Tóparton

Egy fázós reggelen kimentem a tóhoz fényképezni… ködöt reméltem, mert a városban ködös volt az idő, és mostanában – többek között – ez is érdekel. A köd elmaradt, illetve csak a túlpartot szerencséltette egy kicsit… de a mozdulatlan vízen tükröződő stégházikó megbabonázott. Illetve… nem is a stég, hanem a mozdulatlan, tükörsimaságú víz. Mintha nem is lett volna, olyan tisztán tükrözte vissza a környezetet, a stégeket, a fákat. Nemcsak a szellő nem mozdult, de ember, hal, bogár, madár sem; nem hangzott semmilyen hang, nem voltak szagok, semmiféle változás. Nemrégiben morfondíroztam az IDŐ képi megfogalmazásán; voltak is ötleteim, csináltam is képeket, de ott, a tó partján állva, a mozdulatlan vízben a valódi időtlenséget éreztem meg néhány pillanatra...