Szimmetria

Van ez a creative challenge a webshots-on, és már eddig is elgondolkoztam néha azon, hogy a témát néha milyen fura módokon értelmezik az emberek. Oké, egy csomó embernek megvan a maga fixa ideája, és bármi is a téma, azokkal jön – ez érthető, és szépen csak átugrik az ember a vallási fanatikuson, a katonai temetőket fényképezőn, a virágbolondon avagy a megszállott gyerekfotósokon. Az is oké, hogy van, aki ha megfeszül se tud egy egyenes képet fényképezni, amin a téma egészben látszik, mert azt meg lehet sajnálni, és tudom, hogy a konkrét témához nem nagyon tud hozzátenni, mert nincs mit. Na de azok, akik tudnak fényképezni – ez amatőrszint, de abból nem a totál kezdő – azoknál mi van? Már a topicban is félrenyeltem, amikor a nőiesség témánál megláttam a poros szekérutat meg a rozsdás akármicsodát, de itt aztán van nézőpont bőven. Most pl. a szimmetria, amire azt gondoltam volna, hogy eléggé egyértelmű, jól körülhatárolt, és ráadásul könnyen fényképezhető ilyen kép bárhol – mondjuk amikor vízesés volt a téma, azt már nehezebben talál az ember a környezetében. És mégis, mintha az emberek többségének csak egy nagyon-nagyon halvány fogalma lenne arról, hogy mi a szimmetria. Vagy baromira szélesen értelmezik. Pl. nézegettem egy - egyébként csodaszép színű – áfonyabogyókkal teli ágat, ahol a szimmetriának a leghaloványabb nyomát nem bírtam felfedezni. Vagy az ismétlődő motívumokat, amelyeket nagy jóindulattal legalább a geometria tárgykörébe tudok sorolni, ha a szimmetriáéba nem is. Aztán elkezdtünk itthon, családi körben a szimmetriáról beszélni. Mit mondjak; matek nélkül elég nehéz megfogalmazni, holott mind tudtuk mi az nagyjából. És akkor még a tágan értelmezett, művészi ’szimmetriáról’ még nem is ejtettem szót, mivel az aranymetszés, a fibonacci szám, az ilyenek nekem sosem jelentettek sokat. Se matekból, se művtöriből nem tudtak felizgatni velük. :-)