Határozottan érdekes, hogy az embereket mennyire meglepi az a tény, hogy tél van, ergo hideg, sőt szél, hó és jég is.
Mintha nem januárt mutatna a naptár, és ők nem egy kontinentális éghajlatú, azaz télen hideg országban élnének. Kiskabátban dideregnek, sapka, sál nélkül vacognak, kesztyűt egy emberen sem láttam.
Pedig mínusz8 fok volt reggel, és az már nem ősz, nem tavasz, pláne nem nyár. Hanem tél, ami
nálunk hideg szokott lenni. Hó is szokott lenni, erről csak a MÁV, a Volánbusz, a BKV és a főváros vezetősége nem tud, az emberek azért általában tudják, hogy a tavalyi enyheség az volt a kivételes, nem a mostani. Illetve - tudniuk illene. Mert úgy csinálnak, mintha attól az egy enyhe téltől már mindig olyannak kellene jönnie, elvégre megmondták, hogy jön a globális felmelegedés.
Viszont a városból kimenve gyönyörű a tél, mint mindig. Ha napos-hideg, ha ködös-nyirkos, ha hóeséses, mindig van szépség benne. Jól felöltözve persze, hogy ne arra kelljen gondolni, hogy lefagy a kezem-lábam-fülem. És vinni egy fényképezőgépet magunkkal. Hihetetlen csend tud lenni télen az erdőben, a mezőn, atermészetben. Nincs madárdal, bogárzúgás, az állatok nem mozognak annyit, hiányzik a lombsusogás, a víz zenéje... befelé fordul az ember ilyenkor kint. Csodálja a zúzmaraékszereket az ágakon, a köd misztikus alakzatait, de közben befelé fordul, a csend elandalítja.
Mintha nem januárt mutatna a naptár, és ők nem egy kontinentális éghajlatú, azaz télen hideg országban élnének. Kiskabátban dideregnek, sapka, sál nélkül vacognak, kesztyűt egy emberen sem láttam.
Pedig mínusz8 fok volt reggel, és az már nem ősz, nem tavasz, pláne nem nyár. Hanem tél, ami
nálunk hideg szokott lenni. Hó is szokott lenni, erről csak a MÁV, a Volánbusz, a BKV és a főváros vezetősége nem tud, az emberek azért általában tudják, hogy a tavalyi enyheség az volt a kivételes, nem a mostani. Illetve - tudniuk illene. Mert úgy csinálnak, mintha attól az egy enyhe téltől már mindig olyannak kellene jönnie, elvégre megmondták, hogy jön a globális felmelegedés.
Viszont a városból kimenve gyönyörű a tél, mint mindig. Ha napos-hideg, ha ködös-nyirkos, ha hóeséses, mindig van szépség benne. Jól felöltözve persze, hogy ne arra kelljen gondolni, hogy lefagy a kezem-lábam-fülem. És vinni egy fényképezőgépet magunkkal. Hihetetlen csend tud lenni télen az erdőben, a mezőn, atermészetben. Nincs madárdal, bogárzúgás, az állatok nem mozognak annyit, hiányzik a lombsusogás, a víz zenéje... befelé fordul az ember ilyenkor kint. Csodálja a zúzmaraékszereket az ágakon, a köd misztikus alakzatait, de közben befelé fordul, a csend elandalítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése