Tegnap vettem egy mély lélegzetet és belevágtam életem első fotópályázatába; illetve az első olyanba, ahol tökismeretlenek között kell megmérettetnem a képeimet. Eddig már sokszor játszadoztam a gondolattal, néha még egy regisztrálásig is eljutottam, de még mindig gyáva voltam elküldeni/feltölteni képet/képeket. Az a bajom, hogy a kritika azonnal és nagyon letör. Hiába, változatlanul maximalista vagyok magammal szemben, és szembesülni azzal, hogy valami nem jó vagy nem elég jó, vagy lehetne javítani rajta, az eléggé bele tudja enni magát a lelkembe. Még akkor is ha persze belátom, hogy úgy van, és ki is javítom és tudom, hogy kell a kritika... akkor is így hat rám, ez van. No de a pályázaton nem kritizálja meg senki a nem jó fotókat, csak kiemelik a jókat. Hát... akkorra meg egyértelmű, hogy amit nem emelnek ki, az nem jó, vagy nem olyan jó, azaz lehetne jobb is. No mindegy, majd meglátom. Vissza már nem tudom vonni a nevezést, azaz ezt már ki kell várnom. Ráadásul akkor fognak zsürizni, amikor Írországban leszek. :-)
Ja, a fotópályázat, ha mást is érdekel:
http://fotopalyazat.panasonic.hu/
2008-09-02
Fotópályázat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Örülök, hogy küldtél képeket. Kritika elviseléséhez sok sikert. Sokan fotóznak nagyon jól. Ezzel a tudattal együtt kell élned. :-)
Ja, azt tudom. Azt is, hogy sokan még jobban. Elméletileg tökéletesen tudom. :-)
Megjegyzés küldése