RIP

no comments please

Quicksilver

De ez egy másik. Ő nagybetűs és létezik. És gyors, holott régi, viszont a szovjet ipar remeke. Ő Quicksilver, a világ talán leggyorsabb személyszállító hajója. Egyszer elmegyek majd utazni rajta. Meg lefényképezni a druszámat. Mert valahol én Quicksilver voltam a fórum előtt is, így az maradok - legalább egy kicsit - utána is. Ezt nem tudja semmilyen modi törölni.

Quicksilver

(nem saját kép. az indexé. ők lopják az enyémeket, én nem érzem etikátlannak, hogy ellopjam az övékét. sőt, én leírom, hogy ez az ő képük volt, amit ők nem tesznek meg az enyéimmel)

Bürokrácia

Gondoltam megírom, hogy hogyan zajlott le – az elmúlt három hét alatt - a Nagy Okmányirodai Gépjárműátírási Csata, amikor jött a krach, hogy mostantól egy majdnem titokban életbelépett rendelet szerint már nem írhatjuk meg az engedélyezési tervekhez a tűzvédelmi műszaki leírást, mivel ezentúl a mindigelfoglalt, soharánemérő, foghegyrőllenéző tűzoltóknak kell kuncsorognunk, mert csak ők írhatják azt meg. Egy tűzoltótól átlagban cca. egyhónapra lehet időpontot kérni egyeztetésre, és átlag háromszor dobja vissza az egyeztetett terveket is. És ezentúl csak ők írhatják meg azt, ami nélkül be se lehet adni az eng tervet.

Előszedtem egy nem is olyan nagyon régi, talánha húszéves engedélyezési tervet. Másfél oldal műleírás, három tervlap, az elejére _rápecsételve_ az építési engedély, kapott egyet az építtető, egyet a tervtár, egyet meg valahová lefűztek. Ma egy átlag műleírás három szecska lappal kezdődik (címlap, aláírólap, tartalomjegyzék), 6-8 oldalas műleírás, tűzvédelmi műleírás, statika (szinte mindig kellenek), átlag öt tervlap, és mindez átlag nyolc példányban, hogy a szinte mindig bevont három-négy szakhatóságnak is jusson. A sokat reklámozott bejelentési terv _tökéletesen_ugyanilyen_. A határidők a szakhatóságoknál egy-két hónap, az építési osztálynál három. Akármelyik is visszadobja, az óra újra indul. Az építési engedély átlag három gépelt oldalon sorolja fel a feltételeket.

Mindezt az egyszerűsítés jegyében. Állítólag.

Az okányiroda ehhez képest a három hét alatt elintézett átírással sehol sincs. Még bőséges lehetőségek vannak benne a bürokrácia oltári méretűvé növelésében, és az élet ellehetetlenítésében.

Apu már egy-két éve mondja, hogy nem lehet így dolgozni, hogy nincs ideje tervezni, mert csak ügyeket intéz, bürokratákkal hadakozik. Ahogy ma elnéztem, nem fogjuk ezt sokáig csinálni, mert nincs értelme.

Picture of the Day

A webshots-on tartom az utazós-kirándulós képeimet – bár már elgondolkodtam, hogy mást kellene keresni, mert van bőven probléma vele, amióta egy képeslapos cég átvette az egészet – de most nem ez a lényeg. Nagyon elszaporodtak rajta az utóbbi időkben az ilyen-olyan összemérettetések, versenyek, tematikus pályázatok. Én a creative-challenge nevűre szoktam benevezni képeket, eddig sikertelenül. Cca. egy-két tucatnyi ember az, aki megnézi a képeimet, és ez úgy nagyjából meg is felel nekem, mert nem tudnék mit kezdeni azzal, ha százával ömlenének a dicsérő megjegyzések – bár biztosan jól esnének, ez kétségtelen – de nem tudnék ennyire válaszolni is. Na, most éppen az történt, hogy elkezdtek ömleni a gratuláló kommentek egy régebbi, szekszárdi képemre, én meg elkezdtem keresni, hogy ugyanmár miért is? Az még angolul sincs feliratozva, tekintve, hogy jószerivel csak a családnak tettem fel megnézni, aztán ott maradt. Nagy nehezen kiderítettem, hogy van egy ’Picture of the Day’ amiben témánként (utazás, home, garden, stb) kijelölnek egy-egy képet, ami felkerül a címlapra (meg van még ott pro shot POTD, meg Photo Walk, meg Creative Challenge winners). Tekintve, hogy én nem a címlapon szoktam bemenni, ez meg is lepett; amikor utoljára arra jártam, még csak egy darab POTD volt, ami többnyire a pro shots-ok közül lett kiválasztva. Mondjuk azt nem mondom, hogy nem örülök neki, de a kommentek többségének az üressége (’gratulálok a POTD-hez’) az már kevésbé örömteli. Hát… ez egy fotómegosztó, most mit csodálkozok.

Jó, persze, most visszaolvasva látom, hogy már megint fanyalgok, meg nem tudok semminek sem örülni... de, a potd-nek örülök. Tényleg. Mert szerintem is jó kép, nem érdemtelen az elismerése.

Full Moon

Full Moon, PMS and front.

Need I say more?

-----------------------

Életem két nagy dilemmája csapódott ma fullosan az arcomba.
az egyik...
hogy én őszintén elmondom mindig, ha valakivel bajom van, és ezért már tiltottak ki fórumról, utáltak ki társaságból, meg hasonlók - és azt kapom meg, hogy alattomosan, hátulról célozgatok emberekre, mert nem merek nyíltan színt vallani...
és a másik...
hogy én készséggel beismerem az én részemet, az én hibámat bármilyen közös problémában, ha úgy érzem, hogy tévedtem, ugyanakkor fenntartom, hogy a másik is tévedett, mert szerintem tévedett - és azt kapom az arcomba, hogy én mindig másban keresem a hibát, sosem magamban. 
és eközben mint úszni tanuló a mélyvízben próbálok evickélni a nekem totálisan idegen közegben...
mert mire az egyik közeg ismerőssé válna, én hülye mindig beleugrok egy újba, hogy... fuldokoljak? ússzak? tanuljak? káromkodjak? stb?
és mindezek ellenére évek óta először érzem úgy, hogy pozitív irányba látszik fordulni az életem sorskereke...

és ha más nem is, de ez jó érzés.

A hidakon meg átmegyek - vagy nem - amikor odaérek.

Creative Commons

Tudomásul vettem, hogy ok nélkül törölték a nickemet a fórumról, úgy, hogy közben nem is írtam oda, ergo nem adtam okot erre. Kértem, többször a modikat, hogy az így előááló problémát a képeimmel rendezzék. Ugyanis én a képeimet az index fórumaira az őáltaluk elfogadott módon (azaz az MM-ben leírtak szerint), a CC Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! licenszével tettem fel, azaz eszerint ha bárki felhasználja a képemet, amit oda feltettem, akkor meg kell nevezzen, mint a kép alkotóját. Szerintem ez egy liberális és méltányos eljárás azon képeimmel kapcsolatban, amiket oda feltettem. Namármost a nicktörléssel ez bukott. És ha liberálisan is fogom fel a dolgot, azért nem public domain-né akartam tenni a képeimet, hogy bárki leszedhesse onnan, és azután a magáéként kezelhesse. Kértem a modikat, hogy akkor töröljék a fórumról a képeimet, mert szerintem ez így lenne korrekt. Azt a választ kaptam, hogy ez nagy munka lenne kikeresni, de felmerült, hogy töröljék az összes hozzászólásomat. Mint megoldás. Nem anyáztam le a modit, aki válaszolt, mert az első olyan volt, aki tényleg próbált valamit tenni az ügyben, de itt és most azért kiszalad belőlem, hogy a rohadt életbe, hát ők okozták a problémát, oldják meg ők! És ne azzal, hogy törlik a tízezernyi hozzászólásomat, ami a folyományaival együtt topicok százait tenné értelmetlenné, és topicok százait döntené romba, amiket nyitottam. Hanem bazmeg, dolgozzanak meg azzal a szarral, amit ők csináltak, és oldják meg a dolgot! Ez a dolguk, és nem az, hogy ok nélkül törölgessenek usereket a fórumról, akik erre nem adnak okot.

Jégeső

Amikor elkezdett borulni és morogni távolról az ég, akkor kimentem a kertbe, és beszedtem az ülőpárnákat.
Amikor elkezdett csendesen esegetni, kiültem az erkélyre, és Alexxszel néztük az esőt, élveztük a friss esőszagot.
Amikor elcsendesedett, bejöttem, és leültem a gép elé dolgozni, gondolván, ennyi volt.
Amikor egy oltári, de tényleg ordenáré módon nagyot reccsent az ég, érzésem szerint a fülemtől kettő centire, akkorát ugrottam ültömből, hogy levertem a billentyűzetet.
Amikor lecsendesedett a szívverésem, és továbbra is ugyanígy recsegett az ég, akkor áramtalanítottam mindent a lakásban.
Amikor elkezdett leszakadni az eső, megint kiültem Alexszel az erkélyre, nézni-hallgatni-szagolni.
Amikor elkezdett esni a jég bejöttünk, mert beverte a szél az erkélyre is, és az ablakból néztem tovább.
Amikor elkezdett igazán esni a jég, immáron mogyorónyi, kisebb diónyi darabokban, akkor hoztam a fényképezőgépet, és elkezdtem fényképezni, ahogyan a zöld kerti asztalon pattogtak a jegek.
Amikor kisütött a nap, és a jég egyre jobban, egyre nagyobb darabokban esett, akkor nem bírtam tovább bent, előkaptam egy lila esernyőt, és kimentem fényképezni.
Ettől gyorsan abbahagyta.
Közel 20 percig esett a jég, változó intenzitással, és méretekben.





És megint kezdi. Ugyanúgy.

Menni kell

Becsuktam egy ajtót és kinyitottam egy másikat. Tovább kell menni, hát továbbmegyek. Nem azért, mert kell, hanem mert arra jó menni, erre meg nem jó maradni. Na jó, noszogatni kellett, nehezen akartam leválni a fórumról, ki kellett, hogy rúgjanak a modik, hogy menjek már végre. Megint a béka és a forró víz jut eszembe, már igencsak forró volt, és még jó, hogy csak virtuálisan főttem meg benne. IRL meg van hová menni, van merre fejlődni, van társaság, van út. Érdekes útnak tűnik, ha nehezebbnek is, mint az előző. Tulajdonképpen persze minden út befelé vezet, csakhát belül is vannak ösvények, el lehet tévedni könnyedén. Még kapálózok egy kicsit, nem könnyű elengedni tizenévet csak úgy. Sokszor megpróbáltam már eddig is. De valamikor tényleg abba kell hagyni. Egy köteléket nemrég teljesen eltéptem, azt sem volt könnyű, fájdalommentes sem. Okoztam is vele fájdalmat, ez már csak így megy. Ez most… ez egy másfajta kötelék, egy másfajta fájdalom. Mondjuk ezzel nem okozok fájdalmat senkinek, sőt. Amiből persze látszik, hogy rég itt volt az ideje, csak halogattam. Piszmogtam, elkentem, tétováztam, lusta voltam. Mentegetem magam a korommal, már nehezebben váltok, változok, mint húszévesen tettem. De ez mind csak mellébeszélés. Még mindig titokban reménykedek, hogy… miközben tudom, hogy dehogy.

Menni kell.

quicksilver

Amíg elvoltam máshol, nem is néztem netet, nem is foglalkoztam a fórummal, a hussszal, a moderátorokkal - addig azok törölték a nickemet. Nem letiltották, nem baszakodtak, nem szóltak, nem mondtak semmit - csak nyom nélkül kitörölték. Nincs többé quicksilver.

Fáj.

Még csak meg se kérdezhetem, hogy mi történt. Egyszerűen fogalmam sincs, hogy mi baja lett hirtelen valakinek a nickemmel, és még az erre vonatkozó kérdést is kitörlik, a nicket is letiltják.

quicksilver

OFF line

A hétvégén offline leszek, mondjuk rámfér. Valahogy mindig összejön, hogy elmenés, pihenő, szabi, nyaralás előtti nap még estig kelljen dolgozni. Máskor is van munka, de ilyenkor mindig sürgős is. Meg még ezt elintézni meg azt, meg amazt, és ne feledkezzek meg amarról sem… miért jön ez mindig össze, hogy aztán teljesen kifacsarva menjek oda, ahová megyek?

ps: a kommentek átmenetileg szintén offline vannak...

Ősfák

Nem fogadott minket a kegyeibe az időjárás; már útközben is többször esett, mint nem, odaérve pedig egészen vigasztalannak tűnt az idő. Kicsit ugyan megjavult, mire a tanösvény végére értünk, de jónak azért még nem neveztem volna. Mondjuk már nem esett, csak szemetelt az eső.

Fura ez a dolog az ősfákkal. Annyit hallani róluk még mostanában is, szenzációnak tartják, gyűjtést rendeztek az elhelyezésükre-konzerválásukra – aztán meg ott vannak Ipolytarnócon, mint az ’igazi’, a nagy ősfa megtűrt unokái, kék lepedőkkel letakarva, a bejárat mellett, kint, mintha nem tudnának, vagy nem akarnának velük mit kezdeni az ottaniak. Nem is tudom, örülnek-e nekik vagy nyűgnek tartják őket? Hiszen a megkövesedett nagy ősfának még a darabkái is épületet kaptak, plexiborítást, megvilágítást és magyarázó táblákat… addig ezek hatan kint áznak az esőben, ronda, kék lepedőnyi védelemmel, egy sornyi felirat nélkül, csak letéve oda, mert ott volt hely.

Az őslábnyomok viszont tényleg érdekesek voltak, elnézegettem volna őket órákig. Kik, mik jártak arra… a 3D-s film telitalálat; kicsit rövid volt nekem, de el tudom képzelni, hogy a térhatás, a kihalt állatok animációja, a minimális tudálékoskodás csábítóvá és fogyaszthatóvá teszi az őskor világának ezeket a darabkáit.

A túraösvények most kimaradtak; majd egyszer egyedül, és egész napra eljövök, bejárni a környéket. Érdemes, az látszik.

Ennyit máról. Voltunk Hollókőn is, de mára már nekem erősen mesterkéltnek, csináltnak, giccsesnek tűnik a falu. A vár meg… hát vár. Nem rossz. Ott is eltúrázgatnék egyszer a környéken.

Majk