Szabadság...

A szabadság némileg egyszerűbb fogalom, mint a jó és rossz, legalábbis így első látásra annak tartom. Nyilvánvalóan van nekije egy elméleti, abszolút formája, ami hálistennek annyira elméleti, hogy nem is létezik, mert nem tudnánk mit kezdeni vele, és van egy gyakorlati alkalmazása, ami a jó-rosszénál nagyságrendekkel egyértelműbben relatív. Én szabadelvűként - hiszen a francba, a liberális innen származik - ennek a relatív szabadságnak egy meglehetősen nagy mértékét tartom kívánatosnak; ugyanakkor realistaként azt látom, hogy az emberek igencsak nagy, mondhatni aggasztóan nagy százalékának fogalma sincs arról, hogy a szabadság mennyire szorosan kötődik a felelősséghez, azazhogy a kettő jószerivel elválaszthatatlan. Ebből aztán tud rendes kavarodás származni. No de kezdjem az elején.

Az abszolút szabadság az Vanamonde, vagy a hívők kedvéért Isten fogalma, kategóriája. Vanamonde a tiszta és végtelen ész sci-fi elképzelése (cf Arthur C. Clarke: A Város és a Csillagok), azaz az a végtelen hatalom és szabadság, ami nem teremt, csak létezik, és reagál a létezésre. Isten a másik véglet, ő teremt és nem reagál a továbbiakban, bár erről vannak eltérő vélemények, de talán most ne nyissunk róla hitvitát. A lényeg mindkettőnél az abszolút szabadság, végtelen hatalom, a törvények, a természetiek sem vonatkoznak rájuk, örökkévalóak és örökéletűek. Már ha ez élet. Isten esetében ez mondjuk nem annyira biztos.

Nekünk halandóknak ez a végtelen szabadság márcsak azért is elérhetetlen, mert a) halandók vagyunk, b) fizikai testünk korlátoz, és c) legfőképpen az elménk korlátoz. A szabadság nekünk erősen relatív, és ahogy belegondol valaki, nem is olyan nagy. Már a személyes szinten sem, hiszen onnantól, hogy megyszületünk, valaki és valami folyamatosan korlátoz minket a cselekvési szabadságban; a fizikai törvényszerűségektől kezdve a szüleinken keresztül a társadalomig. Vicces kicsit, hogy szinte mindahányan visszasírjuk a 'gyermeki ártatlanságot', de ugyanakkor a saját gyerekeinket folyamatosan korlátok közé szorítva neveljük le a szabadságról, amitőll a gyermek gyermekien ártatlan. Hiszen az ártatlanság a felelősség hiánya, és a felelősségvállalás a nevelés egyik alapja... a gyerek még lehet szabad ÉS felelőtlen, a tettei hatásával nem törődő - ettől gyermek, ettől ártatlan, ezért nézzük el neki. A felnőtt már nem lehet felelőtlen, ártatlanságát elveszíti azzal, hogy választása szerint lehet szabad és vállalhatja az ezzel járó felelősséget.

Már feltéve ha a társadalom hagyja... hiszen az egyén szabadsága mára már jószerivel csak egy alkotmányban deklarált szép szólam még a 'fejlett nyugaton' is... innen nézve szeretjük lenézni az arab, afrikai vagy kínai embereket, hogy nekik nincsenek deklarált szabadságjogaik, vagy mint a kommunista diktatúrákban volt szokás, deklarálva voltak, csak éppen a valóságban nem léteztek. Még a mai, puhuló diktatúrákban sincs messze annyi szabadságjog adva az embereknek, mint amennyit egy átlagos nyugati országban - vagy éppen itt, nálunk - kap az ember. Mondom, szeretjük ezt hinni, és valóban a szavak mind a helyükön vannak, néha morgunk egy-egy új törvénytervezet miatt, hogy az azért smirgliként _megint_ leszed egy picit a mi szabadságunkból, és azt akár a büntetőjog, akár a gazdasági szükségszerűség, akár a nemzetbiztonság címszava alá sorolja be. Morgunk egy kicsit a blogokban, fórumokon, magánbeszélgetésekben, de hagyjuk, hisz mit tehetünk, mi választottuk meg őket (itt most nem csak itthonra tessék gondolni, hanem a választással rendelkező demokráciákra mind), csak egy lépés, csak egy kis szeletke megy mindig, és ráadásul alaposan meg is van indokolva, kommunikálva, megetetve, körítve, felfújva vagy elhallgatva - ahogyan azt kell.

A terroristák elleni harc manapság a legdivatosabb jelszó, erre hivatkozva már több szabadságjog veszett el, mint bármi más ürügy esetén - bármit rá lehet fogni, megvan a megfelelő titkossága, hiszen csak titokban lehet harcolni a terroristák ellen, és ez a titokzatosság könnyedén elfedi a mi szabadságunk megcsorbításának valódi indokait, ködösíti, eltakarja előlünkk azt, hogy ha belegondolunk messze nincs annyi terrorista, annyi fenyegetés, annyi veszély, amitől állítólag meg akarnak minket óvni és amihez el kell venni a szabadságunkat. (lásd még: Privacy vs security)

A gazdaság misztikus útjai, a bankok hitelpénz-teremtése, és az ebből időnként bekövetkező válságok, vagyonfelhalmozások, hatalomátvételek, spekulációk sokkal ködösebben, rejtettebben, nem törvényekkel, hanem egy általunk is elfogadott, használt, de nem értett eszközzel - hiszen nem szabad érteni hozzá, hogy a hozzáértők forgatni tudják ezt az eszközt - farigcsálják a lehetőségeinket, azaz szintén a szabadságunkat. Ehhez én sem értek, az a baj. De mind látjuk, vagy ha nem is látjuk, érezzük, hogy a gazdaság, a pénz mai helyzete az valahogyan _alapjaiban_ nem stimmel, illetve nem stimmel nekünk, egyszerű embereknek, akik nem értünk hozzá - és mennyire nagyon jó ez a rendszer azoknak, akik értenek hozzá, és a tudásukat hatalomként tudják használni... Hiszen miért is nem tanítják az iskolákban a pénz és gazdaság alapjait? Ha egyszer olyan fontos dolog a mai világban? Itt a szükséges titkosságot a hozzánemértés biztosítja. Ez alapján tudnak 'egyesek', 'valakik', 'fogalmamsincskik' gazdasági hatalomra szert tenni, és a gazdaságon keresztül elvenni a szabadságunkat, hogy önállóan dönteni tudjunk, hogy legyen lehetőségünk dönteni, és ne gazdasági kényszerpályákon járjuk (pénzhiány, körbetartozás, olcsóhitel-drágakamat, és a többi, még misztikusabb szó).

Mi is volt a harmadik? Ja igen, a (büntető)jog. Egyáltalán a jog, és az apró-cseprő ügyek. Ma reggel pont azon akadt meg a szemem, hogy büntethető lesz a tortadobálás (nem megyek bele a tojásdobálásba, direkt), ami azért valljuk be, kishazánkban nem nevezhető tömeges jelenségnek... mégis, törvény lesz rá, hogy ha pl. egy celeb pofázmányába tortát nyomok, akkor azért X év börtönt is kaphatok (ráadásul kiadják az adataimat az USA-nak a terrorizmus elleni harc jegyében, mintha egy tortától rögtön átmentem volna iszlám zöldségesbe, aki a WTC-t akarja felrobbantani). És ilyen aprónak tűnő hülyeség ezerszám fordult elő az utóbbi években, a helyesírástól a korhatárkarikákon át az OTÉK-módosítgatásokig vagy jogdíjas internetig; azaz az összes olyan törvényig, szabályig, ami miatt páran így a blogokban ABSZURDISZTÁNT kiáltunk - hiszen a szó maga is erre keletkezett - de rajtunk kívül vajmi kevés embert érdekel, érint vagy érti. Csak egy újabb ostobaság, megjelenik a közlönyben, páran morognak rá, a többséget meg lefoglalja a celebvilág, a megélhetés vagy akár a pénzköltés... de ez is a szabadság egy-egy része mind. Minél aprólékosabban szabályoznak a törvények, annál kevesebb marad belőle.

Ezek mind-mind a szabadságunk egy-egy kisebb-nagyobb forgácsa, amit észrevétlenül pattintgatnak le arról... és ha belegondol valaki - amit igen kevesen tesznek - akkor ebből a büszkén emegetett szabadságból mára már vajmi kevés maradt. Sok kicsi sokra megy alapon fosztanak meg minket a szabadságunk maradékától is. Vannak alkotmányban rögzített szabadságjogaink, van nagy szánk, amikor Kínát, Kubát meg Dél-Koreát lehet szidni - de szabadságunk az nem sok van. Még kimondhatjuk ezt, itt a blogokban például. De már az internet sem szabad, rég elkezdték ezt is lefarigcsálni róla... Kezdve a torrentekkel, hisz arra a legkönnyebb ráfogni a kriminalitást. Folytatva a sajtó szabadságával és jogaival, hiszen arra rá lehet fogni a terrorizmus elleni harcot. A fórumokon mind jól megállapítható, hogy meddig terjed a szabadság - semeddig. Kb. jogod van bégetni, ha nagyon akarsz. Tegnap láttam, hogy a bloghu reklámokat tett fel az egyes magánblogokra. Mondjuk a reklám az még nem a szabadság elvétele, de hogy az első lépés a szabályozás felé, az tuti.

Egy idézet és a forrása:
"Rabosítjuk az oknyomozó újságírót? Feljelentjük a kommentelőt, aki a véleményét merte beírni egy fórumba? A rendőrség kinyomozza? A szolgáltató kiadja az adatokat? Az egész családot kihallgatják? Hát hol a faszomban élünk, Kínában?"

Új Rend: Már kommentelni sem szabad, különben...