Józan ész

Nem, nem tudom definiálni, hogy mi a józan ész. Használni tudom, és igen, biztos vagyok abban, hogy használni kell is, és ez nem egy gumifogalom, hanem egy valós, létező és jó eszköz arra, hogy amikor valamire nem lehet szabályt alkotni, amikor nincs egyértelmű definíció rá, amikor az embernek valami másra kell hagyatkoznia, mert nincs zsinórmérce sem - akkor az ember igenis támaszkodjon a józan eszére, amit persze gyerekkorától kell edzenie-használnia, és amiben az intelligenciától az érzelmeken keresztül a zsigeri ösztönökig minden benne van - és persze pont ezért szeretik gyűlölni és megvetni azok, akik definíciómániások, és az elme felsőbbrendűségébe vetett hitük alapján elutasítják azt, hogy a tiszta észbe bármi is bele merjen szólni.
A józan ész eközben talán a legkomplexebb tulajdonságunk, ill. eszközünk, és a legfontosabb is - még akkor is, ha a szabályok és definíciók bűvöletében többnyire Occamot emeljük piedesztálra, és fennen hangoztatjuk, hogy csak az a biztos, ami 100 %. Holott nem. A 99 % is biztos, meg a 90 % is, sőt akár a 63,5 % is az lehet. Mert valódi bizonyosság soha nem létezik, sziklaszilárd definíció soha nem fog létrejönni, atombiztos szabályt úgysem tudunk alkotni. Mégis megtesszük, és a szemellenzőnk védelmében vakon állítjuk, hogy de igen, az én 99 %-om jobb, biztosabb, használhatóbb, mint a tiéd, mert én definiáltam, te meg csak a józan eszedre hallgattál, és az én módszerem előrébbvaló.