Mit mond a kép és kinek mondja?

Szeretek fényképezni. Ez vált a fő hobbimmá, amióta az index moderátorai szükségesnek találták, hogy kiüldözzenek a fórumról. Valahol jó is, mert kezdett túl sokká válni a fórumozás, de most nem ez a lényeg. Szeretem a fotoshopos utómunkákat is, a fényképek javítgatását, vágását, effekteket, a játékot a kész képpel, amihez hozzá tudok tenni, amiből el tudok venni, amit meg tudok változtatni. Nem tartom rossznak, hogy ennyi mindent tudok kezdeni a képekkel. A kép maga már csak részben a valóság, máshogy lát, mint a szemem, mást lát és úgy érzékeli a pillanatot, ahogyan én nem tudom. Ha nem dokumentációnak fényképezek – márpedig többnyire nem – akkor nem látom okát annak, hogy ne nyúlhassak bele én is a képbe. Igyenkszem vagy olyanná tenni a képet, ahogyan én láttam azt a jelenetet, vagy igyekszem valamit kifejezni, kihangsúlyozni, néha akár túlhangsúlyozni rajta. A kérdés az, hogy kinek akarok üzenni a fényképpel. Ez a kérdés régóta foglalkoztat, azóta, hogy nem csak dokumentációnak fényképezek, hanem kicsit mást, máshogyan. Ugyan megmutatom a képeimet másoknak, mégis, elsősorban magamnak szólnak a képek. Körkörös dolog ez, érzem; hiszen én ottvoltam, láttam, amit lefényképeztem, minek a fénykép? Nem – csak - emlék, hiszen mondok vele valamit. De mit és miért?