Nóranap van, az előbb hallottam a nyitvafelejtett rádióban. Nevem napja. Szép név, mindig is szerettem. Kár, hogy az igazolványaimba nem ezt írták, mert mindig is ezt használtam. Inkább magyarázkodok, de az a név, az nem én vagyok. Ez meg igen. Külföldön néha elgondolkodom, hogy vajh miért kell ünnepelni a névnapot, hiszen ezzel a szokással máshol még nem találkoztam, ez ilyen magyaros dolognak tűnik nekem. Vagy csak egy további ürügy a bulizásra?
2008-07-11
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Boldog névnapot!
Nem csak a magyaroknál van névnap, pl. az olaszok is tartják. Eredetileg ez is vallásos ünnep, annak a szentnek a napja, akiről elnevezték az embert. Az más dolog, hogy manapság már nem csak a szentekről nevezik el a gyerekeket, így a vallási jellegét elvesztette.
Köszi! :-)
A szenteket tudom, csak érdekes, hogy nálunk jóval vallásosabb országokban nincs ilyen (lengyelek, usa pl), míg nálunk megmaradt, holott a szocializmus erősen irtotta a vallási eredetű ünnepeket.
basszus, én meg hívlak, beszélünk és ilyen eszembe se jut - jellemzően. na mindegy, névnapot neked - én se nagyon ünneplek ilyet, szülnapot se szeretem, szóval így jártál. :)
Nem fogok a kútba ugrani tőle. :-)
Mondom, csak a nyitvahagyott rádióból értesültem a dologról, azaz ennyire szoktam számon tartani én is.
Megjegyzés küldése