Képek Taliándörögdről

Szőke András improvizál. Aki látta már, az tudja, hogy tud. Itt is bemutatta. :-)




A Bőgőmasina együttes (ha jól hallottam a nevet), akik nekem igen tetsző zenét játszottak, és nagyon jó hangulatot is csináltak.



Neki is tetszett a zene. :-)




Csúcstechnika a pajtában, vesszőkosarak alatt - azaz előadás a függőségekről.




Az estiskolás csapatból volt, aki még a főzés idejére sem vált meg fényképezőgépétől... :-)




Bede Róbert főszakács és zsürielnök. :-)




Amíg a bográcsok dolgoztak, az alkotók az árnyékban pihentek. :-)



És a végén még egy zuhét is kaptunk, mivel fent meghallhatták, hogy a nagy hőségre panaszkodunk lent. Voltak kitartó nézők, akik megpróbálták egy esernyővel kihúzni. Nem sikerült nekik, végül ők is bemenekültek a tető alá. :-)

Völgy

Életemben először voltam a Völgyben, azon a hepeningen, ami régebben Művészeti Fesztivál néven futott. Most hallottam már Völgy fesztiválnak meg Kapolcsi fesztiválnak is, de azt hiszem, igazából tökmindegy a neve, mert az a lényeg, hogy másfél hátig a Balaton felvidék pár kis falujában zajlik az élet, koncertek, kézművesek, előadások, közönségtalálkozók, főzőverseny meg még ki tudja mi történik, és ezen jól lehet magamat érezni. Én Taliándörögdön voltam, ott is leginkább az Ősök Házában, ahol többnyire Szőke András házigazdaságával folynak a dolgok; meg kézműves dolgokat is láttam, és sétálgattam is kicsit. Nomeg találkoztam sok estiskolással, bevontak a főzőverseny zsürijébe, résztvettem egy előadás-workshop jellegű valamin a függőségekről, ahol jókat vitáztunk mindeféléről, és koncerteket is hallgattam. Méghozá jókat. Úgyhogy első völgyezésem nagyon tetszett, és máskor is fogok oda menni. Remélem, hiszen eddig is terveztem már, csak sosem jutottam el oda. Ezután azt hiszem nagyobb lelkesedéssel fogok rá készülni. :-)

Turul

Nem igazán tudtam régebben, hogy a turulmadár mikor és miként vált fasiszta-nyilas-jobboldali jelképpé. Nekem összesen a Régi magyar mesék-mondák című gyerekkönyvemből volt ismerős, mint egy ősi magyar jelkép, egy mondai madár, meg itt a szomszédban, Tatabányán a milleniumi ünnepségek óta áll egy, ami azt mondják Európa legnagyobb madárszobra, és még a szocializmusban is állt, ugyan akkoriban leszedték róla a koronát és a kardot, amik azóta visszakerültek rá. De senkit sem zavart, sosem lett nácik, nyilasok, még jobboldaliak gyülekezőhelye sem, és senki sem tartotta ilyen jelképnek. Ahogyan az országszerte még létező, a források szerint 150-200-as nagyságrendű, más turul és kerecsensólyom-szobrok sem. Jó, persze, tudom, a szocializmusban agyonhallgatták, mert használták a hungaristák is. Ezért is tartják ma megint nyilas jelképnek gondolom, holott, ha nem kezd el ellene tiltakozni pár szélsőbalos, akkor valószínűleg nem tért volna vissza ez a jelentésárnyalata, hiszen az a szocializmus alatt gyakorlatilag kiveszett belőle. Ezt bizonyítja gyors körkérdésem is korosztályomban, akik közül egy sem emlékezett rá, hogy a közelmúlt botrányai előtt a turulnak bármiféle nyilas jelentésárnyalata lett volna. Most már van, naná, mihelyst elkezdenek valamit 'üldözni', azonnal felkapja egy csoport, és az önazonosításához felhasználja. Pláne így, hogy nem ellentétes az eszméikkel, hiszen a mai magyar szélsőjobb mindenféle jelképet üdvözöl, aminek a magyarság eredetéhez, őstörténetéhez köze van. De ettől még a turul maradt volna egy egyszerű magyar nemzeti jelkép, ha nem kezdik el a szélsőbalról lenyilasozni - mivel ettől a szélsőjobb azonnal befogadta a jelképei sorába. Sajnos. Sajnos, mondom, mert a gyerekkori emlékeimben a kerecsensólyom, azaz a turul egy kedvelt motívum volt, holott nyilvánvalóan gyerekként nem voltam se fasiszta se nyilas. Szerintem azóta sem, bár a turul felnőttként már kevésbé kedvelt, inkább semleges szimbólum. De azért sajnálom, hogy egy ártatlan, habár ragadozó mitikus madarat lenyilasoznak, majd ettől a nyilasutódok felkapják, mintegy véres kardként. Kár érte.
Amúgy a szoborért is, szerintem álszentség a törvények betartatásáról értekezni egy szobor kapcsán, amikor tudom, hogy bármire lehet kapni fennmaradási engedélyt, azaz a döntés, hogy el kell bontani, az abszolút és egyértelműen poitikai döntés, a szakmához, a törvényekhez semmiféle köze nincs. És ezt úgy mondom, hogy a mai magyar politikai élet résztvevőinek a 99 %-át ostoba-hazudós-lopós barmoknak tartom, de Mitnyan még ebben a mezőnyben is az élen áll, turulszobor ide vagy oda. Baromság volt nem engedélyezni, méretes baromság volt bontási határozatot hozni rá, és címzetes ökörség lesz, ha valóban lebontják. Nem azért, mert hogy milyen jelkép, hanem azért, mert azzal végképp betaszítják a nyilas-szélsőjobb szimbólumai közé, holott nem kellene. Van elég jelképük, ne nyúlják már le az összeset, amit aztán jóérzésű ember akkor se tud jó szemmel, jó érzéssel nézni, ha köze nincs a baloldalhoz. Sem.

Fotóstábor

Fotóstábor Taliándörögdön. Fényképek és a többi. Sokat fényképeztem, illetve ha jobban belegondolok, annyira sokat nem is. Sokat töröltem, az biztos. Fogok még párral bindzsizni is, ahogy Zsolt mondja, de lehet, hogy azok is a kukában végzik. De a fényképeknél sokkal több morfondíroznivalóm van. Emberekről. Egy emberről. Magamról. A fotózásról. Mit jelent nekem ez, miért fotózok? Néhány régi válasz kihullott a rostán, néhány új felkerült a listára. Néhány új kérdés is felkerült mindenféle listákra. Nagy-nagy kérdőjelekkel.

Meg amin hazafelé elgondolkodtam... hogy időnként nem ártana, ha én/valaki/bárki egy használati utasítást, magyarázatot, illetve leírásokat adna mellém. Merthogy érthetetlen dolgokat művelek, meglepődök rajta, hogy nem értik, de két nappal később már hiába is akarnék magyarázkodni, amikor nekem is leesik, hogy ez vagy az vagy itt vagy ott bizony mondani kellett volna valamit vagy nem csinálni semmit. Vagy mi a franc.
De az is lehet, hogy másokhoz sem ártana ez a mellékelt magyarázat. Hátha abból megérteném, amit nem értek.

Képek majd lesznek, az Estiskolán főleg.

A kereszt

Van, amikor visszatekintve egy utazásra, nyaralásra, valami olyant fedez fel az ember, amit akkor, ott nem érzékelt, illetve a tendencia, a vezérmotívum csak utólag válik nyilvánvalóvá. Ez most így volt Észtországgal kapcsolatban, amikor is csak tegnap este jöttem rá, hogy bizony az átlagnál (elvárhatónál, feltételezhetőnél, reálisnál) jóval többször és többféleképpen találkoztam a kereszttel, mint szimbólummal. Sokféle minőségében és változatában jött szembe velem, holott nem kerestem, és eddig különösebben sokat nem jelentett számomra, azon felül, hogy egy világvallás szimbóluma. Az ortodox templomok ferdén áthúzott szárú kettőskeresztjei, a szigetek megszámlálhatatlan, és számomra megmagyarázatlan (mi közük volt a keltáknak Észtországhoz?) körbe húzott kelta keresztje, a temetők (miért is kavarodtunk be annyi temetőbe...?) sima, egyszerű keresztjei, a litvániai Keresztek Hegyének iszonyatos kereszt-, és feszülettömege (földbedöngölő látvány, egészen hihetetlen), a megdöbbentő helyeken felbukkanó grafittikeresztek... túl sok volt belőlük, még akár egy zarándoklathoz is, nemhogy egy egyszerű, és profán nyaraláshoz. Vezérmotívumnak mindenesetre elég furcsa dolog, legalábbis nekem az.

Időutazás

Újratelepítés után tettem fel a programokat, és a levelezőben véletlenül nem a friss, hanem egy elég régi backupot tettem vissza. Aztán nézegettem a régi címjegyzéket. Mennyi ember, mennyi név a fórumról, nickekkel, nevekkel, és ahogy néztem őket, úgy jöttek elő a történetek is... nem a fórumról, hanem az emberekről. Találkozókról, talikról, bulikról, innen-onnan... elkoptak mind. Mégsem tartósak a netes kapcsolatok. Érdekkapcsolatok csak, amíg valamit vár valaki tőlem, addig van, amint ez elmúlik, alábbhagy az érdeklődés is, elmúlik a 'barátság', nem jön válasz, nem jön reakció, már nem érdekli őket a telefon, az sms sem, nem veszik a fáradságot a lejárt kapcsolatra vesztegetni az idejüket. Mondhatnám erősebben is, de minek; mit számítanak már ezek az emberek nekem? Minek minősítsem őket? Teljesen felesleges. Csak egy időutazás volt, egy korba, ami rég nem volt ugyan, de legalább őszinte sem; viszont én még sokkal naívabban elhittem az emberek érdeklődését. Most, cinikusan emlékezve ezekre az emberekre már egészen máshogyan látom őket. Bár mára ez már nem számít. Ez sem számít.

Nevemnapja

Nóranap van, az előbb hallottam a nyitvafelejtett rádióban. Nevem napja. Szép név, mindig is szerettem. Kár, hogy az igazolványaimba nem ezt írták, mert mindig is ezt használtam. Inkább magyarázkodok, de az a név, az nem én vagyok. Ez meg igen. Külföldön néha elgondolkodom, hogy vajh miért kell ünnepelni a névnapot, hiszen ezzel a szokással máshol még nem találkoztam, ez ilyen magyaros dolognak tűnik nekem. Vagy csak egy további ürügy a bulizásra?

In memoriam quicksilver

quicksilver, mára már csak 'Törölt Nick' a modik jóvoltából:

http://forum.index.hu/User/UserDescription?u=194362

Hogy az internettón 2000 elején regisztráltam, az még biztos, emlékszem rá. A Val-Filibe írogattam, ahogy sokszor később is, meg egy idő után a tasztalra, ahol meg is ragadtam rendesen. Titkos Kert, összeomlások, harcok, Diliház, nettó-eladás... és valamikor év közepe felé jutottam el az indexre, egy nettó tutaj nevű helyre - ideiglenesen, gondoltam, amíg a nettó nem megy. Aztán egyáltalán nem ment, és eladtak minket az indexnek, ígérve fűt-fát, saját helyet, nettó klubot, saját moderációval, és én marha el is vállaltam, hogy hát legyen, tegyünk csupa szépet és jót ezen a helyen. De már akkor se hagyták, Wágner úr belenyúlt, mert ő akart a jani lenni, megmutatni, ki az erősebb. Ő volt. Lemondtam, lemondtunk, olyan modi ki akar lenni, akinek semmi joga nincs, de a csalánt azt az övével verik? Maradtunk userek, ki itt, ki ott. Már aki, mert volt, aki titkon mégis benyalt a helyi isteneknek, és azóta nagymenő modi lett belőle, szóba se áll a userekkel, hiszen ő az isten. Aztán lett Törzságy klub, szúrta is a szemét az első perctől a modiknak, meg is tettek mindent az ellehetetlenítésére, provokálására, lejáratására, romba döntésére. Jártak utánam, ahol tudtak töröltek, tiltottak, nemkívánatos személyiség lettem a fórumon. Nickjeimet mind törölték, érvet, okot rá sosem adtak, válaszolni büdös volt nekik, hisz nagyurak ők, modik, amit tesznek, az úgy van jól. Végül törölték quicksilvert is... megkoronázandó minden szemétségüket ráadásul úgy, hogy már nem is írt a fórumra, de úgy látszik, még így is szúrta valamelyikük szemét. A létezése... nagyon sanyarú-büdös lelke lehet annak, akit egy nick létezése zavar, és képes kitörölni egy többtízezer hozzászólásos, majd évtizedes nicket ok nélkül. És kitörölte a kérdést is, hogy miért, azt a nicket is, aki rákérdezett, hogy miért, és egyetlen egy modi, Aventinus volt hajlandó egyszer válaszolni emilben, hogy nem tudja miért történt.  De többet még ő sem. Még egy átlátszó ürügyet sem voltak képesek összehozni. A képeimet kértem, hogy töröljék a fórumról, de még erre sem képesek. Illetve nem hajlandóak. 

És így múlt el quicksilver az index fórumairól. Olvasgatok még néha, de nicket regisztrálni már nem akarok - úgyse élhetne sokáig - amíg ezek a modik ott, márpedig ezek lesznek ott a modik mindig, addig felesleges próbálkozni írással ott. 

Sajnálom quicksilvert.

Legalább én.

És amiért eszembe jutott ez: Újratelepítettem a gépemet minap, és előtte mentegettem mindenfélét. Találtam többezer lementett topicot, vitákat a modikkal, bizonygításokat, érveket, hogy de én nem csináltam semmit, miért töröltétek, tiltottátok... és úgy döntöttem, hogy nem őrzöm meg őket. Én tudom, hogy a modik hazudtak és rosszindulatúak. Mást meggyőzni erről már nem is akarok, meg nem is tudnék. Akkor meg minek?

Legyenek mind átkozottak, és ezzel részemről a dolog lezárva.

quicksilver és a többiek miatt. 

Tőzegláp

Sosem láttam még ilyent, el se tudtam képzelni, hogy milyen lesz. A mocsárról az embernek sár, bűz rothadó dolgok jutnak az ember eszébe - na a tőzegláp ennél másabb már nem is lehetne. Ez ugyanis kristálytiszta, vörös színű vizet, ruganyos, puha moha-zuzmószőnyeget, csodálatos színeket, és törpefákat, érdekes virágokat jelent. Fantasztikus helyek és Észtország tele van velük, órákig lehet bolyongani a célszerűen megépített pallóösvényeken, csodálni a természet különlegességét, és nem utolsósorban enni a vadon termő áfonyát, szamócát a lápot környékező erdőkben. Élvezni a csendet, a nyugalmat, a láp békéjét... ahogy egy útitárs kifejezte, szívesen eljönne ide mocsári sellőnek. Én is megtenném szívesen, ott egyszer sem jutott eszembe a világ ezernyi nyűgje-baja.

Hazatérés

Szolgálati közlemény: Én hazaértem Észtországból, de közben itthon a gépem elromlott, ezen, amin írok semmi sincs, amíg a másik meg nem javul, nem tudok pl. emilezni sem. A gmailt el tudom érni, de az enternetet nem.

Amúgy meg csodaklassz volt. :-)

update: A gépem valószínűleg kész van, totálisan halott. Fogalmam sincs, mitől, egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele. Újratelepítés lesz, elveszett dokumentumokkal, képekkel, programokkal. Majd, ha össze tudom gyűjteni a lelkierőmet ehhez. Egyszerűen nem hiszem el. Hogy ez most mégis miért van. Túl jól kezdtem magam érezni a nyaraláson...?