Ajándék

41 éves lettem tegnap (én úgy öregszem, ahogyan az idő valójában múlik, tehát tényleg annyi vagyok), és noha már jópár éve nem várok el különösebben semmiféle felhajtást a szülinapomon, azért jól esik, ha gratulálnak, megemlítik, meghúzzák a fülemet, megiszunk egy üveg jófajta vörösbort, netán kapok egy cserép virágot, könyvet, apróságot. Csak hétköznapian, merthogy nem kell hozzá felhajtás, de jólesik, ha érzem, hogy figyelnek rám, számontartják. Tegnap este amikor hazaértem a táborból valami ilyesmi fogadott; egy üveg bor, és apu büszkén adta át az ajándékot. Nem csomagolta be, ahhoz ő nem ért, karácsonykor is én szoktam mindenkiét becsomagolni. Amikor elolvastam a könyvek címét, akkor viszont pár másodpercre lefagytam... hirtelen nem tudtam, hogy most nevessek vagy sírjak. Végül a nevetést választottam, hisz jót akart, nem akartam az ő hangulatát is elrontani, remélem elég őszintére sikeredett a mosoly... ugyanis tavaly karácsony előtt együtt mentünk el ajándékokat venni, és a könyvesboltban én választottam ki magamnak, amit szerettem volna megkapni. Ez a három könyv feküdt ott az asztalon tegnap este is. És nem a pénz zavart benne, hogy kidobta mégegyszer az ablakon... hanem, hogy nem emlékezett rá, hogy ezt adta nekem tavaly...