Egyiptom II.

december 6 vasárnap.

az éjjeli fentlevés miatt sokáig alszom, de mivel a csomagolt reggelit eszem, ez nem is baj. Ha már lúd legyen kövér alapon reggel 10-kor kifekszem a napra (na jó félárnyékba egy készséges pálma tövébe) a parton, és alszok délig. Ekkor fürdök kicsit, majd kajálok - ezután szieszta jelleggel vissza a partra. Délután megnézem a helyi boltok kínálatát, veszek vizet az útra, beülök a netkávézóba, majd vacsora; este megnézek egy filmet a laptopon, majd alvás.

Beacuse of last night's late getting to bed, I wake up quite late. When I finally wake up I am in no mood to go anywhere, so I go to the beach to sleep some more - and swim occassionally. I do the same till early afternoon, and then I walk a bit around the hotel, check the shops, buy some staff for the next day's trip, drop in the internet-cafe, watch a film on the laptop and sleep early, as next day is Luxor.

--------------------------------------------------------------------------

december 7. hétfő



hajnali 5:30-kor indul a busz Luxorba és meglepő módon alig 10 percet késik. A buszon félház van, mindenkinek jut dupla ülés elfeküdni. Leyla elmeséli a programot, majd meg is teszi ezt - mi is. Napfelkeltekor azért felébredünk, innentől lehet nézelődni - meg érdemes is. A táj homokos-köves sivatag, az ember által ültetett növényeken kívül gyakorlatilag semmiféle élet nincs, csak a legszívósabb pozsgás-szúrós alacsony bokrok. Az utak viszonylag újak és jók, de a turistaresortokban, városokban cca. 100 m-enként van ezerféle fekvőrendőr. A városok között 10-50 km-ként vannak ellenőrzőpontok, ahol az utat leszűkítik egy sávra, és az autók, buszok csak egyenként, lépésben mehetnek át, a géppisztolyos katonák figyelő szeme előtt. A városokban is sok a katona, rendőr... a kettő talán ugyanaz itt nem tudom... a Red Sea hegyek elérésekor élénkebbé változik az egyhangú táj; a bazaltos-gránitos-mészköves hegyvonulat ugyan pontosan annyira kopár mint a sivatag, de legalább a formája változatosabb. Fényképezgetünk is kicsit a buszból. 8-kor pihenő, egy picit fennsíkszerű helyen, csípősen hideg, friss levegőben, egy konkrétan erre épült helyen - a tengerpartról a Nílushoz egészen pontosan egy út vezet át - ez. Meg persze Kairónál és Asszuánnál is egy-egy, de azok ide cca. 2-300 km. Szóval jó biznisz, árulnak is itt mindent amit Egyiptomban venni lehet-érdemes, csak itt hamisakat is. Főleg. Meg lehet fényképezni beduin asszonyokat beburkolózva, tevéstül-szamarastul-kecskéstül - pénzért persze.



Az út Qena-ig (asszem így írják) eseménytelen, onnan viszont érdekes - a város a Nílus termőterületén van már, azaz jobban nem is térhetne el a sivatagi résztől. A Nílus áradása és a földek elöntése ugyan az asszuáni gát megépítése óta megszűnt, de az évezredek során termő talajjá változott földek ugyanazok; a sivatagi homokból még öntözéssel sem lehet termőtalajt csinálni. Így a volt fekete földű területeken most csatornákkal vezetik a vizet a földekre, és nem bízzák a Nílusra, hogy hova óhajtana kiönteni. Ez a vidék már zöld, és minden négyzetcentijét meg is művelik. Luxor előtt sajnos megtudjuk, hogy pont ma várják Mubarak elnököt a városba, és emiatt leterelnek a főútról minket - ugyan sokáig tart a terelés, de cserébe olyan részeket látunk a városból, amit nem szoktak turistáknak mutogatni. Szegények az emberek, nagyon szegények itt... van egy 10 %-nyi gazdag réteg, de a többi, az csóró, iskolázatlan, és a vezetők nem is akarják oktatni, okosabbá tenni őket... még Kairó és az északi rész hagyján, ott világosabb bőrüek, arababbak, jobban találkoznak az európai kultúrával is, nemcsak a turisták révén, de üzleti kapcsolatokon keresztül is - több a cég, több iskolázott ember kell, míg délen az inkább núbiai, sötétebb bőrű, négeresebb emberek max. londinerek, pincérek egy szállodában vagy kendőket, parfümöt adnak el a turistáknak - ehhez nem kell iskola, max. kéttucatnyi szó angolul, németül, oroszul...



Érkezés a Karnaki templomhoz... itt már sok a turista, sokfelől jönnek, de egyazon program szerint mozognak a városban és környékén... a templom-együttes leírhatatlan... Olümpia jutott eszembe, ott is kő kő hátán, ott is kopár, ott is csak turistacsordák mozognak a hőségben - és ott is szinte megfogható a történelem, a kor súlya, érzete. Itt párezer évvel több nyomasztja az ember tudatalattiját, az épületek primitívebbek - de monumentálisabbak; a domborművek, a falfestések a filmekben, könyvekben oly sokszor látott-leírt egyiptomiak, a tempolmromok pont annyira vannak helyrehozva, hogy az még ne legyen túlzás, de láthatóak lehessenek az eredeti vonalak, formák, épületek, szobrok... Leyla nagyszerűen mesél, láthatóan fejből tudja az amenhotepek és ramszeszek hosszú sorát, de nem lenyűgözni akar vele, hanem képbe helyezni minket; érdekességeket is adni és hasznos tudást is amellé, hogy mit látunk a szemünkkel. Ad szabadidőt is fényképezni, majd megyünk tovább, ebédelni egy helyi étteremben, papiruszkészítő műhelyt látogatunk meg, majd motorcsónakokkal átkelünk a nyugati partra - a halotti városrészbe, ahogy az óegyiptomiak tartották. Hiszen keleten kel a nap, az az élet; nyugaton nyugszik, az a halál birodalma. Óegyiptomban így az átkelés a Níluson szimbolikus; utazás az életből a halálba.



Ma már persze a nyugati part is lakott, bár itt a hegyek miatt kisebb a termékeny földsáv - de pl. itt vannak a banánültetvények, és a kőfaragók, régészek, központjai, műhelyei is. Meglátogatunk egy kőfaragót, megismerkedünk a munkájukkal (a gépi faragóműhelyek nem itt vannak, itt hagyományos, kézi munkával készülnek az alabástrom, gránit, bazalt, márvány és egyéb, ritkább kőfigurák, vázák, mindenfélék. Utána indulás a Királyok Völgyébe, a busz kanyrog fel és befelé a hegybe, a nap lefelé menő sugarai sárgán gyújtják meg a sziklavonulatok felső részeit... ide még bevinni sem lehet a fényképezőgépet, mobiltelefont, annyian éltek vissza vele, hogy teljesen megtiltották. A völgyben a jeggyel 3 tetszőleges sírt lehet megtekinteni; külön fizetendő II Ramszesz és Tutankhamon sírjába a belépés. A sírok 50-150 m hosszú, ferdén lefelé vezető folyosóval kezdődnek, aminek a falai teljesen tele vannak festve-faragva hieroglifákkal, domborművekkel, jelenetekkel a fáraó életéből. Oldalt kis kamrák, amelyekbe a túlvilági élethez szükséges tárgyakat helyezték el. A végén a fő sírkamrában a fáraó gránit szarkofágja van, ami 3,5-5 m x 2-4 m x 2-5 m méretű (bele kellett hogy férjen a 2-3 réteg fa, arany belső szarkofág és legbelül a mumifikált test), és ma már rég üres mind - a múmiák és a kincsek múzeumokban vannak. Mi Seti II, Sebakh (?), és IV Ramszesz sírját néztük meg. Szerencsére ezek mind tágasabb, folyosószerűbb sírok, nem jött elő az enyhe klausztrofóbiám.



Utána futás, mert bezárják Hatsepszut templomát, amit muszáj megnézni - lévén nem fáraó (csak majdnem), ő nem kaphatott sírt a királyok Völgyében, így annak külső oldalán, a folyó felé nézően építtette meg a hatalmas halotti templomát. Itt a hegyoldalban még ezerféle kisebb sír van elhelyezve, ezek nemesi sírok; és százával templomromok - nagyjából ahova lép az ember szinte biztos lehet benne, hogy óegyiptomi köveken tapos. Kicsit kijjebb, a folyóhoz közelebb vannak a Mnemoni kolosszusok - két hatalmas ülő fáraóalak, akik valaha a fáraó templomának bejáratánál ültek, csak azt a Nílus egyik áradása megrongálta és már rég, a rómaiak idejáben lebontották. De ettől a két viharvert kőalak csak még különlegesebb... Shelley jutott eszembe, és Ozymandiás, ahogy a király örök dicsőségéről beszél - miközben a kőalakot már rég elnyelte a sivatag homokja. Ezek is viharvertek, noha ma már régésze, műemlékvédők vigyáznak rájuk, hogy ne jussanak hasonló sorsa ... de valljuk be őszintén, ki tudja ma már ki volt Mnemnon...? Az út hazafelé eseménytelen, jobbára alvással telik. Kifáradtam, kicsit le is égtem - ki gondol arra decemberben, hogy naptejet vigyen magával a nyaralásra...?



Egypt II.

The coach to Luxor goes at 5:30 a.m. and surprisingly it is not even late. It is only half full, so we have a double seat to get comfortable, even to sleep a bit. We do get up when the sun is up, as it is interesting to watch - the landscape is half sandy desert, half rocky aoutcroppings. Greenery only exist where people planted it and waters them - otherwise only a small, thorny bush survives which waith patiently for the rain that comes once a year - or not at all. The roads are fairly new and good, but all towns and near resorts it is full with hundreds of kinds of traffic-slowers, dead policeman as they are called. They are necessary too, for drivers here do not respect pedestrians at all... Between towns there are military (police?) checkpoints, where the road is narrowed to one lane and cars and buses go in a single file, in front of the watching eyes of soldiers with machine guns... not really a good feeling, not at all. There are a lot of them everywhere.When we reach the Red Sea Mountains, the landscape gets more interesting; the various rock-types (limestone, basalt, sandstone) of these mountains are just as dead as the desert, but at least the forms are more varied. We stop at 8 in a place that is obviously only built for this purpose; only this road crosses the mountains between the seaside and the Nile, so no turist-buses will avoid it. So, business is business, they sell everything here too, or try to. Here one can also photograph bedouin women and children with assorted camels, goats and cats. For baksis of course.

The way till Qena is uninteresting after the mountains, but from there on it is anther Egypt almost; the town lies in the Nile-valley, so it could not be more different from the desert. The inundation of the Nile and the fertilisation of the earth is not happening since the Assuan dam was built, but the fertile grounds that millenias made are still there. The area now has a system of canals to divert the Nile-water to the fields. So here everything is green and black, and every square meter is used for making things grow... it is still extremely valuable to have fertile fields. Just before Luxor, we are diverted to another road, as Mr. President Mubarak wishes to visit Luxor exactly that day... so our route gets longer, and we can see parts of the town that they probably did not want to show to turists ever... people here are poor, extremely poor. Egypt has no middle classes, you either get to be born rich or you will forever remain poor and uneducated. Kairo and the northern part is a bit more different, there are more business connections to the civilized west, more companies that require educated people... but in the south the turists live in enclosed resorts, and people only get to be londiners, cleaners, sellers that require no intelligence or education, only a few dozen words in a few languages...

But finally, late but we arrive to the famous temple-complex of Karnak. Here all the turists meet, so crowds are in every part of the temple... the whole place is undescribable... Olympia comes to my mind, the huge area covered with ruins, everywhere where one look history looks back... here it is a few thousand years more that one feels in the air, in the stones... the buildings are more primitive, simple, but monumental; the reliefs and carvings on the ground are the so-many-times-seen typical egyptian ones, the ruins are renovated nicely, just as much so it is not too obvious, but one can see the forms and the intentions in them. Leyla tells the tale of it nicely, obviously know by heart the long lines of Ramseses and Amenhoteps, but does not want to impress us with them, only make us see the picture, the history, and the little funny details in it. We get free time to walk alone too and take pictures - she seems to perceive that we require it. After it we have a mediocre lunch in a small restaurant, and visit a papyrus-maker and painter shop. The usual buying program for turists, but at least these are really papyruses, not fakes like they sell on the streets. Then we cross the Nile with motor-boats, while Leyla tells about it - and reach the western shore, the Town of the Dead as it was called - east is for the living while west is for the dead.

Nowadays of course it is inhabited too, even though the fertile strip is much narrower because of the mountains. Mostly banana plantations and rock-carving workshops are here - of course we get to visit one where they explain the type of rocks that they carve, and the methods of it - these are handmade, the machine carvers are mainly in the north. Alabaster, basalt, granit, marble, topas and malachit the main rocks that they work with - of course we can and encouraged to buy too. :-) Then we finally start for the Valley of the Kings... the setting sun lits up the tops of the mountains in yellow, the valley gets colder, darker... here, we cannot even take the camera or mobiles in the valley, not even with photographer-ticket. The regular ticket lets you walk around the valley and visit 3 tombs of your choice - only Tutankhamon's and II. Ramses's tombs are separately priced (100 and 50 LE). The tombs are opening with a 100-150 m long, slanted corridor that goes down, into the bowels of the mountain and has paintings, carvings and bas-reliefs from the pharaoh's life on the walls. On the sides there are small openings, cavelets, for things that the pharaoh might require in the afterlife. At the end is the main tomb with the sarcophagus of the pharaoh, and the more valuable offerings and articles. The sarcophagus is huge - it contains 3-4-5 layers of smaller sarcophaguses, and inside them the mummy. Most tombs are empty now, only the outer sarcophagus is in situ - the mummies and things are in the Egypt Museum in Kairo. We went into three tombs, the ones of II Seti, Sebakh(?) and IV Ramses. Fortunately these all had nice, wide corridors, so I felt all right in them.

Then we have to run to see the death temple of Hatsepsut before the sun sets - being not a real pharaoh (only almost) she could not get a tomb in the valley, so it is on the outside, facing the Nile. There are thousands of smaller and bigger tombs and temples here, carved into the valley-sides for nobles. This temple is huge and impressive to look at - nothing inside of course, but nothing destroyed it either. A bit further towards the Nile are the two colossal, sitting figures - the Colossii of Mnemnon. They sat at a time in front of a temple, but that was partially destroyed by the Nile and pulled down long time ago. But for all these the time-etched two colossuses are even more interesting... Shelley comes to my mind and the Ozymandias, as it talks about the past glory of a king, while the statue is long gone in the empty sands...These too almost dissappeared, only archeologists saved them from time... but to be honest... do we know who the hell was Mnemnon? The way home is uneventful, mainly spend it by sleeping. I am tired, and also a bit sunburnt - who thinks of taking sunscreen to a holiday in December?