Tibet - olimpia

„Tibet nem emberi jogi kérdés” írja az újság, nyilatkozza a kínai miniszterelnök. Nem emberi jogi kérdés. Nem emberi jog, hogy egy kis ország, amelyet bekebelezett Kína, úgy élhessen, ahogyan szeretne. Nem emberi jogi kérdés, hogy üldözik a szerzeteseket, hogy lerombolják az évszázados kolostorokat, hogy az ország vallási vezetője száműzetésben kénytelen élni, hogy a második vallási vezetőjét nyom nélkül eltüntették a kínaiak, hogy erőszakkal kínaiakat telepítenek be az országba, hogy legyen tömegbázisuk, és elnyomják a tibeti kultúra legapróbb jelét is. Kínának ez nem emberi jogi kérdés, mert Kína nem ismeri el, hogy léteznek emberi jogok. És ami nincs, az nem is lehet kérdés(es). Tibet kínai lesz, mert Kína ezt így akarja. A lámák kínaiak lesznek, mert Kína ezt így akarja. A tibetiek nem lesznek, mert Kína ezt így akarja. És az olimpia is kínai lesz, mert Kína ezt így akarja. Nagyon nagy hiba volt Kínának adni az olimpiát. Az olimpia évtizedek óta kommercializálódik, romlik, válik egyre inkább üzletté a sporteseményből. Most már politikává, erőszakká, protestálássá és érdekszférák harcává is fog válni. Persze ott volt a politika mindig is az olimpián, de eddig igyekezett mindenki távol tartani azt tőle, vagy legalább minimalizálni a befolyását. Most nem. Most a politika, a fellépés Tibet érdekében, a jelen lesz-e a megnyitón és ki, a hogyan és mit nyilatkozhatnak a sportolók, sportvezetők, a hová fognak húzni a bírók, játékvezetők, pontozók és miért, szabad lesz-e az internet, és kinek, mennyire - ezek válnak az olimpia elsődleges híreivé. Nem a sportoldalakon fog többet szerepelni ez az olimpia, hanem a glosszákban, vezércikkekben, hírtudósításokban, és persze a blogokban. És az alapvető hibát - hogy Kína rendezi az olimpiát – még ezer hiba, félreértés, félremagyarázás és vádaskodás fogja súlyosbítani. Lehet, hogy ez az olimpia megroppantja az olimpiai mozgalom gerincét. És lehet, hogy ez nem is baj.