Holnaptól három hétig csak az hívjon fel, aki vállalja az észtországi díjszabást. Bár azt mondják, hogy jó az ország internet-ellátottsága, de azért hőn remélem, hogy ennél jobb szórakozásom is lesz. A programot tekintve ez közel biztos. Úgyhogy lehet irigykedni is meg legyinteni is - eddig ez volt a két jellemző reakció az Észtország szóra, miszerint oda megyek – ez egyáltalán nem zavar. Egyszóval holnaptól nem leszek túlzottan elérhető.
[A kép (még) nem saját kép Saaremaa tengerpartjáról.]
Hiányzott ez az apeh-ellenőrzés, nagyon, mint a púp a hátunkra. Nem elég, hogy lépten-nyomon büntetnek, annyi pénzt szednek el az embertől, hogy az hihetetlen – mármint bárből-fizetésből élők el se tudják képzelni, hogy milyen az, amikor a megtermelt 100 Ft-ból cca. 80-at kell befizetni ide-oda-amoda, ilyen-olyan-amolyan jogcímeken – nem kölcsönrészlet, nem lízingrészlet, az ezen felül van – nem elég, hogy minden levelük érthetetlen és értelmetlen, még a könyvelő is csak találgatja, hogy mi a faszt akarhatnak éppen, nem elég, hogy évente tucatnyiszor változik minden adójogszabály, ami eleve nonszensz, de hát ez Abszurdisztán, itt még ezt is lehet, most még kijönnek ellenőrizni, a levelük szerint az ezévi befizetéseket, de hogy ezért minek kijönni és vegzálni minket, azt kurvára nem értem, elvégre oda fizetjük be nekik amit kell, miért nem nézik meg a saját rendszerükben, hogy rendben van-e, és ha igen, miért nem hagynak békén, ha meg nem, akkor küldenek ki egy levelet, emilt, füstjeleket vagy bármit, hogy helóheló, ezésez nem oké? Ráadásul a levél hangneme… ekkor és ekkor reggeltől estig valamikor kijönnek, legyünk ott mind, az összes (3) cég összes tulajdonosa, ügyvezetője, akármije - pattogós, utasítgató, követelőző, mint aki tudja, hogy ő A Hatóság, mi meg tutira Bűnösök vagyunk valamiben. Gondoltam visszaírok nekik, hogy én meg május 35-én, hajnali 3:23 és 3: 37 között tudom fogadni őket, mert akkor érünk rá, de az iróniát, a cinizmust úgyse értékelnék ezek a droidok, csak akkor tutira találnának valami hibát, amiért büntethetnek. Mert a legvalószínűbb az az, hogy büntetni akarnak, valamiért, bármiért, gondolom nincs meg a bevételi kvótájuk.
Annak van igaza, aki elköltözik egy normálisan működő országba, aki megteheti, aki meg tudja tenni. És ilyen lassan már a szomszédban is van, nem véletlenül gyarapszik a Szlovákiában bejegyzett cégek száma. Ők rákjöttek, hogy a pénz, a dolgozni akaró munkaerő és szellemi tőke állandó vegzálása, lehúzása, büntetése, kizsigerelése és ellehetetlenítése egy idő után már annak az elvándorlásával fog járni. Az APEH meg feldughatja magának a jogszabályait, és mellékjükdughatja a politikusokat és a bürokratáit is. Menni kéne. Nem jó hely lett ez az ország, rosszá tették. Élhetetlenné, elivselhetetlenné. Ez a politikusok bűne, a bürokraták bűne, és a mi bűnünk, hogy azt hittük ezekre, hogy ez a demokrácia és a kapitalizmus és ezért elnéztük nekik. Nem az. Amit ezek művelnek, az korrupció, impotencia, hozzánemértés, önzés és bűnözés.
Az eper jó - az eperszedés már nem annyira. Nem elég, hogy tele van csalánnal, pókokkal, szúnyoggal, és mg hajlongani is kell hozzá - de ma még a térdem is roppant egyet közben, és azóta veszekedetten és élesen fáj, ha hajlítani merem. Márpedig a járás sajnos ezzel jár, a lépcsőzés meg plánesőt. Úgyhogy most bánatosan ülök a fotelben, mert ott fel tudom polcolni a lábamat, epret eszegetek (mert a roppanásig már leszedtem vagy egy kilót), és morfondírozok, hogy vajh mikor óhajt vajon meggyógyulni, mert addig úszni se nagyon tudok, max. áztatni magam a melegvízben, de attól meg sose fogyok le, meg az erőnlétemen se segít. Úgy általában ez most baromi jókor jött. Sosem jön jókor mondjuk, de remélem legalább mire mennék nyaralni rendbejön. Remélem. Nagyon remélem.
Update: Dokik szerint porckorong, szerintem is, de a nyaralásra tekintettel egyenlőre gyógyszeres kísérletezésbe fogunk. Csodaszerekre javaslatok jöhetnek, minden érdekel, ami a műtéten innen van, a tarajos kagylótól a kézrátevős csodadokikig. Igényeim jelenleg kicsik; ne fájjon. Jó hír: úszni szabad, a doki szerint nem árt, nem használ, ahogy gondolom.
Indítani kellene egy mozgalmat, hogy rúgjuk ki az összes bürokratát, és tegyük az államot, a törvényeket, a szabályokat a minimálisan szükségessé, és kellően általánossá ahhoz, hogy használhatóak maradjon, de ne kelljen hozzá ostoba, szűklátókörű, önmaga fontosságán túl látni nem is tudó és nem is akaró bürokratahadsereg. A 95 %-uk totálisan felesleges. Mi több, ugyanezen 95 % hiszi azt magáról, hogy a) ő szarta a spanyolviaszt, b) minden tud, amit meg nem, az nem is létezik, és c) nélküle összedőlne, de minimum megállna a világ. És bazmeg egyre-másra hozzák is a szabályokat, rendeleteket, előírásokat, belső utasításokat, fel-, és leiratokat, kommünikéket és mindet mndig mindenkivel be is akarják tartatni – hát persze, hiszen ez a létezésük egyetlen értelme, hogy rágják a szart, és rágassák azt másokkal is, hogy azoknak se legyen jó. Rég nem azért léteznek, mintosztály, hogy működésben tartsák az államot – pont ellenkezőleg, ők akadályozák, mozdítják hátra és gátoljáűk minden erejükkel a nélkülük és az ostoba szabályaik nélkül nagyon is jól működni tudó társadalmat. Hogy nekik jó legyen, nekik munkájuk legyen, de mégse kelljen sokat dolgozniuk, hogy nekik legyen hol melegedniük-trécselniük-neten passziánszozniuk, iwiwn köremilezniük, és általában elbaszni a munkaidőt, amíg az ügyfelek két négyzetméteren egymást ölük, hogy ki lesz az a kiválasztott naponta kettő darab személy, aki bejuthat a szentélybe, hogy elintézze az ügyét, vagy hogy azt hgyje, hogy elintézheti, hiszen úgyis visszadobnak szinte mindent valami formai baromsággal, valami értelmetlen és agyatlan blődséggel (körülbelül a nagymamám bugyimérete az építési engedélyhez szinten), miközben álságosan sajnálkoznak, hogy de hát a szabályokat azt be kell tartani, jajdesajnálják. És ezeket bizony mi tartjuk el, akik dolgoznánk, ha ők hagynának. Ez a legmocsokabb az egészben. És ezért kellene kirúgni a kilenctizedüket azonnal, menjen dolgozni a versenyszférába, ha tud, és éljen meg ott, ha olyan okos, ügyes, szép és rátermett. Na.
Sok mondanivalóm most sincs, de legalább ne az legyen legfelül. A családi összejövetel jó volt, ha az alkalom szomorú is. Jókat beszélgettünk, ettünk, ittunk, fényképezgettem, jól éreztem magam. Kár, hogy az ilyen ritka, kár, hogy az alkalom ilyen szomorú. Dehát... ez van.
