nem kell hajnalban autózni, akkor időben el tudok indulni. No majd ezt még azért meglátom...

És végül az én gesztenyesütési módszerem: keresztbe bevágom a gesztenyéket, beleteszem a tepsibe őket, egy fél pohár vizet öntök alájuk, letakarom a tepsit fóliával, és elkezdem sütni. Amikor már érzem az illatát, leszedem róla a fóliát, és még egy picit sül. Ilyen egyszerű. De annál finomabb. :-)


* Egy vashordóban, ami maga a fatüzelésű kályha, sütik a gesztenyét, a tetejére illesztik a rácsos sütőt, és nyílt lángon gyorsan, sűrűn rázogatva a rostélyt, dobálva benne a gesztenyéket, leégetik a gesztenye héját. A barnára égett héj a rázogatástól leesik, és már lehet is fogyasztani a gesztenyét. A fentebb becopyzott honlapon van egy kép, amin lehet látni ezt a módszert.