Nem értem

Ha én azt mondom, vagy írom, hogy nem értem – esetleg ennek a különböző verzióit, pl. mi van? vagy tessék? – akkor azt azért mondom/írom, mert nem értem. Nem úgy csinálok, mintha nem érteném, nem gúnyolódok, nem cikizek, nem akarok elérni semmit és nem is szórakozok senkivel. Ténylegesen nem értem. És azt sem, hogy ezt miért nem hiszik el. Azt meg végképp nem, hogy miért nem válaszolnak rá, még ha megismétlem is a kérdést. Vagy pont azért? De hát annak végkép semmi értelme nincs. Tudom, nem is szabadna értelmet keresni a világban, az emberek viselkedésében meg pláne, node ha ezt olyasvalaki csinálja, aki konkrétan büszke a logikus gondolkodására, az eszére, az emberismeretére, és mégsem válaszol… na akkor én se tudok mit csinálni. Maradok értetlen, és az értetlenségemben sértődött is, hiszen énbennem megvolt a jószándék, a megértés vágya, de nem jött rá válasz. Akkor a másik nem akarja, hogy megértsem. Gondolom ezt leplezendő hangzanak el az ’úgyis tudod’, a ’tudod te azt’ a ’ne csináld az értetlent’, és társaik. Mert hogy én valóban nem értem a dolgot, és ezt kommunikálom is. Akkor a hiba csakis a másik félnél lehet. Mégis… nekem esik rosszul. Nem szeretek nem érteni dolgokat. Nem szeretek nem érteni dolgokat, amiket szeretnék érteni, de megakadályoznak benne, ill. elzárkóznak előle.

Zenenap

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Kellemes húsvétot mindenkinek!

Előítélet

Előítélet innen és onnan.

Innen: észérvek, tapasztalat, általánosítás, teeztnemérted, hátnemvilágos, különbenistebezzeg.

Onnan: magyarázkodás, átlátszó, fajgyűlölet, rasszizmus, nácik, hátnemérted, pedigvilágos.

Innen: nem csoport, nem rassz, nem bőrszín, hanem jelképek.

Onnan: a csoport az csoport, és mindkettő egyénekből áll.

Innen: de ezek mind olyanok.

Onnan: nincs két egyforma ember, pláne nem a mozgatórugók terén.

Innen: de ezek egyformák, rosszak, fúj.

Onnan: igen, ez az előítélet.

Innen: de nem, hát nem érted? Különbenis tebezzeg.

Onnan: Oké, hajtogasd tovább magadnak, hogy ez nem előítélet.

-----------------------------------------------------------------------------

Amonnan: két hülye egy pár.

Eminnen: az igazság szubjektív.

Az üveghegyen túlról: mi a problémátok?

Valahonnan: Hány M kell egy villanykörte kicsavarásához?

Ho-ho-ho-hó

Szakad a hó. Virágzik a barackfa. Még. A fű már fehér. Jó, persze, március van, ilyenkor ez még előfordulhat. Csak a húsvét jött nagyon hamar, vele a tavasz is, és ez megintcsak becsapta az időjárást. Az utóbbi években túl sokszor játszotta ezt el velünk a természet. Mondhatnak a klímakutatók, amit akarnak; az emberek többsége egészen egyszerűen érzi, hogy ez mind nem temészetes. Régen is voltak nagy telek, hideg nyarak, tornádó, májusi hó, igen. Ez igaz. Évszázadonként egy-kettő. Nem egymás után télen is, nyáron is, mindig, minden évben. Ez már nem időjárási anomália, hanem lassan már az az anomália, amikor az évszaknak megfelelő idő van.

Teszkó gazdaságos post

Megnyílt a teszkó. Kis, unalmas városomban ez nagy esemény; a konkurens cégek megnyitása is az volt, de valahogy a teszkó, az más, az fogalom. Ne nevessen, aki nagyvárosi, de itt sokaknak ez A minőség és A választék. Még a választék-dologban egyet is értek, főleg ha pár évvel ezelőttre gondolok összehasonlításképpen, de hogy ez legyen a minőség szinonímája… hát hiszen értem én, a sarki közértben egy üveg olívaolaj porosodik vagy öt éve, a zöldséges akkor hozna nekem avokádót, ha megvenném az egész rekeszt, mert máskülönben nem fogyna el, és pékáruból is a spár sajtos stanglija a csúcs. Illetve… azért próbálkoznak néha, elvégre helyben sütik a dolgokat, én meg lelkesen próbálkozok az ilyen-olyan magos-rozsos-akármis kiflikkel, illetve próbálkoznék, mert mire a pénztárhoz érek velük, addigra már senki nem tudja, hogy mi az, a pénztárosnő kétségbeesve keresi, hogy van-e kódja és mi az, én meg süllyedek elfele a mögöttem sorbanállók szempillantásainak kereszttüzében, hogy mit tartom fel a sort ilyen nagyvilági hívságokkal, nem jó nekem is a vizes zsömle meg a száraz kifli (jó kérdés lehetne, hogy a kiflit hogyan lehet frissen szárazra sütni)? Itt meg most válogathatok a pékáruból – jó volt az olívabogyós bagett, vajon hányszor látok még itt ilyent? -, a teszkó gazdaságos olívaolaj mellett ott van a krétai szűzies is – gondolom amíg el nem fogy ez a szállítmány -, egész tűrhető a zöldséges részleg – bár a bezacskózott ’friss’ mentától meg rozmaringtól majdnem lefordultam a lábamról; azért csak vidéken vagyunk, aki friss fűszernövényeket használ, annak ott nő cserépben vagy a kertjében, ez nem egy aszfaltdzsungel - és hatféle milford gyümölcstea is van. No meg tömeg, persze, hát nem is számítottam másra. Az más kérdés, egy pár hét-hónap és kialakul, hogy ki hová jár, mi éri meg neki, és hogy túlélik-e a kis éjjel-nappali boltok a két nagy hajnaltól estig tartó, 7/7 nyitvatartását. Sajnos nem hiszem.

Tanulság? Az nincs. Illetve amíg a boltban dodzsemeztünk a bevásárlókocsival, néhányszor eszembe jutott, hogy reklámoknak ellenállás ide vagy oda, azért nagyságrendekkel többet vásárlunk, mint gyerekkoromban. Egy részét el is fogadom – csak jobb az olívaolaj a zsírnál, meg hasonlók – de van benne egy csomó olyan is, ami nem létszükséglet, ami kiváltható lenne mással, ami egyszerűen felesleges. Sok egyszerűen. És halmozódik fel, és időnként ki kell dobnom molylepkés műzlit, avas mákot, apróra tört almaszirmot, kiszakadt sütőport, afene se tudja még mit. Gyerekként eldöntöttük mit főzünk, megvettük a hozzávalókat, és csak néhány hosszútávra tárolt ételféle volt a spájzban. Nem emlékszem, hogy ennyi kaja lett volna otthon, és ha véletlenül ki kellett dobni valamit, mert megromlott, az a háziasszony szégyene volt. Pedig nem ettünk kevesebbet! De azt máshogyan, gazdaságosabban talán, és persze kisebb változatossággal. Most válogatok, hogy a salátámra melyik olajat öntsem, de ehhez mindháromnak ott kell álllnia a spájzban. Régen ez eszembe se jutott, nem is juthatott.

42

Álmok és valóság… olyan kijózanító szembesülni vele néha. Miért álmodik az ember jóról, boldogságról és logikáról a világban? Hogy szembesülhessen a rosszal, a kínnal, a csalódásokkal, és a gonoszsággal? Kell a kontraszt, mert ha nem ismerném a rosszat nem venném észre a jót sem. Oké. Értem. Felfogtam. Csak az arányokon kínlódik szinte minden ember – hogy egy-két jó pillanathoz miért kell egy életnyi kínlódás? Kontrasztnak ez már nagyon durva. Szájbarágós. Lehetne pl. fele-fele. Abba szerintem sokan belemennének. Én biztosan. Nem értem a váltási arányokat. Egy jó napért mennyit kell fizetni? Hogyér adnak egy jól működő kapcsolatot, hány élet kell a kontrasztjának a ’törlesztéséhez’? Az élet egy olyan játék, aminek nem ismerjük a játékszabályait, sőt azok menet közben is változhatnak, nehogy kiismerhetőek legyenek, és nem tudjuk még a célját sem. Azt se tudjuk, hogy kivel játsszuk, és miért. Nem mi választjuk még a játék tényét sem. Szabad akaratunkból játszhatunk. Nem tudja valaki a cheat code-okat?

Naplemente

Giccs ide vagy oda, én imádom a naplementéket. A napfelkeltéket is, csak olyant ritkábban látok. De naplementét elég sokat, és a színek egy olyan parádéját tudják nyújtani, amit lehet ugyan giccsesnek nevezni, de igazából egyszerűen meseszép, csodálatos, lenyűgöző – mondhatnám úgy, ahogyan fotós képe még nem nyűgözött le, bár ez némi gonoszkodás is, de nagyrészt viszont igaz. Nem, nem mond semmit. Mivel nem mond semmit, ezért öncélú. Mivel öncélú, pazarlóan, bőkezűen, túlzóan szép, így giccsesnek hívják. Igen, egy festőtől, fotóstól giccs is lenne. De a természetre nem alkalmasak a mi kategóriáink. A természet nem tud giccset alkotni, mert ez emberi fogalom. Nyugodtan csodálhatom tovább a naplementéket. Nem kell lefitymálni, leszólni, lenézni a színek tobzódását. :-)

Tavasz

Megvolt az év első igazi kirándulása – azért túrának még nem nevezném, annyi nem volt a táv. Csákvár, Haraszt-hegyi tanösvény. Kedvelem ezt a helyet tavasszal, mert minden hamarabb nyílik ott, mint felénk a Vértesben. Holott ez is a Vértes, igaz csak a legszéle, és déli fekvésű domboldalak, völgyek többnyire. De már ilyenkor ibolyaszőnyeg van helyenként, aranyvesszők hajladoznak, barkák bókolnak - mire bólogatnak vajon mindig? – bújnak elő a kankalinok, egy-egy hérics is megjelent már, és egy domboldalban leánykökörcsinek szőrös virága borítja a füvet. Az apróságok is előbújtak a még sárgás fűből, a sárga csillag, a fürtös gyöngyike, az általam csak kis sárgáknak nevezett tucatnyi hasonló pici virágocska, és a sziklák repedéseiben is életre kelnek a kövirózsák. A bokrok rügyeket feszegetnek, a madárcsicsergés mindenütt folyamatosan hallható, egy-egy korai dongó is elzümmög már az ember feje mellett, és sajnos a zörgő avar már tele van futkosó pókokkal, akiket hát, mit mondjak, nem szeretek. Ébred a természet erősen, holott első ránézésre még kopasz-kopár az erdő, és különösen ha felhő mögé bújik a nap, ha feltámad a szél, elkel még a dzseki. De ez már tavasz, nincs mese.

További képek:
http://outdoors.webshots.com/album/562731864VOhdWY?vhost=outdoors

Privacy vs security

Az itt leírtak részben az éjszakai keresgélésem, olvasgatásom eredményei (azaz idézetek), részben a saját gondolatkezdeményeim. Évek óta mocorog bennem ez a téma, és most kibukott, elért valamilyen pontot, ahol kezd összeállni a kép. Nem teljesen, azaz még fogok vele foglalkozni, remélem. Mindenesetre köszönet a John Twelve Hawks álnéven író írónak, akinek a The Traveller című könyve elindította bennem az erjedést. Nagyon melegen ajánlom mindenkinek, aki valaha is szájára vette az orwelli látomást, a nagytestvér-mentalitást, a mátrixot, a közismert Franklin-idézetet a szabadságról, vagy a számtalan nagyszerű sci-fi antiutópiát a témában.

---------------------------------------------

„Fear encourages intolerance, racism and xenophobia. Fear creates the need for a constant series of symbolic actions manufactured by the authorities to show that - yes, they are protecting us from all possible dangers.”

A félelem elősegíti a türelmetlenséget, a rasszizmust, az idegengyűlöletet. A félelem vezet oda, hogy a hatalomnak folyamatosan mesterséges, szimbolikus tettekre legyen szüksége, hogy megmutatssa - hogy igen, vigyáz ránk, és megvéd minden lehetséges veszélytől.

John Twelve Hawks – The Traveller

-----------------------------------------------

"We have a saying in this business: 'Privacy and security are a zero-sum game.'"

Van egy mondás a szakmánkban; a magánélet és a biztonság nulla összegű játszma.

----------------------------------------------

„If privacy and security really were a zero-sum game, we would have seen mass immigration into the former East Germany and modern-day China. While it's true that police states like those have less street crime, no one argues that their citizens are fundamentally more secure.”

Ha a magánélet és a biztonság valóban egy nulla összegű játszma lenne, akkor az emberek tömeges emigrációját láthattuk volna az NDK-ba és Kínába. Noha igaz az, hogy az ilyen és hasonló rendőrállamokban kevesebb az utcai bűnözés, senki nem állítja azt, hogy az állampolgárok alapvetően biztonságban éreznék magukat.

----------------------------------------------

„If you set up the false dichotomy, of course people will choose security over privacy -- especially if you scare them first. But it's still a false dichotomy. There is no security without privacy. And liberty requires both security and privacy.”

Ha felállítasz egy hamis választási lehetőséget, akkor természetesen az emberek a biztonságot fogják választani a magánélettel szemben – különösen ha előbb jól megijesztik őket. De ez ettől még mindig egy hamis kizárólagosság. Nincs biztonság magánélet nélkül és a szabadság mindkettőt igényli; a biztonságot és a magánéletet is.

-----------------------------------------------

„The false dichotomy of security vs. privacy assumes that security is someone else's responsibility.”

A biztonság vs. magánélet hamis kizárólagossága azt feltételezi, hogy a biztonság valaki más felelőssége.

-----------------------------------------------

„The reason people are demanding security is because they don't feel secure. They don't feel secure because they aren't secure. They aren't secure because they no longer have the will or the means to protect themselves.
Render the people helpless and they will demand a police state, for their own protection.”


Az emberek azért követelik meg a biztonságot, mert nem érzik magukat biztonságban. Azért nem érzik magukat biztonságban, mert nincs önbizalmuk. Azért nincs önbizalmuk, mert már nem képesek megvédeni magukat.
Foszd meg az embereket a maguk megvédésének a képességétől, és követelni fogják a rendőrállamot a saját érdekükben.
------------------------------------------------

Freedom implies responsibility for one's actions. You can't pick and choose between those two. When a government takes away the responsibility, by enforcing laws, regulations, proportioning blame within the law – it takes away your freedom to bear that responsibility.

A szabadság azt is jelenti, hogy felelősek vagyunk a tetteinkért. Nem válogathatsz, hogy mikor melyiket akarod. Amikor a hatalom elveszi a felelősséget azzal, hogy törvényeket és szabályokat hoz létre, és a felelősséget csak azokon belül engedélyezi – akkor elveszi tőlünk a szabadságot is, hogy mi magunk vállalhassuk a felelősséget a tetteinkért.

------------------------------------------------

"Those who would give up essential liberty to purchase a little temporary safety, deserve neither liberty nor safety." /B. Franklin/

Azok, akik feladják a szükséges szabadságukat, hogy egy kis biztonságot vásároljanak belőle, nem érdemlik meg sem a szabadságot, sem a biztonságot.

Hozzátenném, hosszútávon nem is lesz az övék egyik sem.

Amint fent, úgy lent.

A legkisebbtől a legnagyobbig érvényes ez.

A családtól, ahol a szülők garantálják a gyermek biztonságát, elvárva az engedelmességét; a munkahelyen keresztül, ahol a munkaszerződés adta kvázibiztonságért cserében feladjuk a jogainkat a személyes adataink védelmére; az utcákon, ahol a figyelőkameráktól kezdve a rfid chipekig mindennel megfigyelnek minket és az adataink a egyre nagyobb és sebezhetőbb adatbázisokba mennek; az inteneten, ahol ezernyi program figyel már bennünket, hogy mit teszünk, hogyan és miért, és a tűzfalaink látszatbiztonságát könnyűszerrel tudják legyőzni a kémprogramok; az országokig amelyek a maguk módján mind a rendőrállam felé mennek, csak jobban megideologizálva és kevésbé látványosan, mint a sztálini vagy hitleri minták… mindenhol.

The Grid is growing and strenghtening. But we won’t have more security out of it – quite the opposite. The grid doesn’t care about the individual. It cares for itself. We are just data in it, and data is not important, only statistics. The new elite will be (is?) not those with power or money, but with access to information.

"Question Authority, and surely the Authorities will Question you"

Scrabble

Tegnap felavattam az új Scrabble-készletemet. Hosszú meccs volt megszerezni, már évek óta vágytam rá. De hát aki angol nyelvűt akar, az kösse fel a felkötnivalót, mert nem könnyű beszerezni. Eleve nem ismerek sok játékoltot, és ahol jártam eddig, ott egy helyen sem láttam angol nyelvűt – holott mondták mások, hogy lehet azt kapni, csak nézzem gyakran. Püff neki, hogy miért lakik az ember lánya vidéken, ahonnan nem tud hetente beugrani a nagyobb játékboltokba… tétován, mert nem szoktam ilyent csinálni, még a kapcsolati tőkét is megpróbáltam bevetni, megkértem egy ismerőst, aki gyakran fordul elő külföldön, hogy esetleg, hátha, ha belefér, és lát éppen egyet, és izé… de nem állt kötélnek. Nézzem meg a mittudoménmilyen játékboltban. Hozzáteszem akkor már elfelé váltak az útjaink, csak vak voltam vagy naív, vagy mittudomén. Azóta tudom, akkor már nem illett volna ilyent még csak felemlítenem sem.Amikor én jártam külföldön, egyszer sem angol nyelvű országban voltam, esélyem se volt angol scrabble-t találni, nem is történt meg ez a különleges csoda. Kezdtem lemondani arról, hogy lesz nekem ilyenem, amikor – fene tudja mit kerestem a neten éppen – rábukkantam egy játék nagykereskedésre, és a szó beírása a keresőbe nem csak a szokásos találatot adta ki, de a szívem régi vágyát is; Scrabble deluxe, angol nyelvű. Hurrá! Természetesen azonnal megrendeltem, az árát meg se néztem. Úgyis szülinapom lesz, apu megveszi mondta, ha találok valahol. Ez volt október közepén, azaz szülinapom előtt két héttel. A következő emilben rá is kérdeztem, hogy tudják-e kiszállítani időben. Nem reméltem, de örültem volna neki; így annyira nem is voltam csalódott, amikor nem jött meg november elejére. A válaszemil tájékoztatására már egy kicsit igen; hogy lehet, hogy megjön karácsonyra, de nem tudja megígérni. Ez már csalódás volt, és lehet, hogy rosszkedvemben kicsit erősebb hangnemet ütöttem meg az addig készséges eladóval szemben, mert azóta nem írt választ, nem jelentkezett – karácsony előtt sem sajnos. Az újévben gyakorlatilag lemondtam a játékról, elfelejtettem, egyáltalán nem is reménykedtem benne, hogy akármikor is meg fog jönni. Így valódi meglepetésként ért, amikor január végén értesítettek, hogy megjött a játék, és pár hete el is küldték – hosszú évek után végre a kezemben tarthattam a vágyott dobozt, amit talán a vágyakozás kissé felértékelt, hisz ’csak’ egy játék, de én mindenesetre örülök neki. Tegnap pedig végre játszhattam is vele, sőt mi több a három játékot meg is nyertem, ami különösen elégedetté tett. Most már valóban az enyém a játék. :-)

Az év Bankja

A fenti büszke hirdetés akkor ütötte meg a szememet, amikor először próbáltam meg bejelentkezni az OTP Direkt-be az interneten keresztül. Természetesen sikertelenül, de azt már akkor is sejtettem, hogy ez nem lesz egy egyszerű történet. De kezdjem az elején.

Apunak elég régóta van vállalkozói bankszámlája az OTP-nél. Hogy miért ott, az más kérdés; akkoriban még nem volt választási lehetőség, azóta meg a megszokás, és az idősebbek konzervativizmusa tartotta ott. Mégis, utoljára, amikor egy órát várt a bankfiókban sorbaállva, az ügyintézőnek sikerült rábeszélnie arra, hogy gondolkozzon el a netbankon. Megbeszéltük, jónak találtuk, és február elsején megkötöttük a szerződést a bankkal, e-bankszámlára, bankkártyával, netbankkal, kiskutyafülével. Ígéretet is kaptunk, hogy a kártya egy héten belül meglesz. Ezen már akkor is csak gúnyosan mosolyogtunk. Jól is tettük, mert ma, március 3.-án, azaz több mint egy hónap után jött meg a bankkártya, ill. az értesítés, hogy bemehetünk érte a bankfiókba. Bementem vele én is, mert nem nagyon ért a géphez, nethez, gondoltam majd nekem elmagyarázzák (én nem ismerem az OTP dolgait – mondhatni hál istennek), én meg neki megtanítom. Ehhez képest megkaptuk a kártyát, a tokengenerátort, és egy cca. 5x6 centis, ötlapos füzetecskét, hogy aszerint kell használni, aktiváltuk a kártyát, és viszlát. Közben belenéztem a füzetecskébe, amiben kemény 10 sor foglalkozott a netes bejelentkezéssel, gondoltam ez azért elég egyszerű, sőt még érthető is volt.

Hazaértve szinte rögtön megpróbáltam bejelentkezni. Elsőre nem ment – ekkor láttam meg gúnyosan a képembe villogni a fentebb említett reklámot – de nem adtam fel. Az azonosítók, kódok, telekódok, bankkártyaszámok x-edik számjegyeinek rengetegében kóborolva, a bankszámlaszámok x db x-edik számjegyei, ezek valahogy összekombinálva, hogy pont tíz számjegyet adjanak ki; természetesen minden egyes próbálkozásnál új token-kódot generálva, mert az egyszerhasználatos, négy ablakban az otp helpjét váltogatva, lassan gyöngyöző homlokkal, makacsul próbálkoztam a belépéssel. A hibaüzenetek sem változatosságot nem mutattak, sem informatívak nem voltak: ’kommunikációs hiba’. Erre varrjon az ember gombot.
Másfél óra múlva feladtam, és felhívtam az OTP direktet, a neten megadott menüponttal, amit előzékenyen megadtak, hogy ehhez a problémához ezt kell beütni. Ezt mondjuk a menürendszer nem tudta, a megadott menüpont természetesen más szolgáltatáshoz tartozott, ahol is az ügyintéző érdeklődve hallgatta a problémámat, majd közölte, hogy nem hozzá tartozik. Új próbálkozás, immáron a többszintű menürendszer végighallgatásával, a megfelelő gombokkal, végül csak eljutva a megfelelő ügyintézőhöz. Az ügyintéző kedves, segítőkész, végighallgatja a hiba leírását, de a nevemet megtudva elkomorodik; nekem nem adhat ki adatot a bankszámláról, ami nem az enyém. Még csak picit tombolva mondom neki, hogy nem akarok én semmilyen adatot megtudni, sőt, én fogok neki adatokat adni, és apu, a cégtulajdonos nem ért a géphez, neki hiába is mondana bármit erről. Nem baj, neki vele kell beszélnie. Átadom a telefont. Innentől másodkézből a történtek. Apu bediktálja az adatait, a bankszámla adatait, a számlaszerződés adatait, majd homlokát egyre inkább ráncolva hallgat. Időnként egy-egy adatot még egyszer megad, én pedig már sejtem, hogy ez nem technikai probléma lesz. Egy végső ’értem’ és viszonthallásra után kiderül, hogy a szerződésnek nincs nyoma a rendszerükben. A szerződésnek, amit egy hónapja megkötöttünk, aláírtunk, megkaptuk rá a bankkártyát, a token generátort, és azt hittük, hogy létezik.

Irány a bankfiók. Picit várnunk kell, elvégre du. negyed kettőkor az OTP-ben, ahol nincs ebédidő a rugalmasabb kiszolgálás érdekében, összesen két ügyintéző van, akik dolgoznak. De végül sorrakerülünk. Az ügyintéző kedves, készséges, szerinte semmiféle probléma nincs ezzel a szerződéssel, ő ezt nem érti, nem lehetséges, biztos, hogy ezt mondták, ez történt? Elszámolok tízig, elvégre a saját netbankom sem volt egyszerű menet, bár itt ezt már kezdik túllépni. Igen, ezt mondták, ez történt, nézze meg még egyszer a rendszerben, ha a kollégája nem találta meg, akkor miért nem? Hát jó, megnézi. Felvillan a szemében az isteni szikra; lehet, hogy a direkt szerződéssel van baj? Az én agyamban az villan fel, hogy futni kéne pár kört, hogy levezessem a gőzt az agyamból. Igen, mondom erőltetett nyugalommal, legyen oly kedves megnézni, hátha a netes, direkt szerződéssel van valami, ha egyszer a netbanking nem megy, ha egyszer azért kötöttünk e-bankszámla csomag szerződést, hogy az legyen, hiszen bankszámla addig is volt, és az maga nem változott most sem. Megnézi, és tényleg; a netbankos szerződés nincs aktiválva. Nahát, hogy a kolléga miért nem aktiválta? Közjáték: apu félreérti, és mondja, hogy de aktiválva lett, ő emlékszik rá. Kis idő alatt kiderítjük, hogy a bankkártya lett aktiválva. Vissza a netes szerződéshez; akkor legyen szíves aktiválni. De ő azt nem tudja. Csak a kolléganő, aki nincs bent, mert ebédel. Vagy mi. Nem kérdezem meg, hogy miért csak ő, örülök, hogy nem próbálkozik az erejét meghaladó feladattal – eddig a pontig kétszer tűnt el tanácsot kérni valahol hátul – inkább visszajövünk később.

Visszajövünk később. Az ügyintéző kedves, segítőkész, sajnálkozik, hogy ő azt hitte, hogy megkötöttük már a direkt szerződést, és csak a bankkártyáért mentünk be délelőtt. Megemlítem neki, hogy a kolléganője szerint a direkt szerződést csak a bankkártya birtokában lehet létrehozni/aktiválni/beállítani (a terminológiában nem vagyok biztos – igaz ők sem). Nem észleli az ellentmondást, kedvesen mosolyogva kéri a kártyát, hogy megcsinálja a szerződést. Megcsinálja, kitaláljuk a jelszót, leírja a szeződésre – nem ugrok dupla lutzot ott a bankfiókban – aláírjuk, elnézést kér, végeztünk. Még egy kérdésem lenne, mondom, akkor ha van azonosítóm, ’titkos’ jelszavam, akkor mire való a tokengenerátor, ez az almazöld kütyü, amibe ha beledugom a bankkártyát, beütöm a PIN-kódot, ad egy tizenegyjegyű random számot, ami egy bejelentkezésre jó a direktneten. Elvileg. Ügyintéző hölgy zavartan mosolyog. Hát, ez egy extra biztonsági szolgáltatás, azt is be kell írni a megfelelő rubrikába… de mondom állj, a tokenes meg a nem tokenes belépés az két külön felület az otp honlapján. Még nagyobb zavarban, hősiesen mosolyog – mint kiderül lassan, fogalma sincs a dologról, a tokengenerátor az első, amit itt átadott, a leírásával együtt egy lezárt borítékban jött meg, amit előttünk bonthatott csak fel, a honlapról annyit tud, amennyi annak a címe a neten. Magyarán semmit nem tud a működéséről. De más sem a fiókban, gyanítom. Kellett nekünk egy ilyen hipermodern kütyü? Akartunk mi kísérleti nyulak lenni az optbank modernizációjában? Oké, mondom, hazamegyünk, kipróbáljuk, ha más nem, már ismerem a telefonos ügyfélszolgálat mellékeit is, ők csak többet tudnak róla.

Itthon természetesen azonnal próbálkozok. Azonosító, titkos jelszó, számlaszám, extra kód, és hipp-hopp bent is vagyok. Győzelem! Titkos jelszó természetesen megváltoztatva, mert nem szeretem leírva látni őket, nem egészséges. Kilépek, most jön a neheze, a tokengenerátoros belépés. Na, ez már nem megy. Hibakód: ’kommunikációs hiba’. Hmm, ez mintha ismerős lenne… hívom a telefonos ügyfélszolgálatot, ismerősként nyomom a mellékeket, gyakorlottan mondom a problémát. Ügyintéző srác kedves, segítőkész, de amikor meghallja, hogy csak a tokenes belépés nem megy, akkor elkomorodik. Azt bizony a helyi fiókban kell megnézni, hogy beállították-e a nemtudommit. De mondom tétován, ők nem tudtak segíteni abban, hogy hogyan… de azt nekik kell tudniuk, ő nem tud segíteni mondja. Kapcsolja a helyi fiókot. Ne kapcsolja mondom lemondóan, inkább bemegyünk. Már otthonosan fogunk oda visszajárni.

Hiába, jó dolog ez a netbankolás. Kényelmes, nem kell bemenni, sorbaállni, átutalásokat kitöltögetni… csak ülök otthon a székemben, és bankolok. Nagyszerűek a biztonsági intézkedések is, még engem se engednek be, akkor remélhetőleg mást sem. Igencsak kedves és készséges az összes ügyintéző, bizonyára minden előforduló hiba rajtuk kívülálló okokból jött létre. Nagyon ügyes dolog ez a kis, almazöld kütyü is, olyan helyeske számokat tudok vele generálni. Belépni meg be tudok a titkos jelszóval és a szerződésre kézzel ráírt azonosítóval. Holnap megyek csak vissza, ma már egy kicsit elhasználtam az agyi energiáimat. Meg a lelkesedésemet, a nyugalmamat, a fegyelmezett udvariasságomat. Még aput is vissza kellett tartani néha.

update: Ma (másnap) simán, csont nélkül működött a tokenes és a sima belépés is. A számítástechnika rejtelmei vagy az optbanké vajon...? De végülis olymindegy. :-)

vissza-visszanézve...

Nézem a fórumot*, ahová oly sokáig írtam. Látom, helyesen tettem, hogy nem írok többé, a modik továbbra is tűzzel-vassal irtják azt, akinek véleménye mer lenni, aki nekik ellent mer mondani, aki el merészel térni a bólogató birkáktól, aki nem isteníti az ő minden egyes szavukat, és aki ehhez nem az ő haverjuk, szeretőjük, vagy a saját fikanickjük. Azaz semmi sem változott. Kíváncsi vagyok, az a néhány ember, aki még próbál valamit mondani, az meddig bírja; nickekkel és akaraterővel.

* Index, HUSZ, Vigalmi Negyed, Törzságy klub

p.s.
Persze, hogy sajnálom. Sok mindent. A helyet, ahová írhattam, a klubot, amit végleg szétvertek, az embereket, azt a keveset, akinek még volt önálló gondolata, fantáziája, akivel még érdemes volt beszélgetni, a nickjeimet, amiket a modik rosszindulata, aljassága letiltott vagy kitörölt ok nélkül, az elvesztegetett éveket és energiát, amit a velük vitázással basztam el, az érzelmeket, amiket rájuk vesztegettem el… feleslegesen, hiszen soha nem hallgattak senkire, soha nem láttak be se hibákat, se rosszindulatot, még amikor mindenki számára egyértelmű is volt az.

Utazás - helyett

Lám, valószínűleg idén sem jutok el Jordániába. Valahogy nem tudom. Az egyik legrégebbi vágyam. Petra és a Wadi Rum… lovagolni a sivatagban, a csillagos éjszakában, gondtalanul, szabadon és boldogan… már-már rögeszmévé vált bennem, hogy el kell jutnom oda. De amikor a megvalósításra kerül a sor, mindig előjön valami… az időpont, a módja, a pénzügyek… és nem akartam soha elrontani az álmot azzal, hogy kompromisszumokat kötök. Hogy végigrohanom egy hét alatt, hogy csoporttal menjek, hogy kiszámolva a filléreket, hogy kihagyni valamit… most se találtam megfelelő utat, önállóan félnék, és nem is mennék, csoporttal sem, sehogy sem jó. Jó az iszlám kultúra, az arab világ, csak nem egy egyedülálló nőnek, aki turista akarna ott lenni. Az egész utazás kiállításon alig találtam cégeket, akik ezzel a területtel foglalkoztak volna. Luxusutak vannak, hát persze… az mindenhová akad. Biztos akadnak, akiknek van félmilliója egy kéthetes útra. Plusz költőpénz, illetékek, vízum, apróságok, talán át se lépné a végösszeg az egymilliót. Ehh… Megint nem fogok eljutni. Lesz más célpont, élvezni is fogom, nem arról van szó… de egy álom megint nem jön össze.

Rovancsolni kéne már ezeket az álmokat. Túl sok van már a szekrényben, porral lepve, üresen, beteljesületlenül. Leírni őket, ne cipeljem már tovább. Legyinteni utánuk.

blogok

Tudom, a blog nem egy örökéletű dolog. Megunhatja a gazdája, és sorsára hagyhatja, törölheti, átadhatja másnak, akármi is történhet vele. Vagy kényelmetlen (zavaró, érdeket sértő, lejárató) is lehet valakinek, aki elég sok mindent elkövethet, hogy az adott blog lehetetlenné váljon, eltűnjön, megszűnjön. Láttam én már karón blogot, azaz varjút… reggel kerestem volna az objektivscn-blogot, és nem találtam. Azaz… a blog megvan, csak teljesen üres. „Nincs megjeleníthető bejegyzés”. És bizony itt nem volt arra utaló jel, hogy a gazdája – egy kiugrott sci – unta volna meg a blogolást. Az ellenérdekelt fél meg, hát eléggé befolyásos, eléggé nagy az érdekérvényesítő ereje. És a bloghu-n is előfordult már, hogy ez-az eltűnt ezért vagy azért. Érdekes dolgok ezek. Elgondolkodtatóak.

update: a blog visszajött... fene se érti ezt.