The Burren

The Pulnabrone Dolmen


The Burren


A Burren tipikus felszíne

A Burren neve nagy sziklát vagy sziklás helyet jelent írül (keltául, gaelül, ki hogy akarja hívni), és egy tájra utal, ami nagyjából Galway és a Moher sziklái között fekszik, azaz Írország nyugati részének közepetáján, Claire megyében. Igen furcsa hely, hangulatában, látványában meglehetősen sokkolónak is nevezhető; ugyanis igencsak köves, sziklás, sokak szerint majdnem holdbéli táj. Egy már-már költői, bár érdekes leírás szerint a Burrenben "Nincs annyi víz, amibe egy embert belefojthatnának, nincs annyi fa, amire felköthetnék, és nincs annyi föld, amibe eltemethetnék" /Edmund Ludlow/ Privát hozzátételem az annyi lenne, hogy ezzel szemben viszont a fél föld lakosságát vígan megkövezhetnék, annyi szikla van ott. Ha már a kivégzéseknél tartunk. Egyszóval a Bureen az főleg mészkősziklákból, a köztük növő fűből, és őskori emlékekből áll. A táj tele van domenekkel (a leghíresebb a Pulnabrone dolmen), kőerődökkel (Caherconnell stone fort), barlangokkal (Aillwee cave), amikből azt mondják, majd 300 mérföldnyit fedeztek már fel, kelta keresztekkel és egyéb változatos romokkal. A mészkő repedéseiben, a különleges klímának köszönhetően egymás mellett élnek a magashegyi, a mediterrán és az északi tundrák növényei. Ami azt illeti, a fentebb már idézett szerző szerint a Burren egy "termékeny mészkősíkság", mivel a klímának, a védett mészkőrepedéseknek, a langyos-nedves atlanti szeleknek köszönhetően egész éveben, így télen is bőséges legelő van az itt tenyésztett marhák és kecskék számára, aminek a helyi farmerek igen örülnek, és itt is össze-vissza építgették az Írországban mindenhol látható alacsony kőfalakat, amelyek az egyes legelőket választják el egymástól. Well, kő az itt volt hozzájuk elég. :-)
Szerencsére a szélén található Ailwee barlangoknál beljebb a turistabuszok nemigen merészkednek - a keskeny utak, itt is - így autóval meg-megállva a szerpentinek kis pihenő-kilátóiban, az ember a teljes csendben, egyedül valóban átérezheti a hely egyedi hangulatát. A dolmenek érdekesek, de igazából a táj az, ami dominál; itt az ember akármit is alkotott, nem tudja, nem tudta túlszárnyalni a természet alkotásait.