Megint itthon

Hazaértem, bár nem volt egyszerű műsor ez sem. Elhalasztották a gép indulását 2 órával, pedig már így is este 10-kor indult volna - erről még napközben telefonon értesítettek, ami elég tisztességes eljárás. De este 1/2 12-kor a reptéren már az vát, hogy hajnali 3-kor indul a gép, és onnan akkor már sehova se lehetett elmenni... pláne csomagokkal nem. A wifi szaggatott, ülőhely alig volt, onnan is fel-felzavarták a népet a takarítónők, egy darab méregdrága büféből lehetett válogatni mindössze, és lemerült a laptopom telepe is egy óra után. A checkinnél mondjuk rendesek voltak a SkyEurope-osok, mert kaptunk hideg-meleg kaját meg innivalót is, és ezt beengedték a belső váróba is - ahol volt fali konnektor is a laptopoknak és a wifi is hasított rendesen. Mondjuk az indulásból így is majdnem hajnali 4 óra lett... a gép jószerivel még fel se szállt, de már aludtam, és csak a ledöccenésre ébredtem fel. Mondjuk még így is jobban jártam, mint apu, aki kocsival jött értem Bécsbe, és már útközben értem el a hírrel, hogy mennyit késünk... ő a kocsiban tudott csak kicsit hunyni. Úgyhogy hazafelé egymást próbáltuk meg ébrentartani a kocsiban, és egész nap mindketten csak kóvályogtunk. Úgyhogy mostanra már nem kicsit vagyok álmos, megyek is aludni.

Bukarest II.

További eszmefuttatások...

Az első görögkeleti templom még izgalmas, a maga élénken kifestegetett, naiv bibliai képeivel, freskóival, az ikonokkal. A második, harmadik érdekes, megaztán egy pici különbség van is köztük, az egyik újabb, a másik régebbi, ennek ősrégi fa harangtornya van, a másik mellett meg kolostor (?), szép kis árnyas kerengővel, ahol sétálgathatnak imamorzsolgatás közben... de a századik mellett már elmegy az ember, és istenigazából még fényképet se csinál, mert úgyse jegyzi meg a nevét sem...

Igen, van egy pici régi óváros, a Lipscani negyed. Többnyire a feltúrt járdái-utcái emlékezetesek, meg néhány tényleg szép, régi épület - a modern toronyházak árnyékában... van itt pár jó kis étterem, söröző, kávézó, lehet az utcán a napernyők árnyékában elücsörögni, akár hangulatosnak is mondhatom.

Van sok, nagy és szép park. Tőlem 2 percre a Cismigiu, ami láthatóan igen népszerű a gyerekes szülők és a kutyások körében - a tavon lehet csónakázni, másik tavacskákban és környékén száznyi vizimadár él, vannak ültetett virágágyások és bolondul futó kúszók árnyas sétányai, kőpark, és vízesések, kellemes árnyék, madárcsicsergés és hűs - ez rá is fér az emberre, mert bizony meleg van, sőt nagyon meleg. Mondják a tél után nem a tavasz jön, hanem a nyár, és hát ez igaznak is tűnik... aztán van még a nagyon nagy park, a Herasteiu, egy hatalmas tóval, rengeteg virágágyással, kisszigettel, skanzennel, hétvégén népitáncosokkal és majálisszerű szórakoztató programokkal. És van még sok, ezek csak a legnagyobb parkok...

Vannak igen figyelemreméltó épületek, mind a régi paloták, mind a többnyire múzeumokként funkcionáló klasszicista óriások, mind a követségek szépen felújított régi villái, és még a modern építészet is tudott hozzátenni a városképhez.

És vannak bizony vendégszerető emberek, akik hajlandóak az idejüket egy idegen kalauzolására szánni, megmutatni neki a várost, elvinni kajálni, majd egy rendkívül hangulatos esti találkozót is szerveznek, ahol találkozhat az eleddig csak netről megismert 'kedves ellenségekkel', ahol beszélgethettünk, vitatkozhattunk, és barátkozhattunk egymással...



.

Bukarest I.

Bukarest néhány szabad asszociációval:

- monumentális és bombasztikus... ez gondolom a Caucescu-éra öröksége, de gyanús, hogy a régebbi és újabb épületek is többnyire a monumentalitás felé tendálnak. A bombasztikus talán csak nekem furcsa; az Egység, Győzelem, Nép, Összefogás, stb utcanevek furcsák nekem - felénk az utcanevek többsége emberek nevéből jön.

- autók mindenütt, dugók mindenütt, parkolás minden szabad felületen... nem gondoltam volna azelőtt, hogy van nagyváros, ahol nagyobb a parkolási-közlekedése gond, mint Bp.-en... hát ez itt megdőlt. A gyalogosok nincsenek zebrákkal elkényeztetve, viszont ahol van és nincs lámpa, ott is szigorúan megállnak - átintegetve még a hülyeturistát (engem) is, aki csak onnan akarta lefényképezni a mittudoménmármit. Inkább átmentem a kedvééért az úton. :-P

- Az autók népsűrűségénél érdekes módon csak a virágárusoké nagyobb; sose láttam még ennyit, nomeg a piros lámpánál autósoknak csokrot árulókat sem... és veszik is, eleinte azt hittem ünnep van, annyian rohangálnak csokorral a kezükben az utcán, de nem találom nyomát ilyesminek...

- Nem lehet elhallgatni - a város elég koszos. Az utcák főleg, sok a kóbor kutya-macska, és persze a termékük is... de iszonyú sok a csik, eldobált szemét, kiöntött és otthagyott kuka is. Pedig van kuka, szemetes mindenhol - csak éppen csurig, ill. kicsordulásig...

- Bukarest nincs felkészülve turistákra - nincs is sok, de azért akad. De kiírásokkal, tákékoztatással, angol/német/francia feliratokkal, szórólapokkal, térképekkel nem kényeztetik el az utazót. Van, de hozzájutni nehéz. Nyilvános helyeken még a turistább környékeken sincs semmi kiírva csak románul. Kárpótlásul viszont szinte mindenki beszél valamilyen szinten angolul.

Dilemma...

Hát ez most dilemma a javából. A családi vállalkozás, ahol dolgozok, kezd kifutni, sokáig már biztosan nem megy, max 1-2 évet ha adnék neki. 40 fölött munkát keresni enyhén szólva nem egyszerű, pláne egy gazdasági válság közepén, úgy, hogy az eredeti szakmámat rég nem csinálom, a mostaniról meg nincs papírom. És akkor hirtelen elém tárul egy lehetőség, ami teljesen más, teljesen új, külföldön, messze... de azt csinálhatnám, amibe az utóbbi időben annyira belemerültem. Ezer pro, ugyanennyi kontra. A váltás, amire vártam, vagy ugrás a sötétbe?

Nem tudom...

Rövid kirándulás Zemplénben

A Füzéri vár régi terv volt, ami valahogy sosem jött össze - most elhatároztuk, hogy mindenféleképpen megnézzük, és így is lett. Miskolcról indulva bejártuk Hollóházást, Füzért, Füzérradványt, Pálházát, Boldogkőváralját.

A Füzéri várban a szél akart minduntalan leszedni a toronyból - meg a lábunkról is néha - de megérte felmászni a nem kis emelkedőn, a sziklába vésett, jóindulattal lépcsőnek hívható barázdákon, a viharos erejű szélben - a vár nagyon szépen állítódik helyre, egyre látványosabb, és mesefinom túróslepényt is sütnek a kemencében, a vár valaha volt konyhájában.

Füzérradványról bevallom nem hallottam még, de az arborétum fantasztikus faóriásai megérték azt a pár órát, amit közöttük sétálva eltöltöttünk; a kastély szélvédett lankáján napozva pedig megegyeztünk abban, hogy valamennyien vállalnánk a hajdani grófok életstílusát. Aki arra jár ne felejtse el átölelni azt a csodálatos platánóriást, aki a parkoló felőli oldalon áll - hálás minden érintésért, és bőven adja az energiáit...

Hollóházától nem vártam sokat és nem is adott sok mindent - ha megfeszülök sem tudom a porcelánt szépnek vagy izgalmasnak tartani. Innen indul az országos kéktúra, de ennél több érdekességet nem tudtam benne felfedezni, de akit érdekli a téma, van porcelánmúzeuma is a helynek.

Útközben itt-ott megállva volt pár olyan élmény, ami nem sorolható semmiféle címszó alá - egy falusi kiskocsma, ahol francia turisták fagyiznak, vagy egy igazi szocreál, 30 éve ittfelejtett étterem, ahol rántott hús és vargányás vadpörkölt a menü; egy domb tetején árva turul, leginkább éppen tojó griffre hajazva; borospincék a tokaji rágióban, és sok-sok meseszép, tavaszi, friss-zöld táj, domb, hegy...

Boldogkővár, ahol a szél már olyan erős volt, hogy nem vállaltuk a vár falára a kiállást, inkább szégyen a futás de legalább biztonságos alapon ettünk a vár alatt egy-egy hagyományos lángost - afféle kemény lepényt inkább, nem hiszem, hogy megszerettem. A középokorias étterem ál-óságos hangulatát nem akartuk kipróbálni, inkább hazamentünk a modern konyhába vacsorázni.

De azért élveztük a napot, ha kissé szeles volt is. :-)



További képek itt:
http://travel.webshots.com/album/571837161ZymJIz

.

eRepublik, a szerepek játéka

eRepublik, a szerepek játéka

Átlagember vagyok, sosem leszek ismert, híres, tévésztár vagy akár gazdag ember. Mégis, itt, ebben a játékban mindet kipróbáltam, kipróbálhatom, hiszen a lehetőség adott. Lehetek híres újságíró, Media mogul, akinek többezren olvassák az újságját erepublik-szerte, akinek adnak a véleményére, aki ha leír valamit, az országokat befolyásol, akár csatákat dönt el, hiszen az információ és a dezinformáció itt ezen a csatornán zajlik elsősorban.

Lehetek politikus, beléphetek bármelyik pártba, hogy a ranglétrán fellépkedve induljak a pártelnökségért, a kongresszusi helyekért, a miniszteri bársonyszékekért, sőt akár a karrier megkoronázásaként az ország elnöki posztjáért is - mindenközben öldöklő politikai csatározásokat vívva az ellenzékkel, a többi párttal az országgyűlésben, a chaten és a fórumon.

Alapíts gyárat első összegyűjtött goldjaidból, termelj kaját, fegyvert vagy repjegyet, add el tisztes haszonnal vagy exportáld, s a nyereségből fejlessz, vásárolj újabb és újabb cégeket, menedzseld a munkásaidat, okítsd őket, küldd harcolni ha kell, és gifteld őket ha arra van szükség - és lépj be a háttérben csendben meghúzódó milliomosok közé, akik a nyilvánosság előtt ritkán szólnak, de a háttérben hatalmas a befolyásuk - politikai, gazdasági erőt képviselnek, akiket egy elnök sem kerülhet meg.

Állj be nagykövetnek, először egy kis országban, tanulásként, olvasd a helyi sajtót, ismerkedj az emberekkel, a döntéshozókkal, keresd meg a helyi fórumot és épülj be oda - aztán lépj tovább, válassz nagyobb, fontosabb országot, vállalj szerepet a politikai hatalomátvételekben, szerezz információkat, akár kémkedéssel, ha az tetszik, akár őszinte beszélgetések során, amit ha hivatalos akarok lenni, akár diplomáciának is hívhatok... épülj be a diplomácia szövevényeibe, ismerkedj meg egzotikus országok hasonló érdeklődésű embereivel, köss nemzetközi szerződéseket... a határ a csillagos ég itt is.

Fejleszd a katonai erődet, égesd az aranyat öldöklő csatákban, érd utól a múlt nagy harcosait, szerezz rangot, hírnevet és hősi medálokat, indíts felkeléseket, és döntsd el a csatákat - a harcos, a hős katona szerepe titkon sokunk nagy vágya. Itt megteheted, bár ez a legnehezebb, legdrágább karrier is egyben. De talán a legértékesebb is, amire bizony sokan vágynak, de kevesen érik el. A tábornokok kicsiny de válogatott csapatát (Magyarországon jelenleg hárman vannak csak) mindenki ismeri és bizony irigyli is - ütéseik csatákat döntenek el, az országok támogatják őket arannyal, fegyverekkel, nőkkel... mmm, ez utóbbival talán nem, de anélkül is tudnak szerezni azt hiszem. :-)

Átlagember vagyok hát, de nem itt, nem az erepublikon. Itt az vagyok, az lehetek, ami csak akarok, és tudok. Csak rajtam múlik. Elhatároztam, regisztráltam, átmentem a kezdeti időszakon, és elkezdtem építeni a karriereimet. És elértem mindent amit akartam. Te is megteheted. Gyere, és játssz velünk. Kérj meghívót itt: erepublik.meghivo@gmail.com, vagy regisztrálj itt: erepublik.com és játssz!




Quicksilver
eMagyarország exelnöke, külügyminisztere, nemhivatalos örökös diplomatája és tábornoka
4x kongresszusi képviselő
3x média mogul
5x jómunkásember
3x csata hőse
1x felkelés hőse
4x közösségépítő