Moher sziklák

A Moher sziklák az o'Brien toronytól bal felé nézve


Az O'Brien torony a szikla tetején


A felfelé közlekedő víz...


Eső jön a tengeren

Moher sziklái Írország harmadik számú turistalátványossága Dublin, és az Óriások ösvénye után. Természetesen lehet mondani, hogy ez utóbbi Észak-Írországban van, no de kérem, amióta a zöld sziget mindkét fele EU, nincs fizikai határ közöttük, azóta mennyi jelentősége maradt ennek a megkülönböztetésnek? Pláne a turistalátványosságok tekintetében. Egyszóval a Moher sziklái az, amit a Dublinból kimozduló turista jó eséllyel láthat, hiszen alig pár órányira van tőle.

Írország sziklás, ezt azt hiszem eléggé egyértelműen le lehet szögezni. A központi rész lankásabb dombjait, mezőit, gabonaföldjeit és tőzeglápjait szinte minden irányból hegyek fogják közre a tengerpartokon, és ez meg is látszik a sziget körvonalain. A központi rész szinte teljesen mészkő, amire az évmilliók során hol termékeny fekete talaj, több helyen pedig terméketlen tőzeg, és az ebből kialakuló tőzeglápok halmozódtak fel. A tengerparti hegyek változatosak; délen homokkő, mészkő, és agyagpala alkotja a jellegzetes, szigetekkel és félszigetekkel tarkított, drámaian változatos partvidéket. Északnyugaton a gránit dominál, északkeleten pedig az Óriások ösvényét is alkotó vulkáni bazalt jellemző. A Wicklow hegység szintén gránit. A Burren térsége is mészkő, bár elég speciális szerkezetű. El ne felejtsem a híres connemarai márványt, amit imádnak, mert zöldes színezetű... :-) A hegyek nem túl magasak, erodálódtak, a legmagasabb pont a Carrauntoohil csúcs, Kerry megyében, 1041 méterrel (Mellette a Gap of Dunloe, aki szeret túrázni feltétlenül nézze meg!).

A Moher sziklák egy közel tucatnyi kilométer hosszú partszakaszt jelentenek, Galwaytól DNy-ra, Clare megyében. A sziklás partszakasz szinte mindenhol függőlegesen szakad bele a tengerbe, a tetején smaragdzöld fűvel, nagyjából lapos, fennsíkszerű résszel. A sziklák átlag 120-150 m magasak, a legmagasabb ponton, ahol az O'Brien torony emelkedik, 214 méter magas. A torony körülbelül a partszakasz közepetáján emelkedik, és innen nemcsak a sziklafalak láthatóak be mindkét irányban, de szép időben az Aran-szigetekig is ellátni. Állítólag még Connemara hegyei is láthatóak innen, de ahhoz már tényleg kristálytiszta idő kellhet és nagyon éles szem. Vagy távcső. A sziklafalat itt homokkő és agyagpala rétegek alkotják, a teljesen szabályos, vízszintes rétegződés tökéletesen látható a többnyire csupsz-kopár, csak madarak által lakott sziklafalakon. A több kilométernyi sziklafal több helyen is látogatható, de a torony környéke, és a szomszédos kiugrás a legjobb kilátást adó pont. A környékbeli kikötőkből gyakran szerveznek kishajós kirándulásokat, ahol is a sziklák a tengerről is láthatóak. Persze csak jó időben; amikor én ott voltam, egy szál hajó nem sok, annyi sem volt kint; és a turisták közül is csak a legbátrabbak merészkedtek közel az egyébként biztonságos, agyagpalából hasított mellvéd köveihez - olyan szél fújt. Nem, ezt nem lehet leírni. Ha a Beaufort-féle szélskálán próbálom elhelyezni, akkor 8-9-es közé tenném, azaz 60-90 km/h-ás szélsebességre. Nem túlzok! A szél a tenger vizét felkapta, és a ~200 m magas sziklafalon felkergette egészen a tetejéig, ahol aztán kiszórta a meglepett turistákra - meglepett, hiszen egyébként sütött a nap, jó idő volt, csak a szél volt tombolóan erős. Az emberek kint a mellvéd közelében csak nagy erőfeszítéssel tudtak széllel szembe menni, és még háttal is attól féltem, hogy ellök, fellök a szél. Egyszer meg is tette, nekilökött a torony falának, ami szerencsére elkapott. :-)

Nehéz leírni az érzést, amit az ember érez ott, amikor végre kiküzdi magát a mellvédig, letörli a vizet a szemüvegéről, és megpillantja ezt a félelmetes sziklasort balra, ezeket gigászi sziklafelületeket, a habzó, tomboló tengerrel... egyszerűen túl nagyok, ezt nem tudja egykönnyen befogadni az agy, a szem. Keresne valami kapaszkodót, valamit, amihez mérhetné, de ott aztán nincs semmi. Néhány albatrosz siklik a szélben, de tudom, hogy még ők is sokkal köözelebb vannak hozzám, hozzájuk sem lehet mérni semmit... aztán átküzdöm magam a szomszéd kilátóra, és helyreáll a rend, megtalálom a kapaszkodót; a háromemeletes, cca, 15 m magas kilátótorony, ami mellett az előbb álltam, az innen hangyányi. Az emberek mellette színes pixelek, csak a jelenlétük érzékelhető. A szikla most már méretet kap, már nem csak a tudtalatti súgja, hogy bődületesen monumentálisak, hanem az agy is kénytelen felfogni, hogy azok - a bizonyíték megvan.

És bónuszként láttam, sőt fényképeztem is valamit, amit tudom, nem sokszor fogok látni; lefelé nézve látom, ahogyan az eső jön a tengeren. Egy felhődarab velem szemben, velem egy szintben majdnem, és alatta az esőfüggönye. Hihetetlen látvány, és azt hiszem, ezt a közhelyet Írországban alaposan elkoptattam. :-)

[További képek Írországról a képtáramban:
http://travel.webshots.com/album/567107959hUzXaW
vagy
http://www.flickr.com/photos/30801160@N06/sets/72157607461463100/detail/ ]