Az IQ ami megoszt és összeköt

Mostanában többször is felmerült az írott és netes médiákban (sic) is az IQ, az egyéb quociensek, és természetesen a Mensa (HungaIQa), ami vagy elitklub, vagy a szánalmas melldöngetők klubja, vagy szociális zavarokkal küzdők menedékhelye, de az is lehet, hogy csak kivagyiság, netán kitérdekel, csak egy klub, mint az amatőrkosarasoké, a csipkeverőké, a tantrixosoké, ésatöbbi. De mindenesetre beszélni kell róla, mert az IQ az nem olyan, mint a testmagasság, vagy a kézügyesség. Hanem… hát a franc se tudja milyen. Vagy hogy mi ez. Amit a IQ teszt mér. Kör vége. A magyarázat, ami nem magyaráz. Mint a magyar foci. Az is vagy van, vagy nincs, de mindenki ért hozzá. Az IQ-hoz is mindenki ért, hiszen van neki, még ha az nem is elég a Mensa tagsághoz. Vagy elég, de nem akar belépni, mert nem érdekli. De kétségtelen tény, hogy mindenkinek van IQ-ja; annyi-amennyi. Nehezen titkolható, hogy mennyi, ha sok, ha kevés. Pláne azok elől, akiknek nagy. És ez nyilván frusztráló. Frusztráló kicsinek lenni a kosarasok között, bénának a csipkeverőknél, lustának a sportklubban. De miért is megy oda az, aki PC módon fogalmazva ’kihívásokkal küzd’ az adott területen? Hát mert többet képzel magáról – amíg az adott dolog ki nem derül feketén-fehéren – mert önáltat, mert kimagyarázza magát/nak, és több/jobb/nagyobb akar lenni, mint ami. Mindenki több, jobb nagyobb akar lenni, ez jó dolog. Merjünk nagyot álmodni. De merjünk felébredni is. Ha belelóg a kezem a bilibe, akkor ne panaszkodjak, hogy én nem ilyen lovat akartam, nem is akartam lovat, és különbenis, a világ legyen szíves és alkalmazkodjon az igényeimhez. 

Az IQ, mint minden más, több-kevésbé mérhető érték, tulajdonság vagy képesség megoszt és össze is köt. Kit megoszt, kit összeköt. EZ már az egyénen múlik, hogy melyiket választja.