Szőlő

Beindult teljes erővel a szőlőszezon, már nem csak a zöldségesekben van megfizethető, hazai szőlő, de nagymamámnál is megérett a kedvencem; a csodafekete, mézédes, ízletes Izabella szőlő. Az Izabella direkttermő szőlőfajta, azaz oltás nélkül, közvetlenül terem, általában rezisztensebb a nemesített szőlőknél a betegségekkel szemben, viszont bornak gyenge, bár az erőteljes színe miatt néha keverik borszőlőkkel. Csemegeszőlőnek sem mindenki szereti, mert a bogyó kicsi, a fürt tömött, és emiatt gyakran van lakója is, a héja erős, a húsa pedig enyhén kocsonyás jellegű. Aki viszont szereti, az nagyon, és én ezek közé tartozok. Megeszem én a bolti meg a piaci csemegeszőlőket is, de amit igazán szeretek, az nagymamám egy szem szőlőtőkéje, amivel sosem csinál semmit, nincs permetezve sem, azaz akár még bioszőlőnek is nevezhetném, és öregebb mindenkinél, aki jelenleg még él a családunkból. Ezen a tőkén évente cca. 5-10 kilónyi szőlő terem meg, amit igyekszünk mind elfogyasztani, tekintve, hogy bornak se nem jó, se nem elég, eltenni nem lehet, bár nagymamám már próbálkozott szőlőlekvárral, de nem az igazi, így határozottan lebeszéltük róla. Így aztán ilyenkor cca. egy hónapig van mindig otthon mesefinom szőlő nassolni. :-)