Menni kell

Becsuktam egy ajtót és kinyitottam egy másikat. Tovább kell menni, hát továbbmegyek. Nem azért, mert kell, hanem mert arra jó menni, erre meg nem jó maradni. Na jó, noszogatni kellett, nehezen akartam leválni a fórumról, ki kellett, hogy rúgjanak a modik, hogy menjek már végre. Megint a béka és a forró víz jut eszembe, már igencsak forró volt, és még jó, hogy csak virtuálisan főttem meg benne. IRL meg van hová menni, van merre fejlődni, van társaság, van út. Érdekes útnak tűnik, ha nehezebbnek is, mint az előző. Tulajdonképpen persze minden út befelé vezet, csakhát belül is vannak ösvények, el lehet tévedni könnyedén. Még kapálózok egy kicsit, nem könnyű elengedni tizenévet csak úgy. Sokszor megpróbáltam már eddig is. De valamikor tényleg abba kell hagyni. Egy köteléket nemrég teljesen eltéptem, azt sem volt könnyű, fájdalommentes sem. Okoztam is vele fájdalmat, ez már csak így megy. Ez most… ez egy másfajta kötelék, egy másfajta fájdalom. Mondjuk ezzel nem okozok fájdalmat senkinek, sőt. Amiből persze látszik, hogy rég itt volt az ideje, csak halogattam. Piszmogtam, elkentem, tétováztam, lusta voltam. Mentegetem magam a korommal, már nehezebben váltok, változok, mint húszévesen tettem. De ez mind csak mellébeszélés. Még mindig titokban reménykedek, hogy… miközben tudom, hogy dehogy.

Menni kell.