Régi képeket kerestem az este. Nem tartok nagy rendet a papírképek között, szinte minden szekrényben, polcon van egy-két doboz, album, papírtasak, filmguriga. Nem is találtam meg könnyen, amit kerestem, bár végül meglett. De addig… addig végignéztem ezernyi képet, kihúztam száznyi filmet, nevettem, sírtam, mosolyogtam rajtuk… csupa-csupa emlék. És idáig szinte eszembe se jutottak. Hogy vannak. Hogy egyre fakulva, de makacsul őrzik az arcokat, az embereket, a bulikat, a kirándulásokat… gyerekkorom sötétkamrás filmelőhívásai rémlenek fel a vörös félhomályban, ahogy roppant büszkén segítettem apunak áztatgatni, felcsipeszelni, össze-, és szétrakni mindent… néha fél napokat eljátszadozott a montázsokkal, trükkökkel, amiket ma a fotosoppal megcsinálok öt perc alatt. El is határozom; beszkenneltetem a filmeket, legyenek meg , maradjanak meg – kivéve, hoogy elgondolkodom közben; vajon hogy maradnak meg jobban, tovább? A gondosan lezárt, sötét tokokba tett filmen vagy a számítógépen, CD-re írva? Melyik fog tovább élni vajon?
2008-01-11
Képek – emlékek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ha gondosan ki vannak mosva, fixálva, és a papír savmentes, akkor az igen sokáig jó. A szkennelés is jó, ha jó a szkenner, de azt se feledd, hogy a dvd lemez se örök életű. Aztán meg a gép se, ami beolvassa - hol találsz ma nagyfloppys gépet, ugye, és garantálom, hogy így lesz a dvd olvasóval is. Idő kérdése. Szóval...
Meg is lepődtem, hogy milyen jó képek lettek a frissen beszkenneltetett filmekből. Rosszabbra számítottam.
Végülis... ha beszkenneltetem, azzal egy plusz esélyt adok nekik megmaradni. Megőrzöm a filmeket, a papírképeket, és a CD-ket is.
Megjegyzés küldése