Utazás

Utálok csomagolni. Sosem azt viszem, ami kellene, de mindig többet a kelleténél; a cuccok fele használatlanul jön haza, mégsem tudom soha, hogy melyik felét is kellett volna bepakolni, és ahol keresek valamit, ott mindig hiába túrom fel a hátizsákot fenékig, pont az nincs meg, amit keresek – holott biztosan elhoztam. A hátizsák amúgy sem a szisztematikus pakolás jó eszköze; gyakorlatilag egy belenyúlás után már reménytelenül összekeverednek a dolgok és még jól jártam, ha csak a ruha gyűrődik és nem mondjuk egy sampon folyik ki még a rákötözött neylonzacskóból is. Egyszer így sóztam be az összes ruhámat, utána az út végéig viszkettem bennük, mert már nem volt alkalom semmit sem kimosni. Azóta mondjuk nem viszek magammal sót, és a sampont is paranoiásan kötözgetem be a zacskójába. Ráadásul a hátizsákba nem tehető bele bármi. Pl. ha a bakancsot beleteszem, akkor a fele zsák már tele van vele, és hova pakolom a többi cuccot? Így aztán az fityeg kívül rákötözve. Meg a bot is. Meg a polifoam is. Meg a… nem, a hálózsákom elég kicsi ahhoz, hogy beletegyem. Viszont a hátizsák még így is verhetetlen cipelésileg. Mármint akkor, ha tényleg nincs mellé másik táska, kishátizsák, fotósszütyő, akármi. Mert akkor már nem olyan jó.
Viszont utazni imádok és ha tehetném, jóval gyakrabban mennék – gyakorlatilag bárhová. Vannak persze kedvenc helyeim, és preferálom a változatos természeti környezetet, az érdekes városokat a tengerparti nyaralóhelyekkel szemben; de ettől még elmegyek bárhová, és megpróbálom a legtöbbet kihozni belőle. Egyedül vagy társasággal, utazási irodával vagy csak hátizsákra kapva, megszervezve vagy az ismeretlenbe… mindenhogy szeretek menni, újat látni, fényképezni, utána meg emlékezni rá, és mesélni róla.

Csak csomagolni ne kellene utazás előtt…