Utazás - helyett

Lám, valószínűleg idén sem jutok el Jordániába. Valahogy nem tudom. Az egyik legrégebbi vágyam. Petra és a Wadi Rum… lovagolni a sivatagban, a csillagos éjszakában, gondtalanul, szabadon és boldogan… már-már rögeszmévé vált bennem, hogy el kell jutnom oda. De amikor a megvalósításra kerül a sor, mindig előjön valami… az időpont, a módja, a pénzügyek… és nem akartam soha elrontani az álmot azzal, hogy kompromisszumokat kötök. Hogy végigrohanom egy hét alatt, hogy csoporttal menjek, hogy kiszámolva a filléreket, hogy kihagyni valamit… most se találtam megfelelő utat, önállóan félnék, és nem is mennék, csoporttal sem, sehogy sem jó. Jó az iszlám kultúra, az arab világ, csak nem egy egyedülálló nőnek, aki turista akarna ott lenni. Az egész utazás kiállításon alig találtam cégeket, akik ezzel a területtel foglalkoztak volna. Luxusutak vannak, hát persze… az mindenhová akad. Biztos akadnak, akiknek van félmilliója egy kéthetes útra. Plusz költőpénz, illetékek, vízum, apróságok, talán át se lépné a végösszeg az egymilliót. Ehh… Megint nem fogok eljutni. Lesz más célpont, élvezni is fogom, nem arról van szó… de egy álom megint nem jön össze.

Rovancsolni kéne már ezeket az álmokat. Túl sok van már a szekrényben, porral lepve, üresen, beteljesületlenül. Leírni őket, ne cipeljem már tovább. Legyinteni utánuk.