Az év Bankja

A fenti büszke hirdetés akkor ütötte meg a szememet, amikor először próbáltam meg bejelentkezni az OTP Direkt-be az interneten keresztül. Természetesen sikertelenül, de azt már akkor is sejtettem, hogy ez nem lesz egy egyszerű történet. De kezdjem az elején.

Apunak elég régóta van vállalkozói bankszámlája az OTP-nél. Hogy miért ott, az más kérdés; akkoriban még nem volt választási lehetőség, azóta meg a megszokás, és az idősebbek konzervativizmusa tartotta ott. Mégis, utoljára, amikor egy órát várt a bankfiókban sorbaállva, az ügyintézőnek sikerült rábeszélnie arra, hogy gondolkozzon el a netbankon. Megbeszéltük, jónak találtuk, és február elsején megkötöttük a szerződést a bankkal, e-bankszámlára, bankkártyával, netbankkal, kiskutyafülével. Ígéretet is kaptunk, hogy a kártya egy héten belül meglesz. Ezen már akkor is csak gúnyosan mosolyogtunk. Jól is tettük, mert ma, március 3.-án, azaz több mint egy hónap után jött meg a bankkártya, ill. az értesítés, hogy bemehetünk érte a bankfiókba. Bementem vele én is, mert nem nagyon ért a géphez, nethez, gondoltam majd nekem elmagyarázzák (én nem ismerem az OTP dolgait – mondhatni hál istennek), én meg neki megtanítom. Ehhez képest megkaptuk a kártyát, a tokengenerátort, és egy cca. 5x6 centis, ötlapos füzetecskét, hogy aszerint kell használni, aktiváltuk a kártyát, és viszlát. Közben belenéztem a füzetecskébe, amiben kemény 10 sor foglalkozott a netes bejelentkezéssel, gondoltam ez azért elég egyszerű, sőt még érthető is volt.

Hazaértve szinte rögtön megpróbáltam bejelentkezni. Elsőre nem ment – ekkor láttam meg gúnyosan a képembe villogni a fentebb említett reklámot – de nem adtam fel. Az azonosítók, kódok, telekódok, bankkártyaszámok x-edik számjegyeinek rengetegében kóborolva, a bankszámlaszámok x db x-edik számjegyei, ezek valahogy összekombinálva, hogy pont tíz számjegyet adjanak ki; természetesen minden egyes próbálkozásnál új token-kódot generálva, mert az egyszerhasználatos, négy ablakban az otp helpjét váltogatva, lassan gyöngyöző homlokkal, makacsul próbálkoztam a belépéssel. A hibaüzenetek sem változatosságot nem mutattak, sem informatívak nem voltak: ’kommunikációs hiba’. Erre varrjon az ember gombot.
Másfél óra múlva feladtam, és felhívtam az OTP direktet, a neten megadott menüponttal, amit előzékenyen megadtak, hogy ehhez a problémához ezt kell beütni. Ezt mondjuk a menürendszer nem tudta, a megadott menüpont természetesen más szolgáltatáshoz tartozott, ahol is az ügyintéző érdeklődve hallgatta a problémámat, majd közölte, hogy nem hozzá tartozik. Új próbálkozás, immáron a többszintű menürendszer végighallgatásával, a megfelelő gombokkal, végül csak eljutva a megfelelő ügyintézőhöz. Az ügyintéző kedves, segítőkész, végighallgatja a hiba leírását, de a nevemet megtudva elkomorodik; nekem nem adhat ki adatot a bankszámláról, ami nem az enyém. Még csak picit tombolva mondom neki, hogy nem akarok én semmilyen adatot megtudni, sőt, én fogok neki adatokat adni, és apu, a cégtulajdonos nem ért a géphez, neki hiába is mondana bármit erről. Nem baj, neki vele kell beszélnie. Átadom a telefont. Innentől másodkézből a történtek. Apu bediktálja az adatait, a bankszámla adatait, a számlaszerződés adatait, majd homlokát egyre inkább ráncolva hallgat. Időnként egy-egy adatot még egyszer megad, én pedig már sejtem, hogy ez nem technikai probléma lesz. Egy végső ’értem’ és viszonthallásra után kiderül, hogy a szerződésnek nincs nyoma a rendszerükben. A szerződésnek, amit egy hónapja megkötöttünk, aláírtunk, megkaptuk rá a bankkártyát, a token generátort, és azt hittük, hogy létezik.

Irány a bankfiók. Picit várnunk kell, elvégre du. negyed kettőkor az OTP-ben, ahol nincs ebédidő a rugalmasabb kiszolgálás érdekében, összesen két ügyintéző van, akik dolgoznak. De végül sorrakerülünk. Az ügyintéző kedves, készséges, szerinte semmiféle probléma nincs ezzel a szerződéssel, ő ezt nem érti, nem lehetséges, biztos, hogy ezt mondták, ez történt? Elszámolok tízig, elvégre a saját netbankom sem volt egyszerű menet, bár itt ezt már kezdik túllépni. Igen, ezt mondták, ez történt, nézze meg még egyszer a rendszerben, ha a kollégája nem találta meg, akkor miért nem? Hát jó, megnézi. Felvillan a szemében az isteni szikra; lehet, hogy a direkt szerződéssel van baj? Az én agyamban az villan fel, hogy futni kéne pár kört, hogy levezessem a gőzt az agyamból. Igen, mondom erőltetett nyugalommal, legyen oly kedves megnézni, hátha a netes, direkt szerződéssel van valami, ha egyszer a netbanking nem megy, ha egyszer azért kötöttünk e-bankszámla csomag szerződést, hogy az legyen, hiszen bankszámla addig is volt, és az maga nem változott most sem. Megnézi, és tényleg; a netbankos szerződés nincs aktiválva. Nahát, hogy a kolléga miért nem aktiválta? Közjáték: apu félreérti, és mondja, hogy de aktiválva lett, ő emlékszik rá. Kis idő alatt kiderítjük, hogy a bankkártya lett aktiválva. Vissza a netes szerződéshez; akkor legyen szíves aktiválni. De ő azt nem tudja. Csak a kolléganő, aki nincs bent, mert ebédel. Vagy mi. Nem kérdezem meg, hogy miért csak ő, örülök, hogy nem próbálkozik az erejét meghaladó feladattal – eddig a pontig kétszer tűnt el tanácsot kérni valahol hátul – inkább visszajövünk később.

Visszajövünk később. Az ügyintéző kedves, segítőkész, sajnálkozik, hogy ő azt hitte, hogy megkötöttük már a direkt szerződést, és csak a bankkártyáért mentünk be délelőtt. Megemlítem neki, hogy a kolléganője szerint a direkt szerződést csak a bankkártya birtokában lehet létrehozni/aktiválni/beállítani (a terminológiában nem vagyok biztos – igaz ők sem). Nem észleli az ellentmondást, kedvesen mosolyogva kéri a kártyát, hogy megcsinálja a szerződést. Megcsinálja, kitaláljuk a jelszót, leírja a szeződésre – nem ugrok dupla lutzot ott a bankfiókban – aláírjuk, elnézést kér, végeztünk. Még egy kérdésem lenne, mondom, akkor ha van azonosítóm, ’titkos’ jelszavam, akkor mire való a tokengenerátor, ez az almazöld kütyü, amibe ha beledugom a bankkártyát, beütöm a PIN-kódot, ad egy tizenegyjegyű random számot, ami egy bejelentkezésre jó a direktneten. Elvileg. Ügyintéző hölgy zavartan mosolyog. Hát, ez egy extra biztonsági szolgáltatás, azt is be kell írni a megfelelő rubrikába… de mondom állj, a tokenes meg a nem tokenes belépés az két külön felület az otp honlapján. Még nagyobb zavarban, hősiesen mosolyog – mint kiderül lassan, fogalma sincs a dologról, a tokengenerátor az első, amit itt átadott, a leírásával együtt egy lezárt borítékban jött meg, amit előttünk bonthatott csak fel, a honlapról annyit tud, amennyi annak a címe a neten. Magyarán semmit nem tud a működéséről. De más sem a fiókban, gyanítom. Kellett nekünk egy ilyen hipermodern kütyü? Akartunk mi kísérleti nyulak lenni az optbank modernizációjában? Oké, mondom, hazamegyünk, kipróbáljuk, ha más nem, már ismerem a telefonos ügyfélszolgálat mellékeit is, ők csak többet tudnak róla.

Itthon természetesen azonnal próbálkozok. Azonosító, titkos jelszó, számlaszám, extra kód, és hipp-hopp bent is vagyok. Győzelem! Titkos jelszó természetesen megváltoztatva, mert nem szeretem leírva látni őket, nem egészséges. Kilépek, most jön a neheze, a tokengenerátoros belépés. Na, ez már nem megy. Hibakód: ’kommunikációs hiba’. Hmm, ez mintha ismerős lenne… hívom a telefonos ügyfélszolgálatot, ismerősként nyomom a mellékeket, gyakorlottan mondom a problémát. Ügyintéző srác kedves, segítőkész, de amikor meghallja, hogy csak a tokenes belépés nem megy, akkor elkomorodik. Azt bizony a helyi fiókban kell megnézni, hogy beállították-e a nemtudommit. De mondom tétován, ők nem tudtak segíteni abban, hogy hogyan… de azt nekik kell tudniuk, ő nem tud segíteni mondja. Kapcsolja a helyi fiókot. Ne kapcsolja mondom lemondóan, inkább bemegyünk. Már otthonosan fogunk oda visszajárni.

Hiába, jó dolog ez a netbankolás. Kényelmes, nem kell bemenni, sorbaállni, átutalásokat kitöltögetni… csak ülök otthon a székemben, és bankolok. Nagyszerűek a biztonsági intézkedések is, még engem se engednek be, akkor remélhetőleg mást sem. Igencsak kedves és készséges az összes ügyintéző, bizonyára minden előforduló hiba rajtuk kívülálló okokból jött létre. Nagyon ügyes dolog ez a kis, almazöld kütyü is, olyan helyeske számokat tudok vele generálni. Belépni meg be tudok a titkos jelszóval és a szerződésre kézzel ráírt azonosítóval. Holnap megyek csak vissza, ma már egy kicsit elhasználtam az agyi energiáimat. Meg a lelkesedésemet, a nyugalmamat, a fegyelmezett udvariasságomat. Még aput is vissza kellett tartani néha.

update: Ma (másnap) simán, csont nélkül működött a tokenes és a sima belépés is. A számítástechnika rejtelmei vagy az optbanké vajon...? De végülis olymindegy. :-)