2008-10-06

Tiltakozok a tiltakozás ellen!

Nem vagyok egy tüntetős-tiltakozós-aláírogatós fajta, mondhatni egyiket sem műveltem még soha. Nem mintha nem lett volna olyan kezdeményezés vagy ötlet, amit támogattam volna, ha éppen úgy alakul - de alapvetően nem hiszek abban, hogy a tiltakozgatások bármilyen civil kezdeményezése, bármilyen felvonulás, ellenfelvonulás, tüntetés up to a blokádokig és bármilyen nyilatkozat, aláírásgyűjtés, charta vagy akár internetes petíció is valaha sikerrel járhatna. A mi kis demokráciánk úgy van megtervezve, hogy négyévenként egyszer választhatunk, de közben kuss. Még az újságok nyilvánossága sem jelent semmit, nálunk kiderülhet bármekkora svindli, szégyen, akár törvénytelenség is - nincs következménye. Illetve akkor, ha az illetőt éppen a pártjabeli klikkek valamelyike is éppen el akarja távolítani, és elég erősek is ehhez, akkor ürügyként felhasználják az ilyesmiket a saját politikai puccsukhoz. De ekkor sem a nyilvánosság, a tiltakozás a lényeg, hanem amit ott, ők elhatároztak.

Az embereket mégúgysem változtatja meg semmiféle felvonulás vagy tiltakozás; attól nem lesz egyetlen homfób sem toleráns, hogy felvonulnak évente egyszer, vagy kétszer, vagy akárha tucatnyi formában is akarják a homofóbok torkán legyömöszölni a toleranciát, ami egy szép képzavar, és még igaz is. És ez igaz minden más kisebbségre, szélsőséges vagy csak deviáns csoportra is - akárha ők tüntetnek, akárha ellenük tüntetnek, akárha a tüntetések ellen tüntetnek - ezt mindenki minden esetben a saját maga megerősítésére teszi, hiszen a másik oldalról ezzel soha nem fog meggyőzni senkit sem. Amúgy sem egykönnyen történne meg ez, de nálunk, ahol a politika, és a politikával mondjam így párhuzamos újságírás, egyéb médiák (sic.) is csak a szakadékot mélyítik az egyes csoportok között, és hol saját érdekükből (bulvármédia), hol áttételes, homályos pártérdekekből hergelik az embereket, itt mégúgysem tud megtörténni semmiféle közeledés egymással ellentétes érdekű, vagy annak tűnő csoportok között.

Holott az ellentétek, az ellentétes érdekek többsége az bárhonnan nézve is vagy súlytalan, vagy kis erőfeszítéssel áthidalható, de semmiféleképpen sem az a véresen komoly szakadék, aminek elég sokan be akarják állítani. A legtöbb esetben az egymással szemben álló csoportok között az összes létező kapcsolatot a tiltakozás jelenti a másik irányában, illetve valamiféle misztikus erkölcs nevében próbálják a másik életformáját elítélendőnek tartani. Mintha nem férnénk el akárhányan, akárhányféleképpen az országban... ahol ha jól tudom, még mindig nem államvallás a kereszténység, és az alkotmány is szerencsére viszonylag kevés passzust tartalmaz, ami az egyes emberek életformájának, szokásainak az előírásaira vonatkozna.

Mindent összevéve én úgy gondolom, hogy nem kellene semmiféle tiltakozás, elentiltakozás, felvonulás és hasonlóak; ellenben kellene több párbeszéd; olyan, amit nem megrendez valaki, nem moderál, irányít vagy prejudikál senki, hanem egyszerűen különböző véleményű emberek öszejönnek egy blogon, chaten vagy fórumon, beszélgetnek, vitáznak, és ha szikráznak is kicsit, az csak jó, mert máshogyan az éleket nem lehet lesorjázni - ahol moderátor tesz hangfogót a véleményekre, ott azok megmaradnak és erősödnek, míg ahol kidühönghetik magukat, ott idővel bereked a leghangosabban üvöltő is, és kénytelen lesz meghallani mást is a saját véleményén kívül. Nyilván ez nem ilyen egyszerű, de alapvetően mégiscsak igaz.

Itt említeném meg, hogy nagyon más dolognak tartom a vonulósdi tiltakozósdit, és a helyi civil kezdeményezéseket, egyesületeket, amelyek konkrétan tenni akarnak helyi vagy szakterületi ügyekben (pl. VEKE, helyi alapítványok, hasonlók) . Hivatkoznék itt a a Reakció-blog cikkére , amelyben a szerző Tarka Magyar-t civil kezdeményezésként aposztrofálja. Merthogy az szerintem nem az, hiszen létező - hogy milyen az is érdekes, csak itt lényegtelen - civil szervezetek fogtak össze egy konkrét vonulás-tiltakozás erejéig. Ezek a szervezetek önmagukban vagy tesznek valamit, vagy nem, és ez alapján megítélhetőek. De ez a happening ez már önmagában mint tiltakozás lényeges, nem az, hogy civil szervezetek kezdeményezték.

1 megjegyzés:

Nora írta...

Hogyan működik már ez a trackback...?