Nem értem

Ha én azt mondom, vagy írom, hogy nem értem – esetleg ennek a különböző verzióit, pl. mi van? vagy tessék? – akkor azt azért mondom/írom, mert nem értem. Nem úgy csinálok, mintha nem érteném, nem gúnyolódok, nem cikizek, nem akarok elérni semmit és nem is szórakozok senkivel. Ténylegesen nem értem. És azt sem, hogy ezt miért nem hiszik el. Azt meg végképp nem, hogy miért nem válaszolnak rá, még ha megismétlem is a kérdést. Vagy pont azért? De hát annak végkép semmi értelme nincs. Tudom, nem is szabadna értelmet keresni a világban, az emberek viselkedésében meg pláne, node ha ezt olyasvalaki csinálja, aki konkrétan büszke a logikus gondolkodására, az eszére, az emberismeretére, és mégsem válaszol… na akkor én se tudok mit csinálni. Maradok értetlen, és az értetlenségemben sértődött is, hiszen énbennem megvolt a jószándék, a megértés vágya, de nem jött rá válasz. Akkor a másik nem akarja, hogy megértsem. Gondolom ezt leplezendő hangzanak el az ’úgyis tudod’, a ’tudod te azt’ a ’ne csináld az értetlent’, és társaik. Mert hogy én valóban nem értem a dolgot, és ezt kommunikálom is. Akkor a hiba csakis a másik félnél lehet. Mégis… nekem esik rosszul. Nem szeretek nem érteni dolgokat. Nem szeretek nem érteni dolgokat, amiket szeretnék érteni, de megakadályoznak benne, ill. elzárkóznak előle.