Merry Christmas!

Boldog Karácsonyt!




.

Egyiptomi képek

Linkek a webshots-os képtáraimhoz:
Links to my webshots albums:


Red Sea Desert and Mountains




Gizeh pyramids




Luxor-Karnak




Reemyvera resort and beach

Egyiptom II.

december 6 vasárnap.

az éjjeli fentlevés miatt sokáig alszom, de mivel a csomagolt reggelit eszem, ez nem is baj. Ha már lúd legyen kövér alapon reggel 10-kor kifekszem a napra (na jó félárnyékba egy készséges pálma tövébe) a parton, és alszok délig. Ekkor fürdök kicsit, majd kajálok - ezután szieszta jelleggel vissza a partra. Délután megnézem a helyi boltok kínálatát, veszek vizet az útra, beülök a netkávézóba, majd vacsora; este megnézek egy filmet a laptopon, majd alvás.

Beacuse of last night's late getting to bed, I wake up quite late. When I finally wake up I am in no mood to go anywhere, so I go to the beach to sleep some more - and swim occassionally. I do the same till early afternoon, and then I walk a bit around the hotel, check the shops, buy some staff for the next day's trip, drop in the internet-cafe, watch a film on the laptop and sleep early, as next day is Luxor.

--------------------------------------------------------------------------

december 7. hétfő



hajnali 5:30-kor indul a busz Luxorba és meglepő módon alig 10 percet késik. A buszon félház van, mindenkinek jut dupla ülés elfeküdni. Leyla elmeséli a programot, majd meg is teszi ezt - mi is. Napfelkeltekor azért felébredünk, innentől lehet nézelődni - meg érdemes is. A táj homokos-köves sivatag, az ember által ültetett növényeken kívül gyakorlatilag semmiféle élet nincs, csak a legszívósabb pozsgás-szúrós alacsony bokrok. Az utak viszonylag újak és jók, de a turistaresortokban, városokban cca. 100 m-enként van ezerféle fekvőrendőr. A városok között 10-50 km-ként vannak ellenőrzőpontok, ahol az utat leszűkítik egy sávra, és az autók, buszok csak egyenként, lépésben mehetnek át, a géppisztolyos katonák figyelő szeme előtt. A városokban is sok a katona, rendőr... a kettő talán ugyanaz itt nem tudom... a Red Sea hegyek elérésekor élénkebbé változik az egyhangú táj; a bazaltos-gránitos-mészköves hegyvonulat ugyan pontosan annyira kopár mint a sivatag, de legalább a formája változatosabb. Fényképezgetünk is kicsit a buszból. 8-kor pihenő, egy picit fennsíkszerű helyen, csípősen hideg, friss levegőben, egy konkrétan erre épült helyen - a tengerpartról a Nílushoz egészen pontosan egy út vezet át - ez. Meg persze Kairónál és Asszuánnál is egy-egy, de azok ide cca. 2-300 km. Szóval jó biznisz, árulnak is itt mindent amit Egyiptomban venni lehet-érdemes, csak itt hamisakat is. Főleg. Meg lehet fényképezni beduin asszonyokat beburkolózva, tevéstül-szamarastul-kecskéstül - pénzért persze.



Az út Qena-ig (asszem így írják) eseménytelen, onnan viszont érdekes - a város a Nílus termőterületén van már, azaz jobban nem is térhetne el a sivatagi résztől. A Nílus áradása és a földek elöntése ugyan az asszuáni gát megépítése óta megszűnt, de az évezredek során termő talajjá változott földek ugyanazok; a sivatagi homokból még öntözéssel sem lehet termőtalajt csinálni. Így a volt fekete földű területeken most csatornákkal vezetik a vizet a földekre, és nem bízzák a Nílusra, hogy hova óhajtana kiönteni. Ez a vidék már zöld, és minden négyzetcentijét meg is művelik. Luxor előtt sajnos megtudjuk, hogy pont ma várják Mubarak elnököt a városba, és emiatt leterelnek a főútról minket - ugyan sokáig tart a terelés, de cserébe olyan részeket látunk a városból, amit nem szoktak turistáknak mutogatni. Szegények az emberek, nagyon szegények itt... van egy 10 %-nyi gazdag réteg, de a többi, az csóró, iskolázatlan, és a vezetők nem is akarják oktatni, okosabbá tenni őket... még Kairó és az északi rész hagyján, ott világosabb bőrüek, arababbak, jobban találkoznak az európai kultúrával is, nemcsak a turisták révén, de üzleti kapcsolatokon keresztül is - több a cég, több iskolázott ember kell, míg délen az inkább núbiai, sötétebb bőrű, négeresebb emberek max. londinerek, pincérek egy szállodában vagy kendőket, parfümöt adnak el a turistáknak - ehhez nem kell iskola, max. kéttucatnyi szó angolul, németül, oroszul...



Érkezés a Karnaki templomhoz... itt már sok a turista, sokfelől jönnek, de egyazon program szerint mozognak a városban és környékén... a templom-együttes leírhatatlan... Olümpia jutott eszembe, ott is kő kő hátán, ott is kopár, ott is csak turistacsordák mozognak a hőségben - és ott is szinte megfogható a történelem, a kor súlya, érzete. Itt párezer évvel több nyomasztja az ember tudatalattiját, az épületek primitívebbek - de monumentálisabbak; a domborművek, a falfestések a filmekben, könyvekben oly sokszor látott-leírt egyiptomiak, a tempolmromok pont annyira vannak helyrehozva, hogy az még ne legyen túlzás, de láthatóak lehessenek az eredeti vonalak, formák, épületek, szobrok... Leyla nagyszerűen mesél, láthatóan fejből tudja az amenhotepek és ramszeszek hosszú sorát, de nem lenyűgözni akar vele, hanem képbe helyezni minket; érdekességeket is adni és hasznos tudást is amellé, hogy mit látunk a szemünkkel. Ad szabadidőt is fényképezni, majd megyünk tovább, ebédelni egy helyi étteremben, papiruszkészítő műhelyt látogatunk meg, majd motorcsónakokkal átkelünk a nyugati partra - a halotti városrészbe, ahogy az óegyiptomiak tartották. Hiszen keleten kel a nap, az az élet; nyugaton nyugszik, az a halál birodalma. Óegyiptomban így az átkelés a Níluson szimbolikus; utazás az életből a halálba.



Ma már persze a nyugati part is lakott, bár itt a hegyek miatt kisebb a termékeny földsáv - de pl. itt vannak a banánültetvények, és a kőfaragók, régészek, központjai, műhelyei is. Meglátogatunk egy kőfaragót, megismerkedünk a munkájukkal (a gépi faragóműhelyek nem itt vannak, itt hagyományos, kézi munkával készülnek az alabástrom, gránit, bazalt, márvány és egyéb, ritkább kőfigurák, vázák, mindenfélék. Utána indulás a Királyok Völgyébe, a busz kanyrog fel és befelé a hegybe, a nap lefelé menő sugarai sárgán gyújtják meg a sziklavonulatok felső részeit... ide még bevinni sem lehet a fényképezőgépet, mobiltelefont, annyian éltek vissza vele, hogy teljesen megtiltották. A völgyben a jeggyel 3 tetszőleges sírt lehet megtekinteni; külön fizetendő II Ramszesz és Tutankhamon sírjába a belépés. A sírok 50-150 m hosszú, ferdén lefelé vezető folyosóval kezdődnek, aminek a falai teljesen tele vannak festve-faragva hieroglifákkal, domborművekkel, jelenetekkel a fáraó életéből. Oldalt kis kamrák, amelyekbe a túlvilági élethez szükséges tárgyakat helyezték el. A végén a fő sírkamrában a fáraó gránit szarkofágja van, ami 3,5-5 m x 2-4 m x 2-5 m méretű (bele kellett hogy férjen a 2-3 réteg fa, arany belső szarkofág és legbelül a mumifikált test), és ma már rég üres mind - a múmiák és a kincsek múzeumokban vannak. Mi Seti II, Sebakh (?), és IV Ramszesz sírját néztük meg. Szerencsére ezek mind tágasabb, folyosószerűbb sírok, nem jött elő az enyhe klausztrofóbiám.



Utána futás, mert bezárják Hatsepszut templomát, amit muszáj megnézni - lévén nem fáraó (csak majdnem), ő nem kaphatott sírt a királyok Völgyében, így annak külső oldalán, a folyó felé nézően építtette meg a hatalmas halotti templomát. Itt a hegyoldalban még ezerféle kisebb sír van elhelyezve, ezek nemesi sírok; és százával templomromok - nagyjából ahova lép az ember szinte biztos lehet benne, hogy óegyiptomi köveken tapos. Kicsit kijjebb, a folyóhoz közelebb vannak a Mnemoni kolosszusok - két hatalmas ülő fáraóalak, akik valaha a fáraó templomának bejáratánál ültek, csak azt a Nílus egyik áradása megrongálta és már rég, a rómaiak idejáben lebontották. De ettől a két viharvert kőalak csak még különlegesebb... Shelley jutott eszembe, és Ozymandiás, ahogy a király örök dicsőségéről beszél - miközben a kőalakot már rég elnyelte a sivatag homokja. Ezek is viharvertek, noha ma már régésze, műemlékvédők vigyáznak rájuk, hogy ne jussanak hasonló sorsa ... de valljuk be őszintén, ki tudja ma már ki volt Mnemnon...? Az út hazafelé eseménytelen, jobbára alvással telik. Kifáradtam, kicsit le is égtem - ki gondol arra decemberben, hogy naptejet vigyen magával a nyaralásra...?



Egypt II.

The coach to Luxor goes at 5:30 a.m. and surprisingly it is not even late. It is only half full, so we have a double seat to get comfortable, even to sleep a bit. We do get up when the sun is up, as it is interesting to watch - the landscape is half sandy desert, half rocky aoutcroppings. Greenery only exist where people planted it and waters them - otherwise only a small, thorny bush survives which waith patiently for the rain that comes once a year - or not at all. The roads are fairly new and good, but all towns and near resorts it is full with hundreds of kinds of traffic-slowers, dead policeman as they are called. They are necessary too, for drivers here do not respect pedestrians at all... Between towns there are military (police?) checkpoints, where the road is narrowed to one lane and cars and buses go in a single file, in front of the watching eyes of soldiers with machine guns... not really a good feeling, not at all. There are a lot of them everywhere.When we reach the Red Sea Mountains, the landscape gets more interesting; the various rock-types (limestone, basalt, sandstone) of these mountains are just as dead as the desert, but at least the forms are more varied. We stop at 8 in a place that is obviously only built for this purpose; only this road crosses the mountains between the seaside and the Nile, so no turist-buses will avoid it. So, business is business, they sell everything here too, or try to. Here one can also photograph bedouin women and children with assorted camels, goats and cats. For baksis of course.

The way till Qena is uninteresting after the mountains, but from there on it is anther Egypt almost; the town lies in the Nile-valley, so it could not be more different from the desert. The inundation of the Nile and the fertilisation of the earth is not happening since the Assuan dam was built, but the fertile grounds that millenias made are still there. The area now has a system of canals to divert the Nile-water to the fields. So here everything is green and black, and every square meter is used for making things grow... it is still extremely valuable to have fertile fields. Just before Luxor, we are diverted to another road, as Mr. President Mubarak wishes to visit Luxor exactly that day... so our route gets longer, and we can see parts of the town that they probably did not want to show to turists ever... people here are poor, extremely poor. Egypt has no middle classes, you either get to be born rich or you will forever remain poor and uneducated. Kairo and the northern part is a bit more different, there are more business connections to the civilized west, more companies that require educated people... but in the south the turists live in enclosed resorts, and people only get to be londiners, cleaners, sellers that require no intelligence or education, only a few dozen words in a few languages...

But finally, late but we arrive to the famous temple-complex of Karnak. Here all the turists meet, so crowds are in every part of the temple... the whole place is undescribable... Olympia comes to my mind, the huge area covered with ruins, everywhere where one look history looks back... here it is a few thousand years more that one feels in the air, in the stones... the buildings are more primitive, simple, but monumental; the reliefs and carvings on the ground are the so-many-times-seen typical egyptian ones, the ruins are renovated nicely, just as much so it is not too obvious, but one can see the forms and the intentions in them. Leyla tells the tale of it nicely, obviously know by heart the long lines of Ramseses and Amenhoteps, but does not want to impress us with them, only make us see the picture, the history, and the little funny details in it. We get free time to walk alone too and take pictures - she seems to perceive that we require it. After it we have a mediocre lunch in a small restaurant, and visit a papyrus-maker and painter shop. The usual buying program for turists, but at least these are really papyruses, not fakes like they sell on the streets. Then we cross the Nile with motor-boats, while Leyla tells about it - and reach the western shore, the Town of the Dead as it was called - east is for the living while west is for the dead.

Nowadays of course it is inhabited too, even though the fertile strip is much narrower because of the mountains. Mostly banana plantations and rock-carving workshops are here - of course we get to visit one where they explain the type of rocks that they carve, and the methods of it - these are handmade, the machine carvers are mainly in the north. Alabaster, basalt, granit, marble, topas and malachit the main rocks that they work with - of course we can and encouraged to buy too. :-) Then we finally start for the Valley of the Kings... the setting sun lits up the tops of the mountains in yellow, the valley gets colder, darker... here, we cannot even take the camera or mobiles in the valley, not even with photographer-ticket. The regular ticket lets you walk around the valley and visit 3 tombs of your choice - only Tutankhamon's and II. Ramses's tombs are separately priced (100 and 50 LE). The tombs are opening with a 100-150 m long, slanted corridor that goes down, into the bowels of the mountain and has paintings, carvings and bas-reliefs from the pharaoh's life on the walls. On the sides there are small openings, cavelets, for things that the pharaoh might require in the afterlife. At the end is the main tomb with the sarcophagus of the pharaoh, and the more valuable offerings and articles. The sarcophagus is huge - it contains 3-4-5 layers of smaller sarcophaguses, and inside them the mummy. Most tombs are empty now, only the outer sarcophagus is in situ - the mummies and things are in the Egypt Museum in Kairo. We went into three tombs, the ones of II Seti, Sebakh(?) and IV Ramses. Fortunately these all had nice, wide corridors, so I felt all right in them.

Then we have to run to see the death temple of Hatsepsut before the sun sets - being not a real pharaoh (only almost) she could not get a tomb in the valley, so it is on the outside, facing the Nile. There are thousands of smaller and bigger tombs and temples here, carved into the valley-sides for nobles. This temple is huge and impressive to look at - nothing inside of course, but nothing destroyed it either. A bit further towards the Nile are the two colossal, sitting figures - the Colossii of Mnemnon. They sat at a time in front of a temple, but that was partially destroyed by the Nile and pulled down long time ago. But for all these the time-etched two colossuses are even more interesting... Shelley comes to my mind and the Ozymandias, as it talks about the past glory of a king, while the statue is long gone in the empty sands...These too almost dissappeared, only archeologists saved them from time... but to be honest... do we know who the hell was Mnemnon? The way home is uneventful, mainly spend it by sleeping. I am tired, and also a bit sunburnt - who thinks of taking sunscreen to a holiday in December?

Egyiptom I.

december 4 péntek

Indulás bp. du 6.30-kor Ferihegy 2B-ről. Travel Service légitársaság, a fedélzeten teljes ellátás (meleg vacsora + 3x italkínálat), repülési idő 3,5 óra. Időjárás Bp-en 3-4 fok, szitáló eső, néhol köd. Érkezés Hurghadába 23:30 (helyi idő +1 óra Bp-hez képest). Reptéren a King Tours helyi idegenvezetője fogad, Haddad Leyla, + 4 másik utas, másik szállodákban. Érkezés a szállodába éjjel 1 körül, vacsorával + itallal várnak, becsekkolás, szoba. Séta a tengerparton, alvás.

Starting from Budapest Ferihegy 2b airport, 18:30. Travel Service, full course on the plane, (hot dinner plus 3 times offering drinks, I am surprised), time of flight is 3,5 hours. Weather in Budapest 3-4 °C, slight rain, fog. Arriving to Hurghada at 23:30 local time (+1 hour), At the airport the representative, Haddad Layla awaits us (myself and 4 more people but they stay in different hotels). Arriving to the hotel at 1 a.m., still get dinner and drinks, check-in, getting to the room - a walk on the beach and sleep.


december 5 szombat.

Reggel 9-kor kelés, reggeli svédasztalos, amit felismerek, azt eszek = vajas kalácsféle, kávé, gyümölcs. Pár vajat lenyúlok, jól jöhet még. szálloda felfedezése, séta a tengerparton, egyelőre még fürdés nélkül, fényképezőgéppel. A szoba egyszerű kétágyas, zuhanyzós fürdőszobával, TV-vel, hűtőszekrénnyel, a földszinten, erkéllyel, a tengerparthoz legközelebbi szoba - félig arra is néz, sajnos emiatt a wifi itt már nem fogható. Valamit valamiért. A szomszéd szállodát építik, nem túl hangos, mert már inkább belül dolgoznak rajta, de néha hallható.

A tengerpart és a főút között cca. 1-1,5 km távolság van, ezen helyezkednek el a szállodakomplexumok, cca. 5-600 m-es sávokban. Itt nem divat az egy darab 30-emeletes tömb, hanem a hatalmas területen, kertekben (sziklakert, virágágyások, bokrok, pálmák között) elszórva vannak az 1-2-3 emeletes, sorházakra emlékeztető szobák-apartmanok. Minden szálloda középvonalában egy medencekomplexum van, többnyire sósvizű, 0,5-1,5 m mély, mesterséges szigetekkel, pálmákkal, napágyakkal és bárokkal a széleken. ezt kert övezi, majd kifelé több sorban, kertekkel tarkítva vannak a szobák. A parti cca. 50-80 m-es sávon éttermek, bazárok, kávézók vannak, majd a napernyőkkel, napágyakkal felszerelt part. A saját partszakasz két szélén a Reemvyrában két mesterséges homokpartot hoztak létre, ami körbeöleli a lagúnát, és hálóval kizárja a nagyobb tengeri élővilágot; ezeken napernyők és napágyak vannak, míg a két végén balra kikötő, jobbra diving-surfing-parachuting központ és sétálórész van. Az egyes szállodák partjai egymástól eléggé el vannak zárva, a komplexumok be vannak kerítve, a bejáratoknál biztonsági őrség van, csak az ottlakókat engedik be. A főépületekben vannak éttermek, boltok, recepció, bank-pénzváltó, kávézók, internet. Sajna bankautomata az ritka, a Reemvyrában nem volt, a szomszédba kellett átmenni pénzt kivenni. Internet-kávézó és wifi is volt; félóra 10 font, a wifi 1 hétre 100 font. (1 font cca. 30 forint)



Meglepődés: itt a tél nem holtszezon, a szálloda cca. 3/4-ig tele volt, és ahogy elnéztem a többi is cca. ennyire. Az időjárás szerintem tökéletes: napközben 20-25, a napon 30 fok, néha kissé szeles, de eső itt soha nem szokott esni. Este a naplemente után lehűl, és a szél is többnyire feltámad - ilyenkor 10-15 fok lehet. A tengerparton nem, de beljebb éjszaka akár 0-5 fokig is lehűl - sivatagi éghajlat. A szálloda tele van oroszokkal, angol szót alig hallani. A többi utas szerint máshol is sokan vannak, úgy tűnik nekik a tél a kedvenc szezonjuk itt.

Délután strandolás. Törölközőkártyára kapunk strandtörölközőt, a parton a hely szabadonválasztott. kicsit régies, masszív fa strandágyak, rajtuk szivacsmatraccal, a napernyők itt a pálmaleveles, susogós fajta; a medencénél valami fűféle borítja őket. A tenger cca. 20-22 fok körül lehet, a lagúna sekélyebb részeint melegebb, a sekély medencében még ennél is langyosabb, 24-25 fokos. A lagúna baloldala aprókavicsos, a jobbfele homokos, a kinyúló homokpad végénél sziklás, szaggatott, lábnyúzó. Veszek is gyorsan fürdőcipőt, 30 font, olcsóbb mint a doki ha felvágja a talpamat egy kagyló-kő-akármi. A lagúnában a víz alig fodrozódik, fürdésre tökéletes, még a gyerekek, vénasszonyok is nyugodtan belemennek, nem hideg, főleg a nap legmelegebb részén. Délután 3-4-től már itt is kezd hűvösödni, ahogy a nap egyre laposabban süt, és négy után már inkább csak a medence melletti, szélvédettebb részeken alszanak páran. A parti kerítésen lyuk, így én is átosonok itt a szomszéd szállodába, ahol van bankautomata, és veszek ki pénzt.



A medencénél és a parton is délelőtt-délután animációs programok, aerobic, tánctanulás, strandröplabda, éneklés, stb van. Napközben a különböző szolgáltatók emberei járnak körbe a parton, fizetővendégeket 'fogva' mindenfélére - itt a Reemvyrában volt szépségszalon (masszázs, szauna, stb), merülőközpont, surf, parachute és snorkeling oktatás, kirándulások hajóval, tengeralattjáróval, busszal minden ismert turistacélponthoz. Ezek időnként picit túl rámenősek voltak, de még mindig semmi azokhoz képest, akik ezekben a turistacélpontokban akartak eladni ezermillióféle dolgot - na azok már tényleg a piaci légy kategóriája voltak. Nagyon nagy a szegénység, mindenki szinte kétségbeesetten próbál meg eladni valamit, vagy segíteni, amiért baksist kérhet...

Este 7-10-ig vacsora, svédasztalos szintén. Többféle főétel (ált. csirke, hal, marhahús és egyéb), többféle köret (többféleképpen elkészített rizs, krumpli, párolt zöldség), saláták tucatnyi, leves nem sok, és nem is jók; frissensültek kevés és sokan állnak sorba értük; desszertek millióféle (halvák, édes tészták, fagylaltok, gyümölcsök, pudingok és kocsonyák). Ital itt csak a dzsúsz, tea ingyenes, a piákért fizetni kell. Az egésznapos kirándulásokra tökéletesen fel vannak készülve; a Reemvyra 400 szobájában lakó cca. 1500 emberből szinte minden nap megy 10-20-50 valamilyen kirándulásra, és ezek csomagolt reggelit kapnak, a vacsorát pedig akkor, amikor megjönnek. Ezt elég bejelenteni este a recepción és nem sokra rá már kapja is az ember a csomagolt reggelit.

Ezt ma meg is teszem, mivel a program szerint éjjel 1-kor indulunk Kairóba; mivel tőlünk nincs elég ember, így a Karthago Toursszal együtt. Este Leyla még küld egy sms-t, megerősítendő az időpontot. Az indulásig még sétálok egyet a parton este is, fényképezgetve, majd megkapom a kaját, átrakom a hátizsákba, alszok egyet, majd 1 óra előtt nem sokkal kiülök a recepcióra a buszt várni. Buszok jönnek, felszednek pár embert, mennek - csak az enyém nem jön. Fél kettőkor sms Leylának, hogy késés van - válasz nem jön. Mint kiderül, felhívta a buszt, és ott azt mondták, hogy már velük vagyok a buszon. A másik két utast is elfelejtették elvinni, nemcsak engem. Éjjel ezt nem tudva két óráig vártam a buszt majd elmentem aludni. Reggel tisztáztuk a dolgot Leylával, aki mindenért kárpótólt, megszervezte, hogy egy másik csoporttal (lengyelekkel) menjünk el mindkét kirándulásra, hétfőn (7-e) Luxorba, majd 9-én Kairóba.

Waking up at 9 in the morning, breakfast is in buffet-style, good sortiment, but a lot of things that I don't recognize yet. Morning walk around the resort with camera, getting to know it, looking around. My room is in the ground floor, a simple, twin bed affair with TV, fridge, bathroom and balcony, looking sideways to the sea. It is actually nearest to the beach, but unfortunately wi-fi is not available here. It is also next to the neighbouring resort which is under construction, but not too loud, as the work mainly on the inside now.

The resort itself: Reemvyra resort. Between the sea and the main road there is a 1-1,5 km wide strip, and the resorts are in this in 5-600 m wide strips. Here it is not usual to have one big, 40 storied building as a hotel, but they have 1-2-3 floors high, rows of houses-like buildings that contain the apartments and rooms. These building are set into big parks with lots of greenery from the rock-gardens to the flower-beds - and of course lots of palm trees. In the middle, all resort has a huge pool-complex with depth of 0,5 till 1,5 m, with artificial islands and bars, poolside tables, sunbeds and sunshades. Around this there are gardens and the rows of buildings - at the top the reception-restaurant-bars-shops - the main building. At the beach also there are sunbeds and sunshades, and also smaller restaurants, bars and shops; at the sides of the private beach there are two artificial arms, one is sandy, the other is covered; this on ends in a marina, while the sandy on has sunbeds and a diving-surfing-parachuting complex. The two arms are connected with a huge net which keeps out the bigger fauna of the Red Sea. The beaches of the separate resorts are separated from each other and also the entrances are guarded, only those who live there can go in. In the Reemvyra, there was no ATM, so I had to go to the next resort which had one (ATMs are not often can be found in Egypt). Internet-cafe and wifi they had; half an hour is 10 LE (egyptian pound ~ 0,8 euro), the wifi is 100 LE for a week.

Surprise to me: the winter is absolutely not a dead time here. The resoort was about 3/4 full, and as I could see the others were about the same. In fact the weather is about perfect now, during the day it is 20-25 degrees, and on the sun it feels like 30; sometimes it is a bit windy, but rain almost never falls. During the evening it get colder and usually wind arises too, so it is around 10-15 °C. In the desert it is even hotter during the day and colder during the night - it can cool down to near zero °C - typical desert climate. The resort, just like most of them are full of Russians, and even the staff speaks Russian a bit - it seems Russians like this weather, so it is their favourite season.

Afternoon I go to the beach for swimming and sunbathing. For a card we get beach-towels every day, so no need to dry them overnight. The sunbeds on the beach are a bit old-fashioned, heavy, wooden things with a foam-matress on them. The sunshades are the ubiqutous ones with dry palm-leaf covering. The sea in the lagoon is around 22-23 °C, in the pool even warmer, around 25 degrees. The left side of the lagoon is covered with small pebbles, the right side is sandy, with an occassional bigger rock - at the end of the sandy arm it gets definitely rocky - probably the original beach, and the sand is the artificial. I quickly buy swimming-shoes, at 30 LE they are far cheaper than the doctor if a rock or something cuts my feet. In the lagoon the water is almost still, perfect for swimming and not cold at all. at 3-4 in the afternoon it is getting colder here too, and most people go to the more wind-protected poolside sunbeds.

Both at the poolside and on the beach there are animation programs all day long; aerobic, dancing, singing, beach-volleyball, etc. During the day people go around amongst the sunbathers to offer a lot of programs for their companies; the usual ones seem to be beauty-saloon with massage and all; diving courses and trips, parachuting, snorkeling, surfing, and excursions to all popular destinations - it seems there is no low season for them either. They are all right, even if it was a bit annoying to be waken up hourly by some of them - but it was nothing compared to the annoyingness of the people at these destinations; there everyone tried desperately to sell every little trinket, fake statues, fake papyruses, or make you take photos of them, or let them do services - for baksis of course. They are really, really annoying... I understand that they want to get by by this, but I, as a turist did not come here for being harassed all the time when I want to take a photo of a beautiful old temple or something.

Dinner is from 7 till 10 each day, and it is also in a buffet style. Usually 3 types of main meat-courses (chicken, fish, beef), some freshly roasted meats; lots of side dishes, like rice, potatoes, pastas, steamed vegetables; lots of fresh salads with various garnishes; and literally dozens of desserts, from pastas, to puddings, and some that I know no name for. Only the soft drinks are free, alcoholic ones must be paid separately. They are absoluetly prepared for the turist going for whole-day excursions; from the over 400 rooms, and cca. 1200 people every day around 1-2 dozen go for some kind of a trip; they get a pre-packed breakfast, and late dinner.

And so I ask for it, as we are supposed to go to Kairo during this night - leaving ast 1 a.m. - because our company has not enough people, we go with the Karthago Tours people. Before the start, I walk around a bit the darkening seaside, making some photos, then get the packed breakfast, put it to my backpack, and sit at the reception, waiting for the coach. Buses come, pick up people, and go - but mine does not. after being half an hour late I send sms to Leyla - no answer, as she calls the coach and they say I am on the bus. They actually left me, and the other two people from King Tours... In the morning phone to Leyla, we clear the matter, and it was the other tour operator's fault; Layla organizes that we join another group, some Polish ones, so we go to all planned trips with them.

Szünet

Elmentem nyaralni.
egy hét múlva vissza.

Gone for a holiday.
back in a week.

Truth

"From my experience with my brother, who suffers from aspergers, people suffering from aspergers tend to find compromising difficult. It's like they feel cheated if their opinion is not the one recognized as the truth"

We were talking on the chat about Aspergers, and I was thinking about this sentence quite a long time afterwards. It is certainly true, all my senses tell me so. But still a simplification. When I have an opinion about something - and it is rare with me not to - I make a difference between just having an opinion and having an opinion which is TRUTH. I capitalize the worrd, because I have always, all in my life held truth as almost sacred. I am sensitive on this matter. If I feel that my opinion is the truth, then I defend it no matter what, no matter the circumstances, the manner and the opposition. It is - to keep the terminology in this spirit - it is almost like a crusade. I do not know why is it so. It is not important what causes it, chemicals in the brain or karma.

But it makes a helluva lot of a difference when I argue with my opinion as just one of the possible viewpoints, subjective, personal, and I make compromises, I concede points, I enjoy the argument, the exchange of ideas and views that form and shape each other - and on the other hand when I feel my truth, and I feel it threatened, when it is not flexible, but hard and obvious, and still people cannot or want not see it, accept it, acknowledge it... and then I turn hard like a diamond, I anger and shout, I take it absolutely personal that they dare to question me, and the truth... and yes, it is the case that the opening sentence tells. I wonder how I can or could or even if I should deal with it. For truth is truth. When I see it, I cannot let it go for the sake of a good conversation, for the sake of a nick banned, for the sake of loosing a job... because it is more important... I hate losing these things, it hurts losing, like it hurt being banned - but when I saw my tuth and saw admins' attacks on it, I just could not give up.

When I do not defend truth, I can see quite clearly how I should behave, how I should compromise, how is it with other people. I often even tell about it to other people as advice. But when it is coming to the .... is it a test...? I am not sure... but when it comes to this, I find that truth is still the most important thing. Rarely, very rarely I feel a small nagging doubt afterwards, when the truth is not rock-solid, not absolute... those are hard times, because I am scared of myself. The 'what have I done' feelings come. but the hurt is also there, the feeling of injustice against me, and it is usually far stronger than the small voice of the doubt.

I must go down to the seas again, to the lonely sea and the sky,
And all I ask is a tall ship and a star to steer her by,
And the wheel's kick and the wind's song and the white sail's shaking,
And a grey mist on the sea's face and a grey dawn breaking.

I must go down to the seas again, for the call of the running tide
Is a wild call and a clear call that may not be denied;
And all I ask is a windy day with the white clouds flying,
And the flung spray and the blown spume, and the sea-gulls crying.

I must go down to the seas again, to the vagrant gypsy life,
To the gull's way and the whale's way where the wind's like a whetted knife;
And all I ask is a merry yarn from a laughing fellow-rover,
And quiet sleep and a sweet dream when the long trick's over.

/John Masefield/