Nők, férfiak, egyebek

Itt is, ott is felmerül, barátság, párkapcsolat, nők, férfiak, mindennőolyan, mindenpasiamolyan, együttélés, kinek mire van igénye, mit tud adni, nyitottság, zárkózottság, mi a szerelem, mi a barátság, van-e egyáltalán különbség köztük... tisztára mintha tavasz lenne. Olyankor szokott az emberek elég nagy százaléka megbolondulni, és vadul dürrögni vágyni, illetve minimum beszélni róla. Nem mondom, nekem is gond (?), probléma (?), kérdés (?), de legalábbis létezik a dolog mostanában, ráadásul nem is csak egy vetületében. Érdekes, hogy a máskor mindig minden kákán csomót kereső M-ek állnak neki vadul általánosítani (MNK bazmeg, sose hittem volna, hogy egy M-től ezt látom leírva), és az 'érzelmileg alulfejlett' aspik hámozzák át magukat a problémakör hagymahéj-rétegein, azokat fejtegetve, kibeszélve, lehámozva. Hát, éri az embert meglepetés mindig. Az egyetlen problémám meg az, hogy a téma mint téma alapvetően hülyeség, azaz nem arra való, hogy ezen beszélgetés, vita vagy bármi szavakban kifejeződő dolog legyen. Nők vagyunk meg férfiak vagyunk - ki mi - és barátkozunk, szeretünk, csalódunk és gyűlölünk. Mikor mit. A vita tényénél viszont az általánosítás az, ami nagyobb marhaság - attól, hogy akár X ezer példám is van akármilyen viselkedésmintára is, akrmelyik nemnél is, még mindig nem fog az következni, hogy egy soron következő esetben bármiféle előfeltételezéssel élhetnék. Mert ha ezt teszem, azzal csak magammal baszok ki, azaz perpetuálhatom éppen az aktuális csalódottságomat, de minek? Mert ha csalódni akarok, akkor mi a fenének lépek bele valamibe, ha meg nem, akkor minek viszek bele előképeket, más cslódásokat? Minek játszmázzak, a játszma kedvéért? Csalódni nyugodtan lehet előfeltételezés nélkül is, de nem csalódni csak anélkül lehet.

Srí és az ő blogja meg én

Van ez a blogger, ez a Srí nevű, bár volt Titi is máshol. Van neki több blogja is, de én egyet olvastam viszonylag rendszeresen, a Pillanatok a mindennapjainkból címűt, ahol alkalomadtán még kommentelgettem is néha. Egészen addig, amíg egy konkrét témában más véleményen nem voltam mint ő, amin ő kurvára megsértődött, törölte a blogom linkjét a listájából, és az adott témát kompletten, kommentestül persze. Én ezt itt is, ott is megírtam, hogy szerintem amit csinált az nagyon nem volt szép tőle, mire válaszul kitörölt a blogjából. Oké, mondom, ha te így, hát én nem, írtam neki emilt, hogy hátha megérti az álláspontomat, de két viszonylag normális hangú válasz után egyszercsak kifakadt, megjegyzem fogalmam sincs miért, és azóta nem válaszol. Én ma írtam még egy kommentet hozzá, merthogy pont megint öntömjénezte magát, hogy ő micsoda nyitott egy ember, én meg megjegyeztem, hogy úgy könnyű nyitottnak lenni, ha mindenkit, aki nem tetszik neki, azt kizár. Na, ezen megint begőzölt, törölt a blogjából, ki is tiltott, és a következő posztjában már azt hazudta, hogy én oda sorozatban írtam a mocskolódásokat, és ő nem tudja már törölni, meg leboszorkányozott, amin mondjuk vigyorogtam egy jót, de isten neki, és ezért ő most jajaj. Mondjuk talán nem kellene ordenáré módon hazudni magának, meg másnak sem, elvégre ma írtam 1 azaz egy darab kommentet oda, ami kigúnyolta az ő álságos 'nyitottságát', és ez sehol se számítható sorozatos mocskolódásnak, de ha már ő hazudik, engem meg kitilt onnan, akkor én ha máshol nem, hát itt helyreigazítom. Ezzel magamnak tartozom.

Tehát akkor még egyszer: Srí, ha hazudsz rólam, attól te nem leszel jobb ember, én meg nem leszek rosszabb; inkább fordítva.

Update: Srí szerint képzelődöm, mert ő valami láthatatlan spammert törölgetett onnan, akivel én még nem találkoztam. Én biztosan véletlenül estem bele a szórásba. Ja. Pigs can fly, you know?

Hitelkártya

Sosem volt hitelkártyám. Minek, hiszen nem akarok hitelből költeni, annyit akarok költeni, amennyi pénzem van, mert tartozni utálatos dolog szerintem, ráadásul ellustítja az embert, hogy költhet akármennyit, majd visszafizeti. A bankkárta szükséges rossz, a neten muszáj, ha vásárolni, foglalni akarok, és néha több országon átutazva is jól jön, hogy nem kell pénzt váltani, hanem a kártyáról tudok fizetni az útmenti kávéért, benzinért, akármiért. De a neten mindenre jó, legalábbis eddig azt hittem. Megvettem a repülőjegyeket, lefoglaltam és kifizettem a szállásokat, és autót is béreltem, illetve lefoglaltam, hogy majd ott kell fizetni helyben. Majd elolvastam az apróbetűket, ez volt cca. másfél nap. Bevallom nem vagyok egy gazdasági zseni, meg kellett néznem, hogy az én kártyám az vajon milyen kártya, debit vagy credit? Mivel minden autókölcsönzőnél hangsúlyosan hitelkártyát kérnek a kaució kifizetéséhez... Hát, számomra mostanra, nemkevés olvasgatás után már elég egyértelmű, hogy egy debitkártyám (bankkártyám) van, bár sokak szerint mivel ez dombornyomott meg van CVV-je, így mégsem az, de nem is credit card (hitelkártya). Hanem valami izé, amit vagy el fognak fogadni, vagy nem. Ha nem, akkor ott fogunk állni éjfélkor a dublini reptéren hárman, és kútba esik az egész tervezett körút a szigeten. Nem tudom, nekem ez egy kicsit rizikósnak tűnik. De hitelkártyát most, másfél hét alatt nem fogok tudni szerezni, ezt az én bankomban egyértelműen leszögezték, az mkb ajánl ugyan hat nap alatt sürgősséggel hitelkártyát, de ez az egyetlen esély, és nekik helyben nincs is fiókjuk.

Hétvége

Ismeri valaki azt a viccet, hogy öt gój dolgozik szombaton egy zsidó temetőben?
Nem csoda, hogy nem, mert ez nem vicc, hanem a hétvégi programom volt, persze nem egyedül, hanem ötödmagammal. Ugyanis a hétvégén két zsidó temetőt takarítottunk ki, vágtuk-gereblyéztük a füvet, a túlburjánzó növényzetet, tettük rendbe a sírokat, és festegettünk itt-ott, ahol kellett - és munka közben született meg ez a vicces félmondat a gójokról, mert hát tényleg szombat volt, és tényleg nem volt köztünk zsidó, úgyhogy a megállapítás eléggé ült. :-) Közben egy zsebrádióból az olimpia eseményeit hallgattam félfüllel, és amikor olyan volt, akkor közvetítettem is azokat a többieknek. Ezen is többször elkacarásztunk, néha irtó nagy hülyeségeket mondtak a rádióban is; hiába, három hete napi 10-12 órát közvetítenek, már becsúszik ez-az. :-)
Nem mondom, jó kis munka volt, még mindig izomlázam van, és alig érzem a kezeimet. De nem bántam meg, valahogy jó érzés volt a végén körbenézni, látni a kezünk munkáját.

Csak ne kellene ma gépelgetni... :-)

Pár kép is született, azokat majd a fotósblogba teszem fel:
http://fotoseta.blogspot.com/

A Város és a Csillagok

Még egy hasonlat jutott eszembe az asperger kapcsán, talán sokan olvasták már Arthur C. Clarke-tól a Város és a csillagok-at (valamelyik nap láttam, kiadták megint), ami egy évmilliókig létező, teljesen zárt városról szól, aminek egészen különleges a népessége is; nem szaporodnak, ugyanaz a pár(száz?)millió lélek él benne, akik időnként 'meghalnak', azaz a város vezérlő számítógépe a lelküket, a személyiségmintázatukat eltárolja, de a testük megsemmisül, aztán periodikusan újraszületnek, gyerekként fejlődnek, nőnek, és felnőve lassan visszaemlékeznek az előző életeikre, folytatják a munkáikat, a művészeteket, a kapcsolataikat akár; tehát megvan a folytonosságuk az előző élettapasztalataikkal, és megvannak mégis mellette egy minimális, temperált szinten ugyan, de születés-fejlődés-felfedezés és a halál tapasztalatai is. A rendszer egészen logikusan és ötletesen ki van dolgozva, de a város tervezői beletesznek még néhány csavart, váratlan, előre ki nem számítható mozzanatot is; ilyen a főszereplő Alvin, aki egész gyerekkorában más, mint a társai, idegen köztük, nem illik bele semmibe, elrontja a játékokat, zavarba hozza a többieket, stbstb; és a gyermekkora végén rájön, hogy miért kölönleges; mert ő először született meg, nincsenek emlékei előző életekről, nincs folytonossága, idegen az örökéletű, kiszámítható, megszokottan működő és egymást évmilliók óta ismerő embergépektől. Nem illik bele a társadalomba, a kapcsolatokba, nem érti azokat a dolgokat, amit mások nem értenek, hogy miért nem érti, nincsenek meg a szociális reflexei, hiszen ismeretlenekké válnak az addig ismert társai, miheyst felnőnek és visszaemlékeznek az életeikre, a megélt évmillióikra, miközben ő friss, új, naív és felfedezni akar, hisz nincs, ahová visszanyúljon emlékekért. Ez hajtja a város elhagyására is, de az most nem érdekes - önmagában persze igen - csak a hasonlat érdekelt.

Álomvilág

Nem mondom, én is szívesebben élnék egy álomvilágban, ahol minden szép és jó, mindenki kedves, udvarias, még ha ezzel egyszerre őszinte nem is tud lenni, ahol az oroszlán a báránykával együtt legelésznek, ahol nincs politika, nincs korrupció, nincs félreértés, nincs hazguság, nincs ostobaság, nincs semmi, ami rossz - csak én tudom, hogy ez egy üres világ lenne, mert az emberek nem tökéletesek, nem illenek bele egy ilyen világba, és bizony azzal, hogy valaki nem akarja látni a valós világ tökéletlenségét, hogy kitörli, ami neki nem tetszik, mert szerinte elrontja az ő kis jól felépített világképét, nem is tudom, élőben mit csinálna, az embert akarná kitörölni, aki nem tetszik neki? Mert véleményt nem lehet törölni, az nem létezik a mondójától függetlenül, vélemények, témák, postok nem rohangálnak maguktól a világhálón, de az IRL világban sem, azokat mind mind emberek írják. Surprise.

Egy eléggé kézenfekvő netes etikett-dolog az, hogy ha már hagyja valaki, hogy reagáljanak az írására, és ezt valaki meg is teszi, akkor tisztelje már meg annyira ezt a reakciót, hogy nem törli ki a postot kommentestül egy kurva szó nélkül. Mert hátha ez a kommentelőknek nem esik olyan nagyon jól. Na.

No mindegy.

Út

Azt hittem, ma még nem lesz tömeg meg dugó a városban (Bp.), fel tudok menni autóval, megnézni, körbejárni a Mesterségek Ünnepén. Hát nem sikerült. Egy órányi dugóban ücsörgés után már csak arra vártam, hogy hol tudok megfordulni, és hazajönni, azonnal, s nem érdekel se a fesztivál, se a boltok, ahová terveztem bemenni, se semmi más, ami jó lett volna... csak haza akarok menni, és lehetőleg egy jóideig nem látni-hallani-szagolni megint zsúfolt utcákat és utakat, hömpölygő embermasszát (lemmingek a metrólefolyóban, emlékszem vissza erre a novellára, illetve csak erre az egy kifejezésre belőle), hangzavart és bűzt. Kibuktam rendesen, időbe telt, míg egy pályapihenőben összekaptam magam, overload volt a javából. Rég volt ilyen utoljára, mostanra már azt hittem, 'kinőttem', ill. kezelem eléggé a világot ahhoz, hogy ne jöjjön elő. Ez van.

A tallinni turul

A közelmúltban jártam Észtországban, így érdeklődve olvastam a fenti című cikket az indexen (http://index.hu/velemeny/eheti/eesti3503/), a közelmúltban a neten csak az első netes háborúként emlegetett észtországi eseményeket kiváltó szoborról, amiről - milyen jellemző - akkoriban szinte semmi nem hagzott el a híradásokban. Most két aktualitása van a történetnek, hiszen Észtország, amelyik még nálunk is kisebb ország, az oroszok közvetlen szomszédágában, és mégis volt bátorsága - gerince? - konkrétan és egyenesen elítélni Oroszországot Grúzia megtámadása miatt, és a tőle telhető, vagyis intenetes segítséget felajánlani Grúziának az ottani netes támadások ellen, hiszen ebben mondhatni gyakorlatuk van már. Nem mérlegelték, hogy ezért most meg fogják-e őket támadni az oroszok. Vagy lehet, hogy mérlegelték, csak még így is elég fontosnak tartották az elveiket ahhoz, hogy inkább kimondják őket, mintsemhogy békésen csaholva lefeküdjenek az orosz medve elé, pitizni neki a gázért, akármi másért, és lelkesen helyeselni neki mindenre, amit az csinál. Már amikor ott jártam, irigyeltem őket azért a gazdasági növekedésért, amit velünk ellentétben, nálunk hátrányosabb helyzetből, de ők valamiért produkálni tudtak. Most azért is irigylem őket, mert náluk nemhogy lehurrogják azt, aki mer szólni az oroszok otrombasága ellen, de ez a hivatalos kormányálláspont, és nemzetközileg sem hajlandóak befogni a pofájukat.

És nem lehagytam a másik vonatkozását a cikknek? Hogy ők meg tudták oldani a szoborproblémájukat bontás nélkül is, pedig az ottani helyzet, ahogyan a cikkből is kiderül, még cifrább, mint nálunk a különböző csoportok, szimpátiák, miegyéb között. Kirakták jó messzire a belvárostól, aki annyira tüntetni akar, az utazzon érte, rögtön nem is lett annyi lelkes tüntető-ellentüntető, és ezzel megritkult a média érdeklődése is, ami sajnos a legtöbbször a legtöbbet teszi meg azért, hogy a kedélyek nemhogy elcsituljanak, de méginkáb felhorgadjanak. Hiszen neki a hír kell, és az, hogy nincs balhé, az nem hír.

Spring, Summer, Autumn, Winter... and Spring

Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz
Bom yeoreum gaeul gyeoul geurigo bom
Tegnap megnéztem a fenti című filmet (a filmről), és alaposan elgondolkodtatott. Nyilván persze ez egy koreai film, koreai rendezővel, koreai színészekkel - azaz egy teljesen más kultúrkör, ez tiszta ügy. Mégis... az emberi viselkedés alapsémái nem kultúrkör fügvényei _elsősorban_, legalábbis szerintem nem. Mondom, a lecsupaszított alapmintázatok. Mert nyilván a kultúra, a nyelv, a környezet hat ránk, ezt sosem tagadtam, sőt, alapvetően az a véleményem, hogy az emberi cselekvések reakciók, szinte mindig reakciók a környezet inputjára. Mégis, ez a film elgondolkoztatott ezen. Két dolog alapvetően.
Az egyik az agresszió, a kegyetlenség, amiről annó, amikor olvastam a Legyek urát, hevesen tagadtam, hogy ilyenek lennénk 'mi emberek'. Itt is a fő motívum, letagadhatatlanul az, még ha a konkrét megnyilvánulása idegen is nekem - és itt tényleg bejön a kultúrkör, hiszen értem, de nem érzem át, nem érzem magaménak - de a húrok, amiket megpendít, azok bizony ott vannak. Bennem is, mindenkiben. Vagy majdnem mindenkiben.
A másik dolog már összetettebb, a mester, ahogy figyeli a tanítványát, hagyja, hogy az elkövesse a hibáit, nem avatkozik közbe, látszólag teljesen kívülről szemléli ami a tanítványával történik, nem tanít, nem fegyelmez, egyáltalán látszólag semmit sem csinál. Tudom, illetve elméletileg tudom, hogy példát mutat, a saját cselekedeteivel közvetetten okítja a tanítványt - és mégsem értem, mert a film sem részletezi ezt túlzottan, és láthatóan, hiszen a sorskerék teljes kört fordul, láthatóan nem is működik a dolog, a tanítvány elköveti a hibáit, a bűneit, megbűnhődik értük, majd bölcs lesz tőle. Nem tudom... most akkor ez 'sikernek' tekinthető, azaz ez a cél, hogy elkövessük a hibákat, hogy muszáj elkövetni a hibákat, mert anélkül nem tanulnánk meg semmit? Csak a hibák, a bűnök tudnak tanítani, ha már a személyes példamutatás ennyire nem működik?

Ezeken gondolkodtam el nagyon, és nincsenek válaszaim sem. Kérdésem, az egyre több.

Dopping

Minden kommentár nélkül, aki akarja, olvassa el ezeket:

http://zona.hu/article/1174/kitalal-az-olimpikonokat-pumpalo-doppingbaro.html

http://www.timesonline.co.uk/tol/sport/more_sport/athletics/article3908470.ece

http://www.nytimes.com/2008/04/13/sports/13doping.html?_r=1&n=Top/Reference/Times%20Topics/Subjects/D/Drug%20Abuse%20and%20Traffic&oref=slogin

Ennyit az Olimpiáról.

Fény

Olyan, mint a víz, beömlik a függöny alatt, olyan, mint a tűz, fehér tűzlobbanás, bekúszik, és közben kiégeti, elnyeli az anyagot, felfalja, mintha atomvillanás nőne mögötte, amitől a nehéz anyag nem tud megvédeni, semmi sem tud megvédeni, elnyel, kiéget... fehér, fény, láng, fényesség, égő hó, lángoló jég, fehér fényfolyam, lávaolvadék, izzó tűz, izzó vas, fémfolyó...



Ever wondered of what was Gollum's last thougt? Bet it was not about the ring.

Függöny

Egy hete határoztuk el, hogy márpedig az olimpia idejére kelleni fog egy sötétítőfüggöny a nappalira, mert délelőtt besüt a nap, rosszul látni tőle a TV-t. Eddig ez nem volt gond, elvégre ki néz TV-t reggel-délelőtt, becsületes vállalkotó dolgozik ilyenkor, ha egyáltalán otthon van. Na, én se vettem még függönyt életemben, de gondoltam olyan nagyon nehéz nem lehet. Lemértük széltében, hosszában az ablakot, megnéztem alaposan a karnist, és mentünk. Kinéztük az anyagot, kerestünk eladót, hozzáértőt. Kérdezett sok hülyeséget, amire csak vállunkat vonogattuk, valami misztikus szegőszalagokról meg ráncolásról meg mittudomén - legyen amilyennek lennie kell, amilyen szokott lenni. Aztán mi kérdeztünk, hogy mikorra lesz kész. Hát, úgy két-három hét, de lehet, hogy négy. Egymásra néztünk, köszönjük, akkor nem kell. De legalább tanultunk néhány műszót, a következő boltban már magabiztosabban vonogattuk a vállunkat, amikor jöttek a kérdések. Óvatosabb duhajként itt már előrehoztuk a kérdést, hogy mikorra lesz kész, és a kéthetes határidőre kissé elszontyolodva, de még reménykedve mentünk tovább. A harmadik helyen sem ígértek rövidebb határidőt, viszont legalább volt egy anyag, ami mindkettőnknek azonnal tetszett, és mivel a varrónő szabira készült menni, javasolta, hogy keressünk egy ismerős varrónőt, aki meg tudná nekünk varrni hamarabb (a többi helyen ugyanis csak úgy akarták, hogy ők varrják meg X határidőre, esszük, nem esszük, nem kapunk mást). Nosza, telefonra kaptunk, rokonság, ismerősök, varrónőt keresünk. Lett is egy, aki esetleg elvállalta volna, talán még egy héten belül is, csak haza kell jönni, személyesen beszélni vele. De ha már hazajövünk, akkor benézünk az itteni függönyházba is, jut eszünkbe, talán kezdhettük volna itt is. Benézünk. Csodálatos anyag, azonnal beleszeretünk, egy hétre vállalják a varratást, hülye kérdéseket nem tesznek fel, szerintem ekkorra már látszik rajtunk, hogy úgyse tudnánk értelmesen válaszolni rá. Mutat gurikat, csúszkákat, vigyük haza, próbáljuk bele a karnisba, ha jó, majd ráérünk venni, amikor kész a függöny. Aprócska hátulütője a dolognak, hogy ez a legdrágább az eddig nézettek közül. Nem znob módra drága, de azért ezt már meggondolja az ember. Eladó bátorít, nem fogjuk évente lecserélni, lehet, húsz évig fogjuk nézni, nézzünk olyant, ami tetszik is. Rábeszél. Haza. Gurik egyik se jó, modern műanyagkarnisokhoz készültek, a miénk húszéves, fa, bele se tudjuk erőltetni a gurikat. Főfájásunk fokozódik, karnist cserélni két okból nem akarunk, egyrészt drága lenne, másrészt a vabeton áthidalóba beleimádkozni egy új karnist... hát az nem lenne egy egyszerű szórakozás. Rávetem magam az internetre, nem igaz, hogy már csak nekünk van régifajta karnisunk, kell, hogy gyártsanak gurikat, illetve csúszkákat hozzá, egy egyszerű műanyag vacak az egész. Van is, olcsón, webshopban, megrendelem, 2-3 nap alatt meg is jön, diadalmasan mutatom, és szerelem fel őket, a frissen vett csipeszekkel együtt - miután a másik függönyt átköltöztettem a másik sínre, ahová való. Amígy csak egy volt, mindegy volt, most nem lesz az. Már csak a függöny hiányzik. Szombat reggel telefon, megjött, elvihető. Elhozom, felteszem az egyik felét - kihúzom, káromkodok. Cca 10 cm hosszan söpri a szőnyeget, holott ezért méregettünk, hogy pont jó legyen. Boltba vissza, mondom, ez van. Hűha, leméri, azta, tényleg. Nem jól lett felhajtva, 2,80 volt az anyag, 2,60 ami nekünk jó lenne. Visszaviszi a varrónőhöz, estére megcsinálja, ígéri. Kétkedek, de mit tudok tenni, vigye vissza, ez így nem maradhat. Este vendégek jönnek, na jó, akkor majd reggel felteszem. Délután már hozza, elnézést is kér, vendégek sincsenek még itt, kezdek vidámodni. Felteszem, és végre jó... van sötétítőfüggöny, jól működik is, lehet látni a TV-t is, még Alexemnek kell vele megbarátkoznia, hiszen kedvenc helyén, az erkélyablak előtt - is - van, ahol ő feküdni szokott, hogy kilásson. Most is, ahogy ezt írom, még mindig hallom ahogy magában morog rá. :-)

Olimpia

Hát, megnyitották a pekingi olimpiát. Megnyitóból végülis nem volt rossz, a szokásos sablonokba tudtak vinni némi pluszt, a sablonokon kívül nem próbálkoztak újdonságokkal, volt sok tüzijáték meg tömegjelenet, voltak cuki gyerekek és nagy öregek, a beszédeket rövidre fogták, a kínai operát is hálistennek, és láthatóan nagyon-nagyon próbáltak megfelelni a nyugat ízlésének úgy, hogy közben maradjon valami kínai is a dologban. Még az is lehet, hogy a megnyitó alatt nem cenzúrázták az internetet, és aki az olimpiai falubanban maradt, és meg akarta nézni, hogy Grúzia tényleg lövi-e Dél-Oszétiát, és ezért Oroszország bevonult-e Grúziába (mindkettőre igen a válasz), az még talán ezt is megláthatta. Még a szmog se volt túl nagy, gondolom mostanában a szélgépek a legmenőbb eszközök Pekingben, még a zászlólobogást se bízták a véletlenre, azt is egy ilyen fújta, ne csüngjön már a nyirkos hőségben, mint egy kókadt fasz. Vagy kettő. Mázlijuk is volt, a beígért tornádó is elkerülte Pekinget, bár lehet, hogy a tüzijáték egynémely ütege a felhőkre volt célozva, elvégre volt elég, gondolom a nagy lövöldözésben fel se tűnt volna egy-két nagyobb pukkanás. Iszonyúan görcsösek, ez minden közelképen látszott. Minden szervezőnek kétszáz közeli lehetett a pulzusa, mondjuk el tudom képzelni, mit ígértek nekik, ha valami gikszer van... nem hiszem, hogy sima pártfegyelmit, arrafelé még vannak munkatáborok, meg eltűnő emberek... emberi jogok is vannak persze, minden kínainak joga van kussolni, és ha éppen kitelepítik Pekingből, akkor joga van elmenni onnan. Ha meg nem használhatja az autóját, akkor joga van másikat venni, páros rendszámmal. No de ez legyen az ő bajuk, állítólag már olyan tiszta a levegő, hogy a mért érték (115) alig haladja meg az ő egészségügyi határértéküket (80), ami a miénknek (40) csak a kétszerese. Pöpec lehet ebben atlétikai versenyeket tartani, tán nem véletlen a sok közép-hosszútávfutó nagy 'öreg' visszavonulása, akikbe még azért belefért volna még egy olimpia... horribile dictu még olyasmit is hallani, hogy maguk a kínai sportolók panaszkodtak - névtelenül of course - hogy túlzott az elvárás rajtuk, mindent meg kell nyerniük, akármi áron is. Jut eszembe, a WADA embereinek az akkreditációja körül mennyi gond volt az elmúlt hetekben... persze ez biztosan csak a hírhedt kínai bürokrácia nagy-nagy ünnepe volt, ennyi turistát, beutazót még ők is ritkán láthattak, ráadásul mind rögtön 'problémás', 'gyanús', elvégre a kínai elvtársaknak mindnki gyanús, akinek véleménye mer lenni. Náluk ez nem szokás. De abban biztos vagyok, hogy a versenyek jól meg lesznek szervezve; keleten valahogy a szervezés egy szakrális dolog - ebben Konfuciusz keze is benne lehetett - abban nem ismernek tréfát. A sport a sportolókon fog múlni, egészen addig, amíg a bírós sportágakhoz nem érünk... hmmm, az minden rendező országban gond szokott lenni, itt pláne az lesz; a nyomás rajtuk is ott van, hogy nyerjenek, győzzenek, bizonyítsanak a nemzetközi porondon.

Még egy gondolat. Hogy a Magyar Televízióban már szilárd hagyomány, hogy a világesemények megnyitójáról olyan emberek közvetítsenek, akik képesek a) elrontani a hangulatot, mert ők kurvára unják az egészet b) falrengető baromságokat mondani, mert agyilag nullák és c) általában hülyét csinálni magukból és a TV-ből. Baló Györgyre gondolok most éppen.

Ja, és még egy; a képen ha jól emlékszem chileiek vonulnak fel a megnyitón.

Update: Mára már biztos, hogy cenzúrázták a kínaiak a megnyitóünnepséget; 15 mp csúsztatással adták, hogy kivághassák azt, amiről úgy gondolták, hogy nem mehet adásba. Szép új világ.

Virágok

Közösségi oldalak

Ezúton is köszönöm a 'hi5' meghívókat, bár eleinte lövésem se volt, hogy mi ez, de változatlanul nem akarok tagja lenni semmiféle közösségi oldalnak, aminek nincs más célja, mint az, hogy ez hűdeszuper közösségi oldal, és de jó, hogy számon tudja mindenki tartani, hogy hány barátja van, és azoknak tud körleveleket küldeni meg reklámozni is bárki, sőt még az orrodat is tisztíccsa. A WIW-ről szoktam le annó, abban a pillanatban, amikor megjelent rajta a kiirthatatlan 'Fanta a te barátod', illetve ez volt a végső csepp a pohárban, a bugyutábbnál bugyutább köremilek után, és amíg ez rajtam múlik nem is akarok semmilyen nem tematikus oldalnak a tagja lenni, sőt még a tematikusakat is meg szeretem válogatni. De azért persze köszönöm a meghívókat, csak nem akarok élni velük.

Tégla

Nem is tudom, kb mióta használ az emberiség téglát építőanyagnak. Mezopotámia, a két folyó köze biztos, ott elég sok nyoma maradt a téglaépítményeknek, az meg már megvan egy párezer éve. Róma építészete ugyan a betonról volt híres, de azért téglát is bőven használtak; ahogyan megtalálható a tégla a kínai Nagy Faltól a Hagia Sophiáig elég sok híres építményben, a közönségesebb lakóépületekről már nem is beszélve. A kéményeknek is amióta az ember ellátta ilyennel a lakhelyét, a legalkalmasabb építőanyaga az égetett tégla volt, hiszen hőálló, tömör, szilárd, azaz kiválóan bírja mindazokat az igénybevételeket, amelyek ebből a funkcióból erednek. A legmodernebb kor külön hőszigetelt koracél vagy alumínium szerkezeteiig a tégla volt a kéményépítés abszolút domináns anyaga. Ráadásul azoknál jóval egyszerűbb felépíteni, és nem utolsósorban olcsóbb is. Valószínűleg ez lett a végzete is, hiszen mi más indokolhatná azt, hogy a legújabb, azaz idei építésügyi szabványok szerint már _tilos_ égetett agyagtéglából kéményt építeni? Mint tervezők, külön felhívták a figyelmünket az idén életbelépett ÖTM rendeletre, ami szerint az égetett, ún km. agyagtégla nem alkalmas kéményépítésre, mivel nem rendelkezik sem ÉMI, sem CE minősítéssel erre. Nyilván, hiszen pár évezrede, amikor elkezdett az emberiség téglakéményeket építeni, még nem volt sem ÉMI, sem CE, sőt még az ÖTM sem volt érvényben. Boldog korok! Egyszerűen tudták, hogy a km. tégla jó kéménynek, és így építkeztek is belőle. Ma már ezt nem lehet, sőt, kíváncsi leszek, mikor bontatják le a Magyarországon létező cca. 20-30 millió téglakéményt, nem megfelelőként... és valahogy mélyen teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt nem más, mint a 'modern' kéményrendszerek gyártói lobbizták ki valamilyen korrupt minisztériumi tisztségviselőnél, piaci érdekeik számára. Ahogyan a jelenleg hatályos ÖTM (OTÉK, stb) többi HÜLYE előírásának a 99 %-át is. Csak ennek nagyon-nagyon kilóg a lólába, míg azoknak a többségét max a szakmabeliek értik-fogják és háborodnak fel esélytelenül.

Ez egy ilyen ország.

Valimar

Ó! hullik a szélben az aranylevél, s a hosszú évek száma végtelen, mint a fákon az ágaké... úgy húznak el a hosszú évek, mint a fürge réti szél nyugatnál is nyugatabbra a büszke termen át, ahol a kék boltozaton a csillagok is megremegnek Varda szent és ünnepélyes énekétől. Most ki tölti újra a kupámat? Mert Varda, a Tűz szítója, s Csillagkirálynő az örökfehér hegyekből, fölemelte felhőkezét és minden ösvény homályba fulladt; a szürke földről sötétség kúszik közénk a tajtékos habokon, s Calacyra drágaköveit köd fedi örökkétig. A keletről jöttek most elveszítik, elveszítik Valimart! Ég veletek! Ti talán meglelitek Valimart! Ég veletek!

Featured album

Meglepődve olvastam a levelet, amiben a képtáram tárhelyének tulajdonosa (webshots) közli, hogy az egyik albumom 'featured album' lett, azaz kiválasztották aznapra (mára) mint kiemelt albumot, és ki lett téve a címlapra (http://www.webshots.com/). Nyilván ez nagy dicsőség, ilyenkor sokan jönnek megnézni, sokan gratulálnak, ezekre illik válaszolni, meg megköszönni, meg npersze örülök is neki, elvégre mi a fenének rakom ki a netre a képeimet, ha nem azért, hogy mások lássák és tetsszen nekik. Nem is morgok, max egy kicsit. Hogy vajh miért pont az az album - ami egy egyszerű csákvári kirándulás nem túl sok és nem túl különleges képeit tartalmazza - , miért pont most - hiszen az album fent van már hónapok óta - és miért nem egy olyan album lett kiválasztva, ami tényleg jó képeket és/vagy érdekes témákat tartalmaz. Mert egyszer már volt ilyen, akkor a barcelona mix album lett kiválasztva, és azt értem is, hogy miért, meg meg is érdemelte szerintem is. Ez most... hát, csak vakarom a fejem, hogy kinek-miért tetszhetett meg annyira, de igazából egyszerűen nem értem. De persze lehet nyugodtan ezt is nézegetni, noha szerintem a webshots-os albumjaim többsége érdekesebb ennél, és szinte mind jobb is. Nézzétek pl. a tőzeglápról készült képeket, ha valami, hát az igazán izgalmas album szerintem:
http://travel.webshots.com/album/564037411PwPHjG :-)

Még mindig Taliándörögd...

Újabb helyzetjelentés a Völgyből, ill. Taliándörögdről, az Ősök Házából:



Előadók




A katolikus templom keresztje alatt a Dohány utcai zsinagóga főkántora tart előadást... vallási béke nagy szavak nélkül, kis, hétköznapi tettekben.




Volt érdeklődés az előadásokra is, nemcsak a koncertre és az ebédre...




A Vöröskeresztes Átmeneti Otthon lakói adnak egy zenés-táncos műsort a színpadon.




Csuhézás az udvarban.




A csuhé mestere. :-)




Főzés mindennap van, és mindennap jókat főznek a csapatok, azaz jókat eszik az, aki éppen arra jár. Nem is értem, miért van tömeg az Ősök Házában mindennap dél és 1 óra között... :-)

--------------------------------------------

Átmentem egy rövid körülnézésre Kapolcsra is, de nekem túl vásáros-hangulata volt; biztosan voltak műsorok is, de nekem az tűnt fel, hogy minden udvarban árulnak dolgokat, és minden színpadocska üres. Lehet, hogy máskor nem így van, de azért előzetesen nem teljesen ezt az arányt vártam...



Először úgy gondoltam, hogy ehhez nem kell kommentár, de aztán úgy döntöttem, hogy mégis; a 'szittya pita' a kemencés lángos, töki pompos, kenyérlángos újdonat elnevezése, ami ha komoly, akkor sírnivaló, ha meg vicc akart lenni, akkor szintén.




Sütöttek malacot is, nyárson, nem vártam meg, amíg elkezdik kimérni. Maradtam a kenyérlángosnál és a palacsintánál.