Tavasz

Megvolt az év első igazi kirándulása – azért túrának még nem nevezném, annyi nem volt a táv. Csákvár, Haraszt-hegyi tanösvény. Kedvelem ezt a helyet tavasszal, mert minden hamarabb nyílik ott, mint felénk a Vértesben. Holott ez is a Vértes, igaz csak a legszéle, és déli fekvésű domboldalak, völgyek többnyire. De már ilyenkor ibolyaszőnyeg van helyenként, aranyvesszők hajladoznak, barkák bókolnak - mire bólogatnak vajon mindig? – bújnak elő a kankalinok, egy-egy hérics is megjelent már, és egy domboldalban leánykökörcsinek szőrös virága borítja a füvet. Az apróságok is előbújtak a még sárgás fűből, a sárga csillag, a fürtös gyöngyike, az általam csak kis sárgáknak nevezett tucatnyi hasonló pici virágocska, és a sziklák repedéseiben is életre kelnek a kövirózsák. A bokrok rügyeket feszegetnek, a madárcsicsergés mindenütt folyamatosan hallható, egy-egy korai dongó is elzümmög már az ember feje mellett, és sajnos a zörgő avar már tele van futkosó pókokkal, akiket hát, mit mondjak, nem szeretek. Ébred a természet erősen, holott első ránézésre még kopasz-kopár az erdő, és különösen ha felhő mögé bújik a nap, ha feltámad a szél, elkel még a dzseki. De ez már tavasz, nincs mese.

További képek:
http://outdoors.webshots.com/album/562731864VOhdWY?vhost=outdoors