Csendélet

"A csendélet szabadon csoportosított tárgyakat, virágokat, gyümölcsöket, ételeket, hangszereket ábrázoló képalkotás. Jellemző sajátossága az elrendezettsége, a kompozíció megtervezettsége. A csendélet az élettelen, mindennapi használati tárgyak mellett a természetes környezetükből kiszakított élőlényeket is tárgyi minőségükben szerepelteti. A csendélet dekorativitása mellett szimbolikus jelentést is hordoz(hat), de a művész szándéka lehet a látvány pontos megragadása is, melynek során a tárgyak önmaguk jellemzésén túl a miliő hangulatával emberi tartalmakra is engednek következtetni."

http://estiklopedia.hu/index.php/Csend%C3%A9let



Idáig az idézet. De mi is a csendélet nekem? Hát, ha őszinte akarok lenni, nekem a csendélet főleg giccs, mivel még szinte soha nem tudtam benne meglátni semmiféle szimbolikus jelentést - illetve amikor mégis, a látvány mesterségessége azt akkor is elnyomta bennem. Mert hát a csendélet legfőbb jellemzője az az, hogy megtervezett, megkomponált, mesterséges, erőltetett. És nekem ezután már mindegy is, hogy mi a célja ennek a mesterségességnek, mert valami ösztönös szinten viszolygok tőle. Tudom, tanulmányműfaj is, lehet rajta tanulmányozni-gyakorolni a kompozíciót, ami később, más témáknál kell. Na, max. ennek látom értelmét. Meg az annyira megtervezett csendéleteknek, amelyek már természetesnek hatnak, na de ahhoz már tényleg mesterfok kell. Vagy zsenialitás. És ritkák.



Ami csendéletet idáig csináltam - és megjegyzem eddig egyet sem tartottam igazán jónak - de azok mind efelé a természetes hatás felé próbáltak elmozdulni, miközben - és ki más tudhatja ezt jobban mint én - abszolút semmiféle szimbolikus tartalmat nem próbáltam-akartam beléjük vinni. A kompozíciót is ösztönösen próbálgatom, nem megtervezve, hanem - hát, hülyén hangzik, nem bánom, vállalom - ahogyan a tárgyak akarják-szeretnék-kérik. Szóval a lényeg az, hogy amikor nekiállok tárgyakat csendéletként fotózni, akkor sose tudom mi fog kijönni belőle. Többnyire semmi, felejthető. Amikor meg mégis, akkor az meglátás, amin max igazítani kell, és nem elrendezettség, szándékosság. Ez a bajom a csendélettel... hogy megtervezve nem tudok elérni sokat, mert ösztönösen ellene vagyok a megtervezettségének.



---------------------------------------------------------------------------

Still life

"A still life is a work of art depicting mostly inanimate subject matter, typically commonplace objects which may be either natural (food, flowers, plants, rocks, or shells) or man-made (drinking glasses, books, vases, jewelry, coins, pipes, and so on) in an artificial setting. Typical of the genre the arranged objects, the planned composition. The still life can be decorational only or it can have a deeper, symbolic meaning, but the creator's goal can be the exact depiction of the objects in a way that they overstep themselves and with the milieu they also show human/emotional concepts."

http://estiklopedia.hu/index.php/Csend%C3%A9let

So far goes the quote. But what is still life as a genre to me? If I want to be perfectly honest, it is more or less kitsch. I have rarely seen any symbolic meaning in it - and when I have, the artificiality of the scene far outwighed it in me. Because let's admit, the main characteristic of a still life picture is its planned artificialness, that is is composed, and quite often looks forced. And I am not really interested what is the cause of this artificiality, because I feel a deep-rooted revulsion or disapproval towards it. I know that it is a practice-genre too, in it and with it ne can study and practice the composition that is necessary with other genres. I see its justification in this one only. There are some very few still lifes that are so geniously planned-composed that they actually look natural, but they are really the rarest kind.

The still life pictures that I so far made - and I must note here that I don't hold any of them to be good - are all going towards this goal of naturality, as opposed to artificialness, while - and I know it best - I have never consciously tried to put any symbolic content into them. I also deal with composition on instincts, meaning that I do not plan the position of the objects, but - be it as stupid as it may sound - but I let the objects do what they want, what they ask from me. So... when I start to photograph a still life I never know what it would give as result. Mostly nothing, forgettable. When it is something worthwhile, then it is usually a vision, that I only have to touch up a little bit, not planned. That is what my problem is with still life. To achieve something consciously, because it is something I am against...

Herótom van a politikától

Teljesen elegem van a politikából, még az ún 'Lehet más a politika' nevű fajtájából is. Olvasom a híreket és hányingerem van a 9/10-étől. Hallom az ismerősöket, rokonokat beszélgetni (vitatkozni, veszekedni, anyázni) róla, látom a fórumokon, a levlistákon, a Facebookon... és sehol sem 'szép'! Sehol sem előremutató, együttműködő, kooperáló, problémamegoldó, előrevivő. Mindenütt acsarkodó, versenyző, önérdekekkel törődő, hazudó, rágalmazó, kifacsaró, undorító.

Nem vagyok annyira naiv, hogy azt mondjam, régebben másként volt. Sajnos annyira optimista sem, hogy azt higyjem, bármelyik párt vagy szerveződés is különb lenne a többinél. A rendszer rossz és igen, mi magunk, emberek is rosszak vagyunk. A demokrácia mint olyan már rég nem a legkisebb rossz, már rég nem a 'minden más rosszabb nála' kategóriája, hiszen a nagy szabadságban, versenygésben, a nagy politikai korrektségben, a nagy bürokráciában és szabályokban elvész mind a józan ész, mind a hatékonyság, mind a szabadság.

És akkor mi marad, amitől a demokrácia jó lenne?

---------------------------------------------------------------------------------

I am sick to death from politics

I have had enough of politics. Even from the 'Politics can be different' type of it (IRL political formation in Hungary). I read the news and I want to throw up from 9/10 of it. I hear friends, acquaintances, relatives talk about it (sometimes argue, row or even insulting each other); I see it on forums, mailing lists, Facebook... and it is nowhere 'nice'! Nowhere it is forward-thinking, cooperative, problem-solving, efficient. It is always competitive, self-centered, backstabbing, lying, slandering... disgusting.

I am not so naive to say that in the 'good old days' it was different. I am not that naive either as to believe that any of the political parties or formations are better than the others. The system is wrong, and yes, we are wrong too. Democracy is for long not the smallest bad, not the 'worst except all the others tried', but simply bad. Amongst the competition, the quasi-freedom, the political correctness and the burocracy we lost all common sense, effectiveness and yes, freedom itself.

And if it is so, what remains that make democracy good...?

Quicksilver

.

Fészbuk

A Facebook tele van kisebb-nagyobb programocskával, az ilyen-olyan játékoktól a kvízeken keresztül meghatározhatatlan műfajú mindenfélékig. A dumálás, a szocializálás, a saját cuccok reklámozása mellett szinte mindenki játszik is ezekkel, használja, kipróbálja őket. Én is kedvelem a FarmVille-t, a Cafe World-ot és a Happy Islandot, ezek aprócska kis időtöltő játékocskák. Kipróbáltam már sokféle szójátékot és kvízt is, és ha küldenek-javasolnak valamit, hát egy-két kattintást az is megér.

Pár napja viszont belefutottam valamibe, ami se nem apróság, se nem könnyed, hanem nagyon is 'ült', a maga módján mintha ... mintha egy szózat, egy jóslat, vagy nem is tudom mi lenne. Sose láttam még azt a programot, ami magát 'A mai napon Isten ezt akarja a tudtodra adni' címet viseli, és majdnem ott is hagytam, hiszen a főoldala fészbukos szokás szerint tele van más játékok linkjeivel... aztán mégis rákattintottam, és elhűlve olvastam az üzenetet:

A mai napon Isten ezt akarja a tudtodra adni...
hogy ideje már, hogy megbocsáss magadnak. Éppen elég ideje hordozod a bűntudatot, a szégyent magadban. Éppen elég ideje tartod nyitva a sebeket. Eljött az ideje annak, hogy elengedd, hogy meggyógyulj. Tanulj a leckéből, és hagyd hogy begyógyuljanak a sebek.
Igen, tudod nagyon jól, miről beszélek.

Nincsenek véletlenek. És nem is áll szándékomban ezt a kis programot nézegetni ezentúl. Elmondta, amit kellett, megtette amit kellett, és eljutott hozzám az üzenet.

Isten útjai kifürkészhetetlenek...

------------------------------------------------------------------------------

Facebook

Facebook is full of smaller or bigger applications, from such and so games, through quizzes till undefinable somethings. Besides talking, socializing or advertising practically everyone is playing with some of these, use them or try them. I like for example Farmville, Cafe World or Happy Island, theye are good for a few minutes of play and relax. I also tried and occassionally play many word-games too; and if people suggest some new apps, well, they also worth a try, a few clicks.

But a few days ago I run into something that is not small, not easy and not unimportant, but what was rather sobering in fact. It was like a sign, a premonition, an oracle... I have never before seen this app, that calls itself 'On this day, God wants you to know', and I almost left it for its main page is full of the links of other games... but in the end, I clicked onto it, and read with a kind of a dumbfounded numbness:

On this day, God wants you to know...
... that it is time to finally forgive yourself. You've carried the guilt, the shame for long enough. You've kept your wounds open for long enough. The time has to come to let go, to heal. Keep the lessons and let the pain heal. Yes, you know what we are talking about it.

There are no accidents. I do not intend to check this app in the future either. It has done what it had to, it has told me what I needed to hear - and I got its message.

The ways of God are unfathomable...

Quicksilver

.