Nem megy...

Nem meg most a fotózás. Mintha kizárnák egymást az írással, mintha a kreativitásom egyszerre csak egy témára, egy formára terjedne ki, és a másikat elnyomná az éppen aktuális. Nincs is kedvem hozzá mostanában. Az írás szabadsága nagyobb, tekintve, hogy ehhez semmi sem kell, a fotózáshoz meg alkalom, téma, fény, idő, kedv, stbstb. Az íráshoz meg max egy szótár, ha éppen angolul akarok írni. És szeretem ezeket a történeteket. Mindig is szerettem őket, és nagyon örülök, hogy most le is tudtam írni néhányat.

A szó elszáll, az írás meg nehéz...

Mennyire sokkal nehezebb és többet vesz ki az emberből leírni valamit... én magamnak képzelem el ezeket a történeteket évtizedek óta, amióta csak vissza tudok emlékezni, de soha olyan hatással nem volt még rám egy sem, mint most, amikor életemben először leírtam egyet, illetve még írom is. Alkotás ez, addig oké, de alkotás akkor is, ha csak elalvás előtt végigálmodok egy történetet, és az, ha van is neki egy alternatív valóság élménye, mégsem olyan hihetetlenül erősen hat rám, mint ez most...